Élelmezési Dolgozó, 1964 (59 évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1964. JANUÁR ÁRA 50 FILLÉR K. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM fást (arott központi vizetéseftünk fát fontos kérdés szerepelt fiapireculin November közepétől karácsonyig mintegy 100 vagon pulykát dolgoztak fel a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Ebből nagy mennyiséget a hazai piacokra, sokat Ausztriába, a Német Szövetségi Köztársaságba és Svájcba szállítottak. Boros Sándorné művezető és Tóth Katalin meós ellenőrzik az áru minőségét. •Igy«» éviérvünk a temjeié» százalék«»« növelését kántyozza el«t anácskozást tartott 1963. december 18-án sszervezetünk központi vezetősége. A nanden a következő kérdések szerepeltek: Az élelmezési ipar és a felvásárlás 1961. terve, az anyagi ösztönzés és az 1964. évi ös versenyfelhívás. A szakszervezet nevelő tevékenysége. Az ÉDOSZ központi vezetőségének 1964. munkaprogramja. Az ÉDOSZ 1964. évi költségvetése az ülésen a központi vezetőség nevében Irer Árpád elvtárs, szakszervezetünk clnöpénz jutalmat és oklevelet adott át K.K. János, Koppány Sámuel, Kapás Kálmán, Lerner János, Bene Sándor, Siroki Henrik, Swartz Manó, Urbányi János és Szeibert János idős veteránoknak, akik valamennyien több mint 50 éve tagjai szakszervezetünknek. — Az elvtársaknak — mondotta Nöhrer elvtárs — igen sok érdemük van a szakszervezeti munkában. Mindig büszkén gondolunk azokra a munkásokra, akik harckészségükkel megteremtették azt a bázist, mely lehetővé tette fejlődésünket. Bátor harcukkal biztosították azt az utat, melyen szakszervezetünk a mai napig eljutott. Az ipar minden dolgozója nevében köszönöm munkásságukat és kívánok mindannyiuknak további erőt, egészséget. Nevelőmunkánk alapvető tartalmi kérdése a szocialista nemzeti egység megteremtése — Szakszervezetünk eredményesen munkálkodik a Magyar Szakszervezetek XX. és az ÉDOSZ XLI. kongresszusa határozatainak végrehajtásán —■ kezdte beszámolóját Száraz István elvtárs, szakszervezetünk titkára, majd így folytatta — e határozatok hosszú időre megszabják feladatainkat. A szakszervezetek fő mallszere a nevelés. A tisztségviselők többsége ma már a nevelést titsrí]( a szakszervezeti népművelő tevékenységet érti, hanem egyre inkább tisztában vannak azzal, hogy úgy kell végezni a termelési érdr*'-éd"'*a: Munkásellátási, munkásvédelmi, kulturális , és minden egyéb szakszervezeti feladatot, hogy az eredményesen szolgálja a szocialista tudat kialakítását. Nevelőmunkánk vizsgálatánál elsősorban azokból a sajátosságokból kell kiindulni, melyek iparunkat jellemzik, s melyeket kongresszusunk már megfogalmazott. Másodsorban figyelembe kell venni iparunk fejlődési távlata és a jelenlegi helyzet közti különbséget. Nevelő tevékenységünk eredményeit azon kell lemérnünk, hogy annak nyomán javul-e a munka, s a maga területén mindenki többet, jobbat nyújt-e a társadalomnak. A szocialista emberré válás folyamatában a munka a legnagyobb átalakító erő. A munka azonban maga is nevel és éppen ezért a szakszervezetek számára a munkában végzett nevelés a legfontosabb. A szocialista brigádok, műhelyek, üzemrészek dolgozói által elért eredmények bizonyítják legjobban, hogy ahol szakszervezeti szerveink, a gazdasági vezetők helyesen és jól értelmezik, alkalmazzák a nevelés eszközeit, ott a munkában nagyszerű eredményeket lehet elérni. Nevelőmunkánk alapvető tartalmi kérdése a szocialista nemzeti egység megteremtése Az élelmiszeriparnyersanyagellátása szempontjából döntő a mezőgazdasággal való kapcsolat