Egyetértés, 1924. szeptember-december (6. évfolyam, 200-298. szám)
1924-09-02 / 200. szám
Egyes szám ára 1500 korona. y- 1» 1 va-itt»— ^asaaary^rafrj^ay.T itti rmataBBMi írni ■ rumi 1 11 at DEBRECZEN, 1924. VI. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM. KEDD, SZEPTEMBER 2 Előfizetési ár helyben és vidéken: Egy hónapra 35.000 korona. /WAV Egyes szám ára 1500 korona. POLITIKAI NAPILAP Kiadja: Debreczen sz. kir. város és a tiszántúli református egyházkerület könyvnyomda-vállalata. Szerkesztőség ée kiadóhivatal: Kossuth-utca 2. szám alatt, városházaépület. Telefonszám: 4. Szeptember a zordon arcú szeptember, mely annyi keserűséget okoz az ifjaknak és annyi aggodalmat a szülőknek, újra beköszöntött. De tán sohasem láttuk az arcát olyan kegyetlennek, mint ebben az évben. Más esztendőkben, a szeptember a fiataloknak csak annyi szomorúságot okozott, hogy vége van az aranyszabadságnak; a szülőknek csak annyi gondot, hogy a tandíjra és a könyvekre szükséges összeg rendkívüli kiadását, hogyan koplalják meg; legfelebb még a vidéki szülőkre annyit, hogy az idegen városba távozó gyermekük megfelelő módon van-e elhelyezve. Most azonban nemcsak ilyen apró szomorúságok s kisebb gondok fordulnak elő, hanem a gyermek egész élete sorsa felől dönteni kell sok esetben ezeken a szomorú szeptemberi napokon. Hogy milyen nagy urak voltunk, egyesek és intézmények, azokban a sokszor szidalmazott, az elnyomatás és kizsákmányoltatás idejének bélyegzett tíz év előtti napokban, azt a mostani nyomorúságunk idején tudjuk igazán megérteni. Akkor, ha a gyermeknek volt kedve a tanuláshoz, egy pillanatig sem gondolkodtunk azon, várjon iskolába adjuk-e, sőt bizony igen sokszor erőltettük az iskolázást a gyermek kedve és képessége nélkül is. Hiszen számot tett a tandíj, meg egyéb a taníttatással felmerülő költség akkor is, kivált a szerényebb keresetűek szempontjából, de azért a jövedelemnek nem volt akkora része, mint ma. Mert ne feledjük, hogyha a tandíj, mint ahogy az megállapíttatott, a békebelinek csak mintegy 60— 80 százalékát teszi is, a jövedelem viszont legfelebb 40—50 százaléka a békebelinek és így a gyermek taníttatása már ezért is aránylag jóval többe kerülne, mint a békében. De a helyzet igazi képét nem ezzel kapjuk meg, hanem annak a megfontolásával, hogy a legelső rendű szükségletek kielégítése nem teljesíthető a részletjövedelem olyan hányadosából, ami nőből a békében teljesíthető volt. A búza ára nem negyven százaléka a békebelinek, hanem 120--150 százaléka ; a cipő, az ing, a felső ruha még drágább, nem is szólva a sűtőanyagról. A gyermek taníttatására tehát sokkal csekélyebb hányadrész marad. Sőt esetleg semmi sem marad. Szülő, aki tíz év előtt a gyönge tehetségű gyermekét is végig vitte a középiskolán, ma ugyanazon társadalmi állásban szép fejlődést ígérő gyermekét is kénytelen kivenni az iskolából, mert nem búja a költséget. De a szegény ifjú támogatására ott voltak régen a különböző gyámolító intézmények, alapítványok, olcsó intermátusok, konviktusok, amelyek lehetővé tették, hogy teljesen magára hagyatott ifjú is elvégezhesse az iskolákat. A debreczeni kollégium is sok fényes talentumot nevelt így a hazának. Most ezek az intézmények is mind elszegényedtek, a jelenlegi gazdasági helyzethez mért óriási költségeket viselni nem képesek. Hova inkább azon az úton vagyunk, hogy az iskolába járás csak a vagyonosok privilégiuma lesz. Pedig a jó tehetség nem privilégiuma a vagyonosoknak. Az pedig, amit vigasztalásul