Élelmezési Dolgozó, 1975 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975: A NŐK NEM ÉVE Jó tapasztalatok Csongrádban A megyebizottság mellett működő nőbizottság összegezte az ÉDOSZ elnökségének 1970- ben, a nőpolitikai határozat végrehajtására hozott irányelveit és a következőket állapította meg: A Csongrád megye élelmezésiparában a női munkavállalók száma fokozatosan nőtt és 1973. végére elérte az 50,2 százalékos arányt. Van olyan vállalat is, mint a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat, ahol a nők aránya 73 százalékos, a Szegedi Konzervgyárnál, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál és a tejipari vállalatnál is meghaladja a 60 százalékot. A vizsgálat megállapította, hogy a határozat megjelenése óta két fontos dologban sikerült előrelépni a megyében. Az egyik az a kedvező szemléletbeli változás, amelyet tapasztalni lehet a gazdasági és szakszervezeti vezetőknél a nők megbecsülésében és elismerésében. A másik nagyon fontos eredmény, amelyet elértünk az, hogy néhány év alatt, sokat léptünk előre a nők politikai képzésében, elsősorban azzal, hogy nagy számban tudtuk őket bevonni a szakszervezeti, politikai oktatásba. Megvizsgálta a megyebizottság azt is, hogy a szakszervezeti alapszervezetekben, illetve középszervezetekben hogyan alakult a nők részvételi aránya. Ez azt mutatta, hogy a megválasztott bizalmiak közül a nők száma elérte az 50 százalékot, azonban a szakszervezeti bizottságoknál, illetve tanácsoknál ez a szám 36 százalékban realizálódott. A női munkavállalóink nagyszerűen állnak helyt a termelésben is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a megyében levő több mint 4000 szocialista brigádtag között 2000 nődolgozó van. Megyénk nődolgozói még most is büszkék arra, hogy a Szegedi Konzervgyár női brigádja nyerte el a megye legnagyobb kitüntetését, az Állami Díj 111. fokozatát. A bizottság megállapította azt is, hogy néhány szakszervezeti bizottságunknál, így a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalatnál az eddigieknél jobban kell segíteni és támogatni a női szocialista brigádok munkáját. Ma már a nők legalacsonyabb órabére is 8,20 Ft körül alakul, ami több mint 1500 Ft-os havi keresetnek felel meg. A Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál 1973-ban a nők általi végzett munkakörökben 1,5 százalékos többletbérfejlesztésit hajtottak végre. Szakszervezeti és gazdasági vezetőink következetesen arra törekszenek, hogy az anyagmozgatás fokozatos gépesítésével mentesítsék a nőket a nehéz fizikai munka alól. Ennek érdekében állították üzembe a Szegedi Konzervgyár folyamatos sterilizálóját, a haldaraboló gépet. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál és a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál növelték azoknak a munkahelyeknek a számát, ahol a nők ülve dolgozhatnak. A Szegedi Vágóhíd nagyberuházása során új öltözők, fürdők, valamint korszerű étterem és konyha épült, ezzel is javítva az üzemellátás helyzetét. Rendszeressé vált üzemeinknél, hogy gondoskodnak a többgyermekes és gyermeküket egyedül nevelő anyák helyzetének könnyítéséről. Azt is elértük, hogy a SZOT- és vállalati üdültetésben közel 60 százalékos arányban vesznek részt a nők. Az 1974/75-ös oktatási évben a beszervezett 3000 fő hallgató közül 1650 nődolgozó. Ez a hallgatók 55 százalékát jelenti. Úgy érezzük, hogy ennek kedvező hatása később fog érződni a nők politikai aktivitásában. A megyében naponta 1400 fő jár be vidékről, ezeknek nagy többsége nő. Arra töreledjünk,hogy a bejáró nődolgozók , politikai