Élelmezési Dolgozó, 1957 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1957-07-10 / 1. szám
Köszöntjük olvasóinkat! írta: Karakas László, az ÉDOSZ elnöke Hosszú szünet után újra hallatja hangját az „Élelmezési Dolgozó", szakszervezetünk központi lapja. Ez alkalommal azokat köszönti elsőnek, akik régóta ismerték, szerették és nemcsak olvasói, hanem munkatársai, szervezői és terjesztői voltak. A köszöntő szóljon azoknak is, akik most először veszik kezükbe a szaklapot. A jövőben már az ő segítségükre is számítunk. Szakszervezetünk életében mindig igen nagy jelentőségű fórum volt az újság. Az „Élelmezési Munkás", a „Molnárok és Malommunkások Lapja”, a „Cukrász Munkás”, a „Húsipari Munkások Lapja” az évtizedes harcokban mindig erős támaszuk, a mozgalom kollektív szervezője, propagandistája volt. A tőkés kizsákmányolás elleni küzdelemben maguk köré tömörítették, szervezték a szakma dolgozóit. Ha fellapozzuk e régi újságokat, szinte elénk tükröződik a múlt, az élelmezési munkások nyomorúságos, megalázó helyzete, amikor Spolarits pékmester műhelyében 12—13 órát dolgoztak a tanoncok, amikor Pudleiner Rezsőné arcán az egyik cukorgyárban pofonok csattogtak, mert főzés közben egy kevés cukrot kifreccsentett. A Lujza-malomban pedig 2—3 koronával büntették azt a munkást, aki a 12 órai robot alatt lemerész- kedett egy kicsikét ülni. S a kapitalisták... ? Csak házasodtak, gyűlt a vagyonuk. A szaklapok mindezt nyílt bátorsággal tárták az olvasók elé. A kizsákmányolás, a megalázó helyzet ellen harcba szólítottak, szerveztek. S amikor közbelépett a cenzúra, a szaklapok egyes oldalai, hasábjai üresen maradtak. A szervezett munkások azonban ebből is tudtak olvasni. A felszabadulás után a szocializmusért vívott harcban jó fegyver, támaszunk a szaklap. Munkára, összefogásra, a régi vágyak megvalósítására szólít. Felkarolja az újat, ostorozza a megcsontosodott rosszat, szervezi — a szocializmus építésének állandó eszközét — a munkaversenyt. Az „Élelmezési Dolgozó” tovább ápolja e hagyományokat. Történelmi időszakban szólal meg ismét szakszervezetünk központi lapja. Még csak néhány hónapja annak, hogy a szovjet nép áldozatkész testvéri segítségével levertük a proletárhatalom életére törő ellenforradalmat. A munkásosztály, a magyar nép legveszedelmesebb ellenségét — a szinte napok alatt feléledő fasizmust, amely a tőkések, a földbirtokosok rendszerét akarta ismét a nyakunkba varrni — megvertük. Megvertük azért, mert a magyar munkásosztály színe, java nemet kiáltott, fegyvert fogott az ellenforradalmárok ellen, mert a szovjet nép mint mindig, most is segítségünkre sietett, s mert a nemzetközi munkásosztály egységes szolidaritásával támogatta harcunkat. Köszönet érte, elvtársak! A győzelemnek — ha szerényen is —, de részesei az élelmezési dolgozók is, akik áldozatkész munkájukkal segítették a harcot, a fegyverropogás alatt is gondoskodtak a lakosság ellátásáról, s akiket az ellenség sztrájk uszítása, fenyegetése sem akadályozott meg abban, hogy kötelességüket becsülettel teljesítsék. Ezért az áldozatos munkáért köszönetet mondunk szaktár- sainknak. Bízunk abban, hogy az elkövetkezendő időkben is becsülettel helytállnak, az ország még nem heverte ki az ellenforradalom okozta súlyos gazdasági károkat. Dolgozó népünk azonban nagy erőfeszítést tesz, hogy mihamarabb pótoljuk a veszteségeket, gazdaságilag is megalapozzuk a