Élelmezési Dolgozó, 1968 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÉLEIMEZESIPRI DOLGOZOK SZAKSZERVIZEIK LAPJA LXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA 58 FILLÉR 1968. JANUÁR Az élelmezésipar minden dolgozójának, eredményekben és sikerekben gazdag boldog új esztendőt kíván AZ ÉDOSZ ELNÖKSÉGE A gazdaságirányítás új rendszerében nagy feladatokat kell megoldani DECEMBER 21-ÉN TARTOTTA KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK AZ 1967-ES ESZTENDŐ UTOLSÓ TANÁCSKOZÁSÁT, AHOL IGEN FONTOS KÉRDÉSEK KERÜLTEK MEGVITATÁSRA. ÍGY A NAPIRENDEN SZEREPELT: 1. Tájékoztató a XLII. kongresszus óta az elnökség fontosabb intézkedéseiről. 8. Javasat szakszervezetünk 1968. évi költségvetéséről. Javaslat szakszervezetünk 1967. évi költségvetési főösszegének módosítására. 3. Javaslat a KV munkabizottságaira, vezetőire és azok tagjaira. 4. Javaslat a KV és az elnökség 1968. évi munkaprogramjára, a KV és elnökség üléseinek napirendjére 1968. I. félévében. Nehrer Árpád elnöki megnyitója után, Putics József főtitkár tájékoztatta a Központi Vezetőséget a XLII. kongresszus határozatából adódóan azokról a főbb intézkedésekről, melyekre az elnökségnek figyelmét és erejét összpontosítani kellett. A kongresszus határozatának ismertetése — A kongresszus határozatának ismertetésére az elnökség intézkedési tervet fogadott el — mondotta Putics, elvtárs. — Nyilvánosan megjelentettük a határozatot szaklapunkban, és 10 000 példányban külön is kinyomtattuk, s eljuttattuk a szakszervezeti tisztviselőkhöz, egészen a bizalmiakig. A budapesti, megyei és iparági titkárokkal közös értekezleten beszéltük meg a határozatból adódó tennivalókat. Kibővített megyebizottsági értekezleteket tartottunk, ezt követték az üzemi szakszervezeti tanácsülések, illetve a szakszervezeti taggyűlések. Az iparági tanácsok is megtárgyalták a határozatból adódó konkrét iparági tennivalókat. 1968-ra valamennyi választott testületnél programtervek készültek, amelyek a kongreszszusi határozatból adódó legfontosabb feladatokat tartalmazzák. A Társadalmunk Időszerű Kérdései c. tanfolyamokon önálló témaként kerül feldolgozásra a határozat végrehajtásából adódó több irányú feladat. Mindez azt bizonyítja, hogy a határozat ismertetésével kapcsolatos első lépéseket megtettük. Az elkövetkezendő időkben arra kell gondot fordítanunk, hogy ezt a munkát szervezeteink, tisztségviselőink, és dolgozóink ne egyszeri aktusnak, hanem folyamatos munkának tekintsék. Elnökségünk a kongresszus határozatának végrehajtását folyamatosan ellenőrzi, a tapasztalatokat összegezi és tájékoztatja a központi vezetőséget, az ipar dolgozóit. A gazdaságirányítás és a gazdálkodás új rendszeréből adódó szakszervezeti feladatok — Az 1967-es évben népgazdaság érdekeinek megfelelően,— a szükségletek jobb kielégítése céljából — az élelmezésipar tervének túlteljesítésére törekedtünk. Mindent összevetve csak az elismerés hangján lehet szólni az ipar dolgozóiról, a munkásokról, mérnökökről, gazdasági vezetőkről, szakszervezeti aktivistákról, akik becsületesen dolgozva megértették, hogy az 1968-ban bevezetésre kerülő új gazdasági mechanizmus indítása és sikeres megvalósítása nagyban függ az 1967. évi tervek jó teljesítésétől is. Különösen nagyszerű munkasikerek születtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny során. A szocialista munkaversenymozgalom ebben az időszakban is igazolta dolgozóink politikai érettségét, állásfoglalását a párt politikája, a szocializmus, a proletárinternacionalizmus ügye mellett. De