Élelmezési Dolgozó, 1958 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

..­hogy Lengyel elvtárs, a­ Tokajhegyaljai Állami Pince-­ gazdaság üzemi bizottságának­ munkavédelmi felügyelője, rendszeresen ellenőrzi a mun­­­kavédelmi és egészségügyi­­ helyzetet, s így hozzájárul a­ munkakörülmények fokozott­­javításához. -...hogy a Szerencsi Csoko­­­ládégyár üzemi bizottsága az 3 üzemi tanácsválasztásról szóló 3 közös utasítást lesokszorosítot-3 ta, s ezt a szakszervezeti akti-3 vák rendelkezésére bocsátot- 3 ta. 3 • ◄+ ... hogy a Győri Keksz- és 3 Csigagyár sportköri vezetősé- 3 ge igen jó munkát végez, je- * lenleg a sportkörnek 417 tagja­ van, akik rendszeresen fizetik 3­­ tagdíjat. 3 ... hogy a Szolnoki Cukor- 5 gyár bölcsődéje igen szép tiszt­­ta, gondozott. 3 ... hogy az Élelmiszeripari 3 Gépjavító V. bizalmi tanfolya-J mán a vállalat igazgatója ér-3­demben adott választ a tanfo-3 lyamon felvetett problémákra, 3 s egyes kérdésekben intézke-3 dett is. 3 • 1 ... hogy a Kaposvári Cukor- 3 gyár üzemi bizottsága igen 3 gondosan készítette elő az üze-3 mi tanácsválasztást. 3 • 3 .­..hogy a Budapesti Kon-s­zervgyár igazgatója szakszer-­ vezetünk kérésére továbbra is* biztosítja a Bp. Keksz- és Os­ 3­tyagyár dolgozói részére az­­ ebédet. 3­­. hogy az óbudai Malom igazgatója — Tarján Zoltán — a vállalati jutalmazásoknál legutóbb nem kérte ki az üze­mi bizottság véleményét, ja­vaslatát.• •­­..hogy a Győri Szeszipari Vállalatnál nem hajtották vég­re a múlt évben kiadott rende­letét, amely előírja a motorok földelés-ellenállás mérését, * ... hogy a Kaposvári Sütő­ipari Vállalat nem tartja be szakszervezetünk munkavédel­mi osztályának utasítását, amely megtiltja az olajfűtést, mivel az könnyen balesetet okozhat, illetve már okozott is. A ... hogy a Salgótarjáni Hús- és a Sütőipari V. a területi bi­zottság többszöri felszólításéra sem küldte be felülvizsgálatra és jóváhagyásra költségveté­sét.A ... hogy a Kispesti Hús­üzemben igen elhanyagoltak az öltözők, fürdők, nem takarít­ják őket rendszeresen„ * " ...hogy a Mezőhegyes­ Cu­korgyár igazgatója a prémiu­mok kifizetésénél nem hallgat­ja meg a szakszervezeti aktí­vákat és az SZB véleményét, javaslatát. ...hogy a IV—XV. ker. Sü­tőipari V. Engloner Lajos sü­tőipari szakmunkást a Munka Törvénykönyv vonatkozó ren­delkezéseivel ellentétben 15 napon túl foglalkoztatta, mint kisegítő szakmunkást. ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ A Magyar Élelmiszer Ipari Dolgo­zók Szakszervezete Központi Ve­zetőségének Lapja. Felelős szerkesztő: Karakas László Szerkeszti: A szerkesztő bizottság Szerkesztőség- Budapest. VI., Gor­kij fasor 44. Megjelenik havonta egyszer 20 000 példányban. Ara: 50 fillér Szikra Lapnyomda F. V.: Kulcsár Mihály 4 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ A IV. Szakszervezeti Világkongresszusról A kongresszus igen behatóan foglalkozott a fiatalok és a dolgozó nők helyzetével. Töb­ben szóvá tették, hogy a dol­gozó nők és a fiatalok számos országban még nem élvezik azokat a jogokat, mint a férfi munkások. Ezért szükséges, hogy a kapitalista országokban a szakszervezeti mozgalom továbbra is szívósan harcol­jon az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elvének