párt és a kormány célkitűzését az életszínvonal emelésére. Ebben a nagy munkában részt vállalnak az élelmezési dolgozók is, a termelés színvonalának növelésével, az önköltség csökkentésével, a munkaverseny megindításával, az észszerű gazdaságos munkamódszerek alkalmazásával, a lakosság jobb ellátásával. Mindebben segítségünkre lesz az „Élelmezési Dolgozó”. Szaktársaink számíthatnak rá. Azt akarjuk, hogy az újság szervezője legyen e közös harcnak, erőfeszítésnek, s hűen tükrözze mindazt, ami az üzemekben és a szakszervezetben történik. A szaklap időről időre beszámol arról, ami a szakma dolgozóit foglalkoztatja. Hangot ad a dolgozók kéréseinek, kívánságainak. Ismerteti hol, s milyen módszerekkel érnek el jobb eredményt, felkarolja az újat, a jó kezdeményezést, élesen bírálja és segíti kijavítani a hibákat. A szakszervezeti aktivistáknak választ ad mindennapi kérdéseikre. Célja még az is, hogy a szakszervezet tagjaival megismertesse szakszervezetünk nemzetközi munkáját, a kapitalista országok szervezeti munkásainak erőfeszítéseit, harcát. Szaklapunk egyik eszköze lesz annak, hogy a dolgozókat és a vezetőket közelebb hozza egymáshoz. Őszintén meg kell mondanunk, az ilyen közvetlen, élő kapcsolat — a szakszervezet tagjai és vezetői között — az elmúlt években igen-igen hiányzott. Láttuk, s éreztük is ezt valamennyien, csak éppen segíteni nem tudtunk a bajon. A párt és a kormány — szem előtt tartva a szakszervezetek megnövekedett társadalmi szerepét — kérésünket teljesítette, s lehetőséget adott a szaklap megjelenésére. Most már csak rajtunk múlik, mennyire élünk az adott lehetőséggel. Szervezett munkásaink, aktivistáink ezreitől függ, hogy az újság valóban be tudja tölteni hivatását, mert nemcsak azt várjuk tőlük, hogy olvassák a lapot, hanem azt is, hogy vegyenek részt az újság szerkesztésének munkájában. Írják meg észrevételeiket, kéréseiket, üzemük és saját munkájuk eredményét. Bírálják a munka és a társadalmi élet hiányosságait, mutassanak rá, hogyan lehet a hibákon változtatni, okosabban, célszerűbben végezni a munkát. Szakszervezeti aktivistáink írjanak mindennapi gondjaikról, nehézségeikről, s azokról a látszólag kicsi, de összességükben igen jelentős eredményekről, amelyekkel szebbé, kellemesebbé teszik munkatársaik dolgos hétköznapjait. E néhány gondolattal nyújtjuk olvasóink kezébe az „Élelmezési Dolgozó” első szá imát. Legyen az újság a mi fórumunk, amelyen kicserél jük tapasztalatainkat, megbeszéljük közös gondjainkat, örömeinket, s mint egy nagy család otthonában illik, közösen döntünk arról: mi a legjobb, s hogyan tovább. Felhívás az élelmiszeripar dolgozóihoz! Az ellenforradalmi események során az általános ideológiai zavaron belül az ellenforradalom képviselői igyekeztek az ipar dolgozói előtt a szocialista munkaversenyt is lejáratni. Az ideológiai zavarok hatása még mindig érezhető, de sokhelyütt már felismerték a szocialista munkaverseny fontosságát. Az ipar dolgozóinak kezdeményezését helyesnek tartjuk, mert abból az egyénnek és az országnak is haszna van. Az év első öt hónapjában például az ipar a termelési tervét 109,3 százalékra teljesítette a programhoz viszonyítva. Ezen túl javult a termelékenység, csökkent a termelési költség és növekedett az ipar nyeresége is, ami biztosítja, hogy az életszínvonal tartós marad. Az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva azonban a