Élelmezési Dolgozó, 1968 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

r"Útmutatás a borsodiaknak Szakszervezetünk Borsod megyei Bizottsága december 22-én ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Putics József, szakszervezetünk főtitkára, és Jakó András, a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának vezető titkára is. — Szakszervezetünk elnöksége november 21-én megvitatta, értékelte a Borsod megyei Bizottság irányító, vezető tevékenységét — mondotta Putics elvtárs. — Időszerű és hasznos volt ez, mert a vezetés fontos módszere, értékelni a választott szervek munkáját, hogy ezekből másutt is hasznosítható következtetéseket vonjunk le. Ezzel is elő tudjuk segíteni a vezetés színvonalának javítását, munkánk hatékonyságát és nem utolsósorban azt, hogy a dolgozók ügyeit, érdekeit még következetesebben képviselhessük, védhessük. Útmutatást és tanácsot kívántunk adni megyebizottságok számára, s úgy hiszem, ez a szándékunk valóra vált. Elnökségünk megállapította, hogy a megyebizottság összetételében, elméleti és politikai felkészültségében alkalmas a megnövekedett feladatok ellátására. A megyebizottság tagjai sok hasznos tapasztalattal, többéves gyakorlattal rendelkeznek, s a testület így valóban gazdája a területnek. Nagyon jó, hogy a határozatok végrehajtásának szervezése és ellenőrzése a megyebizottság tevékenységében mindinkább előtérbe kerül. Úgyszintén az is, hogy fontos feladatának tekinti az alapszervezetek munkájának segítését és megkülönböztetett gondot fordít a tisztségviselők, aktivisták képzésére, továbbképzésére. A munka hatékonyságának növelését szolgálja az üzemekkel való javuló kapcsolat. De itt figyelmeztetnünk kell arra: helyes, hogy a nagyüzemekkel megkülönböztetett módon foglalkoznak, azt azonban nem tartjuk helyesnek, hogy a kisebb létszámú alapszervezetek kiesnek a segítségnyújtás hatóköréből. Hozzájuk csak ritkán jutnak el, s így gondjaik, problémáik megoldásában nem tudnak kellő segítséget nyújtani. A megyebizottság munkájában az egészséges differenciálást támasztjuk igényként, mert ez szolgálja igazán a megye élelmezésipari dolgozóinak érdekeit. A szervezeti élet (szervezettség) a megye területén általában jobb az országos átlagnál, a korábbi helyzethez viszonyítva azonban visszaesés tapasztalható e téren. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az üzemekben nekünk kell összefogni, szervezni a dolgozókat. A szakszervezeti tagság és a rendszeres szervezeti élet ennek az öszszefogásnak az egyik formája, egyik fontos eszköze. Elnökségünk a tájékoztató munka megjavítására is felhívta a megyebizottság figyelmét A tájékozódás és a tájékoztatás két szorosan egymásba kapcsolódó, egymást feltételező feladat. Az a vezetés, amelyik nem képes ennek helyes gyakorlatát kialakítani, vagy amelyik erre nem tart igényt, az előbbutóbb, nem lesz képes arra sem, hogy helyesen mérje fel a tényleges helyzetet, mérlegelje a közvélemény, a szervezett munkások hangulatát, s ezekből hasznos következtetéseket vonjon le. Az ilyen esetekben rendszerint a prakticizmus, a rutinmunka kerül előtérbe. Sajnos a mozgalomban valóságos veszély a rutinmunka. Ez nem a korral járó veszély, hanem annak a jelzője, hogy az emberek nem igazodnak megfelelően az élet követelményeihez, az új igényekhez, a mozgalmi munkában. A tapasztalat nagyon fontos dolog, de ennek párosulnia kell az elméleti felkészültséggel és igényekkel. Tudjuk, ezt nem lehet elintézni azzal, hogy kiadjuk a jelszót: „Harc a rutin-veszély ellen”. Hanem a mindennapi életben, a gyakorlati, az elméleti munkában, az oktatásban kell megtalálni azokat az eszközöket és módszereket, amelyek lehetetlenné teszik, kizárják a rutinmunkát. Az elkövetkezendő időben ez nagyon fontos lesz. Nekünk