Élelmezési Dolgozó, 1951 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-26 / 1. szám

Sorakoztassuk fel dolgozóinkat Pártunk mögé hat a népgazdasági tervek teljesítésére és túlteljesítésére. A szakszervezetek tevékenységének rugója a Párt, amint azt az alapszabály is kimondja: »A magyar szakszervezetek munkájukat országun£ irányító ereje, győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével végzik. Ebből kiviláglik az a tény, hogy a szakszervezetek a Párt és a vezetőosztály tömegszervezetei, azé az osztályé, amelyik a proletárdiktatúrát megvalósítja. Az alapszabály Alkotmányunkat tükrözi s ebből világosan kitűnik, hogy a szakszervezetek a proletárdiktatúra idején a kommunista nevelés fontos szerepét játsszák. A szakszervezetek, nevelőszervezetek — a dolgozóik összefogásának és oktatásának szervezetei, a vezetés, a gazdálkodás iskolái — a kommunizmus iskolái. Ennek folyományaképpen, mint pártonkívüli tömegszervezetek, a dolgozók legszélesebb rétegeinek vezetői — nagy szerepet játszanak a szocializmus építésében. Kimondja ezt az alapszabály is: »A szakszervezetek elsőrendű feladatnak tekintik a proletárdiktatúra megszilárdítását és népköztársaságunk állandó erősítését. Az új feladatok fokozottabb erőfeszítést követelnek a szakszervezetektől. Az új alapszabály lerögzíti azt a változást, melynek a szakszervezet fokozottabb munkája nyomán feltétlenül be kell következnie s melynek értelmében a szakszervezeteknek még szélesebb tömegek nevelése szerveivé kell válniok. Ez pedig annyit jelent, hogy f el tell érniék a nevelés eddig még nem tapasztalt magaslatát. El kell érniök, hogy a rájuk bízott tömegek az állam vezetésében, a népgazdaság igazgatásában a szocialista munkaversenyben még közvetlenebbül és még nagyobb számban vegyenek részt. A4 nyilvántartási, normamegállapítási és egyéb feladatokkal együtt el kell látniuk a legfőbb feladatot — a tömegek tanítását, nevelését. Nevelni kell a dolgozókat és nemcsak értekezleteken, előadásokon, hanem főleg a gyakorlati tapasztalatokon keresztül. Ki kell fejleszteni a dolgozók képességeit a gyakorlati feladatok mind jobb végrehajtására, mert csak ezen az úton lehet felszámolni a dolgozó tömegeknek azt a helytelen és káros előítéletét, mely szerint az állam vezetése — a kiváltságosok dolga és valami különös művészet. Gondoljunk csak példaképeinkre, a szovjet szakszervezetekre, amelyek a Nagy Honvédő Háború idején oly fényes tanújelét adták a Párt iránti hűségüknek és a szocialista haza iránti szeretetüknek és áldozatkészségüknek. A szovjet példa bizonyítja a legjobban, hogy a szocialista szakszervezetek mindenben a Párt odaadó segítőtársai. De a szakszervezetek új alapszabálya is kidomborítja, hogy »a szakszervezetek szocialista hazafiságra, áldozatkészségre, a szocialista tulajdon védelmére, munkafegyelemre és kötelességteljesítésre nevelik tagjaikat. Minden erejükkel és befolyásukkal erősítik a szocialista haza védelmét. A Szovjetuniót és a népi demokráciákat imperialista államok veszik körül, melyek becsempészik ügynökeiket a dolgozók sorai közé. Éppen ezért hazafias kötelessége a szakszervezeteknek éberségre tanítani és a belső ellenség leleplezésére sarkalni a tömegeket. Az alapszabály döntő feladatként jelöli meg azt, hogyszakszervezetek harcolnak a külső és belső ellenség ellen, elsősorban a jobboldali szociáldemokraták és a klerikális reakció ellen. A szakszervezetek harcos szerepét, munkásmozgalmi jelentőségét, népi demokráciánkban és a Sztálin vezette béketáborban elfoglalt helyét világosan domborítja ki az alapszabály bevezetőjének utolsó szakasza: »A szakszervezetek hűek a proletár nemzetköziség eszméihez hűek a hatalmas Szovjetunióhoz, s mint a Szakszervezeti Világszövetség tagjai, harcolnak a nemzetközi munkásmozgalom egységéért, a tartós békéért, az egész világ dolgozóinak demokratikus jogaiért. Pártunk //. Kongresszusa előtt a szakszervezetek egy emberként sorakoztatják fel tagjaikat eddigi munkájuk megjavítása s a Párt további célkitűzései