Élelmezési Dolgozó, 1957 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1957-07-10 / 1. szám

Köszöntjük olvasóinkat! írta: Karakas László, az ÉDOSZ elnöke Hosszú szünet után újra hallatja hangját az „Élel­mezési Dolgozó", szakszerve­zetünk központi lapja. Ez al­kalommal azokat köszönti el­sőnek, akik régóta ismerték, szerették és nemcsak olvasói, hanem munkatársai, szervezői és terjesztői voltak. A köszön­tő szóljon azoknak is, akik most először veszik kezükbe a szaklapot. A jövőben már az ő segítségükre is számítunk. Szakszervezetünk életében mindig igen nagy jelentőségű fórum volt az újság. Az „Élel­mezési Munkás", a „Molnárok és Malommunkások Lapja”, a „Cukrász Munkás”, a „Hús­ipari Munkások Lapja” az év­tizedes harcokban mindig erős támaszuk, a mozgalom kollektív szervezője, propa­gandistája volt. A tőkés ki­zsákmányolás elleni küzdelem­ben maguk köré tömörítették, szervezték a szakma dolgozóit. Ha fellapozzuk e régi újsá­gokat, szinte elénk tükröző­dik a múlt, az élelmezési mun­kások nyomorúságos, megalá­zó helyzete, amikor Spolarits pékmester műhelyében 12—13 órát dolgoztak a tanoncok, amikor Pudleiner Rezsőné ar­cán az egyik cukorgyárban po­fonok csattogtak, mert főzés közben egy kevés cukrot kifreccsentett. A Lujza-ma­­lomban pedig 2—3 koronával büntették azt a munkást, aki a 12 órai robot alatt lemerész- kedett egy kicsikét ülni. S a kapitalisták... ? Csak háza­sodtak, gyűlt a vagyonuk. A szaklapok mindezt nyílt bá­torsággal tárták az olvasók elé. A kizsákmányolás, a meg­alázó helyzet ellen harcba szólítottak, szerveztek. S ami­kor közbelépett a cenzúra, a szaklapok egyes oldalai, ha­sábjai üresen maradtak. A szervezett munkások azon­ban ebből is tudtak olvasni. A felszabadulás után a szo­cializmusért vívott harc­ban jó fegyver, támaszunk a szaklap. Munkára, összefogás­ra, a régi vágyak megvalósítá­sára szólít. Felkarolja az újat, ostorozza a megcsontosodott rosszat, szervezi — a szocializ­mus építésének állandó eszkö­zét — a munkaversenyt. Az „Élelmezési Dolgozó” tovább ápolja e hagyományokat. Történelmi időszakban szó­lal meg ismét szakszerveze­tünk központi lapja. Még csak néhány hónapja annak, hogy a szovjet nép áldozatkész test­véri segítségével levertük a proletárhatalom életére törő ellenforradalmat. A munkás­­osztály, a magyar nép legve­szedelmesebb ellenségét — a szinte napok alatt feléledő fa­sizmust, amely a tőkések, a földbirtokosok rendszerét akarta ismét a nyakunkba varrni — megvertük. Meg­vertük azért, mert a magyar munkásosztály színe, java ne­met kiáltott, fegyvert fogott az ellenforradalmárok ellen, mert a szovjet nép mint mindig, most is segítségünkre sietett, s mert a nemzetközi munkás­­osztály egységes szolidaritásá­val támogatta harcunkat. Kö­szönet érte, elvtársak! A győzelemnek — ha szeré­nyen is —, de részesei az élel­mezési dolgozók is, akik ál­dozatkész munkájukkal segí­tették a harcot, a fegyverropo­gás alatt is gondoskodtak a la­kosság ellátásáról, s akiket az ellenség sztrájk uszítása, fe­nyegetése sem akadályozott meg abban, hogy kötelességü­ket­ becsülettel teljesítsék. Ezért az áldozatos munkáért köszönetet mondunk szaktár-­­ sainknak. Bízunk abban, hogy az elkövetkezendő időkben is becsülettel helytállnak, a­z ország még nem heverte ki az ellenforradalom okozta súlyos gazdasági káro­kat. Dolgozó népünk azonban nagy erőfeszítést tesz, hogy mihamarabb pótoljuk a vesz­teségeket, gazdaságilag is meg­alapozzuk a