Élelmezési Dolgozó, 1959 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

SEGÍTSÜK ÉS BECSÜLJÜK AKTIVISTÁINK ÖNZETLEN MUNKÁJÁT Azok a szakszervezeti bizottságok, melyek a XIX. kongresszus útmutatásait megértet­ték, tudják: a szakszervezetek felelősek a munkásfiatalok sorsáért, a dolgozók élet­viszonyainak alakulásáért. A szakszervezetek feladata meggyőzni, mozgósítani az embere­ket nagy célkitűzéseink megvalósítására. A szakszervezeti bizottságok a bizalmiakon keresztül valósítják meg e feladatokat. Több határozat, sőt törvény is rögzíti a bizalmiak jogát és teszi kedvezőbbé munká­juk feltételeit. Vajon a szakszervezeti bizottságok mit tettek azért, hogy biztosítsák a bizalmiak jo­gainak gyakorlását? Az SZB-k nagy része *— a SZOT határozata értelmében — havonta megtartja a bizalmi értekezleteket. Tájékoz­tatják őket a politikai, mozgalmi és gaz­dasági feladatokról. Ezzel is segítik, hogy jogaikat megfelelően érvényesíthessék. De ezen túl őrködnek az aktivistákat védő tör­vények betartása felett is. A Gyümölcs, Főzelékkonzervgyárban például még arra is ügyelnek, hogy az idény befejeztével szak­­szervezeti aktivistának ne mondjon fel a vál­lalat. Persze az érvelés könnyű, mert az ak­tivisták példamutatók minden munkáiban. A Budapesti Marhavágóhíd csontozó mű­helyében Fischer Konrád műhelybizottsági elnök az SZB-hez fordult és tiltakozott Gáti Lajosné bizalmi — tudta nélküli — áthelye­zése miatt. Közbelépésére a bizalmit vissza­helyezték. Ezeken a helyeken a bizalmiak érzik, hogy az SZB mellettük áll, segíti őket és ez a bizalom kiváltja bennük azt a kötelezettséget, hogy ők is segítsenek dolgozó­­társaikon. Szakszervezeti bizottságaink nagy része tá­maszkodik a bizalmiakra, kikérik vélemé­nyüket, a termelési feladatok jobb megol­dása, a jutalmazás, a segélyezés, az üdülés és más egyéb kérdésekben. Igen örvendetes, hogy aktivistáink az utóbbi időben igen eredményesen foglalkoz­nak a szocialista munkaversennyel. A Gyü­mölcs és Főzelékkonzervgyárban — ahol a bi­zalmiak a csoportértekezleteket is rendsze­resen tartják — jó kapcsolatot teremtettek egyes műhelyeknél a gazdasági vezetőkkel. A főzelékféleség műhely bizalmija, Kolcz Ró­­bertné állandó kapcsolatot tart a főműveze­tővel, Makó Lászlóval, Tibet Péter munka­vezetővel és Kanyó Istvánná csoportvezető­vel. A dolgozókkal közösen, a műhely sajátos­ságainak figyelembevételével beszélik meg a munkaverseny célkitűzéseit és együtt ér­tékelik az eredményeket is. Ugyanezt tapasztaltuk a Budapesti Marha­vágóhíd csontozó műhelyében is, ahol a műhelybizottsági elnök, Fischer Konrád — egyúttal művezető is — 17 bizalmit fog össze. Háromhetenként bizalmi értekezletet tart és a bizalmiak háromhetenként csoport­­értekezletén beszélik meg a kapott felada­tokat. Ebben az üzemrészben is alaposan foglalkoznak a munkaversennyel. A műhely­­ tervteljesítése 103 %, emellett a balesetcsök­­k­kentés is számottevő és tükrözi az emberek­­­kel való törődést. Két hónap alatt a csak­­­­nem kétszáz dolgozó közül egy szenvedett sé­­ő­rülést, de 6 nap alatt fel is gyógyult.­­ Mindez tekintélyt és elismerést szerez a­­ szakszervezeti munkának, mert a dolgozók­­ tudják, hogy a bizalmikon keresztül az ő­ véleményük is érvényesül. Így tehát az M­­SZB, amely érvényre juttatja a bizalmiak jog­­­gait, nap mint nap neveli, tájékoztatja őket.­ sokszorosan megnöveli saját erejét is. Az (7 így felkészített bizalmiak javaslatait bár­/) milyen kérdésben figyelembe lehet venni,­­ mert azok tudják mi az igazi érdekvédelem és mi a demagógia, hogy kinek kell jutalmat/) adni, hogyan lehet a segélyeket igazságosan/) elbírálni.