Elektrotechnika, 1971 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10-11. szám

350 Terényi L.: RAZDAN—3 számítógép pedig hatástalan. Ha a startjel a lekérdezés pillana­tában érkezik, a késleltetés nélküli jel továbbjutását letiltjuk, majd a lekérdezési tranziensek befejező­dése után a késleltetett startjelet engedjük tovább az interface felé. Ez a megoldás biztosítja, hogy időbeli átfedések esetén se veszhessen el karakter. 2. A másik probléma az adatátviteli berendezés és a számítógép sebessége közötti több nagyság­­rendnyi különbségből ered. A TRANSZBIT csa­torna átviteli sebessége legfeljebb 200 B, a kivitel sebessége a perforátorhoz illeszkedik. A perforálási ciklus pedig jóval hosszabb, mint a gépi utasítás végrehajtásának ideje, így az utasítás végrehajtása után a vevő túlságosan korán kapna „Szabad” jelzést, s ez üzemzavart idézhetne elő. Másrészt, ha az utasítás végrehajtásának ideje nagyságrendileg megegyezne a perforálási idővel, ez nagymérték­ben lerontaná a gép sebességét. A visszajelzésnél tehát figyelembe kell venni a sebességkülönbsége­ket is, nem rontva ugyanakkor a gép sebességét. Ezt úgy sikerült elérni, hogy az interface működé­sét a számítógép felőli oldalon a géphez, az adatát­viteli berendezés felőli oldalon pedig a vevő start­jeléhez időzítettük, így a gép az utasítást olyan sebességgel hajtja végre, mint az átlagos aritme­tikai utasításokat, s rögtön rátér a program soron­­következő utasításának végrehajtására. Ugyan­akkor a vevő felé a következő startjel kiadását engedélyező készenléti jelet az interface csak a szükséges várakozási idő letelte után adja ki, a vá­rakozás alatt azonban a gép számol. Ha az újabb startjel érkezése előtt ismét adatolvasó utasítás jelenik meg, az vezérlésátadásként fog működni. Maga a TRANSZBIT 200 adatátviteli berende­zés adó és vevő készülékből áll. Az adó és vevő próbaüzemre vezetékes kapcsolattal közvetlenül is összekapcsolható, modemeken keresztül pedig tele­fonhálózat bármely két állomásán a hálózatra köt­hető. A berendezés átkapcsolhatóan kétféle üzem­ben, duplex beszéd- és szimplex adatátviteli üzem­ben működtethető. Az első próbaüzemi vizsgálathoz az adót és vevőt közvetlenül, kábellel kapcsoltuk össze, és a követ­kező üzemmódokat vizsgáltuk: 1. Adatok beolvasása és az átvitel helyességének ellenőrzése program segítségével (egyéb perifériák használata nélkül). 2. Adatok beolvasása és kivitele valamelyik out­put-berendezésen. E vizsgálatok folyamán az alábbiakat tapasztal­tuk: Perifériák nélküli átvitelnél a gép kb. 40 000 karaktert (200 000 bit) olvasott be az adatátviteli berendezésen keresztül, amelyekben a gépi ellen­őrzés nem fedett fel hibát. Perifériás vizsgálatot kétféle kiviteli berendezés­sel végeztünk — lyukszalagperforátorral és sor­nyomtatóval. A lyukszalagperforátoros on­line üzem megközelítően ugyanolyan körülmények kö­zött veszi igénybe a berendezést, mint az off­line adatátviteli üzem. Ezt a vizsgálat eredménye is alátámasztja, mivel a beolvasott és kiperforált lyukszalagok között egy esetben sem találtunk el­térést. A sornyomtatóval való párhuzamos műkö­dés határüzemnek bizonyult az adott sornyomtató mechanikájának viszonylag hosszú ideig tartó fel­pörgése miatt. Ti. a válaszjelzés késése esetén az adó 7­s eltelte után automatikusan visszaáll beszéd­üzemre, és az átvitel megszakad, így ebben az üzemmódban az átvitel megbízhatósága nagymér­tékben függ a program szervezésétől (ha a sor­nyomtató folyamatosan működik, nem kell minden egyes nyomtatás előtt várni a mechanika felpörgé­sére). Telefonvonalas vizsgálatokat különböző időpon­tokban az alábbi vonalakon végeztünk: 7. A VEI­KI Számítóközpont házi és városi vo­nalain (Teréz központon keresztül); 2. A Magyar Villamosművek Tröszt (Bp. II., Iskola u. 13.) egyik helyisége és a Számítóközpont gépterme (Bp. VI., Rudas László u. 27.) között (Krisztina és Teréz központokon keresztül); 3. Bérelt telefonvonalon Szeged és Budapest kö­zött, az MTESZ által Szegeden megrendezett ügy­vitelgépesítési kiállításról továbbítottunk adatokat on­line üzemben (József és Teréz központokon keresztül). A telefonvonalakon végzett próbaüzemek folya­mán nagyszámú bejáratott ALGOL-programot, és hozzájuk tartozó adatot olvastunk be on­line üzem­módban a különböző helyeken felállított adatát­viteli berendezés lyukszalagolvasó készülékén. A hibátlan átvitel kritériumaként a programok hiba­jelzés nélküli lefordítását, illetve futását fogad­tuk el. A fentiekben ismertetett vonalak adatátviteli láncai viszonylag nagy számú olyan elemet tartal­maztak, amelyek működése nagymértékben be­folyásolja az átvitel megbízhatóságát. Ennek elle­nére az átvitel minden próba folyamán hibátlan volt, az összesen közel egymillió karakter (kb. 4 millió bit) torzulás nélkül jutott az adóberende­zéstől a számítógép memóriájáig. A vizsgálatok folyamán egyetlen hibatípus for­dult elő: a szalag időnként elakadt a kis sebességű, mechanikus, SIEMENS típusú olvasóban. A jelen­ség elemzésénél azonban bebizonyosodott, hogy ezt a hibát az alkalmazott periféria bizonytalan­sága okozta, s ez a hiba idejében történő kezelői beavatkozással megelőzhető. A kísérletek alatt a RAZDAN-interface mind­végig hibátlanul működött. A tapasztalatok szerint azonban a hibátlan működés ellenére a rendszernek hiányossága a viszonylag alacsony beolvasási sebes­ség. A fejlesztés lehetőségeinek biztosítása céljából az interface tervezésénél figyelembe is vettük ezt a körülményt, így az nagyobb sebességű berende­zések illesztésére is alkalmas kiegészítő változtatá­sok nélkül. Érkezett: 1971. Vili. * A műszaki munkákkal párhuzamosan elkészült a RAZDAN —3 teleprogram rendszere, amely ALGOL és KATEX programok távfordítását és futtatását teszi lehető­vé. [Luka Irén: RAZDAN-3 teleprogram­ rendszere, VEIKI tanulmány 1970)

Next