Egyetértés, 1924. május-augusztus (6. évfolyam, 100-199. szám)
1924-08-24 / 193. szám
1924 augusztus 24. EGYETÉRTÉS Küzdelem a fogyatékosságok ellen. A szellemi és érzéki fogyatékosok lelki világa és kultúrája. — A beszélő süket. — Csokonai Vitéz Gizella vak költőnő. — Akadémiailag kiképzett vak énekművésznők. A Magyar Gyógypedagógiai Társaság október hó folyamán a fogyatékosságok megelőzésére és a fogyatékosok kultúrájának bemutatására irányuló nagyszabású propaganda előadásokat tart Debreczenben. Fenti Társaság az előadások előkészítésével Bertók J. Andor állami gyógypedagógiai igazgatót bízta meg, aki városunk vezető köreit felkereste s az erkölcsi, siker érdekében mindenütt a legmesszebbmenő támogatásról biztosították. Az előadásokat dr. Hadházy Zsigmond főispán és dr. Magosi György polgármester védnöksége alatt tartják meg. Erre az alkalomra Imreh Sándor kultuszminiszteri államtitkár, a Magyar Gyógypedagógiai Társaság elnöke, Rottenbiller Fülöp igazságügyminiszteri államtitkár is Debreczenbe utaznak, akik a szakközönség (pedagógusok, orvosok, jogászok) részére tartandó előadásokat nyitják meg, ismertetvén a fogyatékosságok elleni küzdelem célját, fontosságát. Utánuk kiválót, nagyképzettségű s e nagyjelentőségű állami-társadalmi problémával behatóan foglalkozó- pedagógusok tartanak előadást a különböző fogyatékosságok okairól, a fogyatékosok lelki világáról, úgy a szakközönség, mint a város különböző helyein a nagyközönség, a tanuló ifjúság részére. Az előadások keretében ismertetni fogják a fogyatékosok, elsősorban az érzéki fogyatékosok kultúráját, meggyőzvén mindenkit arról, hogy nem elveszett tagjai a társadalomnak, hogy kitartó munkával, szakszerű oktatás-neveléssel a kultúra legmagasabb fokára is eljutnak s igy a megmentésükre fordított pénz kamatostól megtérül. Csokonai Vitéz Gizella vak költőnő, Csokonait Vitéz Mihály leszármazottja, Riedl Margit akadémiailag kiképzett énekművésznő és a többiek, akik itt szerepelni fognak, mind ékes bizonyságul szolgálnak. Sodrony, ágybetét legjobb minőséget készít NEUMANN, Péterfia 19. UHU FONÁLÁRUK U Aisószál cérna, kötőpamut és tömőpamutok, horgoló cérnák. Legfinomabb gyapjúfonalak festve és nyersen. Pamutfonál és Cérnaipar 1.-1. Budapest VII., Hársfa utca 1. József 60-75. Telefon József 60-75. Nyomdásztanulóknak négy középiskolát végzett fiuk fizetéssel felvételnek Jelentkezni lehet: Böszörményi ut 6. Egy híres Tátravezető tragédiája. Halálos kőlavina-szerencsétlenség a Tátrában. — Turistakaland egy halottal és három sebesülttel. Kassa, aug. 22. Breuer János egyike volt a legjobb nevű és legkeresettebb Tátra-vezetőknek. Néhány nappal ezelőtt egy német bárót kalauzolt egy gerincvándorláson, a Jégvölgyi csúcstól a Markazi toronyig. A nehéz túrát, dacára az állandó sűrű ködnek, sikerült befejezniük és a negyedik napon megpihentek a Téry-menedékházban és ott töltötték az éjszakát. Nem sokat alhattak azonban, mert a menedékházban egy nagy lengyel turistatársaság mulatozott és menedékházban épen nem szokásos viselkedésükkel megzavarták a hoszszú furától elcsigázott turisták éjszakai nyugodalmát. Ezek azonban korán reggel folytatták útjukat lefelé. Még mielőtt azonban kiértek volna a hegyormokat ellepő ködgomolyagból, segélykiáltásokat hallottak, melyekről teljes bizonyossággal megállapították, hogy a Középoromról jönnek. Breuerék visszafeleltek a segélykérőknek, hogy „Nyugalom ! Jövünk!