további javítása. Ennek érdekében tökéletesíteni kell felvásárlási rendszerünket, egyszerűsíteni a szerződéses feltételeket. A szocialista nemzeti egység erősítését szakszervezetünk akkor szolgálja jól, ha megfelelő, differenciált módon tud eljutni az élelmiszeripaarban dolgozó különböző rétegekhez. A műszaki ■ értelmiségiekkel, nőkkel és fiatalokkal úgy kell foglalkoznunk, hogy feismerjék szerepüket a termelésben a vállalati közösségek életében. Törekvésüket, energiájukat úgy kell befolyásolni, hogy az e--"-" - n hatékonyabban segítsék a szocializmus építését. Nevelési munkánk eszközei közül első helyen kell említeni ,a termelési tanácskozásokat.. Itt kapcsolódik leginkább szervesen egybe a termelést szervező és nevelő tevékenység. A termelési tanácskozásoka legalkalmasabbak, a dolgozók bevonására a gazdasági vezetés irányításába, segítésébe és ellenőrzésébe, örvendetes tény, hogy ezeken a tanácskozásokon az utóbbi években egyre több hasznos, a termelést elősegítő javaslat hangzik el. Hiba azonban, hogy számos üzemben ezeket a javaslatokat, bírálatokat a vezetők nem veszik figyelembe, vagy igyekeznek a hibákra magyarázatot találni. Sok helyen divatos még a körülményes fogalmazás, az elvont ■ — a problémákat elhallgató — beszámoló. Hasznos lenne általánoságban bevezetni azt a módszert, hogy egyegy termelési tanácskozás csak akkor tekinthető érvényesnek, ha a beszámolót és az előző termelési tanácskozáson felmerült javaslatokra, bírálatokra adott választ, intézkedést a munkáskollektíva elfogadta. A szakszervezeti mozgalom életében kétségkívül legfontosabbak a szakszervezeti taggyűlések és a bizalmi csoportértekezletek. A taggyűlések a szakszervezeti demokrácia alapvető formái, a szocialista nevelés eszközeivé azonban csak akkor válnak, ha a taggyűlésen a szakszervezet érdemi problémáit vitatják meg és a tagsággal együtt döntenek azok kijavítása, megszüntetése érdekében. Az elmúlt oktatási évben a szakszervezeti politikai iskolák megindulásával gazdagodott nevelőmunkánk. Legnagyobb eredménynek azt tartjuk, hogy ezek az iskolák fokozták a dolgozók érdeklődését, szélesítették politikai ismereteiket. Az első oktatási év tapasztalatai azt mutatják, hogy a hallgatók közül számos új szakszervezeti aktivistát nyert a mozgalom. A továbbiakban az a feladat, hogy még magasabb szintre emeljük a politikai iskolákon folyó nevelőmunkát. Az élelmezési ipar, különösen pedig néhány iparág közeli és távlati fejlesztésének üteme, technikai színvonala gyors emelésének szükségessége azt követeli tőlünk, hogy dolgozóink körében az általános és műszaki ismeretek gyarapításáért növeltük a tanulási vágyat. Szakszervezeti bizottságaink eddig is sokat tettek a dolgozók továbbtanulása érdekében. Számos üzemben a pártszervezetekkel közös oktatási bizottságokat hoztak létre. A jövőben a beiskolázási terveknél biztosítani kell, hogy azok támaszkodjanak a távlati fejlesztési tervekre. Céltudatosan kell törekedni arra, hogy azokon a területeken — például baromfi, hűtő-, konzerv-, tejipar — amelyek fejlesztésenagyobb ütemben van előirányozva, • az eddiginél több dolgozót — elsősorban műszakiakat — nyerjünk meg a továbbtanulásba. Aszakmat művettség színvonalának emelése terén a szakmunkásképzés, a technikusképzés mellett igen fontos szerepe van a társadalmi úton végzett műszaki propagandának is. Komoly hiba, hogy szakszervezeti bizottságaink tevékenységében nem folyik eléggé széles körű és hatékony műszaki propaganda az üzemekben. Például a műszaki könyvtárak használata legtöbb helyen csak