mindarra, ami a társadalomban történik, ami az embereket foglalkoztatra reagálnunk kell. A gazdaságirányítás reformja és az ezzel összefüggő intézkedések, a szakszervezettel szemben támasztott növekvő igény, különösen aktív politikai tevékenységet követel tőlünk. Ennek érdekében korrekt munkakapcsolatra kell törekedni és ezt kell kialakítani minden szakszervezeti szervezetben. Ez nem jelenti azt, hogy nincs helye a vitának. Legyen vita, de mindig elvi alapon és ne a hanghordozás legyen a „legnyomósabb” érv. A döntések előtt vitatkozzunk, utána már csak egy lehet a kötelességünk: a döntést legjobb tudásunk szerint megvalósítani. De legyen erőnk arra is, hogy felfigyeljünk és jelezzük, ha valamit az élet nem igazol, ha a gyakorlat nem tükrözi az elvek helyességét. A megnövekedett feladatok jó végrehajtása megköveteli, hogy a helyi sajátos körülményeket sokoldalúan elemezzék, s azokat a gyakorlatban figyelembe vegyék. Ezekben a kérdésekben is csak testületileg lehet igazán eredményesen előrejutni. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy a megyebizottság,a dolgozók jogait és érdekeit védő rendeletek, jogszabályok ismeretének birtokában határozottan lépjen fel minden olyan esetben, amikor törvénysértést tapasztal — mondotta befejezésül Putics elvtárs. Jakó elvtárs felszólalásában többek között ezeket mondotta: — A Szakszervezetek Megyei Tanácsa nagyra értékeli, hogy az elnökség segítő szándékkal értékelte az EDOSZ Borsod megyei bizottságának munkáját. A megszokott, begyakorlott szakszervezeti munka mellett, eszünket, módszerünket is hozzá kell igazítani az új követelményekhez. Most arra kell a figyelmünket irányítani, hogy a szakszervezeti bizottságok hogyan tudnának nagyobb önállósággal élni. A megyebizottság nyújtson sokoldalú segítséget az alapszervezeteknek. Vizsgálja és segítse, hogy a szakszervezeti bizottságok hogyan tudnak élni azokkal a jogokkal, hogy a tervezésben részt vegyenek, hogyan érvényesítették megnövekedett jogaikat a kollektív szerződések megkötésében, s hogyan ellenőrzik, valósítják meg azt a gyakorlatban, miben kell bátorítani őket, hogyan érvényesül a szocialista bérezés elve, a munka szerinti díjazás, milyen hatással lesz az élelmezési dolgozókra a fogyasztói árak módosítása. Külön is kérem, a megyebizottság őrködjön azon, hogy a vállalati érdek ne kerüljön szembe sehol a népgazdasági érdekkel, a dolgozók érdekeivel. A mi szemünk legyen mindenen, ami az üzemben történik. De egymás segítése, egymás ereje nélkül ezekben a kérdésekben nem tudunk előre jutni. A dolgozók érdekeinek védelmében merjük használni a harc politikai eszközeit is. Nem feltétlenül fontos mindenre jogszabályt követelni. Az élet nap mint nap olyan probléma elé is állít bennünket, amit sem a jogszabályban, sem a kollektív szerződésben nem lehet szabályozni, amiben nekünk józan megítéléssel, elvi és politikai szilárdsággal kell dönteni. Merjünk véleményt mondani, merjünk dönteni, ha alaposan megfontoltuk a dolgokat, úgy ahogy azt a mi politikánk, a mi igazságérzetünk diktálja, megköveteli. A megyebizottság tagjai és vendégei az ülés után nagyaktíva értekezleten találkoztak a Borsod megyei élelmezésipari üzemek szakszervezeti, gazdasági vezetőivel, a pártszervezetek titkáraival. Itt Putics József főtitkár az ÉDOSZ központi vezetőségének üléséről és az élelmezésipar időszerű szakszervezeti és gazdasági tennivalóiról adott tájékoztatást. ........ A JOBB MINŐSÉGÉRT A jó bornak nem kell cégér — tartja egy régi közmondás, amelyet a Magyar Állami Pincegazdaságnál megtoldanak azzal: nem árt, ha a cégér is jó. Mindez azt is jelenti, hogy a Magyar Állami Pincegazdaság az idén nemcsak a borok minőségén akar tovább javítani, de tetszetősebb címkéjű, jobb kivitelű és töltésű palackozott bort kíván forgalomba hozni. Éppen ezért Kiss Kálmán iparági SZB-titkár és Bak Bertalan, a pincegazdaság központjának SzB-titkára jogosan említi meg elsőnek, hogy Kecskemét, Eger, Budafok az idén nagyteljesítményű palackozó gépsort kap. A borospalackok egységesítésében és szabványosításában egyébként a KGST hazánknak is jelentős feladatokat adott. Az új gépsorok beállításával ismét előbbre jut a pincegazdaság, előbbre jut mindenekelőtt a munka korszerűsítésével, könnyítésével. — A fokozatos előrehaladás az idei legfőbb cél csendül ki a tpt szakszervezeti titkár véleményéből. — A kollektív szerződés tulajdonképpen fokmérője volt annak is, hogy mi a reálisan megvalósítható konkrét cél és mi az, ami még távolabb van a teljesítéstől. Reális, teljesíthető cél volt például az, hogy megoldjuk a dolgozók munkaruha problémáját. Hosszú volt a kihordási idő. Ezen tudunk változtatni. Régi kívánság teljesült a kollektív szerződésben abban a vonatkozásban is, hogy az eddiginél jobban megbecsüljék és jutalmazzák a vállalathoz hű régi dolgozókat, törzsgárda tagokat. Egységes álláspontra jutottunk a kollektív szerződésben, a túlórázások, a különböző szociális juttatások kérdésében. Nem sokkal jutottunk viszont előbbre a munkaerőhiány megoldásában. Az iparági szakszervezeti bizottság, a Magyar Állami Pincegazdaság szakszervezete nemcsak a jól előkészített üzemi tervre, de mindenekelőtt az emberek lelkesedésére, további odaadó munkájára is számít. Ezért fordul ismét a szocialista brigádokhoz, a kollektívához, hogy az egyéni és a közösségi érdekek szem előtt tartásával az idén is tegyenek meg mindent a fokozatos, de biztos továbbjutás érdekében. V. T. HŐSI MÚLTUNKBÓL Végigharcolta egész életét 1900 egy kora tavaszi napján, telve vággyal a világ és az emberek megismerése iránt, fiatal, alig 18 éves molnárlegény indult vándorútra a graseveci patakmalomból. Eljutott Budapestre, a malomipar akkori Mekkájába. Nagy idők voltak ezek! A munkásmozgalom hőskora! Robbanásig feszült a helyzet, mint valami óriási katlanban, forrt minden! A századforduló nemzetközi válsága nálunk is éreztette hatását. Bontogatta szárnyait a modern munkásmozgalom. A malmokban is teljes volt a nyugtalanság. Egyelőre — habár csak spontán —, de állandósultak az elégedetlenség megnyilvánulásai. A malmok körüli kiskocsmákban esténként összeverődött munkásnép között lelkes agitátorok ismertették az eljövendő új világot, melyben nem lesz elnyomott és elnyomó. Számos forradalmár, később kiváló munkásvezető szívta magába a forradalmi eszmék tanait, ezekben a kiskocsmákban, így például Markulincsics Ferenc, a kis patakmalomból Pestre került molnárlegény. A kiskocsmas előadásokon hallottak nyitották fel szemét és vezették el, előbb a szociáldemokrata pártba, majd a szakszervezeti mozgalomba. Azzal a szándékkal indult el falujából, hogy tanulni akar. Jó iskolára akadt! Tanult is éjjel-nappal. Természetes adottságainál fogva rövidesen jó szónokká, kiváló előadóvá vált, őszintén hitt abban, amit elmondott, így azt meggyőző erővel tudta érzékeltetni hallgatóságával is. Rövid időn belül egyik legképzettebb és legbátrabb vezetője lett a malomipari munkásságnak. Előkészítője volt a Budapesti Molnárok és Malommunkások Szakegylete megalakításának. Nagy része volt abban, hogy a szakegylet az 1903. december 25—26-án tartott alakuló közgyűlésén — az 1890-es betiltás után — újra megalakulhatott. Résztvevője és vezetője lett a század első évtizedében lezajlott nagy malommunkás-mozgalmak szervezésének. Éveken keresztül titkára volt a IX. kerületi molnárcsoportnak. 