Egyetértés, 1924. január-április (6. évfolyam, 1-99. szám)
1924-04-18 / 91. szám
Egyes szám ára 1000 korona. DEBRECZEN, 1924. VI. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM. PÉNTEK, ÁPRILIS 10. EGYETÉRTES # POLITIKAI NAPILAP Eldíszítési ár :«Moon és vidék«»: Egy hónapra 20,000 korona. AVAW Egyes szám ára 1000 korona, avar Debreczen sz. Mr. város és a tiszántúli református egyházkerület könyvnyomdai vállalata. Kossuth utca I. épület. várntváza- Tetetőn szám: 4. Semmi sem könnyebb, mint hazánk mostani közállapotai mellett a kormányzattal szemben bírálóul lépni fel. A bírálat szava mindig szíves meghallgattatásra talál azok közt, kik a sorsukkal elégedetlenek. Nálunk pedig ma senkinek sincs oka elégedettnek lenni. Nincs egyetlen osztály vagy foglalkozási ág, amely a mátkellemesnek, a holnapot biztatónak látná. Ha a tenger vize mind tenta volna is, valamennyi fűszál mind penna volna is, úgy sem írhatnánk le bajaink sokságát. Hazánk területének erőszakos és hebehurgya módon végzett szétdarabolása ránktornyosította a hosszú háború és a forradalmi rázkódtatások miatt különben is szüségképen a szegénységet és az üres kamara gazdájának keserű sorsa mind súlyosabbá válik. Még az a vigasztalásunik sincs, hogy a szoros ut és keskeny kapu, melyen iát nyomorogva haladunk, a boldogsághoz vezet, mert napról-napra kell látnunk olyan jelenségeket, melyek egyrészt a gazdasági helyzet folytonos romlásának, másrészt a kormányzati irány bizonytalanságának szomorú tünetei. Ám a súlyos helyzeten bajaink felsorolásával, sopánkodással, panaszkodással, egymás kisebbítésével, gyarlóságaink — melyekben, sajnos, egyik oldalon sincs hiány — folytonos emlegetésével sohasem lehet segíteni és ha van közöttünk valaki, becsületes jó magyar ember, nehéz feladatok közt kipróbált kormányos, aki azt állítja, hogy az általa megjelölt után az orvoslás lehető, akkor attól a szükségesnek mondott eszközöket megtagadni nem való. Az előterjesztett indítvány támogatói nem mindnyájan tartoznak a kormány pártjához és sokan közülök a kormánynak nem egy magatartásában súlyos kifogásolni valót találnak. De álmán mindnyájan egyetértenek, hogy gróf Bethlen István miniszterelnököt nemes hazafiság és tiszta magyar érzés vezeti és bármint vizsgálják is a politikai láthatárt, sehol sem látják azt a providenciás államférfiul akinek kezében tudni az ország kormányát bizonyosabb és nagyobb megnyugvást okozna, mint a Bethlen Istvánéban — és senkitől sem hallanak tanácsot, mely más és helyesebb utat tudna mutatni az országtalpraállítására, nincs amilyet Bethlen miniszterelnök a most tárgyalt törvényjavaslattal élénkbe zár. Mivel pedig a puszta tagadással a szomorú helyzetből kivezető utat megtalálni nem lehet, az indítvány aláírói épen azért, mert a mostani helyzettel elégedetlenek és mert jobb és egészségesebb közállapotokat óhajtanak, a haza érdekében valónak vélik, hogy a kívánt törvényes felhatalmazással adassanak meg a szükséges eszközök az óhajtott célra, a szabad Magyarország minden irányban helyreállításának mielőbbi megkezdésére. Nem politikai pártok hatalmi versenyéről, hanem a mindnyájunk előtt legdrágább hazának sorsáról van most szó, amit kockáztatni nem szabad. A törvényjavaslat tárgyalásainak mesterséges elhúzása a legsötétebb bizonytalanság elé állíthat Lennon-Budapest, április 12. A