Élelmezési Dolgozó, 1972 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 50 FILLÉR LXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1972. JANUÁR Az 1972. évi feladata végrehajtásáért írta: Dr. Dobrónaki Gyula, az ÉDOSZ elnöke Öt megye összefogásával Néhány hónapja, hogy a Hatvani Cukorgyár és a termőterületeiket növelő partnergazdaságai elhatározták egy közös társulással létesítendő takarmánykeverő üzem felépítését a répafeldolgozás során keletkezett melléktermék hasznosítására. A vertikális kooperációhoz időközben — az ötleten felbuzdulva —, újabb érdeklődők is csatlakoztak, aztán a szervezéssel megbízott intézőbizottság befejezte a munkáját. Pár hete, december közepén így kerülhet sor a Zagyva-parti városban a társaság hivatalos alapító közgyűlésére. A munkabizottságok megválasztása után, illetőleg a társulás vezető testületeinek megalakítása előtt Nagy László, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója szólt a répatermesztés mostani problémáiról, az elkövetkezendő két-három év kilátásairól, amelyek végső soron összefüggenek az említett kooperációval is. A jelenlegi gondokat érintve említette, hogy 1971-ben a belföldi cukorigényt csupán 60— 65 százalékban tudtuk hazai termelésből fedezni, míg a többi mennyiséget külföldről, döntően tőkés importból pótoltuk. A kialakult helyzet tarthatatlan, ezért már intézkedések is születtek az állapotok javítására. Az állam és a cukoripar közös erőfeszítéseinek eredménye már 1972-ben jelentkezik: elérjük, hogy a cukorrépa vetésterületének kétharmad részén egycsírájú mag kerüljön földbe, az eddiginél könnyebben művelhető növény fejlődjék. Hasonló területen sikerül megvalósítani a komplex gépesítést, illetőleg a vegyszeres gyomirtást, emellett természetesen állandóan gondot fordítanak az átvétel modernebb formáinak kialakítására is. Nem utolsó sorban pedig napirenden van már a felvásárlási árrendezés is, így minden tekintetben ösztönzőbbé válik a cukorrépatermesztés. A vezérigazgató véleménye szerint — mint a továbbiakból kitűnt —, két, esetleg három éven belül megoldhatók a jelenlegi gondok, megvalósulhat, hogy a ma még 50—60 napos élőmunka-ráfordítás évente mindössze 8—10 napra csökkenjen, s így is jobbára a gépekhez kötődjék: a cukorrépával foglalkozni tehát nem jelent különösebb nehézséget a gazdaságokban. Ezután Decsi Ferenc, a Mátravidéki Cukorgyárak igazgatója ismertette a társulási szerződéstervezetet, s eközben beszélt az összesen 60,2 millió forintos beruházással megvalósuló hatvani keverőüzemről, amely állami támogatással, 49 százalékos ipari, illetve 51 százalékos arányú mezőgazdasági tőkéből a következő két évben teljesen elkészül, gazdáinak pedig „részvényeik” szerint kamatozik. A tervek szerint 1972. végén már 3400, utána 12 ezer, 1975-ben pedig már 34,6 ezer tonna UREBETIN elnevezésű fehérjepótló takarmányt termel és ad az állattenyésztéssel, szarvasmarha-neveléssel foglalkozó gazdaságoknak. Némi módosítással 33 tsz, három állami gazdaság és a tulajdonképpeni üzemvitelre megbízást kapott Hatvani Cukorgyár fogadta el a szerződést, s hitelesítette képviselőjének aláírásával. Végül a szavazás alkalmával lezártuk az 1971-es évet, kicseréltük a naptárakat, és megkezdtük az új esztendőt. Túljutottunk az év végi, ünnepi készülődések időszakán is, amely más ágazatok mellett, nem utolsósorban az élelmezési dolgozók vizsgája is volt, mit raknak az ország asztalára. A vizsgát kiállták, bár ez sok helyen rendkívüli erőfeszítéseket