egészen szűk gazdasági vezetőrétegre korlátozódik. Szakszervezetünk nevelőmunkájában kezd kialakulni a korszerű műveltség megszerzésének és állandó fejlesztésének helyes módszere: a munkásakadémia. A tématervek általában megfelelnek a korszerű követelményeknek. A további szervezésnél figyelembe kell venni azt, hogy a munkásakadémiáik célja nem alapképzés, hanem az ismeretek bővítése, a tájékozottság szélesítése. Az eredmények mellett meg kell állapítani azt is. Aoetalanszervezeteink jelentős része nem használja ki megfelelően az ismeretterjesztő munka tág lehetőségeit, dey például kevés üzemben színesítik az előadásokat filmvetítéssel, diavetítéssel, szemléltetőeszközök kiállításával. feer« kevés még az if-—---terjesztő eőadások anyagához kapcsolódó, azt bővítő múzeumlátogatás, kirándulás-szervezés. Pedig a változatos formák együttes alkalmazása ad éppen lehetőséget arra, hogy a különböző alapműveltségű vagy életkörülményű emberek érdeklődését felkeltsük, ismereteit bővítsük. Az agitáció és szervező tevékenységen túl meg kell javítanunk könyvtáraink, s a könyv olvastatás tárgyi feltételeit, mivel nevelőmunkánk legszélesebb bázisai az üzemi szakszervezeti könyvtárak. A problémák megoldásához elsősorban a megyebizottságok segítségét kell kérni, amelyek területükön elsődleges gazdái az egész kulturális, nevelő tevékenységnek. Üzemeinkben 134 öntevékeny művészeti csoport működik. Az itt folyó nevelést a jövőben sokkal céltudatosabbá kell tenni. El kell érni, hogy a szakmai vezetőik nevelési tervet készítsenek, s ezek végrehajtását a szakszervezeti aktivistáknak ellenőrizni is kell. Munkánk hatásfoka nagy mértékben attól függ, hogy egyfelől helyesen határozzuk meg nevelőmunkánk célkitűzéseit, másfelől, céltudatosan keressük meg azokat a módszereket, amelyek legalkalmasabbak arra, hogy a tartalmi kérdéseket megértessük, elfogadtassuk dolgozóinkkal.;' Nevelőmunkánk eszközeinek •megválasztásánál* ’ abból kell kiindulni hogy melyek szolgálják legjobban ■ az eszmei célok elérését. • ntám váltottuk célkitűzéseinkat ásodik ötéves tervünk harcik évében az élelmezési ezek eredményesen valósíttik meg a népgazdasági bér az élelmezési iparra feladatokat, célkitűzéseket, lemeink dolgozói teljesítesa termelékenység emeléseelőírt arányát. Emelkedett emelés műszaki színvonalait a kapacitások kihasása. : élelmezési dolgozók eredyes munkája következtemagasabb szinten elégítetki a belföldi fogyasztói igéjét, túlteljesítettük exportjaainkat. 1963. évi eredményeknek felelően tovább javultakunkban a munkakörülméi, nőtt az átlagkereset. Az élelmiszeripar 1963. évi sávelőirányzatainak túltelesítését — a népgazdaság átalánosan kedvező irányú ejlődése mellett — elősegíette a magasabb színvonali vállalati, üzemi munka, vezetés jobb megszervezése, dolgozók alkotó kezdeméyezése, a tartalmában és t imáiban egyre gazdagodózocialista munkaverseny. A mérésünket és küszönét fejezzük ki mindazokaz élelmezési dolgozóknak, munkájukkal és erőfeszíkkel hozzájárultak ötéves ink harmadik esztendejesikereihez. 