szoktat mondani, hogy még jó ha nem özönlik el annyian a tudományos pályákat s helyes az ifjúságnak gyakorlatias pályák felé terelése, ide egy csöppet sem talál. Mert abból még, hogy az ifjú embernek módjában van az eleminél több ismeretet is megszerezni, nem az következik, hogy már tudományos pályára lép, hanem csak az, hogy nem marad tudatlan. Igenis a gyakorlatias pályák felé kell terelnünk a ma ifjúságát, de úgy, hogy tanultság és műveltség dolgában felvehesse a versenyt a nyugat - európai államok azonos társadalmi osztályainak tagjaival. A nemzeti szerencsétlenség épen abban lesz, hogy ha nem a magunk elhatározása, hanem a kénytelenség és tudatlanság fogja néptelenekké tenni a tudományosnak nevezett életpályákat. i nemzetgyűlést tíz napon beli összehívják. Átadták az összehívást kérő ívet az elnökségnek. Budapest, szept. 1. Ma délelőtt 10 órakor a parlament elnöki fogadó szobájában megjelentek Propper Sándor, Pickter Emil, Szeder Ferenc, Drózdi Győző és Pakots József nemzetgyűlési képviselők, hogy átadják a Ház öszszehívását kérő ívet. A képviselőket Zsitvay Tibor alelnök fogadta. Az öt képviselő körülbelül háromnegyed óra hosszat tanácskozott az elnökkel. A megbeszélések befejezése után Zsitvay Tibor a következőket mondta egy hírlapírónak : — A nemzetgyűlés összehívását kérő ívet átvettem, azt rendben levőnek találtam és így természetszerűleg a házszabályok 255. §-a alapján intézkedni fogok, hogy a Ház 10 napon belül összehívassék.. A közbeeső két ünnepnap bizonyos nehézségeket okoz a nap meghatározásában és ezért e tekintetben előzőleg a miniszterenökhelyettes úrral érintkezésbe lépek. Zsitvay alelnök az ellenzéki képviselőkkel folytatott megbeszélések után azonnal a népjóléti minisztériumba ment, hogy Vass József helyettes miniszterelnökkel a nemzetgyűlés összehívása ügyében tanácskozzék. Budapest, szept. 1. A Ház elnöksége a nemzetgyűlés összehívása iránt nyomban az ív átnyújtása után intézkedett. A kormány, mint Zsitvay Tibor alelnök mondotta, minden kérdésre reflektál, amit a nemzetgyűlésen az egyes pártok részéről fel fognak vetni. A nemzetgyűlés pénteki ülésén valószínűleg Bud és Rakovszky Iván is fel fognak szólalni, természetesen csak abban az esetben, ha az ülés folyamán tárcájukat érintő pénzügyi, illetve belügyi kérdések is szóba kerülnek. A helyzet előreláthatólag az lesz, hogy a nemzetgyűlést csupán egy napra fogják együtt tartani, azután ismét elnapolják. „Változás rendszerint balfelé történik“. Nagyatádi Szabó István nagy politikai beszéde Nagyatádon. Nagyfiúd, szeptember 1. Nagyatád nagyközség közönsége a háborúban elesett 90 hősi halottjának emlékére szobrot emelt. A szobrot vasárnap délelőtt leplezték le ünnepélyes keretek között, előkelő közönség jelenlétében. Az ünnepségre leutazott akerület képviselője, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter is, akit számosan kísértek el a kormánypárt tagjai közül. A leleplezési ünnepség délelőtt 10 órakor folyt le a Széchenyi téren, mintegy 3—4000 főnyi közönség jelenlétében. Délután 1 órakor a Korona szállóban 200 terítékes bankett volt. Az ebéd folyamán a földmivelésügyi minisztert a megjelentek hosszasan és lelkesen ünnepelték. A földmivelésügyi miniszter beszéde. A földmivelésügyi miniszter a felköszöntőkre adott válaszában viszszapillanást vetett a kisgazdapárt tizenhat évi működésére, amely idő alatt sok eredményt értek el és mindig a haza és az ország minden rétegének javára dolgoztak. Nem folytattak soha