nemzetgyűlés ülését reggel hét órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök, Bethlen István gróf miniszterelnök . Reflektál az ellenzék részéről elhangzottakra. A kritika élességének okát a kívül álló tényezők beavatkozásának kényszere felett érzett keserűségben látja. Maga is fájlalja ezt a kényszert, amelynek okát egyesek nagyon helyesen a mai európai általános helyzetben lelték meg, míg mások nem akarták ezt észrevenni és mindenért a kormányt okolták. A kormáy becsületes intencióiban kételkedni nem szabad. Csak az objektív kritikával fog foglalkozni, a gyanúsításokra nem reagál. A külpolitikai helyzetet Apponyi fejezte ki igazán, hogy az két erőforrás eredője. Az egyik a hatalmaknak a konszolidációra, a gazdasági és pénzügyi egyensúly helyreállítására vonatkozó törekvése, a másik egy egoisztikus törekvés, amely a reparáció kérdésének felszínen tartásával a szanálást lehetetlenné akarja tenni. A kormánynak meg kell okolnia, miért fogadta el az ellenőrzés gondolatát. Ezt elkerülni nem lehetett. A nemzet ma már nem járhat azokon az utakon, amelyeken járt, amikor még nagyhatalomnak a részese volt. Ez olyan lenne, mintha a tönkre ment magyar úr restelné bevallani, hogy tönkre ment s utolsó percéig úgy élne, mint gazdagsága idején. — Ilyen útra vinni a nemzetet lelkiismeretlenség. Az ország életstandardja összeszorult, fájdalmas operáción kell átesni, de e helyzetből is fel lehet emelkedni, ha a reális viszonyokat felismerve, a becsületes munka útjára térünk és reálpolitikát folytatunk. Lelki függetlenségünket és önérzetünket megőriztük, de a nemzetet fegyelmezni kell a súlyos viszonyokra s arra, hogy helytelen politika az, amely a távoljövő illúzióiért nem ragadja meg a jelen lehetőséget. Az Ausztriával való összehasonlítás nem állja meg a helyét. Magyarországot gazdagnak tartották, “ bizalmatlanok voltak vele ■ két, míg kellő időben törvénnyé válása esetén ismerhetjük a ránk váró jövőt. Ez a jövő nem mutatkozik rózsásnak, de a mostani helyzethez mérten mégis javulás és a további fejlődésnek alapjául szolgálhat. Ezek a tárgyi okok s mellettük a gróf Bethlen István személye és képességei iránti bizalom vezettek az indítvány benyújtására s elfogadásának kérésére, szemben, emlékeztek háborubeli nagy teljesítményeire s ezek sok nehézséget okoztak. A gyengének nincsenek sem barátai, sem ellenségei, de az erőszak, különösen, ha szerencsétlenségben van, csak ellenségei vannak. Franciaország félt, hogy a magyar kérdésben követett kedvező eljárási prejudicium lenne Németország ügyében. Egy év előtt Magyarország a jóvátétel kérdésében igen nagy veszélyben volt. — Ha akkor megállapítják a jóvátétel összegét, most nem külföldi kölcsönről és szanálásról, hanem szankciókról kellene beszélnünk. Bulgária más helyzetben volt. A jóvátétel tárgyalásakor a határincidensek miatt majdnem háborúba keveredtünk. Csak ellenségeink voltak akkor, akik középeurópai Ruhrpolitika felé hajtották a helyzetet. Olaszország pedig legnagyobb jóvátételi hitelezőnk, akinek érdeke, hogy jóvátételi összeget rójanak Magyarországra! Andrássynak az a megállapítása, hogy megalázkodtunk s az entente utasította a magyar kormányt, hogy most már tárgyaljon a kisententetal, nem felel meg a valóságnak. Soha a magyar kormányt fel nem szólították ilyenre. A hatalmak nemcsak hogy nem