Élelmezési Dolgozó, 1967 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Szolidaritási nagygyűlés Kőbányán Minden segítséget megadunk a hős vietnami népnek December 19-én és 20-án az ország minden élelmiszeripari üzemében dolgozóink röp®y üléseket tartottak, a Dél■vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának6. évfordulója alkalmából. Ezegyben előkészítése is volt abudapesti élelmezési dolgozók december 20-i szolidaritási nagygyűlésének, melyet a Magyar Országos Söripari Vállalat kőbányai II-es telepének kultúrtermében tartottunk meg. A szolidaritási nagygyűlésen •mintegy 900 élelmezési dolgozó vett részt, zömében a IX. és X. kerület élelmezési üzemeiből. A nagygyűlést a Budapesti Keksz és Ostyagyár vegyeskara nyitotta meg. Técsi Gyula, az ÉDOSZ budapesti bizottsága titkárának megnyitója után Varga Pál, a MOSZ vezérigazgatója méltatta a vietnami nép harcának jelentőségét. A nagygyűlésen részt vett a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti képviselője és a VDK budapesti nagykövetségének kultúrattaséja. A dél-vietnami képviselő hozzászólásában ismertette a nagygyűlés részvevőivel a vietnami nép harcát, az amerikai imperializmus bűnös agreszszióját, mely már túlszárnyalta a fasiszta Hitler módszereit is. A gyűlés kezdetéig 107 üzem — mintegy 100 ezer élelmezési dolgozó nevében — táviratban fejezte ki szolidaritását a vietnami néppel, tiltakozott Hanoi bombázása, s az USA bűnös agressziója ellen. Dolgozóink távirataikban követelték a genfi megállapodások betartását. A nagygyűlésre érkezett táviratokat a helyszínen átadtuk a dél-vietnami nép képviselőjének. A nagygyűlés az ÉDOSZ központi énekkara műsorával ért véget. A nagygyűlés részvevői Az ÉDOSZ elnöksége december 20-án ülést tartott, ahol megtárgyalta az üzemi és szakszervezeti demokrácia helyzetét, a szakszervezet 1007. évi költségvetési javaslatát, az „Élelmezési Dolgozó” 1967. I. félévi munkaprogramját. Az elnökségi ülésen tájékoztató hangzott el a hűtő- és a baromfiipar kongresszusi munkaversenyének eredményeiről. A szakszervezet elnöksége a baromfiipar gazdasági vezetőit és intéző bizottságát dicséretben részesítette a IX. pártkongresszus tiszteletére indított szociális munkaverseny eredményessége érdekében kifejtett munkájáért. (II. rész) A pénzügyminiszter rideg magatartása és a rendőrség brutális fellépése után a dohánygyárak vezetői újabb szégyenletes eszközökhöz folyamodtak; a budapesti dohánygyárak kizárták összes munkájaikat. A Népszava 1917. szept.7-i számában olvastuk: „Úgy látszik, előre megfontolt szándékkal, a legfelháborítóbb cinizmussal vitték odáig a dolgokat a dohánygyárai, igazgatói és a velük mindenben egy húron pendülő pénzügyminiszter. Szégyen és gyalázat, hogy a háború negyedik esztendejében az éhbérért dolgozó munkásnők jogos követelésére azzal felelnek, hogy kizárják ezeket a szegény asszonyokat, akiknek eltartói a fronton küzdenek.” A kizárás osztatlan felháborodást váltott ki a közvéleményből. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy a gyárak vezetői újra megindították a munkát. A pénzügyminiszter szentesítésével bekövetkezett — megfélemlítésnek szánt — kizárás nem félemlítette meg a munkásnőket. A sztrájkoló és kizárt dohánygyári munkásnők mellett a szervezett munkások szolidaritása ugyanis nemcsak szavakban nyilvánultmeg, kifejezésre ütött anyagi támogatásban is. Az egyes szakszervezetekben jelentős összegek gyűltek össze a sztrájkolók támogatására. Az él azonban, hogy a munkásnők felvették a munkát, még lett nyugalom. A Síp utcai dohánygyárban például azt kérték: a gyár igazgatóságától, hívjanak ki a pénzügyminisztériumból felhatalmazott tisztviselőket, akikkel követeléseikről tárgyalhatnak. Meg is jelent a gyárban néhány „tanácsos úr”, de mereven kitértek a követelések teljesítése elől. A munkásnők e rideg elbánás miatt annyira elkeseredtek, hogy rövid tanácskozás után újra beszüntették a