osztálypolitikát. Jobbra való eltolódás alig lehetséges. Figyelmeztetnem kell — mondta — a magyar közvéleményt, hogy mi mindent megtettünk atekintetben, hogy a magyar társadalom minden rétegét az alkotó és az országot megmentő munkára egyesítsük és összefogjuk. Vigyázzanak azok, akik ezt az összetartást megdönteni és szétbontani akarják, mert a jobbra való eltolódás aligha lehetséges. Nézzék a világeseményeket és vonják le belőlük a következményeket. Bárhol történik változás, az rendszerint balfelé történik. Mindent elkövettünk, de mindennek van határa. Ha vannak, akik meg akarják bontani azt az összetartást, amelyet létesítettünk, és ha ennek az összetartásnak megbontása sikerülne , ha azt látjuk, hogy az ország érdekét nem tudjuk azon az úton szolgálni, amelyen akartuk és akarjuk szolgálni, meg van az eszközünk arra is, hogy önállóan keressük ezt. Itt van a földreform kérdése. Ha ismét a rövidlátás győz e tekintetben, ha nem látják be, hogy mi történik ezen a téren a szomszédállamokban és világszerte, ha nem segítik elő, hogy gyorsan és eredményesen végrehajthassuk a földreformot, abban a keretben, ahogyan azt terveztük, ha nem segítik elő, hogy ezzel megnyugvást keltsünk, akkor újból fel fog vetődni ez a kérdés, azonban más formában fogják ezt megcsinálni. Rettenetesen tévednek azok az urak, akik azt hiszik, hogy a földreformot meg lehet semmisíteni, vagy vissza lehet csinálni. Esetleg csupa munkásminiszter lesz az országban. — A legostobább politikát folytatják azok, akik ennek ellentállnak. Kérve kérem a magyar társadalom minden rétegét, különösen azokat, akiknek a végrehajtás a kezükben van, igyekezzenek minél előbb közmegelégedésre megoldani ezt a kérdést, mert itt van az idő, amikor ezt a művet megnyugvással tudjuk lezárni. De ha így nem sikerül, akkor sokkal nagyobb bajok lesznek, mondhatom a földreformnak nem lesz vége, újra kezdődik ez a kérdés és akkor egészen más formában fogják megoldani. Ezt azok fogják megbánni, akik most akadályozzák a végrehajtást. Akiknek sok az, hogy van egy kisgazda miniszter, megérhetik esetleg azt, hogy csupa munkás miniszter lesz az országban. Vigyázzanak ezek az urak, lássanak és nyissák ki szemeiket. Nézzék az európai helyzetet, nézzék azt, hogy mit mutat a fejlődés és mit következhetik belőle! Mi is ott akarunk lenni, hol az ország ügyeit intézik, de velük együtt dolgozunk és pedig népszerűségünk rovására. Egyik részről azt hallom, hogy az urakkal dolgozom, elhagytam a parasztokat. A másik részről pedig azt, hogy el akarom a földet venni, hogy demagóg vagyok, hogy osztálypolitikát folytatok. Hol van itt az igazság ? Az igazság szent hitem szerint az én és politikai barátaim részén van. A mi politikánk az a politika, amely a nemzet minden erejét felhasználja, a nemzet szolgálatába állítja. Még a szociáldemokrata párttal sem kívánok oly harcot folytatni, amely egyikük vagy másikuk megsemmisítésére vezet. Nekik is van bizonyos létjogosultságuk. De nem kívántam sohasem mellőzni a magyar intelligenciát sem, hanem mindegyiket a nemzet szolgálatába szeretem állítani. Ez a politika marad továbbra is az én politikám, ezt folytatom, amíg engedik. Ha nem, akkor tudjuk a helyünket. Remélem, hogy nekik kell engedniük, hogy a józan megítélésnek mégis fölé kell kerekednie a gyűlöleten és pártoskodáson és akkor, ha én nem is, de azok, akik utánam jönnek, megérik azt, hogy ki tudják vezetni a nemzetet a mai súlyos helyzetből. Becsületes úton haladtam, szegényen kezdtem, de