Elektrotechnika, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Egyesületi élet Urbanek-díj Pollich János 1950-ben született Kaposváron. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erősáramú —«*■ szakán szerzett oklevelet. 1976 óta dolgozik a TUNGS- RAM Rt. alkalmazásában. 1976-79 között a Tungsram Elektromos Üzemében szerzett tervezői és kivitelezői gyakorlatot. 1979 óta a Tunigram Világítástechnikai Állomásának mérnöke. 1979-80-ban elvégezte az első posztgraduális világítástechnikai kurzust a KKMF-en. Munkahelyén fényforrás-elméleti és világításalkalmazási szaktanácsadással, kiadványszerkesztéssel, ismeretterjesztéssel, oktatással, típustervezéssel, belsőtéri és díszvilágítási berendezések tervezésével és különleges alkalmazások szakértésével foglalkozik. Megvalósult tervei Magyarországon kívül Pozsonyban és Moszkvában láthatók. 1986-ban a Tungsram Gyártörténeti Gyűjtemény tervezésében és kivitelezésében működött közre. 1988-89-ben az Elektrotechnikai Múzeumban dolgozott, a Bródy terem létrehozásának szakértőjeként. 1989-től világítástechnikai szakértőként is tevékenykedik. 1980 óta tagja a MEE-nek. A Világítástechnikai Szakosztályban először a Belsőtéri Multi munkájában - az iskola-, kórház-, bölcsödevilágítási ajánlások kidolgozásában - vett részt, később szabványosítási bizottságokban dolgozott. Az utóbbi négy évben a Szakosztály titkári feladatait látta el. Ez év szeptemberében a Világítástechnikai Szakosztály elnökévé választották. 1989- ben szervezője a VI. Lux Europa Kongresszusnak és társszerkesztője kétkötetes kiadványának. 1990 óta az évenkénti Világítástechnikai Ankét szervezője. 1990- től dolgozik a CIE (Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság) 7. divíziójában. Különböző rendezvények (vállalati, MEB) tucatnyi ismeretterjesztő előadásán túl külföldi tudományos konferencián társszerzőként egy, hazai konferenciákon hat alkalommal tartott előadást. Meghívottként a BME és a KKMF kurzusain oktat. Simon Kálmán 1937-ben született Miskolcon. 1961-ben villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1961 óta dolgozik az ÉMÁSZ- nál különböző beosztásokban. Ifjús j£L 1976-tól a műszaki fejlesztési szakterület irányítója, jelenleg osztályvezetői beosztásban. Az ÉMÁSZ-nál tevékenyen közreműködött új, korszerű műszaki megoldások elterjesztésében, bevezetésében. Ennek keretében legutóbb a hangfrekvenciás központi vezérlési rendszer kidolgozása, majd a rendszer kiépítésének koordinálása volt a feladata. A MEE-nek 1964 óta tagja. Részt vett a Villamosenergia Szakosztály különböző munkabizottságainak munkájában („Hálózatok és fogyasztók kölcsönhatása”, „Elosztóhálózati feszültségviszonyok”). Több éven át irányította a „Hangfrekvenciás központi vezérlés” témájú munkabizottságot. A MEE miskolci szervezete által szervezett Borsodi Műszaki Hetek keretében csaknem minden évben előadást, vagy felkért hozzászólást tartott és közreműködött a rendezvények megszervezésében, lebonyolításában. Több éven át tartott előadásokat a miskolci szervezet által indított felsőfokú energetikusi tanfolyamokon és részt vett különböző szakmai tanulmányok kidolgozásában. Tagja volt több OMFB tanulmányt kidolgozó munkabizottságnak. 1980-ban az MTESZ az energiatakarékosságért,, országos pályázaton négy társával benyújtott pályázata III. díjban részesült. Szakcikke jelent meg a Villamosság 1991. november és az Elektrotechnika 1994. augusztusi számában. Déri-díj (megosztva) Poppe Kornélné 1931-ben született Budapesten. 1955-ben szerezte kitüntetéses oklevelét az Eötvös Loránd Tudósudományegyetem fizikus szakán. VV A1 1954-ben lépett be az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-mai nevén GE Tungsram Rt.-hez. Diplomadolgozatát már e cég fejlesztési főosztályán készítette, méréstechni-kai témából. 1965-ben az Optikai-Méréstechnikai laboratórium vezetője lett, majd 1979-ben műszaki tanácsadói beosztásba került. 1983- ban megbízták a Kutatási Főosztály Sugárzás és Hőmérsékletmérő laboratóriumának vezetésével. 1986-ban ment nyugdíjba, majd 1994-ig nyugdíjas főmunkatársként a kutató állományában dolgozott tovább. 1994 óta önálló szellemi szabadfoglalkozású szakfordítószakértőként tevékenykedik. A hatvanas években bekapcsolódott a hazai és nemzetközi szabványosítási munkába, részt vett a hazai KGST, IEC és CIE szabványosítási tevékenységben. 1968 óta Magyarországot képviseli a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) 2. Divíziójában, amelyik a „Fény és sugárzás fizikai mérése” témában az ISO által elismert szabványosítási szerv. Jelenleg a TC 2-32 „Aktinikus radiométerek” munkabizottságot vezeti, amelyik az optikai sugárzás nem látási hatásainak mérésével foglalkozik. 1982-ben megszerezte a felsőfokú szabványalkotói képesítést, 1984-ben a német-angol szakfordítói engedélyt. A világítástechnikai továbbképzésben 1972 óta aktívan résztvesz, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola, BME, Munkavédelmi Továbbképző Intézet, MÁV és a TUNGSRAM | *■»* rPSg^K Csáki-díj ------------------------- 42 ELEKTROTECHNIKA