Élelmezési Dolgozó, 1973 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Tanácskozott központi vezetőségünk (Folytatás az 1. oldalról) irányelvek alapján — határozzák meg a konkrét és részleges iparági feladatokat. A gazdálkodás minden szintjén biztosítják, hogy az élelmezésiparban folyó szocialista munkaverseny a belföldi és exportfeladatok teljesítése mellett minden munkahelyen elsősorban: a gazdasági hatékonyság javítását; az önköltség csökkentését, a munkatermelékenység 1912. évitől gyorsabb ütemű további növelését; a meglévő termelési kapacitások fokozottabb kihasználását; az előállított termékek minőségének javítását, a rezsi- és általános költségek csökkentését szolgálja. E célokait az eddigieknél jobban segítse elő az újító- és feltalálómozgalom. A vállalati szakszervezeti bizottságok szorgalmazzák, hogy jobban érvényesüljön az újítómozgalom irányítottsága. A munkaverseny-szervező tevékenység során törekedni kell arra, hogy az üzem- és munkaszervezés tömegmozgalommá szélesedjen. Minden területen meg kell teremteni a feltételeit a DH munkarendszer bevezetésének és alkalmazásának. Több jól képzett szakmunkást Szakszervezeti szerveink szorgalmazzák, és sajátos eszközeikkel segítsék elő, hogy a mennyiségében növekvő, szerkezetében változó élelmiszeripari termeléshez a szükséges szakmunkáslétszám rendelkezésre álljon. Az érvényes határozatok alapján biztosítják, hogy mind a szakmunkástanuló-képzés, mind a felnőttszakmunkás-képzés olyan mértetű telyen, ami megfelel a ■ differenciáltan fejlődő ,ága■ zatok követelményeinek. A felhígult létszámösszetételben fontos követelmény, hogy növekedjék a szakképzett munkaerőlétszám aránya, mert ez egyik biztosítéka a termelékenység további gyors ütemű növekedésének, a minőség javításának, az élőmunka hatékonyság emelésének. Különösen vonatkozik ez a hús- és a sütőipar létszámösszetételére, ahol jelenleg több szakmunkást igénylő területen betanított és szakképzetlen munkaerőt alkalmaznak. A tej-, a dohány- és a szeszipar termelésében számolni kell — a bekövetkezett fogyasztói árváltozás miatt — a gyártmányösszetétel szerkezeti változásával Erre mindhárom iparágban fel kell készülni. A termelés szerkezetét rugalmasan úgy változtassák, hogy az a fogyasztás oldaláról problémát ne okozzon. Politikai felelősséggel a bérintézkedések végrehajtásáért Érezzük politikai felelősségünket a KB határozatában kimondott bérpolitikai intézkedések végrehajtásáért E felelősség kell hogy áthasson minden vállalati és üzemi szakszervezeti szervezetet, amikor a határozatnak megfelelően a bérfejlesztést differenciáltan, a dolgozók igazságérzetével, a szocialista bérezés elveivel egyezően realizálják. A végrehajtandó bérintézkedéseknek egyben biztosítani kell hogy az élelmezésipar termékeinek előállításában a jövőben is meghatározó szerepe legyen a gazdasági hatékonyságnak. Ebből következik, hogy 1973-ban a szocialista munkaversenyt, az üzem- és munkaszervezést, a bérezést és a jutalmazást együttesen és jobban célszerű és kívánatos a hatékonyság növelésének szolgálatába állítani. Mindenütt, ahol lehetséges a szocialista munkaverseny és az anyagi ösztönzés által is serkentve, a vezetés és a dolgozó kollektívák tevékenységüket a termelékenység növelésére összpontosítsák. Az élelmezésiparra is érvényes az a megállapítás, miszerint a munkások és művezetők keresete nem emelkedett a kívánt mértékben. Központi vezetőségünk ezért örömmel fogadta az MSZMP KB határozatát, amely lehetővé teszi az élelmezésipari munkások és művezetők