termelésben 8,3 százalék lemaradás van, s a béralap ugyanezen időszakban növekedett, a termelékenység a múltévinek alatta maradt. Szakszervezetünk elnöksége megállapítja: a munkaverseny eszköze a szocializmus építésének, elősegíti a vállalatok előtt álló gazdasági feladatok eredményes megoldását. Éppen ezért a verseny fő célja, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, a választék bővítése és a technika fejlesztése. Mindezeket figyelembe véve elnökségünk fontosnak és szükségesnek tartja a versenymozgalom szélesítését., A szakszervezet elnöksége az ipar minden egyes dolgozóját, aktíváját és vezetőjét kéri, vegyenek részt a munkaversenyben, a vállalatok ügyeinek intézésében, ellenőrzésében, segítsék elő a szocializmus építését. A versenymozgalom szélesítése során ügyeljenek arra, hogy a versenyszervezés, irányítás korábbi hibái ne ismétlődjenek meg. A munkaverseny ne járjon külön adminisztrációval és azokon a munkaterületeken szélesítsék, ahol ennek reális feltételei megvannak. A dolgozók a vállalat, üzemrész tervet alapul véve tegyenek vállalást a túlteljesítésre. A vezetők határozzák meg, melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyek a vállalat sajátosságának megfelelően előbbre viszik a gazdaságos termelést. Szükséges, hogy a versenymozgalomnak megteremtsük az anyagi ösztönzését is. Ezért felkéri a gazdasági vezetőket, szakszervezeti aktívákat, a vállalatok dolgozóit, hogy olyan bérezési rendszert dolgozzanak ki, ami napról napra ösztönöz a feladatok megvalósítására. Szakszervezetünk elnöksége javasolja a vállalatok gazdasági vezetőinek, szakszervezeti bizottságainak: indítsák meg az üzem kiváló dolgozója címért folytatott versenyt. Itt ne határozzák meg előre a feltételeket, hanem a dolgozók figyelmét a fenti célkitűzésekre irányítsák. Gondoskodjanak arról, hogy a legjobb eredményt elért dolgozókat erkölcsileg, anyagilag jutalmazzák. A jutalmazást a gazdasági vezetés a szakszervezeti bizottsággal és a dolgozókkal együttesen végezze. A jutalmakat minden esetben a termelési értekezleteken adják át azoknak a dolgozóknak, akik a legjobb eredményeket érték el. Az üzem kiváló dolgozója címért való mozgalom beindítását a II. félév kezdetével javasoljuk, hogy még ez évben értékelhető legyen. A végleges feltételekről később még adunk tájékoztatást. Ezenkívül szakszervezetünk elnöksége szükségesnek tartja az élüzem címért folyó verseny beindítását is. Szakszervezetünk elnöksége kéri a vállalatok dolgozóit, gazdasági vezetőit, szakszervezeti aktíváit, hogy a versenymozgalom szélesítésével is segítsék elő az ipar előtt álló feladatok megoldását. Ehhez kérjék a pártszervezetek segítségét, irányítását. ÉDOSZ ELNÖKSÉGE ■ Bőven lesz zöldborsó A Gyümölcs- és Főzelék-konzengyár a kedvező zöldborsó termést kihasználva, a tervezettnél jóval több konzervet gyárt a hazai piac részére és exportra is. Képünkön: Szilágyi Józsefné, az autokláv kosárba rakja a borsókonzerveket Világ proletárja ».süljetek! ÉLELMEZÉSI IP A R I D O L G O ZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA L ÉVF. 1. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. 