képzését is megjavítjuk, ezért a Szegedi Konzervgyár párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetésével egyetértésben 500 fő bejáró dolgozó — meghosszabbított reggeli időben történő — politikai képzését végezzük. Ezenkívül 12 politikai iskolát szerveztünk, ahol 250 fő bejáró dolgozó részesül képzésben. Ezzel elértük, hogy a bejáró munkások 50 százalékát be tudtuk vonni az alapfokú politikai oktatásba. A meglevő négy üzemi klub mellé a közeljövőben átadásra kerül a tejipari vállalat, valamint a délalföldi pincegazdaság új klubhelyisége is. Ezzel az üzemi klubok száma hatra emelkedik. A nők politikai képzése mellett az általános műveltségük, iskoláztatásuk is fontos feladat. Nyolc üzemünknél szerveztek szakmai oktatást, amelyen 210 hallgató végzett, közülük 100 nő volt. Az elmúlt oktatási évben hat üzemünkben szerveztek kihelyezett általános iskolai tagozatot. Ezeken, valamint a területi iskolákon összesen 145 fő végezte el az általános iskolát. Ezeknek zöme fiatal. A megye öt üzemében építettek saját erőből kispályát. Minden évben nagy gondot okoz vállalatainknak a dolgozó nők gyermekeinek óvodai és bölcsődei elhelyezése. Mindössze két üzemünk rendelkezik bölcsődével, illetve napközivel. A Szegedi Konzervgyár, ahol a férőhely 60 és a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat, ahol 45 fő. Az óvodai gondok enyhítése céljából minden üzemünk szervezett kommunista szombatokat és ezek pénzbeli értékét, több mint 700 ezer forintot felajánlották az építkezések elősegítésére. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat nagyberuházása során megtervezték egy új óvoda és bölcsőde építését is. Szakszervezeti bizottságaink egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gyermekgondozási segélyen levő nőkre is. Már több helyenelértük, hogy összehívják az asszonyokat és tájékoztatják őket az üzem eredményeiről és gondjairól. Csikós Mihály Az igazgatónő — Mindennek az őszinteség az alapja. Feleslegesnek tartom az olyan értekezletet, megbeszélést — különösen szakmai téren —, ami nincs megalapozva — mondta Kardos Ernőné, a Békéscsabai Konzervgyár igazgatónője. 1957. július 14-én került Szegedre a konzervgyárba. Akkor végezte el Ödénában (Szovjetunió) a konzerv- és hűtőipari mérnök—technológus szakot. Augusztusban már gyártásfelelős. 1961-ben átjött az épülő Békéscsabai Konzervgyárba. Feladata itt a gyártáshoz szükséges szakemberek képzése volt. Ezt követően főtechnológus lett, de a fiatalok képzésével, a szakoktatással tovább is foglalkozott. 1964 őszétől beosztása: termelési osztályvezető. 1974-ben kinevezték a gyár igazgatójának. Két gyermeke van. Igyekszik úgy kezdeni minden napját, hogy eljusson az üzemrészekbe a munkásokhoz. Úgy mondja, ott sok őszinteséget kap. — Csak az a baj — mondja —, hogy az igazgatónak kevés ideje jut a közvetlen termelésben való részvételre. Ezért is tartom a termelési osztályvezetést a világ egyik legszebb beosztásának. Ott az ember nap mint nap látja, érzékeli munkája eredményét, együtt van a munkásokkal, és ez olyan sok örömet tud adni, amit szinte semmi nem pótol. Amikor terveiről, elképzeléseiről kérdezem, így válaszol: — Úgy szeretnék dolgozni, hogy azok a vezetők, akik az igazgatói beosztásra alkalmasnak véltek ne csalódjanak bennem. A gyár élére új vezetés került, szeretném, ha ez nem okozna még átmeneti törést sem a kollektíva életében. A gyerekeimet szeretném úgy nevelni, hogy megértsék: mindig a saját munkájukból kell megélniök. 