gyakorlati megvaló­sításáért. Több országban, így például Olaszországban, Ang­liában és Svájcban ezekben a kérdésekben akció­egység ala­kult ki, s így a férfi és nődol­gozók között csökkenteni tud­ták, sőt helyenként meg is szüntették a férfi és nődol­gozók közti egyenlőtlen el­bírálást. A fiatalok problé­máinak megoldása érdekében jövőre összehívják a fiatal szervezett munkások konferen­ciáját Prágában. Itt a fiatalok­nak alkalmuk lesz kicserélni tapasztalataikat, s közös akció­ba lépve tovább harcolni teljes jogaik kivívásáért. A kongresszusi beszámoló foglalkozott a szociális orszá­gok dolgozóinak helyzetével is. A szocialista országok dolgozói és gazdasága napról napra új sikereket ér el. Ennek alapján a dolgozók anyagi és kulturális színvonala egyre inkább nö­vekszik, hogy keresték azokat a körül­ményeket, amelyek elősegít­hetik, összehozzák a munkás­­osztály nemzetközi egységének kialakítását felső síkon is. Ez­zel kapcsolatban több felada­tot jelölt meg a kongresszus. Hogy a főbb kérdésekben elő­rejussunk, rendszeresen szer­vezni kell a küldöttségek cse­réjét A kongresszus megálla­pította azt is, hogy a egység megteremtése mindenekelőtt a munkások érdeke. S ha összefogva, közös erővel harcolnak az egység meg­teremtéséért, minden bizony­nyal meg is valósul. Azokat a nehézségeket, amelyek az egy­ség megteremtése előtt még fennállnak, valamennyi szak­­szervezetnek a maga területén le kell küzdeni. A második főreferátum a gyarmati kérdésekkel, problé­mákkal foglalkozott. Megálla­pította, hogy a mun­kásosztály­­na­k és a lakosság más részé­nek a gyarmati rendszer során nem voltak jogaik, s így nem is fejlődhettek. Számos tény került napvilágra arról, hogy a gyarmati országokban súlyos faji megkülönböztetés dívik, hogy a tőkések itt még jobban elnyomják a munkásokat, mint az anyaországokban, a mun­kásmozgalom vezetőit letartóz­tatják, bebörtönzik. E rend­kívül nehéz körülmények kö­zött is a munkásmozgalom óriási mértékben fejlődik, szembeszáll a kizsákmányo­lás minden tevékenységével. Burmában 1 év alatt 50 száza­lékkal emelkedett a sztrájkok száma. Dél-Koreában, Dél- Vietnamban és másutt úgy­szintén erősödött az ellen­állás. A gyarmati háborúkkal az imperialisták saját népüknek is szenvedést okoznak. A fran­cia nép életszínvonalának alapvető csökkentését például az okozza, hogy a francia im­perialisták az algériai háború­ra évente több mint 700 mil­liárd frankot költenek. Az Egyiptom elleni angol és fran­cia agresszió szintén jelentősen érintette az angol és francia munkások életkörülményeit. A tőkés országokban élő mun­kások ellenzik a gyarmati háborúkat, s az emberiségnek igen szép példáját mutatják, amikor segítik a gyarmati né­peket Karakas László (Folytatjuk) A szocialista országok gazdaságának fellendülését­ ­a következő tények igazolják: |a Szovjetunió a háború előtti­­termelés színvonalát 1956-ban I négyszeresére, Magyarország I több mint háromszorosára, s Bulgária hat és félszeresére növelte. A kínai nép is figye­lemre méltó eredményeket ért­­el a népi hatalom évei alatt. [Ezeknek az országoknak a tár­­­sadalmi törvényei a szocialista trend magasabb rendűségét bi­­­zonyítják, a néptömegek jólé­tének állandó fokozását segítj­tik.