Élelmezési Dolgozó, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Mozgósítunk az új feladatokra Év végi, év eleji összesítés előtt áll Dobrai Árpádné, a Budapesti Likőripari Vállalat szb-titkára. Az összesítés mindenek előtt önérté­kelést jelent önmaga számára, mit, hogyan tett az 1983-as évben, milyen eredményeket ért el a szakszervezeti munka politikai eszközeivel a vállalatért, a több mint 1500 budapesti és vidéki dol­gozóért. Beszélgetésünkkor az óév utol­só napjaiban még sűrűn csengett a telefon a szakszervezeti titkár szobájában, még elintézésre, utol­só simításra vártak kisebb-na­­gyobb ügyek, de már bizakodva mondhatja: ebben az évben ered­ményes munkát végeztünk. Az I-III. negyedév adatai azt bi­zonyítják, hogy a vállalat mozgal­mi és gazdasági vezetése is szót értett a kollektívával, a törzsgár­da tagjaival, a szakszervezeti mozgalom aktivistáival, a vállalat több mint 70 szocialista és mun­kabrigádjával. Az „egy nyelven beszélés”, az egységes szemlélet és gyakorlat azt jelentette, hogy a Budapesti Likőripari Vállalat, a nehezedő külső gazdasági körül­mények ellenére, példásan meg­felelt a minőségi és mennyiségi követelményeknek, hogy a válla­latnál előbbre léptek az üzemi de­mokrácia erősítésében, a brigád­mozgalom, a munkaverseny-moz­­galom szélesítésében. Ez utóbbi témában tesznek le egy imént ér­­kezett levelet a szakszervezeti tit­kár aztalára. Idézzük: „A Kecskeméti Konzervgyár „Nyikolájev” szocialista brigád­ja hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére tett mun­­kaverseny-felhívásához a szolno­ki kereskedelmi telep Damjanich János szocialista brigádja csat­lakozik. Az 1984-85-ös gazdasági évben célul tűzzük a hármas jelszó ad­ta követelmények hatékonyabb és magasabb szintű vállalásai­nak kiteljesítését. A szocialista módon élni jel­mondat keretében a Szovjetunió és népei iránti ragaszkodást a békét óhajtó és akaró nemzetek oldalán egy emberként az atom­háború ellen. Hatékonyabb, fegyelmezettebb munkával hozzájárulunk a vál­lalati éves­ tervcélok teljesítésé­hez, a vevőink és szállítóink munkakapcsolatának elmélyíté­séhez. Politikai ismereteink bővítésé­vel cselekvéseink meghatá­rozójává a béke megszilárdítását tűzzük célul. „Damjanich János szocialista brigád” E levélhez fűzi gondolatait Dobrai Árpádné. Az újév elejétől szeretnénk ki­szélesíteni brigádjaink körében a felszabadulás 40. évfordulója tisz­teletére, az élelmiszeriparban in­dított munkaversenyt. Megkezd­tük az előkészítést, a mozgósítást, hogy brigádjaink a vállalati és népgazdasági célok érdekében új vállalásokat tegyenek. A mozga­lom aktivistái, a bizalmiak, a szo­cialista brigádvezetők Budapes­ten és vidéken a helyi gazdasági vezetők véleményét kérve lénye­gében már áttekintették azokat a tennivalókat, amelyeknek megva­lósítását új felajánlások teljesíté­sével is elő kell segítenünk. Sür­gető politikai és gazdasági tenni­valókról van szó. El kell érnünk, hogy az elkövetkező időszakban megújhodjon a brigádélet, foko­zódjon az ember elhatározó és meghatározó szerepe. Ugyanak­kor nélkülözhetetlen, hogy taka­rékos, hatékony, intenzív termelőtevékenységgel járuljunk hozzá a vállalati feladatok megol­dásához. Ezek a gondolatok fog­lalkoztatják most az újév küszö­bén a szakszervezeti mozgalom aktivistáit, vállalatunk szocialista brigádjait. A Budapesti Likőripari Vállalat mozgalmi tisztségviselői, az akti­visták, a brigádok tagjai és veze­tői — úgy tűnik — nem marad­nak munka nélkül az 1984-es év­ben. Egyértelmű, hogy felelőssé­gük fokozódik, a munka tovább­­javítása érdekében. V.T. Mindig jó hír Baranyában ami­kor olvassuk, halljuk, hogy a Bar­anya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat új termékekkel áll a vásárlók elé, mikor azokkal vásárdíjat nyer. Labacz Lászlót, a vállalat szb-titkárát kérdeztük: kik jártak élen e termékek kifej­lesztésében. — Erre így