Egyetértés, 1925. január-április (7. évfolyam, 1-97. szám)
1925-02-20 / 41. szám
Lapunk mai száma 8 oldal, ára 1500 korona. DEBRECEN, 1925. VII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM. PÉNTEK, FEBRUÁR 2. EGYETÉRTÉS POLITIKAI] NAPILAP Előfizetési ár helyben és vidéken: Egy hónapra 35.000 korona. tkft* Egyes szám ára 1500 korona.A NAV Kiadja: Debreczen az. kir. véras éa a tiszántúli református egyházkerület könyvnyomda-vállalata. Szerkesztőség és fédőtolvaj iól. Kossuth-utca C. szám alatt, váraaházaépület. Telefonszám: 4. A költészet világából ahova a Jókai-centermárium ünnepe emelt bennünket, szálljunk alá a durva reális élethez; a képzelt meséktől térjünk vissza a valóság rémregényeihez; az eszményi hősöktől a szánnivaló bűnösökhöz. Mert minden bűnös szánnivaló, kivált a mai khaotikus világban és kivált, amelyik fiatal. Feltűnő az, hogy a tanult fiatal emberek közt milyen sokan követnek el bűncselekményeket. Egy részüknek a háború szenvedései s viszszásságai rontották meg a lelki egyensúlyát. Ezeket leginkább lehet menteni. Más részük egyszerűen megvadult az előbbiek példájából. Ezeknek a mentségére az embernek a majommal rokontermészetét lehet írni. Ám ha az egyest sajnáljuk és az általáno bűnöző hajlam elesett áldozatának tartjuk, annál inkább meg kell követelnünk minden tényezőtől, melynek a bűnök megakadályozására valami lehetőség van a kezében, hogy a társadalom védelmében minden tőle telhető intézkedést tegyen meg. Az iskoláról most nem akarok szólni, mert hallom az ellenvetést, hogy a botrányok hősei csak a köztudatban szerepelnek tanulókképen, de valósággal nem tanulók. Hát hagyjuk most békében az iskolát, nem azért, mintha nagyon elvolnánk tőle ragadtatva, hanem azért, mert a kifogások nem csupán a tanuló ifjúság ellen emelhetők, hanem legalább olyan mértékkel az ifjúság többi része ellen is. Ahogyan a lapok tudósításában látom, a legutóbbi véres esemény elkövetésénél nagyobb számmal voltak jelen más foglalkozású és ugyancsak fiatal urak és — mondjuk meg áperte — ugyancsak a törvénybe ütköző cselekményt követtek el, tiltott szerencsejátékot játszottak. Nézzünk már egyszer szembe ezzel a kérdéssel. Mert mindaddig, míg ezt a rákfenét le nem operálják, nem lehet egésszéges a magyar társadalom. Principiis obsta, — ez régi szabály. Az elv mellett meg kell állani, mert ha abból engedünk, nincs többé megállás. Ahol a törvény tiltó rendelkezése ellenére folyhat rendszeresen hazárdjáték, ott magától következik az összeverekedés meg revolverezés. Aki naponként ellátogat a bak-asztalhoz, attól már nem okoz meglepetést a sikkasztás, öngyilkosság vagy akár gyilkosság-Azért normális viszonyok közt is nagyon kellene ügyelni arra, hogy társas kör nemes címe ne takarhasson kártyabarlangot. Annál inkább most, amikor tapasztaljuk, hogy szokatlanul nagy a bűnözési hajlam és szokatlanul nagy a bűnre vívó nyomorúság is. Itt egész tisztelettel, de a legnagyobb komolysággal kell kérdeznünk azt is: hol a rendőrség ? A legutóbbi szomorú esettel kapcsolatban írták az újságok, hogy a gyászos ügy egyik hősének volt már kellemetlensége kártyázásból folyóan máskor is, amikor súlyosan összetűzött egy rendőrtiszttel. Igaz lehet ez ? Nem az összekülönbözésen vagyok megütközve, hanem a kártyázáson. Nemrégiben járt roszszul a rendőrség egyik jobb sorára érdemes tisztje a kártya szenvedélye folytán. Mégis lehet az után is rendőrtiszteknek kártyázni ? Hát akkor hogyan remélhessük a kártyatilalmat megszegők ellen a megfelelő eljárást ? Ha a pap a vallás tanítását nyilvánosan kicsúfolja, ha a katona antimilitarista izgatásban részes, ha a tanító a serdületlen tanítványaival éjjeli mulatóhelyekre megy, akkor esik az eljárása ebbe a morális kategóriába. A nemzetgyűlés ünnepelte Jókai Mórt Budapest, február 19. