Elektrotechnika, 1989 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
114 Zipernowsky-díj Vegyész diplomáját az ELTE-n szerezte 1957-ben. A Villamosipari Kutatóintézetben dolgozik 1958 óta, jelenleg mint tudományos főmunkatárs. Tevékenységének első szakasza (1958—66) a műgyanta szigetelések kissorozatú technológiája, üvegszálerősítésű műanyag idomok készítésének szakmai kezdeményei, szigetelőlakkok fejlesztése, a klaszszikus sellak módosítása, tekercselő huzalok üvegszálas burkolása, hőálló szigetelőlemezek gyártása és a villamos üzemű vasúti fűtőtestek fejlesztése címszavakkal jellemezhető. Az ezutáni időszak (1966—70) témái voltak: egyrészről a nagyfeszültségű igénybevétel alatt álló anyag egyes megváltozott fizikai és kémiai tulajdonságainak kutatása, másrészről a termikus öregedés és élettartam termodinamikai megközelítése. A 70-es évek elején, rövid időre, a villamos energiának kémiai úton való közvetlen előállítása volt a kutatási feladata. Erre az időszakra esik a tüzelőanyag-elemek kisüléskémiai aktivitásának kísérlete, továbbá az 1 kW-os tüzelőanyag-elem hazai megvalósításában való részvétel. A 70-es évek második felében a szigetelések villamos tartamszilárdságának és ilyen irányú stabilizálódásának témakörében tevékenykedett, különös tekintettel erősáramú kábelek polietilén szigetelésének megbízhatóságára, valamint a hazai polietilén idevágó alkalmazhatóságára. Legutóbb a szigetelőanyagok termikus élettartamának újszerű megközelítésével járult hozzá a szakterület fejlődéséhez. Ebben a témakörben védte meg kandidátusi disszertációját 1986-ban. Munkájáról kb. 50 közlemény, 25 (főleg külföldi) előadás és több, mint 10 szabadalom tanúskodik. Részt vett számos hazai és külföldi szakmai-tudományos összejövetelen (MEE, CIGRÉ, IEC, Int. Conf. Thermal Analysis, Power Sources Symp., DMMA Conf., BEAMA Conf.) és mint a MEE tagja, több alkalommal tartott előadást a „Korszerű szigetelőanyagok”, majd később a „Szigeteléstechnikai” munkabizottság ülésein. A konferenciák és nemzetközi szakmai szervezetek lehetőségeiből eredően, közvetlen szakmai kapcsolatban lépett határterületi témaköre elismert művelőivel, mint pl. Senarcens, Broers, Dakis, Fallou, Paloniemi, Rychtera, Eichorn, Kelen, Lebok, Babcsuk, Crine, Montanari, Ozawa. Az 1988. évi Zipernowsky-díjat az „Elektrotechnika” 1988. évi 10. számában megjelent, „Összefüggés a különféleképpen meghatározott termikus élettartam jellemzők között: az öregedési kompenzációs hatás” c. cikkéért kapta. Dávid Péter Déri-díj A műszaki tudomány kandidátusa, a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet tudományos osztályvezetője. Szakmai tevékenysége a villamos energia átvitelére és elosztására szolgáló berendezések kutatási és fejlesztési kérdéseire terjed ki. Foglalkozott a villamos hálózatok túlfeszültségeinek keletkezésével és a túlfeszültség-védelem különböző módszereivel. Vizsgálatokat végzett a földelések méretezésének korszerűsítése érdekében. A légszigetelések kutatása területén elért eredményeit világszerte alkalmazzák és a hazai távvezeték-tervezésbe történő bevezetésük jelentős népgazdasági haszonnal járt. Az első magyar 750 kV-os távvezeték létesítésével kapcsolatosan Közép-Európa egyik legkorszerűbb szabadtéri nagyfeszültségű laboratóriumának tervezését és létesítését vezette. A távvezetékszigetelések vizsgálatával szerzett eredményeit foglalta össze a Leningrádi Politechnikai Intézetben 1979-ben megvédett kandidátusi disszertációja. Eredményeit a Szovjetunióban az 1200 kV-os távvezeték fejlesztésében is felhasználták. Az elmúlt években a szabadvezetékek éghajlati eredetű terheléseinek vizsgálatával foglalkozó tanulmányokat publikált. Összesen több, mint 100 dolgozat, előadás és tanulmány szerzője. Európai és amerikai publikációira hivatkozik a szakirodalom. 1967 óta tagja a MEE-nek, több munkabizottság munkájában vett részt. 1987-ben a VEIKI üzemi szervezet elnökévé választották. Tagja az MTA Elektrotechnikai Bizottságának és a CIGRE Nemzeti Bizottságának. 1983—84-ben elnöke volt az Interelektroteszt Nagyfeszültségű Bizottságának, amelynek jelenleg is tagja. Az 1988. évi Déri-díjat az „Elektrotechnika” 1988. évi 2. számában megjelent, „Távvezetékek éghajlati eredetű terheléseinek vizsgálata” c. cikkéért kapta. Dr. Krómer István Elektrotechnika 82. évf., 1989. 3. szám