1967-ben a műszaki egyetemen élelmiszer- és hűtőgépész mérnök-tanári diplomát szereztem. Elvégeztem a marxista-leninista 4 éves szakosítót Örömöm telik a tanulásban, egy jó vizsga nekem további erőt ad a munkához. Most elhatároztam, hogy megtanulom a német nyelvet. N. J. A bizalmi asszony A kongresszusi versenyben naponta harminchatezerötszáz palack megy át a kezükön és kerül töltve, címkézve, szépen csomagolva a vagonba. A HUNGAROVIN borpalackozó-üzemének Béke szocialista brigádjában dolgozik az üzemrész szakszervezeti bizalmija, Horváth Imréné. Örömmel mutatjuk be őt olvasóinknak. Fejes Géza szb-titkártól tudom meg, hogy Horváth Imréné, a vállalat háromszoros kiváló dolgozója, és amikor 1972- ben párttag lett, a taggyűlés a szakszervezetben végzett munkáját is nagyra értékelte. Kívánságára előbb ejtsünk néhány szót a szívéhez oly közel álló brigádról, a szűkebb kollektíváról. A Béke szocialista brigád a bronz és az ezüstplakett után sokszor kiérdemelte az aranyat is. 1973- ban a vállalat kiváló brigádja címet is elnyerte. Nagyszerű brigád vezetőjük, Mayercsák Józsefné, a Munka Érdemrend bronzfokozatát is megkapta, erre valamennyien büszkék. Brigádjukba nem könnyű bekerülni, de viszont akit pártfogásukba vesznek, azt megtanítják alaposan a munkafogásokra, a technológiai rendre, bevonják a politikai oktatásba. Oda érdemes járni, hiszen Kiss László termelési főosztályvezető tartja. Az új tagokat is viszik magukkal, az óvodabővítő társadalmi munkába, a véradásra is, de társuk lehet az országjáró kirándulásokon is. Legutóbb a Mátrában jártak, autóbusszal. Szeretik és védik egymást. A töltővonal balesetveszélyes munkahely. Aki nem viseli a védőfelszerelést, azt a kollektíva is bünteti. Az állami bőripar 25 éves évfordulójára vállalták, hogy egy újítást adnak be. Beteg társaikról sem feledkeznek meg. Legutóbb Németh Jánosnét, Sándor Ferencnét és Eipl Istvánnét látogatták meg a kórházban. Horváthné bizalmiként szakszervezeti csoportja gondjait is magára vállalja. Legutóbb a kollektív szerződés tárgyalása során csoportja támogatásával elérte, hogy a munkahelyükhöz közel egy kis étkezőhelyiséget alakítsanak ki és a vállalat alkotmányában rögzítsék, hogy ezután a tíz perc reggeliző idő a munkaidőn belül legyen. (A pszichológusok és ergonómusok dolga lenne kideríteni, hogy ugyan tíz perccel csökkent a munkaidő, mégis növekedett a teljesítmény!) Torma Pál EMLÉKÉT MEGŐRIZZÜK! Elhunyt Száraz István Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Száraz István elvtárs, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja, szakszervezetünk volt titkára 1974. december 11-én tragikus hirtelenséggel, szívtrombózis következtében elhunyt. ÉLELMEZÉSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGE Száraz István elvtárs Budapesten, 1911. április 8-án született. Már korán, alig 12 évesen megismerte a sütőipari munkások sanyarú életét. Munkáscsaládban született a munkásnak. Nehéz időszak volt ez fiatalsága idején, számos esetben a napi fáradságos munka „jutalma” alapos verés volt. Ezért is szökött meg első munkahelyéről. Tizennyolc esztendős sem volt, amikor először találkozott a Horthy rendőrség kardlapjával, résztvevőjeként a városligeti nagy munkástüntetésnek. Az 1930-as évek derekától elvtársait, barátait segítette, a lebukottakat, a Vörös Segély bélyegeinek terjesztésével. Nem egyszer került összetűzésbe a Horthy fasizmus évei alatt a munkások elnyomóival. 