Élelmezési Dolgozó, 1974 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Tanácskozott központi vezetőségünk [Nlevelemunkáhk sajátos arculata December 21-én az, 1973-as esztendő utolsó tanácskozására jött össze szakszervezetünk központi vezetősége, hogy több fontos kérdést vitasson meg. Napirenden szerepelt: " Tájékoztató a központi vezetőség két ülése között végzett fontosabb munkákról. « Jelentés a politikai nevelőmunka helyzetéről és javaslat szakszervezetünk kultúrnevelési és sportprogramjára. Előadó: Kökény István. © Javaslat az ÉDOSZ 1974. évi költségvetésére. Előadó: Fekete Béla. O Javaslat az ÉDOSZ KV és elnökség 1974. évi munkaprogramjára és a félévi ülésrendjére. Előadó: Fekete Béla. Előadó: dr. Tamás László. Napjainkban társadalmi előrehaladásunk kulcskérdése a gazdasági építő munka mellett a szocialista világnézet térhódítása, a szocialista tudat erősítése. Az élelmezésipar népgazdaságunk sajátos területe, így nevelőmunkánk is sajátos arculattal jelentkezik. Szakszervezeti tagságunk mintegy fele nődolgozó, a vidékről naponta bejárók 23,5 százalékot tesznek ki. Az utóbbi néhány évben meggyorsult iparunk technikai színvonalának fejlődése és ebből következően jogos igényként jelentkezett a szakmai és általános műveltség fokozása. Nevelőmunkánk az üzemekhez kötődik, s érinti a közel kétszázezer élelmezési munkást. Az eredmény tükröződik az ipar feladatainak megoldásában, a dolgozók politikaierkölcsi állásfoglalásában, magatartásában, a kulturális és általános műveltség szintjének emelkedésében, s nem utolsósorban szakszervezetünk szervezeti életében. Célunk, hogy minél több emberhez eljussunk, differenciáltan szóljunk. Ezért különös figyelmet fordítottunk a tisztségviselők, aktivisták informálására, tájékoztatására. Megkülönböztetett figyelmet kapott — munkánk során — a szocialista brigádmozgalom, az élelmezésiparban dolgozó ifjúság és a nődolgozók. Az eredményes rétegmunkának azonban még nagyon az elején tartunk. Elért eredményeinket problémák is kísérik. Az élelmezésipari munkások világnézeti nevelésében, műveltségi színvonaluk emelésében jelentős gondunk, hogy még mindig vannak fehér foltok, olyan dolgozói rétegek, amelyek kimaradnak, vagy, amelyekhez csak részben jut el szakszervezetünk nevelő hatása. Ilyenek: a bejáró dolgozók, a segédmunkások, a néhány főt foglalkoztató kisüzemek és a telephelyek dolgozói. Nevelőmunkánk segít alakítani az üzemekben az olyan légkört és gyakorlatot, amelyben nagyobb megbecsülést kap a munka, a kétkezi munkás, amely ösztönöz a munkahelyi és üzemi demokrácia kiszélesítésére. Ebben azonban még sok mulasztást kell pótolnunk. KÖNYVTÁR, MŰVÉSZETI MUNKA Szakszervezetünk kezelésében mintegy 350 ezer könyv van országosan. Az élelmezésipar üzemeiben működő könyvtárak száma 278. A szakszervezeti könyvtárak zömében társadalmi munkás és tiszteletdíjas könyvtárosok dolgoznak, akik nehéz körülményeik ellenére is igen tiszteletre méltó eredményeket érnek el. Az élelmezésiparban 128 műkedvelő művészeti együttes és kör működik 2633 fővel. Ezek az együttesek és körök legjellemzőbb formáit az ének- és zenekarok, fotószakkörök és irodalmi színpadok jelentik. Bár szakszervezeti szerveink nagyon fontos tevékenységüknek tekintik az öntevékeny művészeti munka támogatását, mégis gyakori a tiszavirág életű irodalmi színpad, illetve táncegyüttes. Igaz az, hogy az öntevékeny művészeti együttesek fenntartása rendkívül költséges, a megszűnés okai között éppen ezért több esetben az anyagi fedezet szűkössége vagy hiánya húzódik meg. FELPEZSDÜLT A KULTURÁLIS ÉLET Eredményesen folyik szakszervezetünkben a politikai oktatás. A szervezett dolgozók 18,6 százaléka vesz részt a szakszervezeti szemináriumokon. Az elmúlt évek legfontosabb feladata volt az oktatás tartalmi munkájának javítása, a színvonal emelése. Szakszervezetünk minden szinten nagy figyelmet fordít a szocialista brigádok kulturális munkájának