1957. JÚLIUS 10. Látogatás a Budapesti Szalámigyárban . A fiatalok csontozni tanulnak iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Folyamatosan megszűnik az éjszakai munka a sütőiparban A sütőmunkások gyakran panaszkodtak amiatt, hogy éjszaka kell dolgozniok. Éppen ezért szakszervezetünk hoszszú idő óta harcol az éjszakai munka megszüntetéséért. Kisebb eredményeket már értünk el ebben. A III. kongresszus erre vonatkozó határozatát azonban teljes egészében nem tudtuk végrehajtani, s az ellenforradalom következtében nem hogy csökkent, ellenkezőleg, kiterjedt az éjszakai munka. A közelmúltban tárgyalást folytattunk a minisztérium és a fővárosi tanács vezetőivel az éjszakai munka megszüntetéséről. Ennek nyomán a Fővárosi Tanács Élelmiszeripari Igazgatósága i, kimondja: Az igazgatóság hatáskörébe tartozó sütőipari vállalatoknál a munkakezdés ideje 5 óra (dagasztás 4 óra) minden üzemben. Azoknál a vállalatoknál, amelyek az 5 órai kezdéssel nem tudják biztosítani a lakosság igényeinek kielégítését, egy üzemben két műszakos termelést lehet bevezetni. A műszakok kezdési ideje 5, illetve 21 óra. Éjszaka tizenöt fővárosi sütőüzemben dolgozhatnak. Ez azonban csak átmeneti jellegű, s két hónapig lehet folytatni. Ez idő alatt a vállalat vezetőjének gondoskodni kell arról, hogy az éjszakai munkát folyamatosan megszüntessék, s biztosítsák a lakosság megfelelő ellátását A két, illetve három műszakos üzemeltetés esetén a vállalatok vezetőinek biztosítani kell, hogy a dolgozók hetenként váltva legyenek, s hogy a váltott műszak ne okozzon keresetkiesést. Miért járultunk hozzá, hogy a főváros tizenöt üzemében éjszaka is dolgozzanak? Biztosítani akarjuk, hogy jó minőség mellett megfelelő mennyiségű sütőipari termék álljon a vásárlók rendelkezésére. Az elmúlt időkben ezt csak részben sikerült megoldani. Elnökségünknek azonban az a véleménye, hogy munkaátszervezéssel a budapesti lakosság igényét figyelembe véve biztosítani lehet a friss pékárut nappali munkával is. Ezért engedtük meg átmeneti jelleggel az éjszakai munkát. De azon dolgozunk, hogy ez minél előbb megszűnjön. Kérjük a sütőipari munkásokat, hogy a munka átszervezésében segítsék a vállalatok vezetőit, tegyenek javaslatokat erre, hogy az éjszakai munka megszűnésével is biztosítani tudjuk a lakosság zavartalan ellátását. - ----------- -------------------------------- Új fogászati rendelő a Budapesti Keksz- és Ostyagyárban Június tizenkettedikén avattuk fel a Budapesti Keksz- és Ostyagyár újonnan elkészült és működésbe állított fogászati rendelőjét. A megnyitáson részt vett a Stomatológiai Intézet főorvosi ikara, élén dr. Kende János igazgató főorvossal, a tíz kerületi egészségház részéről dr. Kiss Lajos igazgató főorvos, az ÉDOSZ részéről pedig dr. Gáspár Béla főorvos, az üzem vezetői és a szakrendelést végző dr. Gazda Endre fogszakorvos. Mindnyájan hangsúlyozták az édesipari dolgozók fogvédelmének nagy jelentőségét, mely ezen rendelő megindításával komoly lépést tesz előre. Dr. Gáspár Béla hangsúlyozta, hogy a rendelő felállításáért a szakszervezet igen sokat tett, amikor az iparigazgatóság segítségével megteremtette az intézmény anyagi lehetőségét és kiharcolta — ha még nem is teljesen kielégítően — a rendelő számára szükséges óraszámot. Az édesipar dolgozói így saját egészségi állapotuk megőrzésén keresztül érezhetik szakszervezetünk munkásvédelmi törekvéseinek eredményét. Hasonló rendelő berendezése folyamatban van a Csemege Édesipari Gyárban. Ugyanilyen fogászati rendelés létesítésén fáradozunk a Gizella Malomban is, amelyik a Soroksári úti malmok dolgozóinak fogászati ellátását fogja végezni.