1931-ben kommunista tevékenység miatt többekkel együtt letartóztatták. Harcos és küzdelmes életutat járt be. Élete — mint másoké — hídként ívelte át a múltat és jelent. A felszabadulás után számos fontos tisztséget töltött be, nyugdíjazásakor szakszervezetünk titkára volt. Az új társadalmat építő, történelmet formáló munkában az élelmezési ipar dolgozóinak tradícióihoz hűen elévülhetetlen érdemeket szerzett. Talán ezért is nem képesek szavaink kifejezni, méltatni azt az utat, amelyet Száraz István elvtárs erős hittel és töretlen akarattal végigjárt. Munkásságáért többször részesült magas állami kitüntetésben. Száraz István elvtárs mindig igaz ügyért harcolt, mások javára cselekedett. Erejét osztályhűségéből, világnézetéből merítette. Sohasem felejtette el honnan jött és kiket szolgál. Szívében helye volt mindenkinek, de különösen a fiatalokat szerette, tanította és nevelte őket. Mindig ott volt, ahol segítségre volt szükség. Nyugdíjasként is dolgozott, láthattuk őt a tanácstermekben és sportpályákon egyaránt. Szíve a Fradi-pályán szűnt meg dobogni. Száraz István elvtárs emlékét kegyelettel megőrizzük. Fokozott gondoskodás a kismamákról A központi vezetőség munkavédelmi és szociálpolitikai bizottságának legutóbbi ülésén megvitatásra került Szabolcs és Baranya megye élelmezésipari dolgozóinak üzemegészségügyi ellátása, a táppénzes helyzet alakulása, valamint Bács megye jelentése a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő édesanyák számáról. Bács megye élelmezésipari üzemeiben a dolgozói létszám 12 463 fő. Ebből 54,4 százalék a nődolgozó. Az elmúlt hét év alatt a szülő nők és a gyermekgondozási segélyt, igénybe vevők száma — az átmeneti megtorpanásától eltekintve — ugrásszerűen emelkedett. A szülő nők száma 1967. évhez viszonyítva csaknem megduplázódott, a gyermekgondozási segélyen lévők száma pedig a tízszeresére nőtt. A gyermekgondozási segélyt igénybe vevők túlnyomó többsége — a vizsgált hároméves időszakban — 1600 forint alatti átlagkeresettel rendelkezett. Vállalataink csak igen kis részben (1973-ban 54 anyának) tudták biztosítani az un. 13. havi díjat, anyagi fedezet hiányában. A szakszervezeti bizottságok kapcsolata a kismamákkal az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül. Kezdetben, a segélyezésen túl, alig jutottak el hozzájuk. Ma már a kapcsolattartás széles skálája megtalálható, így többek között: rendszeres tájékoztatásuk a vállalat életében végbement fejlődésről, változásról, évenként megrendezett kismama-találkozók stb. Ehhez a munkához igen komoly segítséget nyújtottak a nőbizottságok és a szakszervezeti aktivisták. Az szb-k és a vállalatok gazdasági vezetői különös figyelmet fordítanak a gyermekgondozási segélyről visszatérő kismamák munkahelyi beilleszkedésére. Ezért is mondható el, hogy probléma e téren egyetlen alapszervezetnél sem merült fel. A bérezéssel kapcsolatban is kedvező a helyzet. A kismamák — visszatérésük után — minden esetben megkapták a három év bérfejlesztését. Az utóbbi két évben már értesítik a kismamákat az alapbér emeléséről is. Továbbra is gondot okoz azonban a megyében, hogy igen sokan nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. (A dolgozó nők 27,6 százaléka.) Kedvezőtlen a helyzet a szakmunkásképzésben való részvételnél is. A munkába visszatérők gyermekeinek bölcsődébe, óvodába történő elhelyezése — a végrehajtott fejlesztések ellenére is — csak többletférőhelyek beállításával oldható meg. Több gyermekintézményben a férőhely kihasználtsága meghaladja a 120—150 s ü gy^iatot. A kedvezményes üdülés költségeiről olyan hagyománya van ma már társadalmunkban az üdültetésnek, amellyel joggal büszkélkedhetünk. A szakszervezeti üdültetés szocialista társadalmunk egyik alapvető vívmánya. A szakszervezeti üdültetésben