Elektrotechnika, 1989 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

114 Zipernowsky-díj Vegyész diplomáját az ELTE-n szerezte 1957-ben. A Villamosipari Kutatóintézetben dolgozik 1958 óta, jelenleg mint tudományos főmunkatárs. Te­vékenységének első szakasza (1958—66) a műgyan­ta szigetelések kissorozatú technológiája, üvegszál­­erősítésű műanyag idomok készítésének szakmai kezdeményei, szigetelőlakkok fejlesztése, a klasz­­szikus sellak módosítása, tekercselő huzalok üveg­szálas burkolása, hőálló szigetelőlemezek gyártása és a villamos üzemű vasúti fűtőtestek fejlesztése címszavakkal jellemezhető. Az ezutáni időszak (1966—70) témái voltak: egyrészről a nagyfeszült­ségű igénybevétel alatt álló anyag egyes megvál­tozott fizikai és kémiai tulajdonságainak kutatása, másrészről a termikus öregedés és élettartam ter­modinamikai megközelítése. A 70-es évek elején, rövid időre, a villamos energiának kémiai úton való közvetlen előállítása volt a kutatási feladata. Erre az időszakra esik a tüzelőanyag-elemek ki­süléskémiai aktivitásának kísérlete, továbbá az 1 kW-os tüzelőanyag-elem hazai megvalósításában való részvétel. A 70-es évek második felében a szigetelések villamos tartamszilárdságának és ilyen irányú stabilizálódásának témakörében tevékeny­kedett, különös tekintettel erősáramú kábelek po­lietilén szigetelésének megbízhatóságára, valamint a hazai polietilén idevágó alkalmazhatóságára. Legutóbb a szigetelőanyagok termikus élettartamá­nak újszerű megközelítésével járult hozzá a szak­terület fejlődéséhez. Ebben a témakörben védte meg kandidátusi disszertációját 1986-ban. Munká­járól kb. 50 közlemény, 25 (főleg külföldi) előadás és több, mint 10 szabadalom tanúskodik. Részt vett számos hazai és külföldi szakmai-tudományos összejövetelen (MEE, CIGRÉ, IEC, Int. Conf. Ther­mal Analysis, Power Sources Symp., DMMA Conf., BE­AM­A Conf.) és mint a MEE tagja, több alka­lommal tartott előadást a „Korszerű szigetelőanya­gok”, majd később a „Szigeteléstechnikai” munka­­bizottság ülésein. A konferenciák és nemzetközi szakmai szervezetek lehetőségeiből eredően, köz­vetlen szakmai kapcsolatban lépett határterületi té­maköre elismert művelőivel, mint pl. Senarc­ens, Broers, Dakis, Fallou, Paloniemi, Rychtera, Eichorn, Kelen, Lebok, Babcsuk, Crine, Montanari, Ozawa. Az 1988. évi Zipernowsky-díj­at az „Elektrotech­nika” 1988. évi 10. számában megjelent, „Összefüg­gés a különféleképpen meghatározott termikus élettartam jellemzők között: az öregedési kompen­zációs hatás” c. cikkéért kapta. Dávid Péter Déri-díj A műszaki tudomány kandidátusa, a Villamos­­energia-ipari Kutatóintézet tudományos osztályve­zetője. Szakmai tevékenysége a villamos energia átvi­telére és elosztására szolgáló berendezések kuta­tási és fejlesztési kérdéseire terjed ki. Foglalkozott a villamos hálózatok túlfeszültségeinek keletkezé­sével és a túlfeszültség-védelem különböző mód­szereivel. Vizsgálatokat végzett a földelések mére­tezésének korszerűsítése érdekében. A légszigetelések kutatása területén elért ered­ményeit világszerte alkalmazzák és a hazai táv­vezeték-tervezésbe történő bevezetésük jelentős népgazdasági haszonnal járt. Az első magyar 750 kV-os távvezeték létesíté­sével kapcsolatosan Közép-Európa egyik legkor­szerűbb szabadtéri nagyfeszültségű laboratóriumá­nak tervezését és létesítését vezette. A távvezeték­szigetelések vizsgálatával szerzett eredményeit fog­lalta össze a Leningrádi Politechnikai Intézetben 1979-ben megvédett kandidátusi disszertációja. Eredményeit a Szovjetunióban az 1200 kV-os táv­vezeték fejlesztésében is felhasználták. Az elmúlt években a szabadvezetékek éghajlati eredetű ter­heléseinek vizsgálatával foglalkozó tanulmányokat publikált. Összesen több, mint 100 dolgozat, előadás és tanul­mány szerzője. Európai és amerikai publikációira hivatkozik a szakirodalom. 1967 óta tagja a MEE-nek, több munkabizottság munkájában vett részt. 1987-ben a VEIKI üzemi szervezet elnökévé választották. Tagja az MTA Elektrotechnikai Bizottságának és a CIGRE Nem­zeti Bizottságának. 1983—84-ben elnöke volt az Interelektroteszt Nagyfeszültségű Bizottságának, amelynek jelenleg is tagja. Az 1988. évi Déri-díjat az „Elektrotechnika” 1988. évi 2. számában megjelent, „Távvezetékek éghajlati eredetű terheléseinek vizsgálata” c. cik­kéért kapta. Dr. Krómer István Elektrotechnika 82. évf., 1989. 3. szám

Next