szervezésére és irányítására. A szocialista brigádok kulturális munkájának segítségében — egyebek között — igen jó tapasztalatokat szereztünk a szocialista brigádok szellemi vetélkedőinek szervezésével. Ezek a vetélkedők, lehetőséget és formát is adtak a dolgozók művelődési igényeinek kielégítéséhez. A vetélkedővel politikai cselekvő aktivitásra kívántuk mozgósítani a szocialista brigádok tagjait. Az általános műveltség, a kulturálódás növelése mellett ugyanakkor jelentős szerepet kapott a munkavédelem és a munkaegészségügy is, mivel ennek iparunk sajátosságából eredően nagy jelentősége van. A szocialista brigádok szellemi vetélkedői elérték céljukat. Eredményes eszköze lett a komplex művelődésnek, a kulturális vállalások teljesítésének. A felkészülés és maga a vetélkedő felpezsdítette az üzemek kulturális életét. Szocialista brigádjaink tömegesen vállalkoztak a vetélkedő keretein belül tanulásra, önképzésre. Végül is több mint 20 ezren vettek részt e nemes versenyeken. JAVULT A TÖMEGSPORTTEVÉKENYSÉG Egyenletes fejlődés mutatkozik szakszervezetünk testnevelési és sportmozgalmában is. Javult a tömegsport-tevékenység folyamatossága. Alapszervezeteink rendezvénysorozatokat alakítanak ki az egész éven át folyó sportolás biztosítására. Az üzemi, vállalati házi bajnokságok hagyományos jellegének kialakulása színesedett és bővült az iparágak dolgozóinak sporttalálkozóival. Az elmúlt évben fellendült természetbarát mozgalmunk is. Ifjúsági labdarúgó-válogatottunk a Magyar Szakszervezetek Nemzetközi Tornáján egy alkalommal második, két alkalommal harmadik helyezést ért el. A testnevelési és sportmunka fejlődését szolgáló anyagi ráfordítások — mind vállalati mind szakszervezeti forrásait tekintve — növekedtek, bár korántsem a tényleges igényeknek és lehetőségeknek megfelelően. KEDVEZŐTLENEK AZ ANYAGI FELTÉTELEK Szakszervezeti szerveink egyre inkább a jó gazda módjára használják fel a kulturális alapokat. Az általában kedvező tendenciák mellett vizsgálataink és tapasztalataink mégis azt bizonyítják, hogy kulturális intézményeink a művelődési otthonok és könyvtárak több helyütt komoly anyagi nehézségekkel küzdenek. Ellenőrzéseink során megállapítottuk, hogy a szakszervezeti csoport vagy annak a kulturális költségvetésből való részesedése az üzemek többségében stagnál. Nem ritka az sem, hogy a kulturális célokra tervezett összegeket másra használják fel. A nevelőmunka anyagi feltételei tehát nem fejlődnek kellő mértékben. FELADATAINK Nevelőmunkánk legfontosabb tartalmát továbbra is az adja, hogy segítse az élelmezésipar előtt álló feladatok teljesítését, serkentse a dolgozókat a hatékonyság növelésére,a lakosság élelmezésipari termékekkel való mind magasabb szintű ellátására. Alapvető követelménynek tartjuk a fizikai, a jól végzett munka erkölcsi-anyagi megbecsülését, népszerűsítését, a közösségi élet fejlesztését, a szocialista hazafiság és internacionalizmus elmélyítését. A nevelőmunka erejével el kell érni, hogy szakszervezeti tisztségviselőink és aktivistáink az eddiginél következetesebben lépjenek fel az önzés, az anyagiasság ellen, az emberi együttélés szabályait, erkölcsi normáit semmibe vevő, az emberek önérzetét sértő, gorombáskodó megnyilvánulásokkal szemben. Szakszervezeti szerveink segítsék a tanulási lehetőségek megteremtését, üzemi iskolák, tanfolyamok szervezését. A rövidített képzési idejű általános iskolai tanulás lehetőségeit fel kell használni arra, hogy növekedjen a dolgozók iskolázottsági szintje. Elnökségünk szakszervezetünk sportmozgalmát, a kétszázezer élelmezési munkás testnevelési és sportigényeinek kielégítését, az igények felkeltését és az ehhez szükséges feltételek megteremtését fontos érdekvédelmi feladatnak tekinti. Kiemelten kell kezelni az üzemi sportot, a tömegsportot, a munnkahelyi sportot, tehát a tömegek testnevelését és sportját, így évi feladatainkat mindezek figyelembevételével alakítjuk ki nagy