munkát, és kivonultak a gyárból. A hatalmi mámortól vezetett igazgatóság rendőri aszszisztálás mellett kizárta a Síp utcai gyár valamennyi munkását. Ezt követte a lágymányosiak, óbudaiak kizárása, és így újra állt a munka a pesti dohánygyárakban. Az újabb kizárással kapcsolatban írja a Népszava szeptember 8-i száma ... „az osztályállam kormánya ... szolgai készséggel járult hozzá a dohányagráriusok különben is zsíros profitjának háborús megnövelésére.” ... „A kenyérért esedező munkásnőket — nagyon sok esetben a harctéren küzdő vagy már el is esett katonák asszonyait — jogos kérelmükkel elutasította, és az éhség korbácsával akarja a további olcsó robotolásra kényszeríteni. Aki eddig nem tudta, hogy mi az osztályállam, aki eddig nem ismerte az osztályuralom gyilkos garázdálkodását, annak most kinyílhatok a szeme, az most tisztába jöhet azzal, hogy igenis van osztályállam, és van osztályuralom, igenis van osztályharc, és ez a háborúban sem szünetel. Nagyon szánandó, senki emberek volnának a munkások, ha az osztályharcban passzív szerepet játszanának, ha jámboran tartanák a hátukat, és elfogadnák az ütlegeket, ők maguk pedig nem iparkodnának teljes erővel visszaütni.” A harc tehát hetek múltával is változatlan hevességgel folyt. A sztrájkolómunkásnőknek küzdelmükhöz, igazságos harcukhoz erőt adott a szervezett munkásság anyagi és erkölcsi támogatása. Die nemcsak a harcoló munkásnők találtak támogatókra. Az államnak mint munkaadónak segítségére sietett — úgynevezett keresztényszocialistáin keresztül — a katolikus egyház is. Ez a „munkásszervezet” a dohánygyárakban mindent elkövetett az osztályöntudatos szakszervezeti mozgalom kifejlődésének megakadályozására. Aknamunkájuk különösen az óbudai dohánygyárban élezte ki a helyzetet egy Magyar nevű káplán révén. A tudatlan, a káplán által befolyásolt munkásnők egyike kést ragadott, és mellbe szúrta társnőjét, aki az osztályharc alapján álló szakszervezethez tartozott. A néhány tucat — papi segédlettel — félrevezetett munkásnő tevékenysége annyira elkeserítette az öntudatos munkásnőket, hogy küldöttség útján követelték az óbudai plébánosnál a káplán elhelyezését. Elfelejtették hogy ördögöt az anyjánál panaszolni hiábavaló fáradság. Maradt minden a régiben, sőt az inzultusok, denunciálások csak fokozódtak. Ezekkel a szerencsétlen elbutított asszonyokkal „felségfolyamodványt” írattak a királyhoz, amelyben arra kérték, „mentse meg őket a szervezkedéstől, mert ők hűségesen akarnak dolgozni, és nem akarják ... az államot kizsarolni.” A gyár igazgatóságától pedig azt „követelték”, „állítsanak rendőröket a munkahelyiségekhez, mert ők csak azok jelenlétében hajlandók dolgozni”. S az csak természetes, hogy ezt a „követelést” az igazgatóság azonnal teljesítette. Ezt a többség nem tűrhette. A szervezett munkásnők nem voltak hajlandók rendőrök jejelenlétében dolgozni, és újra beszüntették a munkát. ■ Válaszként a gyár kizárta minden munkását. Így akarták papi segédlettel szétrobbantani az osztályöntudatos szervezkedést. De ez nem sikerült! A gyár vezetői és a keresztélyszocialista „szakszervezet” együttműködése számos munkásnőnek felnyitotta a szemét. Egyre több lett azoknak a száma, akik belátták, hogy a papi szólamok az uralkodóosztály érdekeit szolgálják. Mind több munkásnő ébredt rá: imádsággal nem lehet jóllakni, imádságból nem lehet ruházathoz, kenyérhez, tüzelőhöz jutni. Ha emberhez méltóan akarnak élni, akkor szükségük van a szolidaritásban rejlő hatalmas erőre. Igyekeztek kiépíteni, erősíteni szervezetüket. Közben a harc vidéken is elmérgesedett. A kizárt kassai dohánygyári munkásnők hajlandónak mutatkoztak a régi feltételek mellett felvenni a munkát. Az igazgatóság azonban csak abban az esetben volt hajlandó tárgyalni a munka felvételéről, ha a munkásnők kijelentik: „megbántuk mozgalmunkat”. Ezt a megalázó feltételt a munkásnők nem fogadhatták el, és így a kassaiak harca is tovább