­­ A Gyümölcs és Főzelékkonzervgyár egyik V üzemrészében például többször adódott bér-Q probléma, mert a munkalapokat rosszul ve-/­ zették. A hiba elkövetőjét többször figyel- g meztették, de mivel nem javított munkáján (­ — a dolgozók kérésére, a bizalmi közbenjá-/) rására —, leváltották. A gyümölcsfeldol-A gozó konyha egyik bizalmija, Soller Gyuláné­ javasolta, hogy az apró eper válogatásának/) normáját vizsgálják felül, mert az nem jó./) A normát Kasztoglusz János művezetővel a felülvizsgálták és olyan normát állapítottak­­ meg, mely a dolgozóknak és az üzem érde-*­­keinek is megfelelt. (/ Ugyancsak e bizalmi csoportból egy dol-­/ gozót áthelyeztek. A bizalmi nem hagyta k, annyiban a dolgot, mert tudta, hogy az áthe-­­ lyezett dolgozó egészségére káros az új mun-v kahely. Az SZB-hez fordult, amely intéz-/­ kedett, hogy régi munkahelyére vissza- V kerüljön.­­ Az említett üzemek műhelyeinél nem ve-/ tődik fel: „mit ad a szakszervezet?” Pedig­ itt sem könnyebb a mindennapi munka, mint­ másutt, itt is jelentkeznek problémák, me-/ lyeknek megoldása sok gondot, embersé-­ get felelősségérzetet követel meg. A bizalmi­ munkája nehéz, fáradtságos, mert nemcsak­­ a környezetét kell nevelnie, hanem saját hi­­­­báit is nyesegetni. Sok jószándék, embereké iránti bizalom, a nép ügye iránti szeretet­ szükséges a bizalmi munkájához. S mit kap-­­ nak ezért? Sok-sok szeretetet hálál mun­­­katársaiktól. A Gyümölcs- és Főzelékkon-s­­zervgyárban Várkonyi Andrásné bizalmit­ búcsúztatták december 30-án a bizalmi ér-­­ tekezleten nyugdíjba vonulása alkalmával. ( Várkonyiné elvtársné a meghatódottság­ könnyei között mondott köszönetet a meleg­ szavakért, ajándékokért. Ki más, mint a munkatársai tudják a legjobban, hogy a­ 8 év alatt mi mindent tett­ értük. S most,a­mikor megköszönik neki mindezt, nem bú­­­csúznak tőle. Várják őt holnap, holnapután , és máskor is. / Kónya Károly / Akik először élvezték az üdülés szépségeit . Az idei üdültetési tervün­ket eredményesen teljesítet­tük, összesen 29 dolgozónk ré­szesült jutalomüdülésben. Eb­ből 24 fő fizikai, 2 műszaki és 3 adminisztratív dolgozó. A kiválasztásnál fokozott figyel­met fordítottunk arra, hogy­ elsősorban azokat részesítsük­ üdültetésben, akik még nem­ voltak és ugyanakkor nehéz,? háromműszakos munkát vé­­­geznek, így Kaposváriné, Va­l­sasné, Balogh Erzsébet ostyá­­s sütők, Marschall Károly ka-í­zánházi salakozó és rajtuk kí­s­vül még 10 fizikai dolgozó az * idén először üdült. A 72 esz- * tendős Balogh Márton fizikai­ munkásunkat — akire pedig­ nagyon ráfért volna a pihenés­­ — hiába igyekeztünk meg-­ győzni évek óta, hogy töltse a szabadságát a szakszervezet­­ valamelyik üdülőjében. Az­­ idén végre elment Hajdúszo­­­boszlóra, ahonnan igen jól kedvvel, pihenten, friss erőben­ tért vissza. Sikerült dolgozóinkat arról­­ is meggyőzni, hogy a téli üdü­­­lés is pihenést, kikapcsolódást­­ jelent és így már januárban­­ is üdültettünk Lillafüreden,­­■ novemberben Mátraházán és­ Mátrafüreden. Dolgozóink­­ megelégedve jöttek vissza és­ elmondták, hogy úgy télen,­­ mint ősszel igen élvezetes volt­ az üdülés. A gyermeküdültetést is igen­­ szép eredménnyel bonyolítot­­ tuk le. Fizikai munkásaink­ családjából 14 gyermeket nya­raltattunk. Három dolgozónk­­ vett részt az önköltséges üdül­­ tetési akcióban. Az üdülésben, részt vevő dolgozók kiválasz­tásánál a szakszervezeti bizal­miak javaslatát vettük figye­lembe. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy azok jutottak el az üdülőkbe, akik erre leginkább érdemesek voltak. Szakszervezeti bizottságun­kat igen nagy öröm tölti el, hogy az idei üdültetési mun­kát jól végeztük és megelége­dést tapasztaltunk dolgozóink között is. Ezért köszönetet mondunk aktíváinknak, s kér­jük további segítségüket is, hogy a jövőben még több dol­gozó élvezhesse a munkásha­­talom adta lehetőséget, az üdülést. Délceg Józsefné Zuglói Édesip. gy. SZB em­. Szilveszter délutánján, ami­kor az emberek félszemmel a jövő év felé fordulnak, mi a múltról. 1958-ról beszélgettünk Simkó elvtársnővel, a Buda­pesti Keksz és Ostyagyár szak­­szervezeti bizottsága elnökével. — Milyen sikereket ért el a gyár szakszervezeti bizottsága az aktívák segítségével 1958-ban? — 1958 a szakszervezet erősödésének éve volt. Rendeztük­­ sorainkat, s a párt irányvonalát követve az élet minden terü­­­­letén igyekeztünk jó munkát végezni. Negyedéves célkitűzé­­­­seinket minden esetben megvalósítottuk, s pontosan, terv sze­­­­rint végeztük munkánkat.­­ — Milyen eredményeket ért el a szakszervezet a munka­­­versenyben?­­ — Sikerült a nálunk hagyományos osztály­verseny helyett­­ most már az egyéni versenyt meghonosítani. Bizalmijaink­­ ebben nagy segítséget nyújtottak. Az eredmény nem is maradt­­ el. Nyolcezer forint jutalmat osztottunk ki. Ezenkívül az igaz­­­­gatói alapból is jutott. A verseny során tizenhét dolgozó érte­­ el a kiváló dolgozó címet. Öten számos újítást nyújtottak be,­­ kiemelkedik közülük Csanádi János, aki egymaga ötvennégy­­ elfogadott újítást dolgozott ki. A kiváló dolgozók természete­­­­sen megkapták félhavi fizetésüket is. Nálunk nagy jelentősége­­ van a minőségnek, erre is gondot fordítottunk 1958-ban. Sikert értünk el abban is, hogy a tisztaság most már min­­­­den üzemrészre jellemző. Anyagtakarékosság terén sem val­l e­lőttünk szégyent. A pártszervezet felhívására néhány nagyon­­ ésszerű egyszerűsítést vezettünk be. A nagyobb ostyalaptér­­i melékekből kisebb ostyákat készítettek, s így egyedül az os­­t­­yagyártás ezer kilogrammot ..spórolt”. — Mi a helyzet a munkavédelem terén? — Sajnos elég rossz. A bizottság dolgozik, van felelősünk,­­ tartunk filmvetítéseket a művezetők ismertetik az elő­­­írásokat, mégis nő a balesetek száma. 1956-ban tizenhárom, ' 57-ben tizenkilenc, 1958-ban pedig harmincnégy üzemi baleset­­ történt. Jórészük könnyű, de ez sem ment semmit a helyze­­t­ben. Itt nagy feladatok várnak nemcsak a munkavédelmi bi­­­­zottságra, hanem minden egyes vezetőre, s magukra a dolgo­­­­zókra is.­­ — Mi jellemezte 1958-ban a TT-bizottság munkáját? 1 — Kilencvenhét dolgozónk üdült SZOT beutalóval, hat-­­ vanegy családot a vállalat küldött el Siófokra, s velük tartott­­ huszonhét gyermek is. Külföldre nyolcan jutottak el. Sajnos,­­ itt az arány nem éppen­­jó, mert kevés fizikai dolgozó utazott­­ az NDK-ba, Csehszlovákiába, és a Szovjetunióba. Ezen már 1959-ben gyökeresen változtatunk. A beteglátogató aktíváink ma már minden beteget rövid időn belül meglátogatnak. Üze­münkben mintegy száznyolc­van dolgozó ebédel rendszere­sen, részükre két forint térí­tést biztosítunk naponta. Eb­ben az évben módosítottuk a munkaruhakihordás idejét is. A segélyezési bizottság munkájával is elégedettek lehetünk,­­ mert a körülményekhez képest igyekezett méltányolni a­­ helyzetet,é s aki segélyt kért, annak igyekeztek nyújtani,­­ amennyire szüksége volt.