hagyták cserben Magyarországot, hanem még erősebben léptek fel érdekében a kisententtal szemben. A magyar kormány a kisententetal csupán Genfben tárgyalt s akkor sem kunyerált kölcsönért, hanem tisztán a súrlódási pontok eliminálása felett tárgyalt. Teljesen szabad kezünk maradt és azt meg is fogjuk őrizni. A kölcsön felvétele és a barátságos megegyezések egyáltalán nem rontották helyzetünket, hiszen a jóvátételt is húsz évre elintézték és elintéződtek a súrlódási felületek is. Tehát a jelenben és a jövőre is jobb a helyzet. Ha az entente a kölcsönt velünk szemben ki akarta volna használni, azt nem kölcsönadás formájában tette volna. Nem áll az, hogy a beghrádi szerződést ez a kormány elismerte volna, mert azt a trianoni szerződés ismerte el. Az az állítás, hogy ő saját személyi érdekeit is szolgálta a magyar-román tárgyalásokban, aljas rágalom, ami példátlan a magyar parlamentben. A területvisszabocsátásaira vonatkozóan elhangzott kifogások sem felelnek meg a valóságnak. A muraközi területre vonatkozóan a magyar kormány a szerb kormány kiküldöttjével megállapodott már abban, hogy a területet Magyarország visszakapja, amikor a szerb kormány az egész megállapodást felborította s ahoz nem járult hozzás. A népszövetség nem dönt ezekben a kérdésekben, hanem csak felajánlhatja jó szolgálatait. A magyar kormány a területek visszaszerzése érdekében mindent megtett s nem adott föl semmit könnyelműen. Az ausztriai szanálási jegyzőkönyvek és a magyar szanálási jegyzőkönyvek összehasonlítása a katonai kérdésekben nem állja meg a helyét. Úgynevezett Auschluss a magyar jegyzőkönyvben már csak azért sincs, mert tudtával Magyarország sehova sem keresett csatlakozást, hacsak nem Bajorországhoz. (Derültség.) Az alkotmányjogi kérdésekre vonatkozóan kijelenti, hogy itt semmiféle államcsínyről, vagy diktatúráról nincs szó. Hol van at diktátor, amikor az egész kormányt a parlament minden második nap leszavazhatja és elkergetheti. Tévedésben vannak a képviselők az ausztriai államtanács felől is, mert az ausztriai államtanács nem egyéb, mint kibővített minisztertanács, amelyben a kormánynak semmiféle szavazati joga nincsen. Ismerteti a hármas jogkört, amely teljesen kötött s folytonos kontroverzióra vezet. Ez teljes mellőzése a nemzetgyűlésnek, mert a kormány felelősségre sem vonható. A kormány szívesen hozzájárul, hogy a kormány mellé egy bizottság rendeltessék ki, hogyha a nemzetgyűlés nem lenne együtt, vagy azt feloszlatnák, gyakorolja az ellenőrzést. Az ellenőrzés kérdésében a helyzet az, hogy az ausztriai garanciális bizottság helyett nálunk bizalmi férfiak rendszere lép életbe a kölcsönadók részéről. A különbség még az is, hogy Ausztria esetében nem volt szó még a jóvátétel kérdéséről, nálunk pedig húsz évre elintézték a jóvátétel kérdését. A népszövetségi ellenőrzésnek nem az az indoka, hogy Magyarország politikai vagy belügyeibe beavatkozzék. Magyarországés a népszövetség érdekei a reparáció kérdésében azonosak. A népszövetség kontrollja és egy semleges amerikai polgár, aki nem adja magát oda semmiféle külföldi hatalomnak. Reparációt is csak az ő beleegyezésével fizethetünk. A katonai kontroll a trianoni szerződés óta megvolt, de jogos A nemzetgyűlés megszavazta általánosságban és részleteiben is a szanálási javaslatokat. A Ház bizonytalan időre elnapolta magát-