1906-tól, amikor a szerteszórt szakegyletekből megalakult az Országos Szövetség, Budapestről való kényszerű távozásáig tagja a központi vezetőségnek. Az 1910-es bukott sztrájk után lehetetlenné vált számára a szakmában való elhelyezkedés. A Népszavánál kapott állást mint hivatalsegéd. Itt dolgozott 1914 végéig. Mint szociáldemokrata, azok közé tartozott, akik elégedetlenek voltak a párt akkori vezetőinek vezetési módszerével. Véleményét nyíltan is hariíroztatta. Ezért üldözni kezdték. A pártvezérek és uszályhordozóik szemében bűnös volt. Legnagyobb bűne az volt, hogy ráolvasta a párt és a szaktanács vezetőire felelősségüket az 1910-es elbukott molnársztrájkért. Helyzete ezért a Népszavánál is tarthatatlanná vált. Távoznia kellett. Még megszervezte az 1914. június 14-én lezajlott molnártüntetést, majd vidékre ment, s Belováron vállalt molnári állást. Az első világháború után hazájában, Horvátországban maradt. Dolgozik Jugoszláviacsaknem minden malmában. Itt is sok megpróbáltatáson megy keresztül, de mint kiváló szakember, mindig talpraáll. Amikor a német fasiszták megszállták Jugoszláviát és nyeregbe segítették az usztasákat, családjával együtt menekülnie kellett. Fia partizán volt, ő maga támogatja, segíti a partizánokat. Ennél nagyobb bűn az usztasák előtt nem is létezett. Életében Nyugalmat Csak Jugoszlávia felszabadulása hozott, a szabad életet, sajnos, nem sokáig élvezhette. 1948 januárjában, 66 éves korában elhunyt. Vele egy olyan ember szállt sírba, aki egész életében a malomipari munkásság felemelkedéséért, a szocialista eszmék megvalósításáért küzdött. Emléke a magyar malomipari munkások szakszervezeti mozgalma történetének lapjain örökké élni fog R. A. Nagyobb felelősség Az elmúlt év októberében a szervezett dolgozók tagdíjfizetését meghatározó besorolási munkával megkezdődött az 1968. évi költségvetések előkészítésének időszaka. Az alapszervezetek "költségvetéseinek bevételi és felhasználási előirányzatait többségében nagy felelősséggel és körültekintéssel hajtották végre. Az alapszervezetek tervezési és döntési jogkörébe került — a korábbi évek 35 százalékos alaprészesedésével szemben — a tagdíjbevételek 50 százaléka. A nagyobb anyagi alapokkal természetszerűen újabb feladatok is kerültek az alapszervezetek hatáskörébe. A szakszervezeti tagság alapján járó szülési, temetkezési segélyek elbírálási és folyósítási teendői már a tervezés során is fokozott felelősséget igényeltek, de az ezzel kapcsolatos lebonyolítási munka is komoly feladatot jelent. Az alapszervezetek 1968. évben 14 810 000,5 forintos bevételi, illetve kiadási tervvel számolnak. Ez az összeg 3 600 000 forinttal haladja meg az 1967. évit. Az 1968. évre tervezett felhasználások hatékony, célszerű lebonyolítását az előirányzásra került összegek jelzik. Például: szociális feladatokra közel 5,5 millió, kulturális feladatokra mintegy 3,5 millió, sportcélokra közel 1 millió forintot terveztek. Az alapszervezetek költségvetései bevételi vonatkozásban tartalmazzák szakszervezetünk bevételeinek döntő részét, míg az előirányzott felhasználások mutatják a közvetlen, alapszervezeti eszközfelhasználást. A szakszervezet összevont költségvetésében szerepel, a szakszervezeti tagságnak közvetett úton visszajuttatásra kerülő felhasználási előirányzat is. Különféle támogatások címén 2 400 000 Ft került előirányzásra, melyből kulturális feladatokra 850 000 Ft, szociális támogatásokra több mint 1 100 000 Ft, sportcélokra 300 000 Ft nagyságrendű összegek szerepelnek. A szakszervezeti szervezetek működési és fenntartási költségeit is figyelembe véve, az összesített költségvetés 24,5 millió forintos bevételi, illetve kiadási összeggel számol, mely összeg közel 400 000 forinttal haladja meg az elmúlt évi teljesítést. Az alapszervezeti, közép- szervezeti, valamint központi költségvetések jóváhagyása az illetékes, választott testületek részéről megtörtént. Az előirányzatok