megvalósítása érdekében, melyek egyet jelentenek a dolgozók egységének szorosabbra vonásával, népünk megerősödésével. A szakszervezetek életében új utat jelent az egységes alapszabály. Az új alapszabály az Alkotmány szellemében, eddigi vívmányaink megszilárdítása és a szocialista építés ütemének meggyorsítása érdekében jött létre s nem utolsó sorban azért, hogy még közvetlenebb kapcsolatot teremtsen a Párt és a tömegek között. Mert a lenini-sztálini alapon működő szakszervezet csak akkor áll hivatása magaslatán, ha a Párt mögé tudja tömöríteni a pártonkívüli tömegeket és mozgósítani tudja azo- Küszöböljük ki a tagkönyvcsere során mutatkozó hibákat A tagkönyvcsere sikeres lebonyolításának döntő előfeltétele, hogy a tagok megértsék ennek jelentőségét, szükségességét. A tagdíjfizetés terén mutatkozó hiányosságok azt bizonyítják, hogy tagságunk egy része még ma sem látja ezt, hogy a tagsági könyv és a tagdíj fizeése, kifejezésre juttatja a szakszervezethez való tartozást. Tükörképe ez a tag és a szakszervezet közötti kapcsolatnak. Szervezzünk munkacsoportokat Szakszervezeti központunkban folyamatban van a kisebb alapszerveik tagkönyveinek kicserélése. A munkák során megállapítottuk, hogy a tagkönyvcsere zökkenőmentes végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges megfelelő számú és kellőképpen kioktatott társadalmi munkások, ezen belül 4—5 főből álló munkacsoportok felállítása. Komoly és felelősségteljes munka vár az egyes munkacsoportok vezetőire, a csoport vezetői állapítják meg a bizalmiak által a »tagkönyvcsere jegyzék« felhasználásával összeszedett tagsági könyvek tulajdonosainak tagsági idejét. Ezt a munkát nagy körültekintéssel és figyelemmel kell végezni, mert ennek ellenkezője esetén vagy a tagot, vagy a közösséget károsítjuk meg. Figyelemmel kell kísérni a tagsági könyv belső oldalán feltüntetett esetleges korábbi tagsági időt. Gyakran előfordulnak olyan hibák, hogy a bizalmiak olyan könyveket is elfogadnak cserére, melyekben az 1950. évi tagsági díj nincs rendezve. Ezzel is felesleges munkát okoznak, mert az új tagsági könyvet csak az kaphatja meg, kinek tagsága 1950. év végéig rendezve van. Találtunk olyan könyveket is, melyekben a befizetett tagsági díj több hónapon keresztül nincs tagsági bélyeggel nyugtázva, hanem csak az alapszerv bélyegzőjét nyomták rá és »fizetve« megjegyzéssel ismerték el a tagdíj befizetését. A tagsági díj fizetése alkalmával minden esetben követelték a dolgozók a befizetés nyugtájául szolgáló tagsági bélyeget is. Körültekintéssel állítsuk ki a tagkönyveket " Amtikor a csoport vezetője pontosan megállapította a tagsági idő kezdetét, helyes, ha ezt feltűnően rávezeti a régi tagsági könyvre. Ennek alapján a munkacsoportok adminisztrációs részlegei kiállítják az új tagsági könyvet, a tagnyilvántartó lapot és beírják a »tagkönyvcsere jegyzéke c. nyomtatványra az új tagkönyv számát is. Igen felelősségteljes munka ennek a csoportnak munkája is. Végezzék ezt inkább lassabban, de lelkiismeretesen és pontosan, mert hibásan vagy hiányosan kitöltött rovatok hátrányt okoznak a könyv tulajdonosának, s az elromlott könyvek komoly anyagi kárt is jelentenek. Az ellenőrzés igen fontos feladat Ezután az eddig elvégzett munkát a munkacsoportok harmadik részlege leellenőrzi, aem abból áll, hogy a régi tagkönyv adatai alapján leellenőrzik a kitöltött új tagsági könyv és tagnyilvántartó lap adatainak helyességét. Ebben a munkában különösképpen tapasztalt elvtársak vegyenek részt, akik az esetleges, hibákat még idejében észreveszik. Az így leellenőrzött új tagkönyveket az üzemi bizottság titkára lepecsételi, aláírja. Nagylétszámú üzemeknél névbélyegző is használható. A kész, új tagsági könyveket a bizalmiak a »tagkönyvcsere jegyzék« megfelelő rovatának egyidejű aláíratása után átadják a tagoknak. A régi tagsági könyveket az üb. köteles gondosan elzárva megőrizni. A 42 új alapszabály értelmében minden üzemi és nagyobb helyicsoport önállóbban végzi munkáját, mint ezideig. Ez leegyszerűsíti