kereseti arányainak központi bérintézkedésekkel történő javítását. A saját erőből történő bérfejlesztés felhasználásánál arra kell törekedni, hogy abból a munkások és alkalmazottak, létszámarányuknak megfelelően részesüljenek. Szakszervezeti szervezeteink a gazdasági vezetőkkel együtt alakítsák ki a végrehajtásra kerülő bérfejlesztés szakszámok szerinti és szakszámonkénti arányait. A kialakított elveket és arányokat a dolgozókkal történt ismertetés és megvitatás után a kollektív szerződések 1973. évi módosításakor vegyék figyelembe, illetve ezt a szerződésekben rögzítsék. Munkavédelem, szociális ellátottság A munkavédelemben az előrehaladás ütemének gyorsítását a KB határozatban is megjelölt központi intézkedéseken, beruházásokon túl a helyi lehetőségek felhasználásával, a pénzeszközök koncentrált és célszerű elosztásával érjék el. Hatásosabban kell szorgalmazni a munkafolyamatok, ezen belül is a termelés és anyagmozgatás gépesítését, a technológiai folyamatok automatizálását, a muskteg-, érsőbiztonsági fegyelem betartását. Szakszervezeti szerveink hassanak oda, hogy a termelési intézkedésekkel egyidőben javítsák a munkakörülményeket, gondoskodjanak a gépek biztonságos üzemeléséről, a baleseti óvórendszabályok betartásáról, a munkavédelmi fegyelem szigorú érvényesítéséről. A központi tervekben előírtakon túl további intézkedések szükségesek a vállalatoknál, az üzemekben a dolgozók egészségügyi helyzetének jobb ellátására, szociális viszonyaik fejlesztésére. Szakszervezeti szerveink szorgalmazzák, hogy csökkentsék az üzemek zsúfoltságát, hozzanak intézkedést a munkát gátló, nehezítő körülmények felszámolására, a környezet védelmére, az egészségesebb, tisztább munkahelyek kialakítására. Politikai szükség, hogy a következő években — nem elhanyagolva a többi iparágban is szükséges teendőket — az eddiginél gondosabban foglalkozzanak az alacsony keresetűek, a nagycsaládosok, a gyermeküket egyedül nevelő nők, az alacsony nyugdíjat élvezők szociális helyzetének javításával. A rendelkezésre álló különböző eszközök céltudatosabb felhasználásával, különösen a tej-, a dohánya szesz- és a húsiparban szükséges intézkedéseket tenni. Továbbra is fontos feladat a vállalati béren kívüli juttatások összegének és arányának növelése, a dolgozók szociális helyzetének javítása. Szakszervezeti szerveink ne fogadjanak el olyan válalati terveket, amelyekben nem írják elő a lehetőségeken belül várható, szükséges intézkedéseket, a juttatások különböző elemeinek szinttartására, fejlesztésére. Érvényt kell szerezni az iparágakban, a vállalatoknál szakszervezetünk XLIII. kongresszusa azon határozatának, amely ajánlotta hogy közös anyagi alapok létrehozásával létesítsenek az élelmezésipari bázishelyeken vállalati rendeltetésű szociális intézményeket. Feladatunk: a szocialista közgondolkodás erősítése Szakszervezeti tevékenységünk végzése során mindig abból kell kiindulnunk, hogy a szocialista közgondolkodás társadalmi méretű erősítése a szakszervezeti mozgalomnak igen fontos feladata. Ezért elsősorban a munkahelyeken kell erősítenünk ideológiai nevelő munkánkat, agitációs és propagandatevékenységünket. A szakszervezeti nevelő munka minden szintjén alapvető követelmény a fizikai, továbbá a jól végzett munka erkölcsi, anyagi megbecsülésére, népszerűsítésére, a közösségi élet fejlesztésére, a szocialista hazafiság és internacionalizmus elmélyítésére való ösztönzés. Szervezeteink és aktivistáink következetesen lépjenek fel az önzés, az anyagiasság ellen, az emberi együttélés