párt és a kormány célkitűzését az életszínvonal emelésére. Ebben a nagy mun­kában részt vállalnak az élel­mezési dolgozók is, a terme­lés színvonalának növelésével, az önköltség csökkentésével, a munkaverseny megindításával, az észszerű gazdaságos mun­kamódszerek alkalmazásával, a lakosság jobb ellátásával. Mindebben segítségünkre lesz az „Élelmezési Dolgozó”. Szaktársaink számíthatnak rá. Azt akarjuk, hogy az újság szervezője legyen e közös harcnak, erőfeszítésnek, s hűen tükrözze mindazt, ami az üze­mekben és a szakszervezetben történik. A szaklap időről idő­re beszámol arról, ami a szak­ma dolgozóit foglalkoztatja. Hangot ad a dolgozók kérései­nek, kívánságainak. Ismerteti hol, s milyen módszerekkel ér­nek el jobb eredményt, felka­rolja az újat, a jó kezdemé­nyezést, élesen bírálja és segí­ti kijavítani a hibákat. A szak­­szervezeti aktivistáknak vá­laszt ad mindennapi kérdé­seikre. Célja még az is, hogy a szakszervezet tagjaival meg­ismertesse szakszervezetünk nemzetközi munkáját, a kapi­talista országok szervezeti munkásainak erőfeszítéseit, harcát. Szaklapunk egyik esz­köze lesz annak, hogy a dolgo­zókat és a vezetőket közelebb hozza egymáshoz. Ő­szintén meg kell monda­nunk, az ilyen közvetlen, élő kapcsolat — a szakszerve­zet tagjai és vezetői között — az elmúlt években igen-igen hiányzott. Láttuk, s éreztük is ezt valamennyien, csak ép­pen segíteni nem tudtunk a bajon. A párt és a kormány — szem előtt tartva a szak­­szervezetek megnövekedett társadalmi szerepét — kéré­sünket teljesítette, s lehetősé­get adott a szaklap megjele­nésére. Most már csak raj­tunk múlik, mennyire élünk az adott lehetőséggel. Szerve­zett munkásaink, aktivistáink ezreitől függ, hogy az újság valóban be tudja tölteni hiva­tását, mert nemcsak azt vár­juk tőlük, hogy olvassák a la­pot, hanem azt is, hogy vegye­nek részt az újság szerkeszté­sének munkájában. Írják meg észrevételeiket, kéréseiket, üzemük és saját munkájuk eredményét. Bírálják a munka és a társadalmi élet hiányos­ságait, mutassanak rá, hogyan lehet a hibákon változtatni, okosabban, célszerűbben vé­gezni a munkát. Szakszerveze­ti aktivistáink írjanak min­dennapi gondjaikról, nehézsé­geikről, s azokról a látszólag kicsi, de összességükben igen jelentős eredményekről, ame­lyekkel szebbé, kellemesebbé teszik munkatársaik dolgos hétköznapjait. E néhány gondolattal nyújt­juk olvasóink kezébe az­­ „Élelmezési Dolgozó” első szá­ i­mát. Legyen az újság a mi­­ fórumunk, amelyen kicserél­­­ jük tapasztalatainkat, meg­beszéljük közös gondjainkat, örömeinket, s mint egy nagy család otthonában illik, közö­sen döntünk arról: mi a leg­jobb, s hogyan tovább. Felhívás az élelmiszeripar dolgozóihoz! Az ellenforradalmi események során az általános ideoló­giai zavaron belül az ellenforradalom képviselői igyekeztek az ipar dolgozói előtt a szocialista munkaversenyt is le­járatni. Az ideológiai zavarok hatása még mindig érezhető, de sokhelyütt már felismerték a szocialista munkaverseny fontosságát. Az ipar dolgozóinak kezdeményezését helyesnek tart­juk, mert abból az egyénnek és az országnak is haszna van. Az év első öt hónapjában például az ipar a termelési tervét 109,3 százalékra teljesítette a programhoz viszonyítva. Ezen túl javult a termelékenység, csökkent a termelési költség és növekedett az ipar nyeresége is, ami biztosítja, hogy az életszínvonal tartós marad. Az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva azonban a