résztvevők száma 25 esztendővel ezelőtt még a 100 ezret sem érte el, most évente 375 ezer dolgozó részesülhet kedvezményes üdültetésben, s töltheti szabadságát az ország legszebb tájain. A szervezett dolgozók üdültetési díját 1967- ben szabályozták. Akkor a beutaltak a teljes költség 30 százalékát térítették. Az elmúlt hét év során ez az arány megváltozott oly módon, hogy a dolgozók hozzájárulása a teljes költségnek mindössze 20 százalékát fedezi. A szakszervezeti kedvezményes üdültetés helyzetével, s ezzel összefüggésben a térítési díjak differenciálásával a SZOT elnöksége 1974. szeptember 2-án foglalkozott és határozatot hozott. Az EDOSZ elnöksége 1974. december 17-én fogadta el a szakmai irányelveket a differenciált üdülési térítési díjak bevezetésével kapcsolatos feladatoknál. A napi 18 forintos térítési díj megállapítása óta nagymértékben javult az üdülők minősége, a szolgáltatás színvonala. Bővültek a kulturális, szórakozási lehetőségek, az étkeztetés. Ezzel egyidejűleg azonban a különböző üdülők között jelentős színvonal különbségek alakultak ki. Ezek nem fejeződtek ki az egységes térítési díjban. Ezért az új rendelkezés — 1975. január 1-től — három csoportba sorolja az üdülőket, s ennek megfelelően három térítési díjat határoz meg. Az első csoportba tartoznak mindazok a gyógy- és egyéb éves, időszakos, üdülők, amelyekben a szolgáltatás színvonala az átlagosnál magasabb, az épületek modernek. A térítési díj ezekben az üdülőkben a napi 18 forintról 36 forintra emelkedett. Az állami támogatás összege 1 100 forint. A második csoportba tartozó átlagos színvonalú üdülőknél a napi 18 forintról 24 forintra emelkedett a térítési díj. Az állami támogatás összege 1 268 forint. A harmadik csoportban, az u. n. ,,C” kategóriás épületekben nem változott a térítési díj. Az állami támogatás összege itt 1 352 forint. A külföldi csere- és hajóüdülés részvételi díja ugyancsak napi 18 forinttal növekedett. Azonban még így is rendkívül kedvezményes ez az üdülési forma, hiszen például a hatnapos al-dunai hajóút ára 1 100, a moszkvai, repülőgépes programé 1 850, a bécsi kirándulásé pedig 1 320 forint lesz! Nem változott a térítés öszszege az üdülő szanatóriumi beutalóknál, a szakmunkás tanulóknál (akár csoportos, akár családos üdültetésben vesz részt a gyermek), valamint az ifjúmunkásoknál és főiskolásoknál. A népesedéspolitikai határozatból következően olyan családoknál, ahol három vagy ennél több önálló keresettel nem rendelkező gyermek üdül, a szülőkön kívül csak két gyermek után kell térítési díjat fizetni. A szakmai szakszervezetekre, az üzemi, a munkahelyi szakszervezeti bizottságokra az elosztásnál, a szociális támogatás megállapításánál az eddiginél nagyobb feladat vár. Elsőrendű cél annak elérése, hogy az alapszervezetbeutalójegyeinek 60—65 százalékát fizikai dolgozók kapják. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a szakszervezeti kedvezményes üdültetés a jó munka jutalma legyen. 1975-től néhány kísérleti intézkedésre is sor kerül a szakszervezeti üdültetésben. Ilyenek: 1. Elő- és utószezonban néhány — erre a célra kijelölt — üdülőben biztosítsák a gyermekgondozási segélyben részesülő anyák és gyermekeik — 6 hónapos koruktól — együttes üdülését. 2. Mátrafüreden lesz a nászutasok üdülője, ahol az esküvőkhöz igazodva, szombaton váltanak a turnusok. 3. A nagycsaládosok gondjain igyekszik enyhíteni az az intézkedés is, hogy egyes gyermeküdülők váltását összhangba hozták az ugyanabban a helységben levő felnőtt és családos üdülő váltási napjával. Pokrovenszky Istvánná