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén úgy határozott, hogy a mai ülésnek kezdetét Jókai emlékének szenteli. Szcitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke a mai ülést a következő szavakkal nyitotta meg : A nagy centennáriumok sorozatában, amelyek a múlt századbeli nemzeti reneszánszunk vezércsillagának fényét vetítik szomorú jelenünkre, tegnap köszöntött reánk Jókai születésnapjának századik évfordulója. 1825. a nagy termő esztendő hinti planétájának sugarát a szinmagyar Komárom nemes hajlékára is, amelyből fajunk géniuszának egyik legcsodálatosabb megnyilatkozása indult világhódító körútjára. A háromszázados lethargiából felébredt nemzet életének a közélet különböző terein egymást követő fellángolása teszi ezt az esztendőt határjelzővé történelmünkben. .Tokai Mór majdnem teljes hat évtizeden át úgyszólván egy pillanatra sem szűnt meg ragyogtatni tollát és része volt annak a korszaknak politikai küzdelmeiben, amely a rendi alkotmány romjain az uj Magyarországot megteremtette s a Mátyás kora óta nem ismert virágzásra emelte. Bár zsenijében nem volt politikai hivatás, de zsenijnek hivatása volt a politikában. Sőt ennek a hat évtizedes történelemnek az egyedül lehetséges magyar politika irányításában oroszlánrész jutott az ő tollának. Az 1871-iki országgyűléstől kezdődőleg több mint négy évtizeden át minden országgyűlésnek tagja és egyik legszívesebben hallgatott szónoka volt a képviselőháznak. Alig merült fel fontosabb kérdés, amelyben ne emelt volna szót, hogy megvédelmezze, annyi vér és vihar után mégis kisarjadt termelésnek a magvető munkát, amelyben oroszlánrésze volt. Minden szónoklatából bőségesen áradt költői lelkének melege, élénk képzeletének pazar ragyogása. Jutalma mindezért a dicsőségen, a nemzet háláján és a munka gyönyörűségén túl alig volt több egy küzdelmes életnél, és a gondviselésének annál a kegyénél, hogy munkájából olyan ülőben szólította el, amikor még nem is sejthette, hogy milyen nagy megpróbáltatás vár nemzetére. Halála után 16 évvel még az ő bálványozott szülővárosát is elszakította a világtörténelem legkegyetlenebb és legigazságtalanabb ítélete hazája testéről. a Vz áldásos szép paradicsomkertjéről. Magával vitte sírjába ragyogó álmait a nemzet jövőjéről, de itthagyta szomorú napjaink vigasztalásául életének emlékét, lángoló hazaszeretetének intelméből erőt mentünk hitünknek a nemzet jövőjébe. Legyen ez az évforduló legméltóbb ünnepe hódolatunknak, Jókai Mór halhatatlan szelleme előtt. Végül rámutat arra, hogy Jókai megbecsülhetetlen szolgálatot tett a nemzetnek a nemzeti nyelv tökéletesítése terén és a szép prózai nyelvet olyan tökélyre emelte, mint sem elötte, sem utána senki. Ezért nem haladhatunk el közönyösen amellett a véletlen összetalálkozásból kiná- Rozó alkalom mellett, amely épen ezekben a napokban tette lehetővé. h°gy egyik legrégibb és legbecsesebb nyelvemlékünk, a Londonban őrzött Ehrenfeld Kódex idegen földből és idegen tulajdonból visszakerüljön hozzánk. Ezért első indítványom oda irányult , határozza el a nemzetgyűlés, hogy Jókai emlékének , a nemzetnek ez a kincsét megszerzi és Jókai Kódex néven a Széchenyi múzeumban elhelyezi. Egyúttal utasítja a nemzetgyűlés a kormányt a költségek fedezéséről való gondoskodásra. Második javítslatom, határozza el a nemzetgyűlés , hogy a nagy költő több mint félszázados törvényhozói pályájának parlamenti beszédeit egy kötetben összefoglalva adják ki. Tekintettel