Elektrotechnika, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

lépett be. Ott készítette államvizsga dol­gozatát „A fénycsövek kóválygása” cím­mel. Az Izzó­ból ment nyugdíjba 1991- ben. Az Izzóban eltöltött 37 év alatt számos területen dolgozott. Mint üzem­mérnök kezdte, majd a Fejlesztési Főosz­tályon izzólámpa-fejlesztéssel foglalko­zott. A fénycsőgyártás szabályozótechni­kája kidolgozásában is részt vett. Később a halogénlámpák fejlesztése során a világszínvonallal egyidő­­ben számos (25) találmánya nyert bejelentést. Nyugdíjba vonulása után a CANDELA Kft.-ben folytatta szakmai tevékenységét és a hidegtükrös halogén kirakati lám­pák hazai bevezetését a TUNGSRAM Rt. elvi támogatásával sikeresen oldotta meg. Az Egyesületbe 1991-ben lépett be. Az Egyesületben évtize­deken keresztül mint a TUNGSRAM Rt. fényforrás-fejlesztési munkatársa többször ismertette a legújabb fejlesztési-gyártási eredményeket, a technika legújabb állásának figyelembe véte­lével. A Világítástechnikai Társaság keretében vesz részt a munka­­bizottsági feladatokban, ankétokon és előadásokon. Szakirodalmi tevékenysége során számos szakcikket írt. Társszerzője a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Fényforrások című tankönyvének. Korábban a KKVMF, jelenleg a BME meghívott előadója. Kandó-díj Borkovits György Borkovits György 1937-ben született Kiskőszegen. A középiskolai gimnáziu­mi érettségit Pécsett szerezte meg. 1955 óta a DED­ASZ dolgozója. Időközben elvégezte a Villamosipari Technikumot, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen erősáramú villamosmérnöki diplomát szerzett. A DÉDÁSZ Vállalat szinte minden területén dolgozott, legutoljára a terve­zői-kivitelezői vonalon. Jelenleg a DÉDÁSZ Rt. Fejlesztési Igazgatóság műszaki fejlesztési szakfőmérnöke. Az 1966. évben indult DÉDÁSZ HÍRADÓ üzemi lap alapító tagja, szerkesztője és fotósa, számtalan cikk szerzője. Jelenleg is a szerkesztő bizottság tagja. 1977-ben a DÉDÁSZ-nál szakfőmérnöki, majd tanácsosi címet, 1991-ben „Alkotói díj”­­at kapott. Elnyerte az Ipari Minisztérium Kiváló dolgozója címet. Jelenleg a DÉMÁSZ Rt. közvilágítási szakreferense. A Pécsett 1977. év óta épülő új lakótelepek közműalagút­­közműfolyosós (KAF) villamos hálózatának kialakításában jelentős szerepet vállalt. Jelenleg a KAF Munkabizottság vezetője. 1970 óta a MEE tagja. Jelenleg a MEE szaktanácsadója. 1976-ban a MEE pécsi szervezetének kiírásában szervezett pályázaton „A KAF rendszerű villamosenergia ellátás tervezé­se, kivitelezése, üzemeltetése” c. pályamunkájával II. díjat nyert. A XXVIII. debreceni Vándorgyűlésen a „KAF rendszerű villamosenergia ellátás” előadásáért 1981. évben MEE „Nívó­­díj”-at kapott. A közvilágítás témakörével 1973-tól foglalkozik. 1974-ben elkészítette a „Pécs város közvilágításának korszerűsítése” MEE tanulmányt a Pécs Városi Tanács részére. 1977. évtől rendszeresen tart előadásokat hazai és külföldi konferenciákon a közvilágítás témakörében. A MEE Világítástechnikai Társa­ság „Külső kapcsolatok Bizottságáénak tagja. A MEE pécsi szervezete közvilágítási munkabizottságának vezetője. Az 1987-ben készült „Pécs város közvilágításának fejlesztése” című MEE-tanulmány készítésében (ütemezett nátriumosítási program — a közvilágítási számla csökkentése érdekében) jelentős szerepet vállalt. Az 1987-ben Berlinben rendezett I. Nemzetközi Világítás­­technikai Konferencián a Történelmi városrészek hangulatos korszerű közvilágítása c. előadást tartott. 1993 áprilisában részt vett és előadást tartott Edinburghban a „LUX EUROPA” nemzetközi konferencián, majd 1993. szeptemberében „LIGH RIGT” (jó világítás) nemzetközi kon­ferencián Arnhemben tartott előadást. 1993. decemberében a Schréder világítástechnikai pályáza­ton a Pécs Széchenyi tér köz- és díszvilágítása pályamunkájával kategóriájában Schréder Díj 93-at nyert. 1995-ben a DÉDÁSZ 40 éves törzsgárda­ tagja. Gerhardt Ferenc Gerhardt Ferenc 1993-ben született Pé­csett. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1956-ban végzett erősáramú villa­mosmérnökként. Első munkahelye a pécsi Uránércbá­nya. Hét évi bányaüzemi villamos-rész­legvezetői munka után került a vállalat Gépészeti Osztályára. Itt az erősáramú szakterület legtöbb ágát művelte, ami a villamosított bányában, a vegyi dúsítóműben, a kiszolgáló külszíni üzemekben előfordult. A különböző beosztásokban (energetikai osztályvezető, területi főmérnök) mindig részese volt a villamos üzemviteli feladatok megoldásának és az irányító munkával párhuzamosan a fejlesztésnek is. Kiemelke­dő feladatai voltak: — a 120/35/6 kV-os transzformátorállomás átépítése, a hozzátartozó 35 kV-os hálózat bővítésével; — a nagy mélységű, 1000 m-es aknákat kiszolgáló villamos hajtások megvalósítása a Ward-Leonard hajtástól a tirisztoros hajtásig; — nagy teljesítményű főszellőztető hajtások, fordulatszám­­szabály­ozással; — felsővezetékes mozdonyok és vegyesüzemű mozdonyok kialakítása saját építésű áramirányítókkal. A gyakorlati munka mellett folyamatosan részt vett a szak­mai oktatásban is. A bányászati munkakörökhöz kapcsolódó villamos témákban, a MEE szervezésében tartott villamos biztonságtechnikai tanfolyamokon az energiagazdálkodásról tartott előadásokat. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület munkájába 1962-ben kapcsolódott be, megszervezve a Mecseki Ércbányászati Válla- 1996. 89. évfolyam 1. szám Egyesületi élet 37

Next