Egyháztörténet, 1959 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1959 / 1-2. szám

tevékenységüknek, Jessenius bizonyítványa kiállítóinak és a kiállítás körülményeinek felderítése végett.“­ Ezt kiegészítve a Helytartótanács felhívta a dioecesanust, pl. archidiakonust, hogy a vizsgálat gondosabb végrehajtása terén működjék össze a ne­vezett megyékkel.“7 Hont megyében maga az alispán szállt ki Kiskörre március 31-én. Sallay Mihály helybeli református lelkészen és Nyilas Mihály református nemesen kívül a csehek közül kihallgatta a református vallású Peter László takácsot, Mátyás nevű asz­talost, Pál nevű vargát, Christianus Tódor takácsot és egy ágostai hitvallású asz­talost. Kiskérről átment Varsányba, ahol Papelak Simon és László ágostai hitvallású takácsot és a kálvinista Hubka György emigráltakat faggatta. Vallomásaik alapján feljegyezte nevezettek és családtagjaik — összesen 12 cseh — adatait, jegyzőkönyvezte Sallay Mihály prédikátor tájékoztatását, aki szerint a cseh származású Jesseniust a ■szintén cseh eredetű Valesius taníttatta a debreceni iskolában, Valesius hívta el a bujdosó és szétszórt csehek gondozására és amikor Jessenius e célból Kiskörre érke­zett, csak a hiteles pecsétekkel ellátott lelkészi bizonyítványa alapján engedte mű­ködni gyülekezetében, ahonnan az eltiltás után — emlékezete szerint — Rétére igye­kezett.6­­­68 Pozony megye, mintha csak időt akart volna adni Jesseniusnak a menekülésre, feltűnően későn, május 7-én foganatosította az uralkodó parancsát. Balogh János a­z alispán egy szolgabíró és két megyei esküdt kíséretében vallatta Rétén Mikula József helybeli református magyar prédikátort, továbbá Novák Tamás, Krajcsér Bernát és Csapal Vitus cseh református rétéi lakosokat. A prédikátor előadta Valesius Antal János esperes és Csokonay Ferenc apácaszakálosi prédikátor 1736. évi létére érke­zését, Jessenius György vizsgáztatását, lelkészavatási ünnepélye körülményeit, a­­csehek rendszeres, tehát 1737- és 1738-ban is megtartott, évenkénti kétszeri össze­jöveteleit s hogy ezekre számosan szoktak eljönni, de nem jegyezhette meg, kik és honnan, mert nem tud csehül. A három rétei cseh lakos egyértelműleg vallott a prédikátorral, s bemondták az általuk ismert hittesvéreik adatait.69 Hont megye a kivizsgálás után rögtön, április 2-án,70 Pozsony megye azonban­­a felterjesztéssel is késve, csak június 21-én 71 küldötte fel a vallatási jegyzőkönyvet,­­ mindkét megye minden megjegyzés nélkül. A Helytartótanács sürgősnek ítélve­­az ügyet, már másnap, június 22-én tovább terjesztette az iratokat a kancellárián át a királyhoz. Kísérőlevelében „az uralkodó korábbi nézetének megfelelőleg” javasolta „Valesius Antal Jánosnak, Csokonay Ferencnek és Jessenius Györgynek, mint az új szekta előmozdítóinak és fejeinek azonnali letartóztatását, nehogy nevezettek meg­fejtve valamit az eddigi vizsgálatokból időt nyerjenek a menekülésre.72­73 A betegeskedő III. Károly — szintén késve az intézkedéssel — július 12-én rendelte el „az új szekta szerzőinek és előmozdítóinak, Valesius Antal János, Cso­konay Ferenc és Jessenius György elfogatását azzal, hogy gondos őrizet alatt a po­zsonyi várba szállítsák és vallassák ki őket’.13 Sem Hont, sem Pozsony megye nem tehetett eleget az uralkodó parancsának,74 mivel Valesius nemesócsai, Csokonay apácaszakálosi lelkipásztorok lévén, Komárom megye területén laktak, míg Jessenius (Ó-Turán?) lappangott. Valesiust Тагу István szolgabíró 1740 szeptember 20-án 40 fegyveres katona fedezete mellett fogatta el nemesócsai paróchiáján, a helybeli, apácaszakálosi és nagytanyi reformátusok fegy­veres zendülése közben, — de félve a pozsonyi útvonal mentén fekvő református 66 OL. HU­. Litterae. Expeditiones. 1740. febr. 16. 07 U. o. 68 OL. Kanc. Litt. Cons. Loc. 1740. No ad 273. 69 U. o. 76 OL. HT­. Litterae. 1740. ápr. 2. Hont megye jelentése. 71 U. o. 1740 jún. 21. Pozsony megye jelentése. 72 OL. Kanc. Litt. Cons. Loc. 1740. No 273. 73 OL. HT­. Resolutio. 1740 júl. 12. Intimatum 1740 júl. 15. 74 OL. HT­. Litterae. 1740. aug. 5. Hont megye, u. o. 1740 szept. 8. Pozsony megye jelentése.

Next