folyt. A dohánygyár vezetőinek segítségére sietett a katolikus papság. A kassai dómban és a többi templomban óriási prédikációkat tartottak, melyben rágalmazták az osztályharc alapján álló szervezett munkásokat. Sikerült is törést elérniük a mozgalomban, s ennek következményeként a munkásnők a réginél sokkal rosszabb munkafeltételek mellett voltak kénytelenek felvenni a munkát. Végül is a szervezett munkásság szolidaritásának volt köszönhető, hogy a pénzügyminiszter kénytelen volt gyűlni a Szakszervezeti náccsal. De addig több hónap te A júniusban sztrájkkal dédő, majd hol kizárással sztrájkkal folytatódó mogalom hullámai csak októb kezdtek úgy-ahogy elsimelnek az igen nagy áldokát követelő mozgalom melyben csak Budapesten munkásnő vett részt — a mélynek látszó gazdasági erény mellett volt egy igelentős politikai eredménye pedig az, hogy a több hón tartó harcban összekovácsolott a Dohánygyári Mank, és Munkásnők Országos vétsége, és megszületett a , lánygyári Munkás”, a szervezet lapja. A mozgalom teremtette a lehetőségét annak, hogy december 16-ra összehívók egy országos értekezletet, igen több ezer munkásnő munkás képviseletében 13 küldöttel elhatározták az szágos szövetség megalalsát. De a gazdasági eredméi sem lebecsülendők. A harc ideje alatt hárort sikerült 50—50 korona új segélyt és kétszer 25%-os emelést kicsikarni. A legjobb eredmény azonban volt, hogy a nők részére a férfiak részére 200 ko külön segélyt és a gyermi részére 20—20 korona csapótlékot sikerült kiharcolns a harc tüzében edző meg és lettek a hazai ésmezetközi munkásmozgalom hatatos harcosaivá olyan társak, mint Róth Róza és resztény , Józsefné. ■ De majd bővebben más alkalmai. R. HŐSI MÚLTUNKRÓL Az 1917-es dohánygyári sztrájk 2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Kitűnően bevált a „kotyogós erjesztés”6 Nagykanizsán Létszámát tekintve nem tartozik a nagy, de még a közepes gyárak közé sem a Magyar Likőripari Vállalat IX-es számú, nagykanizsai gyáregysége. Ezért jobbára csak telepnek nevezik, pedig gyár ez a javából, bár nem likőrt, hanem csak pálinkát gyártanak itt komoly mennyiségben. — Tervünk 22 millió forint értékű pálinka főzését írta elő az 1966-os évben, de elértük a 30 millió forint értéket — tájékoztatott Gyarmati János üzemvezető. — A főidényben két hónap alatt 262 vagon nyersanyagot, főként szilvát vettünk át és tároltunk az erjesztő tartályokban. Eddig 170 vagont kitevő mennyiséget dolgoztunk fel. — Milyen a gyártmányuk, pálinkájuk minősége? — Kitűnő, mert kotyogós erjesztéssel dolgozunk. Az én újításom ez. Mintegy 3 millió forintos beruházással valósítottuk meg, de megérte. Csak az idén 28 ezer liter pálinkával többet nyerünk az újítás segítségével. " Gyarmati János tapasztalt pálinkafőző. Szakmájában 27 éve dolgozik, és már kétszer elnyerte az élelmiszeripar kiváló dolgozója kitüntetést. Újításának lényege, hogy a cefrét a hagyományos erjesztőkádak helyett zárt tartályokban helyezi el. A tartályból csak egy hajlított cső vezet a szabadba. A csőbe vizet töltenek, s amikor megindul az erjedés, azon keresztül kotyogva, bugyborékolva távoznak a cefréből a felszálló gázok. Kierjedés után a tartály teljesen lezárva, frissen tartja a cefrét a főzésig A főzőüstökbe, csővezetéken át, sűrített levegő segítségével juttatják a nyersanyagot. Ennek a zárt rendszerben történő feldolgozásnak nagy előnye, hogy szabad levegő nem éri a cefrét, és így nem léphet fel a káros hatású ecetes vagy vajsavas erjedés. Az üzem udvarán megnéztük Gyarmati János büszkeségeit, az ezüst színű, emeletmagasságú, kazánlemezből készült tartályokat. 