­­ A beszámoló megállapította,­­hogy jelenleg a társadalmi és­­ emberi haladás legkomolyabb­­a­kadályát a fegyverkezési po­litika alkotja. Hatalmas esz­­z­közöket fordítanak fegyver­­ikezési célokra, amelyeket a­­népiek és az emberiség fejlő­­­désére kellene felhasználni. A beszámoló és a kongresz­­szus vitája sokoldalúan foglal­kozott a nemzetközi kapcsola­tok fejlődésével és a szak­­szervezeti egység visszaállí­tásával. Ez a törekvés különö­sen megmutatkozott abban. Este 7 óra. Ilyenkor indul meg itt a vér­keringés. Kellemes meleg simogatott meg odabent, aminőt a kandalló áraszt egy családi fészekben. Amikor kissé körül­néztem, megkapott a vendégek jólöltözött­­sége. Benyitottam az I. emeleti társalgóba, itt éppen a televíziós­adás folyt. Sötét volt már — pergett a mű­sor. A vétel jó volt: világos tiszta kép, tö­kéletes hang, de ... de 4—5 gyerkőc foly­vást ki­, beszaladgált, s így kéretlenül is be­harsogott a jazz. Pe­dig nem arra voltam kiváncsi. Bosszankod­tam is, hogy a gyere­kek a sűrűn röpködő rendreutasításokra a fülük botját sem moz­gatták. Bizony többet kellene ezekkel a gye­rekekkel foglalkozni, már csak azért is, hogy a televíziós műsor meghallgatása való­ban élvezet legyen. A vasárnapi mesedél­utánon meg kéne be­szélni velük azt is , „hogyan viselkedik egy jó gyerek?” A kis teremben ép­pen táncoltak. Gyors ütemben, mint a lá­zas szívverés szólt a jazz és a fiatalság ön­feledten ropta a rock and rollt. De meny­nyire önf­eledten... Voltak, akik vonag­­lottak, mint az angol­na az iszapos fövé­nyen, mások meg úgy­­ ráncigálták egymást, mintha a falhoz akar­ták vén csapni a partnerüket. Még jó, hogy nem akadt sok utánzója ezeknek az életveszélyes akroba­tamutatványoknak. A többség szépen, si­mán táncolt. Amíg csöndesen szemlélődtem, bizony főbekólintott egypár fantasztikus öltözék, no meg hajviselet. Épp azoknál, akik oly hajmeresztő módon produkálták magu­kat. A mikrobarázdás operaelőadás már fel­frissített, mint egy fi­nom, meleg fürdő. Egészen belevetettem magam a muzsika hullámaiba. Úgy érez­tem, hogy a zeneked­velők a legfegyelme­­zettebb vendégek. Csöndben és teljes odaadással hallgatták a szebbnél szebb áriá­kat. De ahova csak be­néztem, mindenütt ví­gan pezsgett az élet. Az öreg nyugdíjasok fent a II. emeleten kártyáztak, s csak úgy sugárzott róluk a megelégedettség. A biliárdteremben kö­rülállták az asztalo­kat és feszülten fi­gyelték a mesterek játékát, hogy tanul­janak tőlük. A sakk­szobában leplezetlen izgalommal adogat­ták egymásnak a mattokat. De a nagy­teremben is táblás ház volt. ■ Érthető, hi­szen mindig a legfris­sebb játékfilmek ke­rülnek a vászonra. Most úgy érzem, végére értem monda­nivalóimnak. Hiszen csak azt akartam lát­ni, otthon-e az ÉDOSZ? Kultúrott­­hon-e? úgy látom,­­ otthon, valóban ott­hon. De még otthono­sabbá lehetne tenni, ha... (Különben már elmondtam, hogy mi nem illett a kultúr­otthon életébe.) L. J. Vajon kultúrotthon-e? A HUSZONHARMADIK A Malomszerelő- és Gépgyártó V. dolgozói a múlt év utolsó napján adták át Óbudán a legújabb pneumatikus malmot. Itt szerelték fel a Rajkai-féle gabonaszeletelőgépet is, ame­lyet a brüsszeli