körültekintéssel és részletesen. A központi vezetőség vitájában felszólalt: dr. Kiss Margit, Gulyás Lajos, Juhász Lászlóné, Farkas Gyula, Járossy Ferenc, Szabó Sándor, Horváth László, Szederkényi Jenőné, dr. Tamás László, Kökény István, Fekete Béla. Vezetőtestületünk tartalmas vita után az előterjesztett anyagokat egyhangúan elfogadta, illetve tudomásul vette. Végezetül Háber Sándor alelnök megköszönte az 1973. évi eredményes munkát, s központi vezetőségünknek, rajtuk keresztül az élelmezésipar minden dolgozójának, tisztségviselőjének, aktivistájának sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánt. • LXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1 FORINT JANUÁR VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÉLELMEZES IPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA Az 1973. évben végzett alkotómunka megérdemelt örömével és a jövőbe vetett bizalommal köszönthetik az új esztendőt az élelmiszeripar dolgozói. Visszatekintve az 1973-as esztendőre, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az élelmiszeripar — a kedvezőtlen időjárás, a járványos állatbetegségek ellenére — eredményesen valósította meg a párt és a kormány által meghatározott feladatokat, újból nagy lépést tett előre a X. kongresszus határozatai és a IV. ötéves terv megvalósítása útján. Az élelmiszeripar dolgozóinak helytállása, szorgalmas munkája, az ágazatok és üzemek javuló együttműködése, a termelés korszerűsödése, a hatékonyság növekedése, az üzem- és munkaszervezés javulása tette lehetővé a társadalom élelmiszerfogyasztási igényeinek még magasabb szintű kielégítését, az élelmiszerexport jelentős növelését. Egyes termelési ágakban újabb kimagasló eredmények születtek, biztatóan halad a kormányprogramok végrehajtása. Jól tudjuk azonban azt is, hogy egyes termékekből még nem sikerült teljesen vagy nem sikerült megfelelő áron kielégíteni a társadalom szükségleteit. Az élelmiszeripar 1974. évi legfontosabb feladatait pártánk központi bizottságának novemberi és az Országgyűlés decemberi ülése meghatározta. Legfőbb törekvésünk, hogy az új esztendőben tovább javítsuk lakosságunk élelmiszerellátását, növeljük az exportot. Kiemelt feladatnak tekintjük továbbra is a szarvasmarha-tenyésztés, a zöldség-, gyümölcs-, cukorrépatermesztés fejlesztését, az élelmiszeripari feldolgozás bővítését, korszerűsítését. Valamennyi ágazatunkban javítanunk kell az üzem- és munkaszervezést, a munka termelékenységét és a hatékonyságot. Búcsúzva az óévtől, a minisztérium vezetése, munkatársai és a magam nevében köszönetemet és elismerésemet fejezem ki az élelmiszeripari üzemek és vállalatok valamennyi dolgozójának az 1973 évben végzett eredményes munkáért. Kérem, hogy az új esztendőben újabb lendülettel, még nagyobb odaadással munkálkodjanak céljaink megvalósításáért, az élelmiszeripar fejlesztéséért, egész társadalmunk javára. Kívánok mindannyiuknak jó egészséget, sikerekben gazdag, boldog új esztendőt! Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Győzték az ünnepi forgalmat Az ünnepek, nálunk, hagyományainknak megfelelően a családi élet nagy eseményei. A lakosság ellátása fokozott gondot ad, rendkívüli munkacsúcsot kíván az élelmezésiparban dolgozóktól. Ez az igénybevétel azonban nem terhes kötelességszámba megy iparágunkban, hanem jó felkészülést, szervezett és odaadó munkát eredményez, öt jelentősebb vállalatunk gazdasági vezetőit az ünnepi csúcsról az emberi helytállásról kérdeztük. íme, a válaszok: • Budapesti Húsipari Vállalat, Németh Károly termelési főmérnök: — Az ünnepi héten 36 ezer darab sertést vágtunk le és dolgoztunk fel, hatezerrel többet a szokásosnál, és 68 vagon húskészítményt, 145 vagon sertés-, valamint 33 vagon marhahúst szállítottunk ki a fővárosi üzletekbe. Nem volt könnyű feladat helytállnunk, de munkánkat nemcsak közellátási, élelmezési, hanem poli,tikai feladatnak is tekintjük. Egész kollektívánk erejét megfeszítve és