Elektrotechnika, 1971 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10-11. szám
350 Terényi L.: RAZDAN—3 számítógép pedig hatástalan. Ha a startjel a lekérdezés pillanatában érkezik, a késleltetés nélküli jel továbbjutását letiltjuk, majd a lekérdezési tranziensek befejeződése után a késleltetett startjelet engedjük tovább az interface felé. Ez a megoldás biztosítja, hogy időbeli átfedések esetén se veszhessen el karakter. 2. A másik probléma az adatátviteli berendezés és a számítógép sebessége közötti több nagyságrendnyi különbségből ered. A TRANSZBIT csatorna átviteli sebessége legfeljebb 200 B, a kivitel sebessége a perforátorhoz illeszkedik. A perforálási ciklus pedig jóval hosszabb, mint a gépi utasítás végrehajtásának ideje, így az utasítás végrehajtása után a vevő túlságosan korán kapna „Szabad” jelzést, s ez üzemzavart idézhetne elő. Másrészt, ha az utasítás végrehajtásának ideje nagyságrendileg megegyezne a perforálási idővel, ez nagymértékben lerontaná a gép sebességét. A visszajelzésnél tehát figyelembe kell venni a sebességkülönbségeket is, nem rontva ugyanakkor a gép sebességét. Ezt úgy sikerült elérni, hogy az interface működését a számítógép felőli oldalon a géphez, az adatátviteli berendezés felőli oldalon pedig a vevő startjeléhez időzítettük, így a gép az utasítást olyan sebességgel hajtja végre, mint az átlagos aritmetikai utasításokat, s rögtön rátér a program soronkövetkező utasításának végrehajtására. Ugyanakkor a vevő felé a következő startjel kiadását engedélyező készenléti jelet az interface csak a szükséges várakozási idő letelte után adja ki, a várakozás alatt azonban a gép számol. Ha az újabb startjel érkezése előtt ismét adatolvasó utasítás jelenik meg, az vezérlésátadásként fog működni. Maga a TRANSZBIT 200 adatátviteli berendezés adó és vevő készülékből áll. Az adó és vevő próbaüzemre vezetékes kapcsolattal közvetlenül is összekapcsolható, modemeken keresztül pedig telefonhálózat bármely két állomásán a hálózatra köthető. A berendezés átkapcsolhatóan kétféle üzemben, duplex beszéd- és szimplex adatátviteli üzemben működtethető. Az első próbaüzemi vizsgálathoz az adót és vevőt közvetlenül, kábellel kapcsoltuk össze, és a következő üzemmódokat vizsgáltuk: 1. Adatok beolvasása és az átvitel helyességének ellenőrzése program segítségével (egyéb perifériák használata nélkül). 2. Adatok beolvasása és kivitele valamelyik output-berendezésen. E vizsgálatok folyamán az alábbiakat tapasztaltuk: Perifériák nélküli átvitelnél a gép kb. 40 000 karaktert (200 000 bit) olvasott be az adatátviteli berendezésen keresztül, amelyekben a gépi ellenőrzés nem fedett fel hibát. Perifériás vizsgálatot kétféle kiviteli berendezéssel végeztünk — lyukszalagperforátorral és sornyomtatóval. A lyukszalagperforátoros online üzem megközelítően ugyanolyan körülmények között veszi igénybe a berendezést, mint az offline adatátviteli üzem. Ezt a vizsgálat eredménye is alátámasztja, mivel a beolvasott és kiperforált lyukszalagok között egy esetben sem találtunk eltérést. A sornyomtatóval való párhuzamos működés határüzemnek bizonyult az adott sornyomtató mechanikájának viszonylag hosszú ideig tartó felpörgése miatt. Ti. a válaszjelzés késése esetén az adó 7s eltelte után automatikusan visszaáll beszédüzemre, és az átvitel megszakad, így ebben az üzemmódban az átvitel megbízhatósága nagymértékben függ a program szervezésétől (ha a sornyomtató folyamatosan működik, nem kell minden egyes nyomtatás előtt várni a mechanika felpörgésére). Telefonvonalas vizsgálatokat különböző időpontokban az alábbi vonalakon végeztünk: 7. A VEIKI Számítóközpont házi és városi vonalain (Teréz központon keresztül); 2. A Magyar Villamosművek Tröszt (Bp. II., Iskola u. 13.) egyik helyisége és a Számítóközpont gépterme (Bp. VI., Rudas László u. 27.) között (Krisztina és Teréz központokon keresztül); 3. Bérelt telefonvonalon Szeged és Budapest között, az MTESZ által Szegeden megrendezett ügyvitelgépesítési kiállításról továbbítottunk adatokat online üzemben (József és Teréz központokon keresztül). A telefonvonalakon végzett próbaüzemek folyamán nagyszámú bejáratott ALGOL-programot, és hozzájuk tartozó adatot olvastunk be online üzemmódban a különböző helyeken felállított adatátviteli berendezés lyukszalagolvasó készülékén. A hibátlan átvitel kritériumaként a programok hibajelzés nélküli lefordítását, illetve futását fogadtuk el. A fentiekben ismertetett vonalak adatátviteli láncai viszonylag nagy számú olyan elemet tartalmaztak, amelyek működése nagymértékben befolyásolja az átvitel megbízhatóságát. Ennek ellenére az átvitel minden próba folyamán hibátlan volt, az összesen közel egymillió karakter (kb. 4 millió bit) torzulás nélkül jutott az adóberendezéstől a számítógép memóriájáig. A vizsgálatok folyamán egyetlen hibatípus fordult elő: a szalag időnként elakadt a kis sebességű, mechanikus, SIEMENS típusú olvasóban. A jelenség elemzésénél azonban bebizonyosodott, hogy ezt a hibát az alkalmazott periféria bizonytalansága okozta, s ez a hiba idejében történő kezelői beavatkozással megelőzhető. A kísérletek alatt a RAZDAN-interface mindvégig hibátlanul működött. A tapasztalatok szerint azonban a hibátlan működés ellenére a rendszernek hiányossága a viszonylag alacsony beolvasási sebesség. A fejlesztés lehetőségeinek biztosítása céljából az interface tervezésénél figyelembe is vettük ezt a körülményt, így az nagyobb sebességű berendezések illesztésére is alkalmas kiegészítő változtatások nélkül. Érkezett: 1971. Vili. * A műszaki munkákkal párhuzamosan elkészült a RAZDAN —3 teleprogram rendszere, amely ALGOL és KATEX programok távfordítását és futtatását teszi lehetővé. [Luka Irén: RAZDAN-3 teleprogram rendszere, VEIKI tanulmány 1970)