világkiállításon is bemutatunk. Képünkön jobb­ról: Rajkai Pál Kossut­h-díjas, a gép feltalálója, Themesz Vil­mos, a malom főmérnöke és dr. Gruzl Ferenc, az Országos Ga­bona- és Lisztkísérleti Intézet igazgatója. S­zíriai jegyzetek A magyar szakszervezeti küldöttség közel-keleti útjának első állomása Damaszkusz, Szíria fővárosa volt. Ott-tar­­tózkodásunk alatt rendkívül feszült volt a helyzet a török csapatmozdulatok és provoká­ciók miatt. Erre az időszakra esett a belső védelem szerve­zése: fegyvereket osztottak ki a lakosság között, homokzsák­torlaszokat emeltek az utcá­kon, lövészárkokat ástak a vá­rosok körül. A lakosság egy­ségesen és lelkesen vett részt a belső védelem előkészítéséből. Munkaidő előtt és után folytak a fegyveres kiképzések, az erő­dítési munkálatok. Napközben a városok békés, nyugodt éle­tet éltek. „Ha kell életünk árán is megvédjük szabadságunkat" ezt hangoztatták az üzemi munkások, szakszervezeti ak­tivisták, akik gyakran közvet­lenül a gyakorlótérről felfegy­­verzetten jöttek a szakszerve­zeti értekezletekre és gyűlések­re. Az arab népiek a szocialista országokban igazi barátaikat látják, akik a nehéz órákban sem hagyják cserben őket. En­nek számos jelét tapasztaltuk. Szíria nagy lépésekkel te­remti meg és fejleszti nemzeti iparát. Az utóbbi években je­lentős cukoripari, textilipari, cement- és üveggyártó vállala­tok létesültek. Számos külföl­di vállalatot államosítottak, így a vasutakat, villanytelepe­ket, a villamos vasutakat, a távbeszélőt és a dohányipart. Több gazdasági egyezményt kötöttek a szocialista országok­kal. A fiatal szíriai szakszerveze­tek már eddig is számottevő eredményeket értek el. Az el­múlt években több szakszerve­zet eredményes bérmozgalma­kat folytatott. A szakszerveze­tek harcának eredményekép­pen elfogadták a Munka Tör­vénykönyvét, amely megálla­pítja a 8 órás munkanaplót, a bérminimumot, a munkanél­küli segélyt, az évi munkaszü­neti napok számát. Igen sok lelkes, áldozatkész szakszervezeti vezetőt ismer­tünk meg, akik szabad idejüket a mozgalomnak áldozzák. Jó barátságot kötöttünk a Dohányipari Szakszervezet elnökével, Abdul Salam Arge, elvtárssal, aki évi szabadságér * vette ki, hogy küldöttségünké kalauzolhassa. Vele együ több dohányipari üzemben­­ jártunk Damaszkuszban , Aleppóban. Mindenütt igaz szeretettel fogadtak bennün­ket. Megnéztük a szír főváros évszázados történelmi emlé­keit és nevezetességeit: az Omajjádok mecsetjét, a hatal­mas Szűk El Hamidije bazárt, a Guta-oázis gyümölcsös kert­jeit. Végigjártuk a p­arlament épületét, a nemzeti stílusban ízlésesen kiképzett üléstermet, megcsodáltuk a szír mesterek remekeit, a legfinomabb gyöngyház-berakásokkal díszí­­tett falakat és bútorokat. Mi már az újjáépített parlament­ben jártunk, mert a francia csapatok 1945. május 29-i bar­bár bombázása súlyosan meg­rongálta ezt a gyönyörű épü­letet. Damaszkusz utcáin állan­dóan nagy tömeg hullámzik. Legtöbben európai ruhában járnak, de sok a fehér turbánt, vörös fezt viselő férfi és akad még lefátyolozott nő is. Az utcai árusok fennhan­gon magasztalják portékáju­kat, gyümölcsöt, keleti édes­séget, mindenféle bazárárut. Az úttesten a legmodernebb áramvonalas autók mellett