Elektromos Híradó, 1991 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám
TUM UJOK, A LIGETBEN (Folytatás az előző oldalról) Az elavult Simor utcai létesítmény kiváltására - összefüggésben az egész, műszakilag régen idejétmúlt 30 kV-os kábelhálózat megszüntetésével - vállalatunk több tervet készített. Kézenfekvő lett volna a teljes átépítés új, 120/10 kV feszültségszintű állomásra, azonban a régi berendezések egyidejű üzemeltetése mellett, azokkal azonos helyen újat szerelni sem üzemviteli, sem pedig biztonságtechnikai szempontok miatt nem lehetett. Más helyen pedig vállalatunk sem a Népligetben, sem földrajzi környezetében nem jutott transzformátorállomás létesítéséhez alkalmas alapterülethez. Maradt egyetlen lehetőségként a Népligeti alállomás kerítésen belüli területe, ahol 1989-től kezdve számottevő üzemviteli kockázatok árán ugyan, de vállalkozni lehetett a régi berendezések egy részének megszüntetésére, és az így felszabadult területen egy új állomásrész kialakítására. Ebből a helyzetből kiindulva 1988. novemberében olyan vállalati döntés született, hogy az új létesítmény az üzemelő Népligeti 120/30 kV-os alállomás területén, annak részleges átépítésével készüljön el legkésőbb 1990. végéig. Az idő rövidsége miatt a végrehajtás megnyugtatóan csak saját hatáskörben volt elképzelhető, ezért a kivitelezésre a Főelosztóhálózati Üzemmérnökség kapott megbízást. A munka az MVMT által jóváhagyott létesítési tervtanulmány alapján kezdődött. Először az építészeti munkák elvégezhetősége érdekében két darab 120/30 kV-os,36 MVA teljesítőképességű transzformátort kellett áthelyezni, és módosítani kellett a kapcsolódó 30 kV-os kábelek, valamint a Csarnok téri alállomást tápláló 120 kV-os kábelek nyomvonalát. Mindezek elvégzése után, 1989. áprilisában a Gépipari Építő Vállalat megkezdhette a 10 kV-os kapcsoló és vezénylőépület építési munkáit, amelyekkel 1990. februárjában készült el, és adott át technológiai szerelésre. A beruházási főosztály által irányított építkezés költsége 73 millió forint volt. Az elkészült állomásépületek nemcsak az új 10 kV-os berendezések elhelyezésére alkalmasak, hanem később a teljes 120 kV-os állomásrész vezénylő, védelmi, segédüzemi stb. kiszolgálására is. A technológiai szerelés során két darab 120/10 kV feszültségáttételű, 63 MVA teljesítőképességű transzformátort szereltünk fel, amelyek a meglévő - átépítésre került - 120 kV-os kettős gyűjtősínrendszerre csatlakoznak. A 12 BFTO 200 típusú belsőtéri felfokozott rendszerű, 10 kV-os kapcsolóberendezés hosszában bontható, egy gyűjtősínes, csoportos fojtótekercses kapcsolású. A szabadtéren elhelyezett transzformátorok 2x0 200/fázis alumínium anyagú sínhíddal csatlakoznak a 10 kV-os berendezéshez, amely jelen kiépítésben összesen 48 darab fogyasztói kábelleágazás táplálására alkalmas. A kapcsolóberendezések villamos védelmét, üzemzavari és üzemviteli automatikáit a szabványok, illetve a típustrev szerint alakítottuk ki elektronikus készülékek segítségével. A kivitelezés során a típustervtől eltérő - megítélésünk szerint előnyösebb - megoldásokat is alkalmaztunk, így a két szemben álló 10 kV-os toksor között megoldottuk a kezelőfolyosó és a berendezések közötti szinteltérést, amely az eddigiekben számottevően megnehezítette a kocsiszerkezetek kezelését. Az egyedi kialakítású cellákban az Újpesti tűzeset tanulságaiból okulva fokozottan szereltük a szekunderkábeleket. A visszaszökő feszültség korlátozására szolgáló úgynevezett hangoló kondenzátorokat újraméreteztük és a biztonság érdekében elkülönítetten a szabadtéren helyeztük el. Megoldottuk a 10 kV-os gyűjtősíntél megfelelő szétválaszthatóságát, stb. A kivitelezés során jó néhány, az alkalmazott gyártmánnyal összefüggő probléma is felmerült. Az átadást követő sajtótájékoztatón, dr. Börcsök Dezső vezérigazgató és Sitkei Gyula főmérnök tájékoztatja az újságírókat, (Sándor István felvételei.) számottevően növelve a szerelés idejét. A teljesség igénye nélkül megemlítjük az EIB típusú kisolajterű megszakítók tapasztalt - konstrukciós hibára visszavezethető - olajfolyását, a BFTO tokok kocsiszerkezeteinek mechanikai pontatlanságát, a különféle gyári szekunderezések technológiai hiányosságait, az elektronikus védelmek panelhibáit. Mindezeket a munkafolyamatok közben kellett kijavíttatni, nem ritkán úgy, hogy a készülékeket vissza kellett szállítani a gyártóműbe. A végeredményben, összességében 276 millió forintba került alállomás üzembehelyezése után megállapítható, hogy minden nehézség ellenére egy olyan főelosztóhálózati létesítménnyel gazdagodott vállalatunk, amely az első feszültség alá helyezést követően már teljes kapacitással rendelkezésre áll. Az eredmény titka úgy gondoljuk az, hogy a rendszeres műszaki ellenőrzés mellett az egységes irányításból következően minden vitás kérdést a legrövidebb időn belül rendezni lehetett, a tervező, kivitelező és üzemeltető személyzet a munkafolyamatokban rendszeresen együttműködött és megvalósult a közvetlen érdekeltség is. Úgy véljük, hogy a szerelést végző kollektíva egyúttal azt is bebizonyította, hogy a már megszokott kisebb-nagyobb alállomási bővítések és rekonstrukciós munkák jó minőségű elvégzésén túlmenően képes új létesítmények referencia szintű komplett kivitelezésére is. Király István - Sitkei Gyula 3