­­ — Milyen kultúrélet van a gyárban? — Hatvantagú kórusunk kitűnő eredményeket ért már­­ el és negyventagú szimfonikus zenekarunk számos hangver- s senyt adott más üzemekben is. Fotoszakkörünk eddig nem­­ váltotta be a hozzá fűzött reményeket és sajnos az ismeret­­­ terjesztő előadások is elég gyéren voltak eddig. — Hogyan sportolnak a gyár dolgozói? is — Jelenleg női kosárlabdacsapatunk és egy férfi futball-­­ csapat szerepel a bajnokságban. Ezenkívül természetjáróink­­ értek­ el eredményeket. Sajnos, a tömegsport terén nem állunk­­ valami nagyszerűen, bár az ÉDOSZ bajnokságokon néhány­­ első helyet szereztünk, ez azonban nem minden.­­ A szakszervezet erős bázist jelent a Budapesti Keksz és­­ Ostyagyárban, hiszen az üzem dolgozóinak 96 százaléka szer­­­­vezett munkás. Ezt a szép sikert annak köszönhetik, hogy a­­­ szakszervezet szorosan együttműködik a párt és a KISZ-­­ szervezettel, a gyár vezetőivel. Sajnos, ez a kapcsolat még­­ nem mondható ilyen jónak a műszaki vezetőkkel, így a mű- fi vezetőkkel sem. Többen úgy gondolják, hogy a munkaverseny­­ szervezése, az elért eredmények értékelése csak a szakszerve-­­­zet feladata. • ? — Miben látja az 1959-es év legfontosabb feladatait? — Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy minden dolgozó­­ érezze, hogy mit jelent számára az élet minden területén, a­­ családban örömteli eseményektől kezdve egészen a­­ legbonyolultabb gazdasági problémáig a szakszervezet segít-­­ sége. Mi azért vagyunk itt, hogy segítsük a munkásokat,­­ megkönnyítsük munkájukat, életkörülményeiket. Legfőbb­­ gazdasági feladatunk a hároméves terv teljesítéséhez való­­ hozzájárulásunk, a tervek megvalósításának segítsége. Ide­­ tartozik a munkaverseny megjavítása, a fokozottabb baleset-­­ elhárítás, az üdülés jó megszervezése, a kultúra, sport ered­­e­ményeink fokozása. Jó aktívahálózatunk van, s dolgozóink a­­ sikeres 1958-es év után bizalommal tekintenek a jövő felé, d * ez megkönnyíti a mi munkánkat is. ? VB. ? Évvégi számvetés BESZÉLGETÉS EGY SZB-ELNÖKKEL 0113331 Elköszöntek, de ezután is segítenek A Csemege Édesipari Vállalat dolgozói és vezetői a mi­nap bensőséges ünnepség kere­tében köszönték meg Bócza Im­rének, Mosoni Gyulának, Palós Oszkárnak, Eleisz Jánosijának, Takács Sándornak és Vécsei Rafaelnénak a vállalatnál eltöl­tött több évtizedes, becsületes munkájukat. 30—40 évet eltölteni becsüle­tes munkával nem kis idő. Ezt tudják a gyár dolgozói, s ezért ünnepelték a nyugdíjba vonuló munkatársaikat. Nem búcsúzni jöttek, hanem megköszönni mindazt a sok segítséget, amit e hosszú idő alatt az idősebb szaktársiaktól kaptak. Az ünnepeltek nevében Palós elvtárs köszönte meg a sok kedves szót és ajándékot. El­mondotta, csak a munkaviszo­nyuk szakadt meg azáltal, hogy nyugdíjba mentek, de a válla­lattal, az üzem dolgozóival to­vábbra is fenntartják a kap­csolatot, továbbra is segítenek a problémák megoldásában és ezután is örülnek az üzem dol­gozói által elért eredmények­nek. E­z alkalommal mi is megkö­­­szönjük eddigi munkássá­gukat és további jó egészséget kívánunk valamennyiüknek. — 70 ÜZEMI KÖNYVTÁ- O­­­ROSUNK vitatta meg az­­­­ MSZMP művelődés­politikájá-á -­ból adódó feladatokat. Fő- 2 célul a munkásolvasók szá­­a­­­mának növelését tűzték ki. 13­9 könyvtáros kapott pénzjutal- 5 1 mat vagy oklevelet. Közön- 9 I­ségszervezőink ugyancsak az X 1 MSZMP művelődéspolitikája-­­ ról szóló feladatokat vitatták X 1 meg kétnapos értekezleten. 