gyakran feltűnik a mál­­hás szamár, öszvér, vagy teve. A karcsú minaretek tor­nyaiból már nem müezzinek, hanem hangszórók szólítják imára a hívőket. Az óváros keskeny sikátorai mellett gyakran ezek helyén épül az újváros, gyönyörű, levegős, modern épületeivel. Rövidre szabott szíriai tar­tózkodásunk bővelkedett a fe­lejthetetlen élményekben. Mindig szeretettel emléke­zünk majd e történelmének új korszakába lépő ősi országra ét hős népére, Forgács Pál A SZEMFÜLES ÚTINAPLÓJÁBÓL Illő bemutatkoz­nom: „Szemfüles vagyok”! Mer sze­mem is van, fülem is. Másnak se hiányzik, csak ép­pen nem olyan ka­­jonul agilis, mint az enyém. Azért se­gítsenek csak a többi szemfülesnek is, írják meg bát­ran nyomdafesték­re érdemes közölni­valójukat. Majd én kipletykálom. Most pedig hadd mondjam el, mit láttam a Fővárosi Ásvány-Szikvíz Vállalatnál, mint újdonsült Szemfü­les. A kacsaúsztató­ban legalább van víz, lakásunkban is csöppen valameny­­nyi, de az Ország­bíró utcai munkás­­szálláson meleg víz még annyi se, mert a kazán „beadta a kulcsot”. Az illetékesek tu­domásul vették a tényt, a sürgős in­tézkedést pedig el­nyelte az ásító kö­zömbösség. Gondo­lom, még méltat­lankodtak is ma­gukban, hogy „mért oly igényesek az emberek?” Kiderült ám, hogy tűzhely, kályhacső sincs, pe­dig a dolgozók me­legedni szeretnének és ennivalójukat megmelegíteni. Mintha csak ösz­­szebeszéltek volna a telepek. A Viola utcában a férfi­­fürdő, a Margit­szigeten a mosdó, meg a zuhanyozó csapjai helyezked­tek „betegállo­mányba“ bizony­talan időre. Való­színű, központilag úgy gondolják, hogy a piszokréteg is véd az idő viszon­tagságai ellen, s ha megtakarítható a szappan és a me­leg víz , tisztára vétek mosakodni. A tények így be­szélik: Istókuccse érde­mes lenne jutal­mazni a derék tisz­tálkodási felelőst „lelkiismeretes” munkájáért. Vagy talán más javaslat is van? Szemfüles Jól működő sportszak­osztály helyett egy rossz labdarúgó-csapat Szakszervezetünk központi vezetősége ez év júliusában ha­tározatot hozott a kultúr- és sportmunka megjavítására A ha­tározat végrehajtását ellenőrizve megállapítottuk, hogy több helyütt, így a Malomszerelő és Gépgyártó Vállalatnál is elha­nyagolták az ezzel kapcsolatos teendőket. Igaz, a vállalatnál van­ egy hiányos összetételű labdarúgócsapat, ez azonban korántsem oldja meg a dolgozók sportigényeinek kielégítését. A vállalatnál mindössze 15—20 ember sportol. Beneveztek ugyan a kispályás labdarúgó- és asztalitenisz-bajnokságokra is, de ezeken rendszertelenül vettek részt. Legtöbbször a hivata­los bajnokságban szereplő játékosokat játszatták, noha a cél éppen az ellenkező volt. Az asztaliteniszezők a szakmai baj­nokságban rendszeresen lejátsszák mérkőzéseiket. A hiba csak ott van, hogy a terem, ahol játszaniok kell, nagyon elhanya­golt, ablak nincsen, piszkos. A vállalat vezetőinek ez a kö­zömbössége érthetetlen, mert hiszen az elmúlt években a leg­jobban működő sportkörök egyike az övéké volt. Jelenleg a jól működő labdarúgó-, kosárlabda-, asztalitenisz- és vívó­­szakosztály helyett egy rosszul működő labdarúgó-csapatuk van. , Reméljük, a vállalat vezetői, a szakszervezeti bizottság sürgősen változtatnak e tűrhetetlen állapoton.

Next