termelésben 8,3 százalék lemaradás van, s a béralap ugyanezen időszakban növekedett, a termelékenység a múlt­­évinek alatta maradt. Szakszervezetünk elnöksége megállapítja: a munkaver­seny eszköze a szocializmus építésének, elősegíti a vállala­tok előtt álló gazdasági feladatok eredményes megoldását. Éppen ezért a verseny fő célja, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, a választék bővítése és a technika fejlesztése. Mindezeket figyelembe véve elnökségünk fontosnak és szükségesnek tartja a ver­senymozgalom szélesítését., A szakszervezet elnöksége az ipar minden egyes dolgo­zóját, aktíváját és vezetőjét kéri, vegyenek részt a munka­­versenyben, a vállalatok ügyeinek intézésében, ellenőrzésé­ben, segítsék elő a szocializmus építését. A versenymozga­lom szélesítése során ügyeljenek arra, hogy a versenyszer­­vezés, irányítás korábbi hibái ne ismétlődjenek meg. A munkaverseny ne járjon külön adminisztrációval és azo­kon a munkaterületeken szélesítsék, ahol ennek reális fel­tételei megvannak. A dolgozók a vállalat, üzemrész tervet alapul véve tegyenek vállalást a túlteljesítésre. A vezetők határozzák meg, melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyek a vállalat sajátosságának megfelelően előbbre viszik a gazdaságos termelést. Szükséges, hogy a versenymozgalomnak megteremtsük az anyagi ösztönzését is. Ezért felkéri a gazdasági vezető­ket, szakszervezeti aktívákat, a vállalatok dolgozóit, hogy olyan bérezési rendszert dolgozzanak ki, ami napról napra ösztönöz a feladatok megvalósítására. Szakszervezetünk elnöksége javasolja a vállalatok gaz­dasági vezetőinek, szakszervezeti bizottságainak: indítsák meg az üzem kiváló dolgozója címért folytatott versenyt. Itt ne határozzák meg előre a feltételeket, hanem a dolgo­zók figyelmét a fenti célkitűzésekre irányítsák. Gondoskod­janak arról, hogy a legjobb eredményt elért dolgozókat er­kölcsileg, anyagilag jutalmazzák. A jutalmazást a gazdasági vezetés a szakszervezeti bi­zottsággal és a dolgozókkal együttesen végezze. A jutalma­kat minden esetben a termelési értekezleteken adják át azoknak a dolgozóknak, akik a legjobb eredményeket érték el. Az üzem kiváló dolgozója címért való mozgalom beindí­tását a II. félév kezdetével javasoljuk, hogy még ez évben értékelhető legyen. A végleges feltételekről később még adunk tájékoztatást. Ezenkívül szakszervezetünk elnöksége szükségesnek tartja az élüzem címért folyó verseny beindítását is. Szakszervezetünk elnöksége kéri a vállalatok dolgozóit, gazdasági vezetőit, szakszervezeti aktíváit, hogy a verseny­­mozgalom szélesítésével is segítsék elő az ipar előtt álló fel­adatok megoldását. Ehhez kérjék a pártszervezetek segítsé­gét, irányítását. ÉDOSZ ELNÖKSÉGE ■ Bőven lesz zöldborsó A Gyümölcs- és Főzelék-kon­zengyár a kedvező zöldborsó ter­mést kihasználva, a tervezettnél jóval több konzervet gyárt a hazai piac részére és exportra is. Képünkön: Szilágyi Józsefné, az autokláv kosárba rakja a borsókonzerveket Világ proletárja ».süljetek! ÉLELMEZÉSI I­P A R I D O L G O Z­Ó­K SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA L ÉVF. 1. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. 