szabályait, erkölcsi normáit semmibe vevő, az emberek önérzetét sértő, gorombáskodó megnyilvánulásokkal szemben. Az agitációban és a propagandában kapjon nagyobb súlyt a munkahelyi demokratizmus, az üzemi munkaverseny és annak nyilvánossága. Foglalkozzanak többet és hatásosabban a helyi vállalatpolitikai kérdésekkel. Gondoskodni kell arról, hogy újabb akciókkal, folyamatosan segítsék a szocialista brigádok törekvéseit az önművelődésre, kulturálódásra, a tartalmasabb szórakozásra. Iparunk komplex fejlesztésének egyik kulcskérdése a sokoldalúan kíúbélt, sigkpuin, kás. A tudományos-technikai fejlődés iparunkban is sürgeti a szakmunkás- és szakemberképzés gyorsítását. Szakszervezeti szerveink az eddiginél is hatékonyabban segítsék elsősorban a felnőttszakmunkás-képzést. Hatékonyabb propagandával, meggyőzéssel segítsék a tanulási lehetőségek jobb kihasználását. Javítsuk szakszervezetünk tömegkapcsolatát A kongresszusi határozatokkal összefüggésben az MSZMP KB novemberi határozatának végrehajtása érdekében; minden szinten tovább kell emelni az irányító, vezető, szervező munka színvonalát A feladatok megoldása nem nélkülözheti a dolgozók társadalmi és közéleti aktivitásának, felelősségérzetének növekedését. Hatékonyabbá kell tenni a szakszervezeti és üzemi demokráciát, kedvezőbb feltételeket teremtve a dolgozóknak a közügyek intézésében történő részvételének. Minden szinten javítani kell szakszervezetünk tömegkapcsolatát, s el kell érni, hogy a választott vezető testületek tagjai — szűkebb munkaterületükön túl — rendszeresen vegyenek részt a szakszervezeti és közéleti munkában. A tanácskozáson felszólalt Gruber István, dr. Kiss Margit, Vinszlay Gyula, Varga Sándor, Varga József, Karakas László, Licsák Mária, Dr. Szilágyi László. Központi vezetőségünk az előterjesztett anyagokat, a szóbeli kiegészítések, s az elhangzott hozzászólások, javaslatok figyelembevételével tudomásul vette, illetve elfogadta. 2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Gazdálkodjunk felelősséggel A költségvetés-készítés mint fogalom ma már nem egy szűk, szakmai kifejezés, hanem bevonult mindennapi életünkbe. Költségvetést készít a családanya karácsony előtt, és rövvidebb, hosszabb távon a leg-több család. Tervez és számol a termelőmunka derékhadai is, a szocialista brigádok, s természetesen a vállalatok, egy-egy iparág és végül az egész ország időiről időre fel is méri az elképzeléseket, szám-ba veszi az elért eredménye- ket. Mindezt miért írtuk le? Mert ez a szakszervezeti mozgalom is, a kisebb családtól — az alapszervezetektől, a műhelybizottságoktól kezdve — a nagyobb családig, közösségig, azaz megyei, országos szintig ezekben a hónapokban készítette el és hagyatta jóvá a tagsággal, illetve a választott testületekkel 1973. évi költségvetési elképzeléseit, előirányzatait. Az alapszervezeteik néhány évvel ezelőtt közvetlenül csak a beszedett tagdíjbevétel 35 százalékával rendelkeztek, azaz országosan mintegy 8—10 millió forinttal. Az elmúlt években — a bér- és jövedelemviszonyok javulásával együtt s emellett — a tagság által befizetett tagdíjak több mint 50 százalékos részben az alapszervezeteknél kerülnek tervezésre és felhasználásra, továbbá 5 éve a garantált, illetve az „R”-alapból kiegészített szociális, jóléti, kulturális és sportforrások — melyek vállalati eszközök ugyan — tervezése, felhasználása ugyancsak a helyi szakszervezetek döntési jogkörébe került. Ez azt jelenti, hogy az 1973. évben a tagdíjköltségvetés és a jóléti felhasználási tervek együttesen közel 60 millió