követelt. A sütőipari munkások például 12 óránként váltották egymást a forró ,,kemencéknél. Egyedül a fővárosban 143 vagon kenyeret sütöttek a karácsonyi műszakban, nem szólva a kalács, a bejgli és az egyéb finom pékárukról. Jól vizsgáztak a hús-, a tej-, az édes- és más élelmezési iparágak dolgozói is, hogy kielégítsék az év végi, szokásosnál, is nagyobb igényeket. Az élelmezési dolgozók fáradozása, munkája azonban nem értékelhető csupán az ünnepi kirakatok gazdagságában, fényében. Pártunk — a kormány intézkedésekben rögzített — életszínvonal-politikája messzemenően figyelembe veszi, hogy a lakosság jövedelmének 40—50 százalékát élelmiszerek vásárlására költi. Az alacsonyabb jövedelmű családok pedig jövedelmüknek az átlagosnál is nagyobb részét költik élelmiszerekre. Éppen ezért több iparágunkban rendkívüli erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a lakosságot több és jobb minőségű, alacsonyabb árú, olcsóbb élelmiszeripari termékekkel lássuk el, s exportkötelezettségeiknek is eleget tegyünk. Az élelmiszeripar dolgozói jelentős eredményekről adhatnak számot. Az 1971-es évben — a MÉM irányítása alatt álló vállalatok — közel nyolc százalékkal, a tanácsi vállalatok mintegy két százalékkal termeltek többet, mint 1970 azonos időszakában. A kormány húsprogramjának hatására ugrásszerűen megnövekedett a húsipar feladata. A kormányzat gazdasági intézkedéseinek eredményeként megnövekedett sertésállományból több hízott sertést vásároltak fel, mint eddig bármelyik évben. A húsipar 45 százalékkal több csontos sertéshúst dolgozott fel, mint az előző évben. Csaknem 12 ezer tonnával növekedett a vágott baromfi termelése. A fogyasztók körében gyorsan népszerűvé vált zacskós tej aránya több mint kétszeresére a forgalomba került tej közel 50 százalékára — növekedett. Ismeretes, hogy kenyérgabonából a jó munkaszervezés, a gépesítés és a nagy területen végzett vegyszeres gyomirtás eredményeként, az eddigi legjobb termésátlagokat érték el a gazdaságok. A búza minősége is kiváló, így jó lisztből nem lesz hiánya a sütőiparnak. A kormány — az elmúlt években — két ízben is foglalkozott a sütőipar helyzetével. Az ellátás színvonalának növelése, a sütőipar folyamatos fejlesztése, a sütőipari munkások munka- és életkörülményeinek javítása érdekében január 1-i hatállyal intézkedéseket foganatosított. Az élelmezésipar elmúlt évi mérlegéhez tartozik az is, hogy szinte valamennyi állattenyésztésből származó termék exportforgalma (a sajt és a vaj kivételével) növekedett, s ugyanakkor a belföldi ellátás jelentős javulásáról számolhatunk be. A munkatermelékenység javulása mind az állami, mind a tanácsi élelmiszeriparban elsődleges forrása volt a termelés növekedésének. Az 1971-es esztendő eredményeit csak az élelmezésipari munkások és vezetők közös összefogásával érhettük el. Ezért őszinte köszönet és elismerés illeti iparunk dolgozóit, vezetőit, tisztségviselőit, aktivistáit. Szakszervezetünk életében is jelentős esztendő volt a tavalyi. Az ÉDOSZ XL111. kongresszusán összegeztük eredményeinket és hosszabb távra felvázoltuk legfontosabb tennivalóinkat. Azóta társadalmi aktivistáink, az élelmezésipari dolgozók ezrei, tízezrei ismerkedtek meg a kongresszus határozataival és munkálkodnak annak valóra váltásán. Az elmúlt évben készültek el az öt évre szóló kollektív szerződések és a vállalatok középtávú tervei. Szakszervezeti bizottságaink és tisztségviselőink a vállalatok többségében felismerték a két feladat kapcsolatát, kölcsönhatását