a nagy költő népszerűségére, egészen bizonyos, hogy ennek a kiadásnak a költségei meg fognak térülni. A nemzetgyűlés a javaslatokat elfogadja. A kultuszminiszter beszéde: Klebelsberg Kunó gróf : Jókai a magyar nemzet érzelmi világának nagy pedagógusa volt. Megtanított bennünket nemesebben lelkesedni a nagy eszmékért és a maga hatalmas lendülete magával tudott ragadni olyanokat is, akiknek az emelkedés a magas régiókba nem volt megadva. Jókai nagyságához méltóan kellaz ő emlékének áldozni. Az emlékbélyegek kibocsátása, emlékérmek kiadása elenyésző az ő nagyságához képest. Hogy pedig most fogunk síremlékének emeléséhez, azért is kötelességünk foglalkozni emlékével. Feltámadt Petőfi, Madách, feltámadt Jókai, Vörösmarty, Széchenyi. Miután egyszer már felépítettek egy második Magyarországot, most újra ide állanak sorainkba a megpróbáltatás nehéz esztendőiben, hogy emeljék bizalmunkat és tanúságot tegyenek a világ népei előtt a magyarság igazáról. (Úgy van, úgy van.) Itt állanak ezek a nagyok soraink közöt és küzdenek egy boldogabb és nagyobb Magyarország felépítéséért. Mi az ő emléküket csak azzal ünnepeljük igazán, ha minden erőnket megfeszítjük, hogy ne legyünk méltatlanok hozzájuk. Ezzel a fogadalommal ünnepeljük az e centennáriumokat. (Általános lelkes helyeslés.) Az ünnepi beszéd. Pekár Gyula : A nemzet választott politikai egyeteme pártkülönbség nélkül ünnepel ma, amikor hódolva áldoz egy nagy költői lángelmű emlékének. Nálunk a költészet keveset köszönhet a politikának, de a politika annál többet köszönhet a költészetnek. Nálunk a büszke, erősebb, hatalmas fegyverrel, a politikával szemben a költészet mindig szerény hamupipőke maradt, pedig a büszkébb, hatalmasabb testvére a turáni átok idején gyakran feladta a harcot míg a költészet sohasem szűnt meg a döntő percekben felrázni a politikát. Nálunk nem a politika szülte az aranykorszakokat, hanem fordítva. Ma 100 éve, 1825-ben Vörösmarty fújta meg a nemzeti újjászületés és a reformkor trombitáját. Petőfi és Jókai iker lángelme. Nem lehet az egyikről a másik nélkül szólni. "Ők ketten a magyar nemzeti örök ifjúság örökké éltető, örökké világító ikercsillaga. Petőfire 49 alatt volt szükség Jókaira 49 után. Petőfi a szilaj forradalmár, Jókai a mélázó mesemondó. Petőfi a sebesítetlen ép nemzet élén rohant a halálba, Jókai mesemondóképen emeli fel a sebzett beteg nemzetet és adja viasza az életnek. Egyszerre jöttek el, mert szükség volt reájuk. Most centennáriumok dicsőségében ismét itt vannak ők ketten, mert az ismét nagybeteg nemzetnek ismét szüksége van reájuk. A nemzet illő módon térdel le a magyar ezeregyéjszaka nagy mesemondójának csodás mesefája alá, amely közel 60 éven át oly bőven ontotta szebbnél-szebb regényvilágát nekünk és az egész külföldnek. Az egész magyar irodalom nevében köszöni, hogy a hatalmas testvér a politikai nagy Jókainak képében végre ilyen elismerően ünnepli a legnagyobb hűt és ezután is virrasztó hamupipőkét, a magyar költészetet. Az egységes párt, a kormánytámogató pártok és az ellenzék nevében hódolattal teszi le ezt az igénylelen szavaiból font babérkoszorút a százéves nagy magyar halhatatlan Jókai Mór emlékére. (Élénk helyeslés és taps.) A nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadta az elnök indítványait, majd a napirend tárgyalására tért át, a népjóléti tárca részletes tárgyalására. A népjóléti tárca költségvetése. Bozsik Pál a tüdővész ellen szükséges védekezésre, Szabó József a munkásbiztosításra hívja föl a kormány figyelmét. Vass József miniszter kijelenti, hogy a tüdővész ellen való védekezés terén mindent meg akar tenni a