bizonyította: szakmaszeretetüket, hozzáértésüket és felelősségüket is az ország sorsa iránt, a kitűzött célok megvalósításáért, a rájuk váró feladatok megoldásában. Az 1968. évi terv viszonylag szerény, de megalapozott fejlődést irányoz elő. Azélelmiszeripar termelésének növelését alapvetően: a mezőgazdaság termelésnövekedésének üteme, a lakosság fogyasztási igényeinek növekedése az élelmiszeripari termékek iránt, az export-igények, a termelőerők fejlesztésének lehetősége és a meglevő termelő kapacitás kihasználása határozza meg. Mindezeket figyelembe véve iparunk termelése 1968-ban mintegy 5 százalékkal növekszik. Ezen belül az ipar egyes ágazatai nem azonos ütemben növelik termelésüket. Munkánkat az 1968. évi népgazdasági célkitűzések jó minőségű, gazdaságos végrehajtására kell összpontosítani. A feladatok végrehajtása most még inkább a termelőhelyeken dől el. Ezért a szakszervezeti munka zömét a termelőhelyekre — elsősorban az emberek közötti serelő munkára, a meggyőzésre — kell összpontosítani. A gazdaságirányítás és a gazdálkodás új rendje 1968. január 1-vel mindenütt egységesen bevezetésre kerül és fokozatosan bontakozik ki. Nem állíthatjuk, hogy minden részkérdés tökéletesen pontos és világos. De a munka végzésének feltételei mindenütt megvannak. Ezzel kapcsolatosan szakszervezetünknek minden erejével, minden ágazatban és üzemiben elő kell segítenie az 1968. évi tervek teljesítését. Biztosítani kell, hogy a nagyobb önállóság és a tervszerűség szerves egységet képezzen. Az üzem önállóságának növelése a tervgazdálkodás erősítését kell, hogy jelentse. Az üzemeknek továbbra is a társadalmi szükségletek kielégítésére kell termelni, nagy gondot fordítva a minőségre, a gazdaságosságra és a takarékosságra. A takarékosságon azonban nem aztértjük, hogy a kenyér, a sütemény súlya kevesebb legyen, hanem azt, hogy a termékek minősége javuljon, betartsák az előírt és szükséges technológiát, az anyagnormát és ne pazaroljanak. Nem szabad megengedni sehol, hogy a nyereségre való törekvést a nyerészkedés helytelen szemlélete váltsa fel. A szakszervezetnek itt nagyon komoly munkát kell kifejtenie. Bizonyos kockázatot természetesen a vállalatok vezetőinek, dolgozóinak vállalni kell, de ezt a kockázatvállalást nem lehet azonosítani a felelőtlenséggel. Meg kell értetnünk a dolgozók széles tömegeivel, hogy a gazdaságirányítás és a gazdálkodás új rendje népgazdaságunk további fejlődését, az életszínvonal tartós és folyamatos fejlődését vam hivatva szolgálni és megoldani. Az emberek tudatos cselekedete, munkája ezt a célt kell, hogy megvalósítsa. Az új gazdasági mechanizmus célja világos. Azt kérjük a központi vezetőség minden tagjától, szakszervezetünk aktivistáitól és iparunk dolgozóitól, minden erővel dolgozzanak azon, hogy ezek a célok torzulásmentesen valósuljanak meg mindenütt. A kollektív szerződésekről — Az új Munka Törvénykönyve megjelenésével egyidejűleg hozzákezdtünk a kollektív szerződések megkötésének előkészületeihez. Jelenleg az a helyzet, hogy minden üzemben, vállalatnál, ahol kollektív szerződést kötnek, határidőre elkészült a szerződéstervezet, amelyet széles körű vitára bocsájtottak. Igen sok észrevétel, javaslat hangzott el a dolgozók részéről. Túlzás nélkül állíthatjuk, a szerződések elkészítése valóban a dolgozókkal együtt, a dolgozók véleményének figyelembevételével történt, és ugyanakkor fontos helyet foglal el a dolgozók nevelésében is. A szakszervezeti tisztségviselők ezrei nagyon derekas munkát végeztek a kollektív szerződések