és körültekintően, eredményesen oldották meg feladataikat. Az új esztendőben tovább növekednek az élelmiszeripar feladatai. Még több, még jobb minőségű árut, nagyobb választékot kér az ország lakossága. Életszínvonal-politikánknak megfelelően, különösen nagy feladatok várnak a hús-, a baromfi-, a tej-, a hűtő-, cukor- és gabonaiparra. Ezek a feladatok a vállalatok belső tartalékainak az eddiginél jóval erőteljesebb mozgósítását követelik. A még hatékonyabb gazdálkodás egyik legfőbb akadálya a vállalati munka- és üzemszervezés jelenlegi színvonala. A szakszervezeti bizottságoknak is nagyobb szerepet kell betölteniük az üzemszervezés, a munkaszervezés fejlesztésében, az ezzel kapcsolatos tervek kidolgozásában és az üzemi munkások közötti felvilágosító és szervező munkában. A munka- és üzemszervezés korszerűsítése nagyon összetett feladat. Pontosabban kell meghatározni a célokat és kiadni a munkafeladatokat. Gondoskodni kell a munkafeltételek javításáról, ami szorosan összefügg a munkaidő jobb kihasználásával, a munkafegyelem és technológiai fegyelem szilárdításával. A szakszervezeti bizottságoknak is gyorsítaniuk kell azt a folyamatot, hogy a szervezés, a vállalatvezetés alapvető funkciójává váljék. Kollektív és egyéni érdeke ez valamennyi dolgozónak, hiszen csak a hatékonyság állandó és folyamatos fejlesztésével lehet elérni, hogy a vállalatok elsősorban önerőből növeljék a dolgozók bérét és személyi jövedelmét. A termelésnek, a kitűzött feladatok megvalósításának ezután is fő tényezője az élelmiszeripar 170 ezer dolgozója. Közülük évről évre többen, tavaly már a dolgozóknak közel fele kapcsolódott be a munkaversenybe, s a szocialista címet elnyert négy és fél ezer brigádnak az élelmezési dolgozók közel egyharmada már tagja. Különös gondot kell fordítani a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére, a termelés szervezetében betöltött egyre határozottabb szerepének elismerésére. Október végén a tejipar 300 szocialista brigádjának vezetője tanácskozott Budapesten és ez a tanácskozás is erőteljesen bizonyította a szocialista brigádmozgalom erejét, a benne rejlő tartalékokat, az élenjáró dolgozók igényét a jobb gazdasági és politikai tájékoztatásra, vállalatuk ügyéért, dolgozó társaikért érzett felelősségüket. Az 1972-es év jelentős eseménye lesz a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása, amely azt a célt tűzi ki, hogy számba vegye a mozgalom eredményeit, gondjait, s magasabb szintre emelje egész tevékenységét. Növekvő figyelmet kell fordítani a szakképzettség növelésére, különösen a nők és a fiatalok vonatkozásában. A konzervipar felismerte ennek jelentőségét. Hét vállalatnál 220-an tanulnak szakmunkásképző tanfolyamon, a IV. ötéves tervidőszakban 720 konzervipari dolgozó szakmunkássá képzését tervezik. A középiskolai tanulmányokat esti, vagy levelező tagozaton végzők 66,3 százaléka nő. Ezzel is magyarázható, hogy a konzerviparban két év alatt ötvenöttel nőtt a női vezetők száma. Kongresszusunk határozatát végrehajtva, ez évben tovább javítjuk az élelmezési dolgozók élet- és munkakörülményeit. Négy év alatt több mint 400 millió forintot költöttek az élelmiszeripari vállalatok szociális létesítményekre, de még mindig kevés az öltöző, a fürdő, a mosdó. Ezért is tűzi napirendre központi vezetőségünk a munkahelyi kultúra, a szociális ellátottság és a beruházások helyzetének vizsgálatát. Központi vezetőségünk a dolgozók, érdekvédelmének széles területét kívánja ellenőrizni, s