forintot jelenítenek. Az olvasó, aki termelési tanácskozásokon saját vállalatának, vagy iparágának nagy számait ismerheti meg, vagy a napilapokból, tv-ből, rádióból az állami költségvetés milliárdokban kifejezhető nagyságrendjét, talán hajlamos első pillanatban arra gondolják, jeztai ppr millió forint élelmezésipari országos vonatkozásban nem olyan nagy összeg, hogy túlzott jelentőséget, figyelmet érdemelne. Gondolom, az olvasó is felfigyel rá a jövőben, ha egy kicsit a számok mögé nézünk. De feltétlenül biztosak lehetünk abban, az adott szakszervezeti alapszervezet tagsága igényli, hogy a befizetett tagdíjából és egyéb forrásokból rendelkezésre álló összegek felelősséggel, hatékonyan kerüljenek felhasználásra. A költségvetési tervek előkészítő munkája évről évre javul. Azonban minden terv annyit ér, amennyi abból a hétköznapokon, a gyakorlati munkában realizálódik. A tervek a tagság egyetértésével jelentős előrelépést jeleznek az elkövetkezendő évre. Természetesen az igények — miként ezt minden vonalon tapasztaljuk — a jövő évben is túlhaladják a lehetőségeket. De a lehetőségekkel jól sáfárkodva, sok minden megoldható. Elrontani csak a meglevőt lehet — ez az alapigazság e területen is érvényes. Alapszervezeteink 8,8 százalékkal, több mint 3 millió forinttal több tagdíjbevétellel számolnak. Ennek teljesítése azonban elsősorban nem pénzügyi feladat. Sokkal többről van szó. A tervek — mozgalmi, politikai célkitűzésként — a szervezett dolgozók számának 3000 fővel való növelését, a szervezettség országos átlagának 95 százalékos szintre történő emelését célozzák. Az egy főre eső átlagdíjak — a bér- és jövedelemnövekmények függvényében s a tagdíjfizető készség további erősítésével — terv szerint elérik a 21 Ft-ot. Ha ez megvalósul, feltétlenül szervezeteink erősödését, a mozgalmi munka eredményességét fogják biztosítani s egyúttal a pénzügyi forrásnak is kedvező kerete jön létre. A kiadások többek között olyan csoport- és egyéni érdek kielégítését kívánják biztosítani, mint többek között segélyekre előirányzott 7 800 000 Ft, szociális feladatokra, beszerzésekre 1 600 000 Ft, kulturális tevékenység vitelére 3 600 000 Ft, végül sportélet anyagi hátterére 1 029 000 forint. Ezekhez az összegekhez természetesen a már említett jóléti előirányzatokból származó összegek emelő tényezőként hozzájárulnak további jelentős nagyságrendben. Ha a bevételi oldalnál hangsúlyozzuk a politika elsődlegességét, feltétlenül ezt kell hangsúlyoznunk a kiadások, felhasználások vonatkozásában is. Nem mindegy, hogy a különböző költségráfordítások mennyiben indokoltak, a takarékosság szem előtt tartásával történik-e, s nem utolsósorban mozgalmi értelemben hatékonyan szolgálja-e céljainkat, a tagság közvetlen, vagy közvetett igényét,, elvárásait. E területen is előbbre szükséges lépni. A növekvő igények, a bővülő anyagi lehetőségek erre is köteleznek. Dr. Szilágyi László Kitüntetettjeink SOÓS ISTVÁN, a Hajdú-Bihar megyei Sütőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának függetlenített titkára — nyugállományba vonulása alkalmából, több éves eredményes munkája elismeréséül Munka Érdemrend ezüst fokozatú kitüntetésben részesült. A kitüntetést 1972. december 16-án dr. Tamás László főtitkár adta át LIPTÁK JÁNOS, a Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat függetlenített szb-titkára — nyugállományba vonulásakor — közel két évtizedes eredményes munkája elismeréséül Szakszervezeti Munkáért arany fokozat kitüntetést kapott. A kitüntetést 1973. január 9-én Fekete