9 — Jövőre elkészül az Ózdi­­ Húsfeldolgozó Üzem. A kur- V 'szerű gyárban naponta 30 mű- t ,zsa húst dolgoznak majd fel. $ 1 — ÉLELMISZERIPARI IS­­­­KOLA ÉPÜL NAGYKÖRŰ- g SÖN. A korszerű kollégium- 9 mai, tanüzemekkel, laborató­­o­riumokkal ellátott épület - építése 1962-ben fejeződik­­ be. Új konzervmestereket, a húsfeldolgozó­­ szakmunkáso­o­kat és a modern sütőipar leg-­­ jobban kiképzett segédeit okv­ó­tátják majd itt.­­ Vidám gyerettek között AZ ÉDOSZ NŐBIZOTTSÁGA A KULTURNEVELÉSI ÉS SPORT TITKÁRSÁGGAL közösen 1958. december 21-én dél­után a szakszervezet dísztermében az élelmezési dolgozók gyermekei részére jól sikerült fenyőfa ünnepélyt rendezett. A színes gyermek­műsor után 600 élelmezési gyermek kapott ajándék­csomagot. Az ünnepélyen 30 állami gondozott gyermeket is vendégül láttunk. Az ebédlő zsúfolásig megtelt, az izgalom az apróságok részéről a tetőfokra hágott, amikor bejött a Télapó. Az asztalfőn elfoglalta a helyét és a nagy­könyvből név szerint olvasta rá „bűneiket’­ és jó tulajdonságai­kat a megszeppent apróságokra. Utána az ajándékosztás kö­vetkezett. 300 db. díszdobozt csináltak a szorgos női kezek, amelyek tiszta csokoládét tartalmaztak. Az iskola részére még külön 40 doboz készült el. A sok dolgozó mama itt is meg­mutatta helytállását. ... ..... ördög Júlia a Duna Konzervgyár nebiz. elnöke. IGYEKSZEM KÖTELESSÉGEMET TELJESÍTENI ben Mester István, Bálint Já­nos, Oberling József szülési segélyt és a vállalati vándor­gyermekkocsit kapta javasla­tomra. Az üdültetési akciót úgy bonyolítjuk le, hogy csoport­értekezleten ismertetem a dol­gozókkal a lehetőséget. Kö­zösen állapítjuk meg: kik azok, akik jó munkájukkal kiérdemelték az üdülést. Cso­portomból ez évben Erb Ede és Schirhuber Fridolin csalá­dostól gyárunk balatonlellei üdülőjében töltötték szabadsá­gukat. A KITÜNTETÉSEK, PÉNZ­JUTALMAK felterjesztését Horváth György művezetővel együtt készítjük el. Figyelem­be vesszük elsősorban a dol­gozó munkához való viszo­nyát, munkaidő alatt tanúsí­tott magatartását. Csoportér­tekezleten megbeszéljük a csoport tagjaival, hogy kit tartunk érdemesnek a kitün­tetésre. Ez évben Naszvadi Pál dolgozónk kapott „kiváló dolgozó“ oklevelet és a vele járó pénzjutalmat. Ha csoportomon belül át­helyezési kérelem merül fel, a művezetővel együtt határo­zunk, illetve tesszük meg ész­revételeinket a vállalat veze­tősége fel®. A munka beosztá­sával, szabadságolások beüte­­mezésével­­ kapcsolatos prob­lémákat is a művezető elv­társsal együtt oldjuk meg. Csoportomban egy nődolgo­zó és három ifjúmunkás van. A rájuk vonatkozó törvényes rendeletek betartásáról gon­doskodom. HA A CSOPORT HOZZÁ­TARTOZÓI közül valaki meg­hal, vagy szülés, házasodás fordul elő, kollektíven ve­szünk részt az aktuson, rész­vétet nyilvánítunk, vagy gra­tulálunk, aszerint, milyen esetről van szó, hogy részt vegyünk dolgozótársunk örö­mében, bánatában és együtt­érzésünkről biztosítsuk. Körösztös István szakszervezeti bizalmi, Pécsi Pannónia Sörgyár­a TÍZ ÉVE VÁLASZTOTT ,szakszervezeti bizalmi vagyok­­ a hordófejtő részlegnél. Cso­­­­portomban télen 24, nyáron­­34—36 fő dolgozik. Valamen­­­­­nyien szervezett munkások,­­ mert a próbaidő lejárta után­­ közösen a csoport tagjaival,­­ egyéni nevelő munkával­­ szervezzük be szakszervezeti­­ tagnak az új munkatársat. Az új tag felvétele minden eset­ben csoportértekezleten, a csoport tagjainak hozzájáru­lásával, illetve egyetértésével történik. Ha a csoportom valamely tagja segélykérelmet nyújt be, mielőtt javasolnám annak ki­fizetését,­­környezettanulmá­nyozást folytatok. Ilyen alapon kapott segélyt ez év­

Next