21 darab sorakozik belőlük, egyenként 300 hl űrtartalommal. Ennél a zárt technológiai rendszernél, ha a daráló garatjában eltűnik a gyümölcs, azt már csak pálinka formájában látjuk viszont — magyarázta az újító. — Máshol is alkalmazzák már a „kotyogó erjesztést”? — Sajnos, még nem, bár szakmai körökben sokan érdeklődnek iránta. Nyíregyházára a napokban küldtem el az újítás leírását, Tiszakécskéről pedig látogatókat várok, akik a kotyogó erjesztés itt megvalósított módszerére kiváncsiak. Lőrincz János Mikor vehetjük át szociális létesítményünket? Kérdezik és joggal türelmetlenek a késedelem miatt a Zala megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat nagykanizsai takarmánykeverő üzemének dolgozói. Új öltöző, fürdő, konyha és ebédlő épült a számukra. A kivitelező — a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — november 20-án rendben elkészült az 1,4 millió forint értékű szép beruházással. De a megnyitásra azóta sem kerülhetett sor, mert nincs fűtés az épületben. Nem, érkeztek meg a konvektorok, azaz az falba szerelendő kémény nélküli gázfűtőtestek. — Miért nem állítanak be ideiglenesen vaskályhákat? — kérdeztük Toplak István tejepvezetőtől. — Erre sajnos nincs lehetőség — válaszolta, mert az épület kémények nélkül készült, illetve, csak kétcserépkályha van,amelyekkel nem lehet befűteni az egész épületet Sürgős szükség van itt öt darab F5-ös és tizenhárom F6-os konvektorra! Amíg azok meg nem érkeznek, a szociális épület kihasz- nálatlanul áll. Száz dolgozó pedig munka után csak lavórból mosakodhat. Új üzemi exporttermékek gyártására 1966-ban mintegy 323 mázsa kaskával sajtot gyártott a Tatabányai Tejüzem. Eddig csak begyűjtötték a juhtejet, feldolgozási hely és kapacitás hiányában azonban naponta két alkalommal is Zsámbékra utaztatták. A begyűjtési, kezelési és szállítási költség számukra literenként 30 fillér megterhelést okozott, jövedelmezőséget viszont a zsámbékiaknak jelentett. Ők szállították ugyanis exportra. Most fordult a kocka. Az egész évi begyűjtött juhtejmennyiség felét helyben dolgozzák fel, 1967-ben pedig teljes egészében Tatabányán történik a feldolgozás. Saját rezsis brigádjuk, mintegy félmillió forint építési költségből alakítja ki az új juhtejfeldolgozó üzemet. 1967. második negyedévétől teljes kapacitással termel az új üzem. Januárban megkezdik a technológiai szerelést és több mint 200 ezer forintot költenek erre a célra. 600—700 mázsa kaskavál sajt készül, ugyanitt rendezkednek be juhtúró és gomolya készítésére is. Nagy az öröm az üzemben. Az exporttermelés várható gyarapodása növeli eredményüket. Egyébként az 1966-os év más vonatkozásban is sikeresnek volt mondható. Tervüket teljesítették, nyereségrészesedésre számíthatnak. Új termék bevezetését is előkészítették, körözöttet is gyártanak. Gregor Pál PÁLYÁZAT A Munka Szerkesztő zottsága abból a cé hogy hasznos kezdenyezések terjesztés elősegítse a gyakorlati vékenységet. MEGOLDOTTUK. címmel pályázatot hirt A pályázatban egy feladat, probléma módásáról kell beszám amelynek a feltételei voltak eleve adottak, pályaművek szólhatnak zongos intézmények, rendezések — például vasi rendelő, szellőző rendezés, klubszoba, rendezéséről.) Egyetlen vetelmény, hogy a divatból világosan kidőjön: mit tettek az el szakszervezeti szer szakszervezeti tisztviselők, illetve a tagok? esetleg szükséges eszkét miként teremti meg? Nem követelmény, növeli a beküldött pízat értékét, ha a pízó az eset tanulságai uján közérdekű intézktre hívja fel a, figyel A dolgozat terjedt 100—200 sor lehet. Beküldési hatás 1967. február 1. (Cím: Munka Szerősége, Budapest, VI.,zsa György u. 84/b.l legjobb pályaműveke Munka márciusi szán kezdődően közli — kor számol be a lyázat eredményéről, nyertesekről is. I. díj: külföldi út, díj: 2 hetes (esetleg adós) üdülés, III. díj: könyvtár. A Munka Szerkesztő zottsága Fóris István nyugdíjütőmunkás. Szakszerzetünknek és a Központlkarnak sok évtized tagja, 70 éves korában vember 29-én megh Temetésén a Közpo Dalkai teljes létszáma részt vett. Féderer József nyugas, húsipari munk Szakszervezetünknek ugyancsak évtizedek tagja, 68 éves korát december 4-én meghí Temetésén a Húsos Dalma tagjai búcsúztatták. Halottaink emlékét ügyelettel megőrizzük.