Béla titkár adta át. Beszámoló a megyebizottságon Két év munkáját vizsgálta meg az ÉDOSZ megyebizottsága, amikor,a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat,szakszervezeti tanácsának és szakszervezeti bizottságának tevékenységét elemezte. B. Tóth János, a vszb titkára szóbeli kiegészítőjében is arról beszélt, hogy az utóbbi időben növekedett a szakszervezeti munkában részt vevő aktívák száma. A különböző szintű előadásokkal, tanfolyamokkal, a szakszervezeti iskolákban való részvétellel az aktívák jobban megismerték kötelességeiket és jogaikat, kialakult a partneri viszony a gazdasági vezetés és a szakszervezeti tisztségviselők között. Ezt erősítette meg Marosi Károly, a vállalat igazgatója, aki kiemelte: A szakszervezet segítségét sok esetben igénybe kell venniük ahhoz, hogy a vállalat előtt álló termelési feladatokat megoldják, s megértessék a dolgozókkal, sokszor a vállalat sem tud azonnal eleget tenni a jogos igényeknek, például a szociális ellátás terén, éppen a múlt káros örökségei miatt. Az üzemi szervek hatáskörének rögzítésével, a helyi gazdasági vezetéssel azonos feladatok révén egyre kevesebb azon panaszok száma, ami a szakszervezeti bizottsághoz kerül, hiszen már helyben orvosolni tudják a dolgozók sérelmeit. Ugyancsak az elemidezsiderácia érvényesülése mutatkozik meg abban, hogy a rendszeresen megtartott műszaki konferenciákon, termelési tanácskozásokon, szocialista brigádvezetők értekezletén, ifjú szakmunkások tanácskozásán mindenki elmondhatta kérdéseit, problémáit, s az előadók felkészültek a válaszadásra is. Ezeknek tudható be, hogy a szétszórtság ellenére is, a tervszerű munka révén elérték az alapszervezetek 95 százalékos szervezettségét, a tagdíjtervek teljesítését. A szakszervezeti bizottság a legfontosabb kérdéseket tárgyalja ülésein — két év alatt 32 alkalommal gyűltek össze vállalati kérdések eldöntésében. Bár a megyebizottság véleménye szerint, mivel a termelésből kell kivonni az szb-tagokat, kevesebb üléssel is eredményt érhettek volna el, összességében viszont a beszámoló és a kérdésekre adott válaszok alapján olyan kép alakult ki a gabonások szakszervezeti munkájáról, annak vezető, irányító és ellenőrző tevékenységéről, hogy a mai, a szakszervezeti munkában megnövekedett feladatoknak eleget tettek, sikerrel dolgoznak választóik és a vállalat érdekében. Lányi Botond FIATALOK A BERUHÁZÁSÉRT Az ÉDOSZ Csongrád megyei bizottsága napirendre tűzte a megyei élelmezésipari vállalatainál folyó beruházások vizsgálatát. Ismeretes, hogy a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat vágóhídi rekonstrukciója és új szalámigyára a Gazdasági Bizottság által jóváhagyott, kiemelt beruházás. Egy évvel ezelőtt a vállalat fiataljai védnökséget vállaltak az építkezés felett, amelyről Tápai László, a vállalat KISZ-bizottságának titkára a következőket mondta el: A fiatalok igen sokat tettek azért, hogy zökkenő nélkül haladjon a munka. Eddig hét alkalommal, esetenként mintegy hetvenen segítettek a régi épületek lebontásában, a téglák megtisztításában, tereprendezésben. Egy alkalommal lengyel és NDK-beli diákok is segítettek ebben a munkában. Amint ezt a kivitelező vállalat, a DELÉP vezetői is elismerik, a beruházás jelenleg jól halad, az előírt terveknek megfelelően készülnek az üzem létesítményei. Érezhető, hogy minden olyan vállalat, amely e beruházásban érdekelt, akár a berendezések, vagy gépek szállításában működik közre, a KISZ- védnökség hatására a szokásosnál nagyobb felelősséget érez az itt folyó beruházás iránt.