Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 2. félév (1-26. szám)

1841-08-08 / 6. szám

Második félév. 1841* adik szám. PESTEM. 3*. VASÁRNAP. Augustus’ 8. Magyarország és Erdély. (Megyei közlés . Folyó évi junius’ 24 ik napja Győré helység’ katholikus lakosinak olly nevezetes és örömteljes vala, hogy azt a’ hálaérzés’ kitörülhetlen betűivel szivök’ mélyébe irák; ’s azt az édes apa, anya szeretett gyermekének, ez utódinak örökre hirdetni fogja! Már századok előtt Győré, és Tolna vármegyében keblezett ’s a’ szászvári plébániához tartozó, helységben, ugyanazon téren, honnét a’ szépen emelkedő dombról az igen kellemes, messze terjedő környék látszik, egy, a’ nép’mennyiségéhez aranyzott szentegyház diszlett; de az idő ezen szent hajlékkal is éreztette emésztő erejét, és tán már félszázadja, hogy ezen szentegyház végkép elpusztult ! A’ nevezett helység’ lakosi régtől édes érzettel függtek ama’ szép jövendőn, mellyben szerencsések leendőnek a’ mindenhatónak dicsőitésére emelendő épületben otthon vallásos buzgalomból származó lelkivigasztalást élvezni ! — Forró kivánatuk meghallgatás nélkül nem hangzott el, mert méltóságos nagykéri Scitovszky János pécsi megyés püspök ur, ki főpásztori buzgalma szerint az egy igaz anyaszentegyháznak virágzását előmozdítani olly annyira törekedik, hogy arra, magát is feledve, áldozni mindenkor legkészebb, látván e’ kiestért, értvén szeretett jobbágyinak, erkölcsös híveinek szent óhajtását, kegyes volt azon helyen, hol hajdan már a’ mennyei fölség’ imádására szentegyház fénylett, újat építtetni, mellynek négy fala, mindenki’ csodálkozására, rövid nyolcz hét’ lefolyása alatt, föl is emeltetett. De térjünk vissza az örömnapra: reggel nyolcz óra után mélyen tisztelt és szeretett főpásztorunk a’ hely’ színén megjelenvén, a’helybeli ájtatos hívek, több egyházi ’s világi személyek által azon örömmel, melly a’ háladatos, szintést nem ismerő szívnek tolmácsa, fogadtatott, hol midőn a’ jegyző’lakában megszállt, és az egyházi öltözetet magára vette volna, huszonöt egyházi személy’, továbbá tisztsége’ ’s a’ helybeli és szomszéd helységi hívek'kíséretében, virágokkal hintett és zöldellő fákkal ékesített utón, a’ harangok’ kongása ’s mozsarak’ durrogása közt azon helyre, melly szent hitünk’ terjedésére szentegyházzal diszesitendő , fölment, hol midőn szokott szentelések és szertartások közt a’ templom’ talpkövét letette volna, a’ jelenlévő igen nagy számú ájtatos híveket szivreható beszéde által keresztény kötelességeik’ mindenkori hiv teljesítésére serkenté. Ezen foglalatosságot követte a’ szent miseáldozat, melly közül a’ főpásztornak egyedül áldozópapok — kik közül három kanonok volt — szolgáltak; a’ szent áldozat’ bemutatása után kegyes főpásztorunk a’ bérmálandó ártatlanokhoz fordult, kiket, miután velős, de a’ fiatalkor’ gyönge fogalmaihoz alkalmazott oktatásával a’ bérmálás szentségének méltó fölvételére elkészített volna, Krisztus’ hite’, és anyaszentegyháza’ bajnokivá fölkent. Végződvén az ájtatosságnak szentelt órák, főpásztorunk azon ünnepélyes kíséretben, mellyben jött, szállására visszatért, hol öt főtiszteletü Udvinácz János t. kanonok és mágocsi plébános ur, érintvén a’ mai szent ünnep által nevezetesbé lett nevenapját, a’jelenlévők’ nevében üdvözlé, ki, valamint igen ékes, úgy érzékeny, valódi tisztelettel és háladatossággal teljes beszédére , szokott atyai leereszkedéssel, és nyájassággal felelt. Én, ki néhány napot az említett helység’jámbor lakosai közt töltöttem, tanúja voltam, mikép ezen ünnep’ díszes megülése szív- és életbe vágó hatását nem veszté el; mert az ájtatos hívek ajkai dicsérék az Istent, ki kegyes főpásztoruk és földesurok által vallásbeli buzgóságuknak tágasabb kört nyitott, — szent fohászaik csak azt vallák , hogy az elkészülendő szentegyházba sietni fognak, hogy a’katholika hitnek gyémánt pajzsa alatt nyugodtan, a’ földi élet’ akármelly nyomasztó viszontagságai közt, a’ boldogabb sfonzuli életre készüljenek. — Én visszavonulva lelkem’ belső világába a’ legédesebb örömök’ élvezésében vettem részt, és újonnan megerősittetett azon meggyőződésem, hogy a’ valódi öröm csak egy, — a’ vallásos! ! .