Elektrotechnika, 1924 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1924-10-15 / 17-20. szám
XVII. évfolyam. Budapest, 1924 évi szeptember hó 30-án. 17—20. szám.lektrotechnika Előfizetési dij: Egész évre ......................... 120000 korona. Félévre ............................... 60000 korona. Hirdetések egyszeri közlésének dija Egész oldal.......................... 500 000 korona. Fél oldal................................ 340 000 korona. Negyed oldal ................... 225 000 korona. Nyolcad oldal ................... 150 000 korona. Állást kereső egyesületi tagok hirdetéseit rendkívül mérsékelt árakon közöljük. A MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. Erzsébet körút 49. Főszerkesztő: Wilczek Ernő. Szerkesztő : Mándi Andor. Belmunkatárs: Gohér Mihály. Tagság, díj: Úgy Budapest*!, mint vidéki tagok részére évi .. .. .. .............. 6 aranykorona. A „Magyar Elektrotechnikai Egyesület*' tagjai a lapot díjmentesen kapják. Az egyesület címe: VII. Erzsébet*körut 49. 'YARTALOM JEGYZÉK : Dr. Engelhardt Ágoston: A távtelefónia technikája. — Lapszemle és kisebb közlemények. — Személyi és üzleti hírek. — Irodalom. A távtelefonia technikája. Irta: Dr. Engelhardt Ágoston, a Siemens & Halske A. G., Berlin, főmérnöke.^ Összefoglalás: Szerző ismerteti a kábeltávtelefonia legújabb fejlődését, különös tekintettel a Pupin-féle csévék alkalmazására, az áthallások, az erősáramú zavaró behatások, valamint a csillapítás és beszédeltorzulás kiküszöbölése terén elért eredményekre, végül pedig a magas vákuummal bíró erősítők alkalmazására, ami a mai, egész Európát átfogó terveket lehetségessé tette. Résumé: L’auteur rapporte sur le développement des cables téléphoniques á longue distance, spécialement sur Tapplication des bobines Pupín, les résultats atteints dans le domaine de la suppression de Tinfluence réciproque des circuits de conversation et de l’influence des courants forts de mérne que sur celui de la suppression de Tamortissement et de la déformation, ensuite sur l’application des amplificateurs á vide élévé par laquelle la réalisation des projets actuels s’étandant sur I’Europe entiére est rendue possible. A) A légvezetékről földkábelre való áttérés okai. A hírszolgáltatás technikájában egy, már évtizedek óta remélt, de csak néhány év óta lehetővé vált fejlődés kezdetén állunk. Keresztül-kasul Európán sokszoros nemzetközi távbeszélővonalak keletkeznek, melyek már nem állanak meg az országhatárokon és amelyek az utolsó szerencsétlen évtized alatt szétválasztott népeket ismét szorosabb gazdasági és személyes vonatkozásba fogják hozni. Már a háború előtt voltak Európában egyes államok közötti távvonalak, melyek legjelentősebbje a Berlin és Milano közötti 1 200 km hosszú pupinizált, 4,5 mm-es bronz szabadvezeték volt. De eme távvonalak az örökös üzemzavarok ismert hibájában szenvedtek: mennél hosszabb a szabadvezeték, annál inkább veszélyeztetett e tekintetben, annál rosszabbul van kihasználva, annál kevésbbé jövedelmező. Az atmoszférikus behatásokkal és mechanikai sérülésekkel szemben való biztonság utáni vágy adta az első ösztönzést az interurbán távbeszélőkábelek létesítésére. A közelben lévő erősáramú vezetékek által indukált feszültségek csökkentése — amire alább vissza fogunk térni — mint második kényszerítő ok járult később ehhez. A földbe fektetett kábelek a páncélozás költségei és a nagyobb szerelési költségek ellenére is föltétlenül fölötte állanak a tartóoszlopok között drótkötélen felfüggesztett légkábeleknek, mert eltekintve a nagyobb üzembiztonságtól, előbbieknél legalább is háromszoros élettartamra számíthatunk. Az újabb Európai távkábeltervek ezért kivétel nélkül földkábelek alkalmazását veszik tekintetbe. Különösen nehéz talajviszonyok csak egyes kivételes esetekben tehetik jogossá a légkábelek választását. Európában a telefonját szolgáló távkábelhálózat létesítésére a német postaintézőség tette meg az első lépést, amennyiben 1912-ben a Siemens & Halske céget megbízta a Berlint a Rajnamenti iparvidékkel összekötő 600 km hosszú „Rheinland-Kabel“ építésével. A Berlin-Hannover vonalrész már 1914-ben készen volt, míg a teljes befejezést a világháború 1921-ig késleltette. Eme első Európai távkábel történeti jelentőségét a telefontechnikusok sohasem fogják elfelejteni, ámbár technikai és gazdasági határait ma már messze túlhaladták. Kielégítő hangerősség átvitelére — tekintetbe véve a csatlakozó vonalakat — már 3 mm-es vezetőátmérők voltak szükségesek. Ez megszabja az ilyen kábelek hatótávolságát, mert még tovább növekedő érátmérőknél a gyártás és fektetés rendkívüli nehézségekkel járna. Csak a jelentékeny vákuummal bíró erősítőknek a háború alatt érdemlegesen meginduló, és céljai miatt gyorsan előrevitt fejlődése engedte meg a vékonyabb rézvezeték nagyobb távolságokra való alkalmazását is és ezáltal nagyobb számú beszélőkörnek egy nehézség nélkül előállítható és lefektethető kábelben való elhelyezését. A nemzeti és államok közötti távbeszélő hálózatok óhajtott létesítésének így csak az erősítő adta meg a műszaki és gazdasági alapot. A távbeszélő technika ma bármely Európában előforduló távolságot át tud hidalni erősítőkkel ellátott pupirizált távbeszélő kábelekkel. A tranzoceánikus kábeltelefónia számára azonban ma még nem mutatkozik semmi kézzelfogható lehetőség; úgy látszik, hogy e téren az Egyesült Államok és Anglia között a beszédnek drótnélküli továbbítására végzett, reménnyel biztató kísérletek jelölik meg a legközelebbi utat. * A Magyar Elektrotechnikai Egyesület mérnöki szakosztályában 1924 május 14-én tartott előadása nyomán.