a tagdíj fizetését, a belépést, a segély kifizetését, növeli a csoport vezetőségének önállóságát, de egyben felelősségét is. Nappal nem dolgozott, este túlórázott Már megint nem tudjuk elvégezni a munkát. — mondja Gouth Emil a Baromfiértékesítő Vállalat bérelszámolási osztályának vezetője — túlórázni kell. Ha már túlórázik Emil kérem, szeretném, ha nekem is segítene — mondja Scheffer Mária irodavezető. Gouth Emil persze szívesen segít, hisz egy kis esti túlórázgatás többet hozott a konyhára, mint a legnehezebb munkát végző dolgozó egésznapi keresete, így ment ez nap, mint nap. Gouth Emil látszólag nagyon meg volt elégedve népi demokráciánkkal, hisz szépen keresett. Azért furakodott az irodavezető bizalmába is, hogy bűnös cselekedeteit leplezze. De a Párt ébersége lerántotta a leplet Gouth Emil igazi arcáról. Gouth Emil 129 túlórát számoltatott el magának egy hónap alatt, így fizetését kétszeresére emelte és 800 forint helyett 1600 forintot vett fel. Ezzel megrövidítette dolgozó tát- SBU, magasabbra emelte a termelési költségeket. Aki megrövidíti dolgozó társait, aki emeli a gyártási költségeket, az meglopja a közösséget, az a nép ellensége. Azért, hogy túlórázhasson, délelőttönként nem dolgozott. Délután pedig a könyvelésben segített, főleg Scheffer Mária irodaigazgatónak. Megállapítottuk Gouth Emilről, hogy a győri jobboldali szociáldemokrata klikk egyik vezetője volt és mint ilyen folytatta kisded játékait a mi üzemünkben is. A dolgozókat lenézte, nem állott szóba velük, termelési, szakszervezeti taggyűlésre nem járt el, gyűlölte őket. De a dolgozók is gyűlölték. Megállapíthatjuk azt is, hogy ennél a kérdésnél Ficzek Imre telepvezető elvtárs is mulasztást követett el, mivel nem ellenőrizte az üzemben történő túlórázást. Gouth Emilt kiközösítettük magunk közül és eltávolítottuk az üzemből, így bánunk el azokkal, akik megkárosítják a közösséget. Baromfifeldolgozó Vállalat győri telepének dolgozói. ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 1951 január 28 Sorra leplezzük le az ellenségeinket Az osztályharc egyre élesedő és szélesedő szakaszában a munkásosztály feladata a fokozott éberség. A nemzetközi helyzet feszült, az imperialisták a hidegháborút melegháborúra akarják változtatni. Eisenhower tábornok európai látogatásai a nyugatnémetországi hadsereg felfegyverzése és egy sor egyéb esemény, mind alátámasztják ezt. Támad az ellenség kívülről, de támadnak ellenségeink, a még megbúvó fasiszták, jobboldali szociáldemokraták, az országon belül is. Egyre élesebben fordulnak ellenünk, befurakodnak a dolgozók közé és lazítanak, rémhíreket terjesztenek. Növekedésünk nehézségeit, melyekről mi őszintén beszélünk, hazug formában állítják be, hogy elégedetlenséget szítsanak. Ilyen ellenség Mikó Mária is, a Budapesti Konzervgyár volt alkalmazottja, aki dolgozó társai előtt sorozatosan gyalázta a demokráciát. Tanulmányozta a marxizmust leninizmust, hogy azt kiforgassa és a munkásosztály ellen használja fel. A kollektív szerződésben meghatározott bérek ellen izgatott. Néphadseregünk tagjait, akik a dolgozók legjobbjaiból kerültek ki, becsmérelte. Demokráciaellenes megnyilvánulásáért keményen ítélte el őt a Budapesti Konzervgyár minden dolgozója, de gyűlölettel fordul el az egész élelmezési ipar, az ország összes dolgozói a nép tudatos, megrögzött ellenségétől. Szakszervezetünk Elnöksége az üzem előterjesztésére Mikó Máriát, a dolgozó társadalom ellenségét a szakszervezeti tagok sorából , kizárta. Veletek harcolunk, hogy Korea a koreaiaké legyen! A francia munkásoknak ma közös ügye koreai testvéreik hősi harca. Ezt olvassuk ki abból a levélből is, melyet az Észak-Koreai Szakszervezeti Szövetséghez írtak — a legbensőségesebb proletárszolidarítás jegyében. Gyűlölettel említik meg, hogy francia katonák is garázdálkodnak Koreában — az amerikai imperialisták zsoldosaiként, de ezek az aljas bérencek nemi a francia munkásosztályt, az igazi Franciaországot képviselik. Húszmillió francia férfiből alig akadt 1017, aki pénzért és régebbi gaztettei megbocsátásáért hajlandó volt elmenni Koreába és gyilkolni a koreai népet. Ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött fenevadak dollárért képesek lennének megölni saját francia testvéreiket is. Nagy részüket emberölés miatt ítélte el régebben a bíróság. A proletárnemzetköziség jegyében A francia munkások testvéri rokonszenvvel kísérik Korea hősi harcát, mert jól tudják, hogy milyen »szabadságot« hoznak az idegen hódítók. Ebből a »szabadságból« profitálnak az áruló politikusok és a nagytőkések. Nekik is volt egy ilyen vérrel szennyezett politikusuk — a vén Petain. Nekik is volt északi és déli zónájuk és ők isélvezték a »felszabadítók bombázásait. Éppen ezért kötelességüknek érzik, hogy hathatós segítséget nyújtsanak koreai testvéreiknek. Harcolni fognak saját imperialistáik ellen, akik igazságtalan háborút folytatnak Vietnam ellen és szemrebbenés nélkül áldozzák fel az emberéletet egy ilyen aljas hódító háborúért. A francia munkások meg vannak győződve arról, hogy városaik biztonságát nem Szöul és Phenjan, hanem az az összeesküvés fenyegeti, melyet Washingtonban, Párizsban és Bonnban készítenek elő a Wall Street lakásai. »A A mi biztonságunk — írják — a békéért folytatott harcban, a tartós béke megvalósításában rejlik. Veletek fogunk harcolni azért,hogy Korea a koreaiaké legyen!« Lábbal tiporják az emberi jogokat az USA urai, hogy gyökeret tudjon verni a fasizmus — a dolgozók elnyomására létrehozták az »amerikai Gestapót«. A Mac Carren-féle törvény, amely a haladó emberek ellen irányul, egyazon politika szülöttje, mint a Korea és Kína elleni agresszió, Így alakul át Amerika közönséges rendőrállama — a tömegek legbrutálisabb elnyomására és kizsákmányolására. A kommunisták jegyzékbefoglalása — leplezett törvényen kívül helyezése — tisztán hitleri módszer. Súlyos üldöztetést szenved ott minden haladó gondolkodású ember, aki védelmezni meri jogait, így a sztrájkoló munkások ellen rendőrséget, sőt katonaságot vetnek be. Példa erre a »Press Steel« művek sztrájkja, amikor mintegy 48 munkást megöltek és megsebesítettek. A békegyűlések résztvevőit például a rendőrség letartóztatja és félholtra veri. A titkosrendőrség megfigyel minden lépést A békemozgalom elfojtására létesített legnagyobb terrorapparátusba, a Szövetséges Nyomozóhivatalba (FBI) az állami titkosrendőrségen kívül beletartozik a hírhedt Ku-Klux-Klan i®. Az FBI ellenőrzi a polgárok minden lépését a munkahelyen, a családban és másutt: kihallgatja a telefonbeszélgetést, sőt — a magánlevelezést is átvizsgálja. Nem szükséges bűntettet elkövetni — elég, ha szót emel a béke védelmére, máris bebörtönzik. A békeívek aláíróit például tömegesen tartóztatták le az utóbbi időben. Seidge-t, a varsói Béke- Világkongresszus egyik küldöttjét elítélték, mert — aláírta a stockholmi békefelhívást. »Olyan ember áll önök előtt — mondotta az ügyész vádbeszédjében — aki Amerikában és háború idején és ilyenkor — békét követel.... Hát nem kihívás ez — törvényes rendünk ellen? * „Az új inkvizitorok“ A K'u-K’ux-Klanra visszatérve —melynek maga Truman is a tagja —, elmondhatjuk róla, hogy a hatóságok messzemenő pártfogását élvezi. Terrorkülönítményei nemcsak négereket, hanem fehérbőrű szakszervezeti szervezőket is lincselnek. A rendőrség szeme láttára támadják meg az áldozatot — bekenik kátránnyal, belehempergetik Sibatollba és az amerikai himnusz éneklése közepette felakasztják, vagy máglyán elégetik. Wallis, reakciós politikus feneketlen cinizmussal dicsekszik: »A gyilkosság a mi fajnemesítő módszerünk... Alis népeknél lehet más módszer, de ez amerikai és éppen ezért a legjobb...« Carey, szakszervezeti vezető a monopolisták hírhedt bérence nyíltan kijelentette: »Az új háborúban egyesülünk a fás iszlokkal, hogy szétzúzzuk a kommunistákat...« Ez az őrült programm esetében a haladó erők egyre erőteljesebb ellenállásába ütközik, melyből egyre határozottabban vetítődik ki, hogy a jövő nem az USA fasiszta klikkjéé, hanem a béke erőié.