1964. esztendő, második is tervünk újabb fontos rása, az eddigieknél nab feladatok elé állítja az fezdsi ipar dolgozóit. Tervtermelés 5,8 százalékos rését irányozza elő, a terkenység 2,7 százalékos nőtése mellett. A kitűzött megvalósítása — a menyei követelményeken túlién — minden területen a fa minőségi színvonalának esély a szakmai és általánüveltség növelését tesziségessé. Felhívjuk elmezési ipar és felvásártrületén dolgozó munkásoműszaki és adminisztratív szókat, szocialista brigádokiváló dolgozókat, újító-, is feltalálókat, hogy 1 964. » eredményesen munkáljak a szocializmus teljesítése érdekében, adják sok és alkotó készségük vár. Alakuljon ki nemes vetélkedés a szocialista munkaverseny keretében, szárnyaljuktúl a már elért eredményeket, alkalmazzák mindenütt az élenjáró módszereket. Valósítsák meg a tervben előírt feladatokat és azokat a célkitűzéseket, amelyek az életszínvonal, az ipar technikai színvonala emelése érdekében a tervévben az élelmezési ipar előtt állnak. A legfontosabb célkitűzéseink a következők: A termelési tervet teljesítsük túl mintegy 2 százalékkal olyan termékekből, amelyek az egyre fokozódó belföldi igények kielégítéséhez s különösen az exporttervek túlteljesítéséhez szükségesek. — Célul kell kitűzni a szerződtetési és felvásárlási tervek túlteljesítését, a felvásárlási tevékenység gazdaságosságának fokozása mellett. — Biztosítani kell, hogy a mezőgazdaságban az ipari termeléshez megtermelt nyersanyagok a legrövidebb időn belül, minimális veszteségekkel a gyárakba kerüljenek. — A rendelkezésre álló raktár- és hűtőterek legcélszerűbb kihasználása mellett különös figyelmet kell fordítani a felvásárolt nyersanyagok és késztermékek minőségi megőrzésére. — Az exporttöbbletet a belkereskedelmi ellátás csökkenése nélkül — azonos nyersanyagból , értékesebb és keresettebb cikkeknek exportra történő gyártásán keresztül — kell elérni. ■ A termelékenységi terv 1 százalékos túlteljesítésével érjük el, hogy a termelés növekedésének túlnyomó többsége a termelékenyebb munka eredménye legyen. — A termelékenység növelése érdekében fel kell tárni azokat a tartalékokat, amelyek a termelő berendezések kapacitásainak, a technikai adottságoknak jobb kihasználásával rendelkezésre állnak. — A termelékenység növelése, a termelés gazdaságossága érdekében tovább kell fejleszteni az üzemszervezést. Ésszerűsíteni, korszerűsíteni kell az anyagmozgatást, törekedni kell a szállítási távolságok lerövidítésére. Fontos feladat a beruházásokból eredő lehetőségek felhasználása, a termelő berendezések mielőbbi beállítása a termelésbe. A termelékenység növelése igen fontos feladat, a munkaerő-ellátás előre látható nehézségei miatt. Számolni kell azzal, különösen budapesti viszonylatban, hogy a termelés növekedéséhez még a tervezett mértékben sem lehet majd dolgozólétszámot munkába állítani. Ezért korszerű munkaerő- gazdálkodással, a termelési folyamatok racionális megszervezésével, az újítómozgalom hatékonyságának növelésével valósítsák meg a termelékenység növekedését. Érjük el a tervezett költségszint 0,2 százalékos csökkentését. — Csökkenteni kell a központi anyaggazdálkodás alá tartozó anyagkészleteket, a fűtő- és alapanyagok kivételével. Valósítsuk meg a rendelkezésre álló energia legeredményesebb és takarékos felhasználását. — Csökkenteni kell a termelési költségeket a göngyölegekkel való takarékos gazdálkodással, a fajlagos anyagfelhasználás betartása mellett, a selejt és hulladék csökkentésével, az önköltségcsökkentési hitelek igénybevételével. Gyártmányainkat olyan minőségben állítsuk elő, hogy azok a megnövekedett belföldi minőségi igényeknek, illetve az export minőségi előírásoknak megfeleljenek. Az eddigieknél fokozottabb mértékben biztosítsuk a termeléssel kapcsolatos minőségi normákat. Az élelmiszeripar és felvásárlás egyes ágaiban a szocialista munkaverseny 1964. évi szervezésében valósítsák meg az előbbiekben meghatározott általános célkitűzéseket, és azokon belül az alábbi legfontosabb szakmai feladatokat: (Folytatás a 3. oldalon.)