ezzel is segíteni a jobb munka- és életkörülmények megteremtését. A szakszervezeti demokrácia fejlesztésével, olyan feltételeket kell teremteni, hogy tovább növekedjék a szakszervezeti tagság szerepe, fokozódjék a tisztségviselők cselekvőkészsége. Célunk, hogy a szakszervezeti demokrácia szélesítésével az ipar dolgozói aktív részesei legyenek a gazdasági és a társadalmi feladatok megvalósításának. Az élelmezésipar előtt ez évben is jelentős feladatok állnak. E nagyszerű feladatok megvalósításához kérjük az ipar minden dolgozójának segítségét, támogatását. Kívánunk szakszervezetünk központi vezetősége, elnöksége nevében eredményekben gazdag új esztendőt, jó egészséget, sok sikert az ipar minden dolgozójának, vezetőjének, tisztségviselőjének és aktivistájának. 11 tagú igazgatótanácsot és hattagú ellenőrző bizottságot alakítottak, s hozzáláttak az elképzelések megvalósításához Gyóni Gyula A hatvaniak társulásával kapcsolatosan a Cukoripari Vállalatok Trösztjénél még a következőket tudtuk meg: A IV. ötéves terv során nyolc cukorgyárnál hoznak létre hasonló nagyságrendű társulásokat. Ezzel a módszerrel lényegében összekapcsolják a cukorrépa-termesztést a szarvasmarha-programmal. Az így előállított takarmány előnyei: egy kilogramm húsra hizlalás a hagyományos takarmánnyal szemben 3—4 forinttal olcsóbb, az egy napi húsfelvétel az állatnál 20—25 százalékkal nő, vagyis ennyivel lecsökken a hizlalási idő, illetve ezért kevesebb férőhelyberuházási igény kell a mezőgazdaságban szarvasmarhahizlalás területén. A hatvaniakhoz hasonlóan decemberben a Sárvári Cukorgyár és 53 mezőgazdasági üzem között jött létre hasonló társulás. A hatvani keverőüzemben, tervek szerint mintegy 70 ezer darab szarvasmarha hizlalásához elegendő takarmányt tudnak majd előállítani. Ezekkel a közös társulásokkal, az itt termelt takarmány előállításával több millió dolláros importot lehet megszüntetni. ★ SIKEREKBEN BOLDOG ÚJ É lelmiszergazdaságunk sikeres esz-sztendőt zárt. Legfontosabb termelés- és gazdaságpolitikai feladatnokait összességében az eddiginél nagyobb tervszerűséggel teljesítette. Most már nemcsak azt jelenthetjük, hogy az ország kenyérszükségletét több éve biztonságosan, saját termésből elégítjük ki, hanem azt is, hogy a kenyér mellé több hús is jut, a húsprogram egyre erőteljesebben halad a megvalósulás útján. Politikánk jól szolgálja az alapvető célt: a szocialista élelmiszergazdaság továbbfejlesztését. Az emberek ismét tettekkel bizonyították, nagy szorgalommal, alkotó energiával, odaadásai akarnak és tudnak dolgozni a jól megfogalmazott célokért. Az új esztendő küszöbén az eddigi eredményes munkáért elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Fokozódó feladataink magasabb szintű megvalósításához egyben kérem az élelmiszeripar valamennyi dolgozójának segítségét. Ha a közös célok együttes vállalása jellemzi a jövőbeni emberi kapcsolatokat, akkor bizton remélhetjük, hogy 1972-ben is sikeresen haladunk tovább a megkezdett, jól bevált úton. Bízunk benne, hogy pártunk és kormányunk politikájának megvalósításában, társadalmunk igényeinek még jobb kielégítésében az új évben további sikereket érünk el. Ehhez kívánok tettekre serkentő, sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. DR. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 10 ezer tonna növényolaj A nyírbátori növényolajgyárban ez évben tízezer tonna növényolaj készül. A 47 méter magas, 600 vagon befogadóképességű magsiló Az olajgyár egyik része