1957. JÚLIUS 10. Látogatás a Budapesti Szalámigyárban . A fiatalok csontozni tanulnak iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Folyamatosan megszűnik az éjszakai munka a sütőiparban A sütőmunkások gyakran panaszkodtak amiatt, hogy éj­szaka kell dolgozniok. Éppen ezért szakszervezetünk hosz­­szú idő óta harcol az éjszakai munka megszüntetéséért. Ki­sebb eredményeket már ér­tünk el ebben. A III. kong­resszus erre vonatkozó hatá­rozatát azonban teljes egészé­ben nem tudtuk végrehajtani, s az ellenforradalom következ­tében nem hogy csökkent, el­lenkezőleg, kiterjedt az éjsza­kai munka. A közelmúltban tárgyalást folytattunk a minisztérium és a fővárosi tanács vezetőivel az éjszakai munka megszünteté­séről. Ennek nyomán a Fővá­rosi Tanács Élelmiszeripari Igazgatósága i, kimondja: Az igazgatóság hatáskörébe tarto­zó sütőipari vállalatoknál a munkakezdés ideje 5 óra (da­­gasztás 4 óra) minden üzem­ben. Azoknál a vállalatoknál, amelyek az 5 órai kezdéssel nem tudják biztosítani a la­kosság igényeinek kielégítését, egy üzemben két műszakos termelést lehet bevezetni. A műszakok kezdési ideje 5, il­letve 21 óra. Éjszaka tizenöt fővárosi sü­tőüzemben dolgozhatnak. Ez azonban csak átmeneti jellegű, s két hónapig lehet folytatni. Ez idő alatt a vállalat vezető­jének gondoskodni kell arról, hogy az éjszakai munkát fo­lyamatosan megszüntessék, s biztosítsák a lakosság megfele­lő ellátását A két, illetve há­rom műszakos üzemeltetés esetén a vállalatok vezetőinek biztosítani kell, hogy a dolgo­zók hetenként váltva legye­nek, s hogy a váltott műszak ne okozzon kereset­kiesést. Miért járultunk hozzá, hogy a főváros tizenöt üzemében éj­szaka is dolgozzanak? Biztosí­tani akarjuk, hogy jó minőség mellett megfelelő mennyiségű sütőipari termék álljon a vá­sárlók rendelkezésére. Az el­múlt időkben ezt csak rész­ben sikerült megoldani. El­nökségünknek azonban az a véleménye, hogy munkaátszer­vezéssel a budapesti lakosság igényét figyelembe véve bizto­sítani lehet a friss pékárut nappali munkával is. Ezért en­gedtük meg átmeneti jelleggel az éjszakai munkát. De azon dolgozunk, hogy ez minél előbb megszűnjön. Kérjük a sütőipari munkásokat, hogy a munka átszervezésében segít­sék a vállalatok vezetőit, te­gyenek javaslatokat erre, hogy az éjszakai munka meg­szűnésével is biztosítani tud­juk a lakosság zavartalan el­látását. - ----------- --------------------------------­ Új fogászati rendelő a Budapesti Keksz- és Ostyagyárban Június tizenkette­dikén avattuk fel a Budapesti Keksz- és Ostyagyár újonnan elkészült és műkö­désbe állított fogá­szati rendelőjét. A megnyitáson részt vett a Stoma­­tológiai Intézet fő­orvosi ikara, élén dr. Kende János igazgató főorvossal, a tíz kerületi egész­ségház részéről dr. Kiss Lajos igazgató főorvos, az ÉDOSZ részéről pedig dr. Gáspár Béla főor­vos, az üzem­ veze­tői és a szakrende­lést végző dr. Gazda Endre fogszakorvos. Mindnyájan hang­súlyozták az édes­ipari dolgozók fog­védelmének nagy jelentőségét, mely ezen rendelő meg­indításával komoly lépést tesz előre. Dr. Gáspár Béla hangsúlyozta, hogy a rendelő felállítá­sáért a szakszerve­zet igen sokat tett, amikor az iparigaz­gatóság segítségé­vel megteremtette az intézmény anya­gi lehetőségét és ki­harcolta — ha még nem is teljesen ki­elégítően — a rende­lő számára szüksé­ges óraszámot. Az édesipar dolgozói így saját egészségi állapotuk meg­őrzésén keresztül érezhetik szakszer­vezetünk munkás­­védelmi törekvé­seinek eredményét. Hasonló rendelő berendezése folya­matban van a Cse­mege Édesipari Gyárban. Ugyanilyen fogá­szati rendelés létesí­tésén fáradozunk a Gizella Malomban is, amelyik a Sorok­sári úti malmok dol­gozóinak fogászati ellátását fogja vé­­­gezni.

Next