“ Ezután pedig a kiránduló német báró folytatta az útját lefelé, Breuer pedig visszatért a mendékházba, hogy az ott tartózkodó két lengyel és egy Spitzkopf nevű (aki szintén egyike a legkitűnőbb Tátraismerőknek) vezetőtársa segítségével az eltévedt, segélyt kérő turisták segítségére induljon. A középorom, mely góthikus templomszerűen, rendkívül meredek lejtővel emelkedik fel a magasba, egyike a Tátra legnehezebben megmászható vidékeinek. Széles fűszallagok tarkítják az utat, melyek ködös időben rendkívül csúszósak, a kőzet pedig igen törékeny, úgy, hogy állandóan kőlavinával fenyegeti a megmászásra vállalkozó turistákat. A négy tapasztalt vezető ismerte a vidék veszélyességét és épen ezért igen óvatosan fogott az eltévedt társaság kereséshez. Ezt rövid idő múlva sikerült is feltalálniuk, a vidék egyik kissé sík részén ültek, nem merve elindulni az áthatolhatalan sűrűségű ködben, mely teljesen lehetetlenné tette a tájékozódást. A vezetők kötelet bontottak, hogy a meredeken veszedelem nélkül vezessék a társaságot. Ekkor következett be — az amatőr turisták vigyázatlansága folytán — a szerencsétlenség. Mikor a társaság már biztonságot nyújtó kötélbiztosítékkal felszerelve, megkezdte a leszállást, az egyik turista a törékeny sziklát megingatta, úgy, hogy az lavinaszerű gyorsasággal gördült lefelé a meredek lejtőn. Légierül az egyik lengyel vezető állott, ennek bal karját a szikla teljesen öszszeroncsolta. Spitzkopfnak sikerült félreugrani előle, de a szikla jobb lábát mégis összetörte. Legalul állott Breuer, aki — úgy látszik a hosszú túrától és az átvirrasztott éjszakától elgyötörve — nem tudott elég gyorsan félreugrani a veszedelmes gyorsasággal gördülő kőlavina elől, úgy, hogy az magával sodorta a mélységbe. A kiránduló társaságnak ezután baj nélkül sikerült befejeznie a veszedelmes túrát. A Breuer keresésére indult expedíció csak hosszas keresés után tudott ráakadni a tragikus véget ért vezető tetemére, mely teljesen összeroncsolva heveri a meredek sziklafal lábánál. A vakdó bútorvásár! Hálók, ebédlők és konyhaberendezések, boncsérek és szalongarnitúrák nagy választékban › X ‡›■ ‹›• ‹ BÁLINT SÁNDOR műbútorasztalosnál KOSSUTH-U. 5. (Gambrinus átjáró alatt.) Debreceni históriáit. 12. Lókody Sándor vendéglője , a „Kis kancsó“. A debreceni bohémtanyák egyik legnépszerűbbje volt a Lókody Sándor bátyánk vendéglője. Nem a mai Sas-utcai vendéglőről van ezúttal szó, mely mindmáig a legjobban frekvesztált debreceni találkozó helye a jó konyhát szerető közönségnek. Az a „Kis kancsó“, amelyről e helyen szólunk, a mai Cegléd-utcában volt. (Akkor Kis-Cegléd-utca, mert volt Nagy-Ceglédutca is, a mai Kossuth-utca.) Három helyen is megfordult a vendéglő, az akkori Bakos-, majd Varga- és Schulmayer-házakban ütvén fel tanyáját a tulajdonos Sándor bácsi, akinek vendéglőjét különösen a theologiai ifjúság kereste fel, a bohém társaságokon kívül. Állandó tanyázó helye volt például Szabolcska Mihálynak, a nagy magyar költőnek, akit barátai a Lokody-vendéglő külön szobájában búcsúztattak el, mielőtt Genfbe ment légyen. Benn poharazgattak a jó barátok, mikor a főiskolai kántusnak Sándor bácsi által titokban beengedett tagjai a másik szobában — váratlanul — szerenáddal lepték meg a Kollégium már akkor is híres nótás esküdt-diákját. Sok Piroskáról szóló szép költemény született itt, a Sándor bácsi vendéglői asztalánál, amelyek mellett az első szerelem délibábos álmait szövögette a nagy költő, sokat gondolva egy akácvirágos Darajbos utcai házra, nem nagyon mész- eszire a Csokonai Vitéz Mihály haálozási lakhelyétől, ahol az udvaron a virágok közt a legszebb rózsa a Piroska arcán fakadt. Ide járt a „belső szobába“ a két, légium nyelvén „Szentháromságnak“ nevezett három jó barát: Kiss Ferenc, akkor káplán, ma egyetemi tanár, méltóágos úr, Tóth István szintén káplán, aki mint gyantás református lelkész halt el és Széll István kántor, ma a debreceni egyházi énekvezérek nesztora. Itt élte fiatalsága sok boldog óráit