mondhatom zokszó nélkül vállalta a túlórázást, , a szabadszombati munkavégzést, mert így érezték természetesnek, az ügy érdekében. Ugyanakkor a választékunkat is bővítettük. Naponta 50 féle terméket juttattunk el fogyasztóinkhoz. Legnagyobb jutalmunk, hogy a családok, a háziasszonyok, elégedettek voltak munkánkkal, s mindent megtaláltak, amit az ünnepi asztalra terveztek. • Fővárosi Sütőipari Vállalat, Nagy Ferenc termelési osztályvezető. — Az ünnepek előtt a Fővárosi Tanács illetékeseivel egyeztettük terveinket és teljes munkaprogramunkat A korábbi évek igényeinek tapasztalatai alapján 174 vagon kenyeret sütöttünk és a megrendeléseken felül 2 vagon kenyeret tartalékoltunk. Központi ügyeletet tartottunk az ünnepi forgalom ideje alatt, s minden bejelentésre azonnal kivittük a kért árut Karácsonyra 3,5 millió péksüteményt, 11 vagonnyi kalácsot sütött 1300 fizikai dolgozónk, s ha kellett 10—12 órát is álltak a kemencék mellett. A szállításban 280 csoportunk vett részt, naponta több fuvarban juttattuk el a friss árut a főváros 2800 üzletébe. A kalács- és péksüteményigény 15 —17 százalékkal nőtt meg az ünnepekre, s mi hiánytalanul minden kérést kielégítettünk. Hogy fáradtak vagyunk-e? Természetesen megviselt bennünket az ünnepi csúcs, de van jóízű fáradtság is, amit a jól végzett munka öröme feloldoz az emberekben. • Budapesti Tejipari Vállalat, Ópéczy Endre kereskedelmi főosztályvezető: — Nálunk a hóesésre, a fagyra, a szállítási nehézségekre mind, mind fel kellett készülni, s ebben a legtöbbet a munkabrigádok áldozatos és fegyelmezett munkája jelentette. Súlyban 120 vagonnyi tejet és tejterméket juttattunk el pontos menetrend szerint és időben az üzletekbe. Egymillió liter tej fogyott el az ünnepekre, 25 százalékkal több mint megelőzően és 105 ezer pohár tejszín is vevőre talált. • Pest megyei Pincegazdaság, Zsivoczky Ferenc, értékesítési osztályvezető: — Mi az ünnepek előtt napi húszezer palackról, napi negyvenezerre növeltük a kiszállítást, s ebben a hallatlan nagy erőfeszítést igénylő munkában a legkiemelkedőbben három munkabrigádunk. Vízi József, Gazsi József és Zólyomi Ferenc szállítóbrigádjai álltak helyt. Pezsgőben az árleszállítás következtében, de az ünnepi hangulat eredményeként is óriási forgalmat értünk el, 450 ezer palack jutott ki a megye üzleteibe. • Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat nagykereskedelmi kirendeltségének igazgatója, dr. Kovács Lajos mondotta: — Rajtunk nem múlott az ünnepi lakoma. A szokásos 35 vagon helyett 75 vagon baromfit juttattunk a budapesti családok asztalára. Úgy segítettünk magunkon, hogy a vidékről beérkező kamionokból nem a raktárakba, hanem egyenesen szállítókocsijainkra raktuk az árut. Ezzel az üzemszervezési, munkaszervezési „ötlettel” tudtuk csak kivágni magunkat a szorító nagy feladatból. Másik nagyon bevált szervezési megoldásunk, hogy áthelyeztük a szállításhoz a gépkocsiszerelőket is, akiknek becsületére legyen mondva, zokszó nélkül vállalták az autóvezetést. Ami az ellátást illeti: 12 vagon — általában háromkilós — pulykát tudtunk az ünnepekre biztosítani, s teljes mértékben kielégítettük a háziasszonyok igényét. A hat vagon hízott liba is időben kiszállításra került, s idén 2 vagon liba májustól került eladásra vásárlóink legnagyobb örömére. Ez volt a mi karácsonyi meglepetésünk a pestieknek a nyolc vagon pecsenyekacsán és a baromfin kívül. Kollektívánk mindent megtett, s a jól végzett munka után mi is örömmel ünnepeltünk. Ilyen és ehhez hasonló beszámolókról írhattunk volna bármely élelmezésipari vállalatról. Az élelmezésipar közel 200 ezres nagy családja nagyszerű helytállást bizonyított az 1973-as esztendő utolsó napjaiban is. Szakszervezetünk ezúton mond köszönetet az áldozatos munkáért és kíván jó egészséget, eredményekben, sikerekben gazdag, boldog új esztendőt az ipar minden dolgozójának, vezetőjének, szakszervezeti tisztségviselőjének és aktivistájának.