megkötésének előkészítésében. Szakszervezeti szervezeteink és a gazdasági vezetés együttesen — ezt a nagy jelentőségű politikai feladatot alapjában jól oldották meg Természetes, hogy a későbbiek során, az élet által felvetett szükséges és esetleges módosításokat, finomításokat is nekünk kell elvégezni. Most a végrehajtásra kell gondot fordítani és egy bizonyos idő távlatában majd öszszegezni fogjuk a gyakorlati tapasztalatokat. A kollektív szerződésekkel egy időben kell elkészíteni a vállalati munkavédelmi szabályzatot, s ezzel együtt a munkavédelmi és szociális terveket. Ugyancsak most készül a vállalatoknál az újítási szabályzat, valamint a találmányokra vonatkozó eljárás rendelete. A nagy munkák mellett — szakszervezeti szervezeteink — ezekre a feladatokra is fordítsanak gondot, segítsék az aktivistákat, a gazdasági szakembereket azok helyes és jó elkészítésében. Csökken a munkaidő . Iparunkban a munkaidő általános csökkentésének bevezetésére 1968 II. félévtől kerül sor, mégpedig fokozatosan, ahogyan a feltételek az egyes ágazatokban, üzemeknél megteremtődnek. 1968. január 1-től — tapasztalatszerzés céljából — az élelmezésipar területén 9 vállalat tér át a csökkentett munkaidőre. Vaalmennyi vállalatnál — ismeretünk szerint — felkészültek a munkaidő-csökkentésre, s a kiesett időalapot a munkszervezésben levő tartalékok jobb kihasználásával pótolják. A munkaidő csökkentését az egyes vállalatok sajátos helyzetükből adódóan, különböző módszerekkel oldják meg, így például van ahol az éves munkaidő keretén belül, másutt pedig úgy, hogy minden második szombat a szabad idő. Tapasztalataink szerint ez a második módszer a kedveltebb iparunk dolgozói körében. Ezért úgy véljük, ahol ennek feltételei megvannak, ott ezt a módszert lehet és kell alkalmazni. Miután élelmiszeripari üzemekről van szó, nagy gondot kell fordítani minden esetben a társvállalatokkal és a kereskedelemmel való kooperációra, hogy a munkaidő-csökkentés miatt az ellátásban zavarok ne keletkezzenek. Befejezésül Putics József főtitkár, néhány operatív feladatról tájékoztatta a központi vezetőséget. Elmondotta, hogy a kongresszus határozata alapján megtörtént a sütőipar helyzetének átfogó vizsgálata, elkészültek a sütőipar helyzetének javítását szolgáló javaslatok. E javaslatokat a megyei tanácsok is véleményezni fogják, majd a kormány elé kerül döntés végett. Szakszervezetünk a maga területén mindent megtesz annak érdekében, hogy a sütőipar egész fejlődését szolgáló célkitűzések megvalósuljanak és ezzel együtt a sütőipari dolgozók helyzete javuljon. Elkészült a szakszervezet és a minisztérium együttműködéséről szóló megállapodás. Ugyancsak elkészült a központi vezetőség és az elnökség egyéves munkaprogramja, az elnökség 1968. I. félévi ülésrendje, az elnökség és a központi vezetőség osztályainak ügyrendje, s szakszervezetünk 1968. évi költségvetése. A szóbanforgó anyagokat a központi vezetőség elé terjesztettük jóváhagyás céljából. Ha a központi vezetőség e javaslatokat elfogadja és határozattá emeli, akkor az a feladatunk, hogy minden erőnkkel dolgozzunk,az itt megjelölt célok végrehajtásán. A központi vezetőség munkabizottságaira, vezetőire és tagjaira vonatkozó javaslatot Kökény István titkár terjesztette a központi vezetőség elé. — A munkabizottságok létrehozásával egyrészt az a szándékunk — mondotta Kökény István —, hogy a KV tagjai időről időre aktívan részt vegyenek szakszervezetünk általános munkájában. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a központi vezetőség tagjai jobban megismerjék az alap, a közép és felső szintű szakszervezetitevékenységet, ebből következően az eredményeket, a gondokat, a megoldásra váró feladatokat rendszeresebben áttekinthessék. Másrészt e munkabizottságok létrehozásával azt szándékozunk elérni, hogy e KV tagjai részt vegyenek a szakszervezeti élet különböző feladatainak tanulmányozásában, a központi vezetőség, az elnökség elé terjesztendő javaslatok kialakításában. Úgy gondoljuk — és reméljük —, hogy az így kialakított döntések, hozott határozatok gondosabbak, megalapozottabbak és jobbak lesznek mint eddig, s végső soron hozzájárulnak a vezetés színvonala általános javításához. A központi vezetőség tagjai az előterjesztett anyagokat megvitatták. A vitában felszólalt: Váradi Dezső, Szénási Lajos, Sötét Károly, Kontos András, Kurucz István, Karakas László, Krinizs Károly, Wiener Ferenc, Gulyás Lajos. A központi vezetőség elfogadta a beterjesztett javaslatokat, a XLII. kongresszus óta végzett feladatokról szóló tájékoztatást, a szakszervezet 1968. évi költségvetését, az 1967. évi költségvetés főbb összegére vonatkozó módosító javaslatot, a KV és az elnökség 1968. évi munkaprogramját, s a KV és Elnökség 1968. évi üléseinek napirendjére vonatkozó előterjesztést. A központi vezetőség tagjaiból 5 bizottságot alakított: — Szervezési és Káderoktatási, — Közgazdasági és Szociálpolitikai, -r Kulturális, Agitációs és Propaganda, — a Tames élelmiszeriparával foglalkozó (sütő-, szesz-, szikvíz) — és Beadványokat Előkészítő Bizottság. Munkához látott az új tröszt A szakszervezeti mozgalomról indult, és a lakosság ellátásának témájával fejeződött be az a beszélgetés, amelyet Neuschl Károllyal, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt szb-titkárával folytattunk. — Most, az új év elején — mondja —, arra a megállapításra jutottunk, hogy a szakszervezeti munka szerepe, hatékonysága növekedni fog az elkövetkező esztendőkben. Ha csak a mi trösztünk példájából indulok ki, elmondhatom, hogy a szakszervezet életében, szervezésében bekövetkezett változások nélkül nem nyithattuk voln meg így előkészítve az új évet. Éslóban, a tröszt életében fontos változások történtek. Január elsejével egyesült az Állatforgalmi és a Húsipari Tröszt. Megalakult az állatforgalmi és húsipari szakszervezeti iparági bizottság, létrejött az iparági szakszervezeti tanács, amely nemcsak az új gazdasági év elméleti munkájából vállal magára, de nagyban hozzájárul a budapesti és vidéki állatforgalmi és húsipari vállalatok később esedékes egyesítéséhez. Mint ismeretes, államunk nagyarányú sertéshizlalás-fejlesztési keretet biztosított. Trösztünk véleményt nyilvánít abban, hogy milyen mezőgazdasági üzem, vállalat kapjon hitelt — mintegy 70 millió forintos ngyságrendben. És hogyan használják azt fel a leggazdaságosabban? — E mezőgazdasági beruházásokhoz és a sertéstenyésztés fejlesztéséhez trösztünk a tszeknek jelentős segítséget nyújt. Vagy itt van az export, amelyet úgy kell az idén is teljesítenünk, hogy a lakosság ellátása is javuljon. A téliszalámi, a dobozolt sonka, a gyulai kolbász szerte a világon öregbíti a magyar élelmiszer hírnevét, de számolnunk kell azzal, hogy nemcsak a külföldi, hanem a hazai vásárlók igényei is növekednek. A lakosság jobb ellátásának problémája okozott gondot abban is, hogyan csökkentsék a munkaidőt a húsipari vállalatoknál. A Budapesti Húsipari Vállalat — amelynek már a kollektív szerződés előkészítésében is kísérleti szerep jutott — az év eleje óta rövidebb munkahéttel dolgozik. V. T.