Ladányi Gyula, a később borongós lelkületű, nemes szivü református anyakönyvvezető, akinél derekabb embert nem láttam életemben. Szelíd volt, mint maga a Jóság s mindég valami csöndes rezignáció bujkált nagy, okos szemeiben, melyekből csak úgy sugárzott az emberszeretet, öngyilkos lett szegény ! Az ő érzékeny szive nem tudta elviselni a vele szemben tanúsított mellőztetést az állam anyakönyvi kinevezéseknél. Itt iszogatta a maga rendes borporcióját Tóth Sándor rendőrfogalmazó, akin csak Mándoky Béla, a veterán-színész fogott ki. Megbüntette bejelentés elmulasztása miatt Mándokyt a szigorú Tóth Sándor, aki pedig gyakran mulatozott együtt Mándoky barátjával. — Egy forintot fizetsz, Béla bátyám ! — mondta Tóth fogalmazó. — Rendben van ! — mondta Béla bácsi s letette az asztalra akkor megjelent „Szinész Világ“ c. könyvének egy példányát. — Csakhogy ez a könyv diszkótés és 2 pengő az ára ! Légy szives Sándorkám ! hát még egy forintot a kezeimhez és nyomban lefizetni. Tóth Sándort annyira meghatotta Mándoky — mondjuk — élelmessége, hogy kifizette a forintot, de hozzátette : 8 — Téged is utoljára büntettelek meg, mert Béla bácsi! te még a hóhérokkal is kiegyeznél valahogyan ... A Lokody-vendéglő törzsvendége volt Elek István, a később sárándi, Csapó Péter, a későbbi téglási pap és még nagyon sokan. Állandó vendége volt a vendéglőnek a jobb korcsmákat, vendéglőket sorba látogató Gáspár Imre. Hű kísérője a borzas, nagyfejű Kovács Guszti társaságában gyakorta felkeresték Sándor bácsit, követve az akkori hírlapírói gárda legjobbjaitól. Kovács Guszti ekkor — dacára republikánus politikai hitvallásának — a kormánypárti „Debreceni Ellenőr“-t szolgálta, igaz, hogy mint rendőrségi riporter. Csodálatos emlékező tehetsége volt. — Shakespeare összes tragédiáit könyv nélkül tudta, a zárjelbe rakott instrukciókkal egyetemben. Ladányi Gedeon, Kollégium híres történelem tanára, kijelentette egyszer növendékei előtt, hogy Kovács Gusztinál zseniálisabb növendéke nem volt. Guszti nem tévesztette el a legjelentéktelenebb történelmi esemény dátumát sem( 6-, közép- és újkori évszámokat egyaránt hiba nélkül recitálván. Itt, a Lokody-vendéglőben, szavazta el egyszer Kovács Guszti a Petőfi „őrült“ c. költeményét olyan hűséggel, hogy a szavalás közben jövő vendégek kétségbeesetten menekültek a szobából, csakugyan őrültnek gondolván Gusztit. Haday Sándor, a legnagyobb magyar Göndör Sándor, Zilah Gyula, a legbájosabb naturbursch-művész s a debreceni színtársulat sok neves művészei is itt találkoztak előadások után. Később a vendéglő áthurcolkodott a mai Lorántffy utcai Csókaféle házba, melynek udvarán kényelmes fedett helyiség állott a vendégek kényelmére. A tágas udvaron nagy szalonnasütések, tésztás kása főzések estek meg. Egyszer Lókody Sándor itt főzött tésztás kását nyílt, szabad tűzön, annak rendje-módja szerint, bográcsban, a „Munkás-dalárda“, meg a „Vaggongyári énekkar“ tagjainak Kedvenc tartózkodó helye volt a vendéglő a Horváth Kálmán, — jelenleg színigazgató — az egyetlen magyar férfi János vitéz társaságának. (Fedák Sári után Horváth Kálmán játszotta a János vitézt 75 estén keresztül a Magyar Színházban.) Ám De ide járt Sipos Béla, a zseniális lapszerkesztő is, az újságíró gárda akkori jelesebb tagjaival, a harctéren elhalt Szilágyi Vilmos színész és sok mások. Innen költözött a vendéglő a belváros szívébe, a jelenlegi Sas-utcába, ahol mindmáig nagy népszerűségnek örvend. De hát ennek megörökítése a jövendő idők eljövendő krónika írójának a tollára vár, legalább is még ezidő szerint. Szathmáry Zoltán. HERCZEG ANNA modellháza Piac utca 41. Őszi és téli női- és leányfelöltek Kosztümök, Ruhák ,lumperek Slousok, Iiak, Pongyolák.