ismeretében — figyelembe véve a jóváhagyásokat megelőző értékeléseket, észrevételeket — megállapítható, hogy 1968. évre szakszervezetünk reális, az elmúlt időszakhoz viszonyítva feszített költségvetéssel rendelkezik. Bevételi vonatkozásban az előirányzott tagdíjak teljesítése, illetve túlteljesítése komoly szervező munkát igényel, valamennyi szakszervezeti tisztségviselő részéről. Ugyanakkor a terv tartalmaz olyan feltárható tartalékokat is, mint például a szervezettség javítása, a tagdíjfizető-készség emelése, a tényleges átlagkeresetnek megfelelő tagdíjátlag teljesítése, mely erre lehetőséget ad. A kiadási előirányzatok, minden szinten a mozgalom előtt álló alapvető politikai feladatok anyagi fedezetét fogják biztosítani, ugyanakkor néhány vonatkozásban a lehetőségek nem felelnek meg teljes mértékben a reális szükségleteknek. A tagdíjbevétel emelkedésétől függően azonban megteremtődhet annak lehetősége, hogy a kiadási célkitűzések bővüljenek. Az 1968-as év próbája lesz a korábban nagymértékben központosított tagdíjgazdálkodás reformjának, és minden bizonnyal a gyakorlati végrehajtás során igazolni fogja adecentralizáltabb gazdálkodás helyességét, ugyanakkor néhány vonatkozásban gyakorlati tapasztalatokkal fog szolgálni a tagdíjgazdálkodás további fejlesztéséhez. Sz. L. Sárvári sikerek A Sárvári Cukorgyár dollgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére munkaversenyt indítottak. 27 brigád 244 tagja tett vállalást a szocialista cím elnyerésére. A felajánlások a karbantartási munka jó minőségben, és határidőre való elvégzésére, az újítómozgalomban való részvételre, a fiatalok szakmai és politikai nevelésére és anyagtakarékosságra irányultak. November 7-én ünnepélyes keretek között történt meg a verseny értékelése. A kultúrház ünnepi díszben várta az érkező brigádvezetőket, a brigádok tagjait és a meghívott vendégeket. A verseny értékelését a gyár igazgatója, Bors Zoltán elvtárs végezte. Az eredmények alapján 18 brigád nyerte el a megtisztelő címet. Az okleveleken kívül a helyezések sorrendjében összesen 18 ezer forint jutalmat adott át a brigádoknak. Kiemelte: — A karbantartási időszakban végzett jó munka eredménye tükröződik a répafeldolgozó üzem eddigi eredményeiben. Kérem a brigádvezetőket és a szocialista brigádok tagjait, hogy a verseny lendületét továbbra is tartsák meg. A szocialista címet elnyert brigádok sorrendje a következő: villanyszerelő II, villanyszerelő I, centrifuga lakatos, gépműhely, mérlegszerelő, festő, nyersgyári szelepjavító, kovács, nyersgyári lakatos, szeletszárító lakatos, erőtelepi lakatos, ács-bognár, kazánházi lakatos, cukorfőző lakatos, műszerész, gépkocsiszerelő, szivattyújavító lakatos és cukorkiszerelő brigád. A brigádok eredményeinek eléréséhez hozzájárult a szakmai továbbképzésben való részvétel, a jó szellem és az irányító műszakiak segítsége is. Az eredményeket elemezve a vállalások tükrében megállapíthatjuk, hogy a brigádok által megvalósított tizenegy újítás előbbre vitte a gyár karbantartási munkáját. Sokat tevékenykedett a 27 brigád a társadalmi munkában is. Segítségükkel épült fel a gyár sporttelepén az uszoda, mely nemcsak Sárvár, de az egész megye sportéletében jelentős haladást jelentett. Közös kirándulásokat is szerveztek, s politikai oktatásban is részt vett a brigádtagok legnagyobb része. Segítették az ipari tanulókat is. Egyszóval, minden területen jó és szép eredményeket értek el szocialista brigádjaink. Németh Antal szb-titkár 100000 FORINTÉRT tetszése szerint vásárolhat, ha megnyeri a Szerencse-sorsjáték egyik főnyereményét. További nagyösszegű vásárlási utalványok és egyéb értékes nyeremények 4 forintért. VEGYEN SZERENCSE-SORSJEGYET Kapható az újságosoknál, trafikokban, boltokban és a postásoknál.