nehéz válaszolni, mert egy-egy új termék előállítá­sa kollektív munka eredménye, s ennek segítői, támogatói egyes dolgozóink. Hogy milyen új ter­mékeink vannak? Mi ezt úgy ne­vezzük s úgy is ismerik: a Pannó­nia termékcsalád. Ez volt a vásár­díjas. Ilyen a Pannónia ízletes, a Pannónia mozaik, a Zengő, az Extra különleges. A kiváló áruk emblémát használhatja a Ham­­burger és a Scsevadcsicsa. Ezek 2-3 éves kísérletezés után kerül­tek forgalomba. — Vannak-e újabb tervek? . — Természetesen továbbra is folynak gyártmányfejlesztési kí­sérletek. Most arra törekszenek szakembereink, hogy a diétások részére tudjanak adni megfelelő termékeket. Vállalatunk terméke többek között az ízletes baranyai szifolder is. — Ezek előállításában bizo­nyosan részük van azoknak is, akik évtizedek óta a vállalatnál dolgoznak. — Jóleső érzéssel mondom, hogy valóban vannak ilyenek. Ilyen Zsidarics Ádám, aki har­mincöt éve van a vállalatnál, azó­ta szervezett munkás, s szakokta­tó, illetve a szakoktatók vezetője. Berki József és Holovics János ugyancsak régi tagjaink, s gazdag tapasztalataikkal a technológiai osztályon a termékfejlesztés terü­letén sokat segítenek. — Hogyan gondoskodnak utánpótlásról? — Nálunk valóban szükség van a jó szakemberekre. Képzé­sükre nagy gondot fordítunk. Az idén is két osztály szabadul a Pécsváradi Szakmunkásképző In­tézetben, ahol elmélet ismerete­ket szereznek, míg a gyakorlati képzésük nálunk történik. De fo­lyik felnőtt szakmunkásképzés is kihelyezett tagozat keretében vál­lalatunknál. Jelenleg 35 olyan dolgozónk tanul, aki hosszabb idő óta betanított munkásként dolgo­zik nálunk, s erős a kötődése a vál­lalatunkhoz. Szakmunkásként ez még erősödni is fog. — Milyen a szervezettség? — Kilencvenkilenc százalékos és ugyanilyen a tagdíjfizetési mo­rál is. — Nyugdíjasokkal való kap­csolat? — Mi sohasem felejtjük el, hogy jelenlegi nyugdíjasaink mi­lyen sokat dolgoztak aktív koruk­ban értünk és a mai fiatalokért. Azokat a nyugdíjasokat, akiknek a szociális helyzete indokolja, se­gélyezzük. Évente mintegy 80-90 ezer forintot tudunk segély­ként részükre juttatni. Nagy gonddal szervezzük meg évente a nyugdíjastalálkozót. Ilyenkor lát­juk, hogy milyen erős a vállalat­hoz és egymáshoz való kötődé­sük. Nyugdíjasainkat igyekszünk ellátni olcsóbb termékekkel. Üzemi étkezdénkben önköltségi áron étkezhetnek. Lehetőségeink szerint üdülésre küldjük őket, s üdülőjegyükhöz kiegészítő térí­tést adunk. Találkozóink alkalmá­val szívesen tekintik meg új léte­sítményeinket, ízlelik meg új ter­mékeinket. Mivel sok nyugdíja­sunk van, tervezzük nyugdíjas alapszervezet létrehozását. Kiss József Év végén: Néhány kérdés az szb-titkárhoz Több információt a bizalminak Annak van hitele, aki példamutatóan dolgozik Szókimondó, nyílt és bizakodó az a két bizalmi, akivel Németh Lászlóné vszb-titkár ismertetett össze a Budapesti Szeszipari Vál­lalat tmk-területén. Újabb elneve­zésében a Központi Szolgáltató Üzem két dolgozójáról, Schlosser Ervinről és Horváth Istvánról­­ kipróbált, munkában edzett, a mozgalomban jártas emberekről, törzsgárdatagokról van szó, akik elöljáróban az új elnevezésről, a Szolgáltató Üzem névről adnak magyarázatot. — Munkánk messze megha­ladja azt, amit a tmk-fogalom ta­kar — mondja Horváth István. — Nemcsak megelőző karbantartás­ról van szó, de új készülékeket, berendezéseket, alkatrészeket is gyártunk. Hozzánk tartozik pél­dául az erőművi rész zavartalan működtetésének biztosítása. Bu­dapesten és vidéken a kötelező karbantartáson túl, sok új jellegű munka is vár ránk. A debreceni üzemben például egy technológi­ai berendezéssort fogunk bekötni. Ugyancsak nagy és szép munka lesz, hogy itt helyben a száraz­élesztő csomagolását beindítsuk. Mindkettőjük szavaiból egybe­hangzóan tűnik ki, hogy 1984-ben a bizalmi, a szakszervezeti akti­vista mindennapi munkájában fo­kozottabban előtérbe kerül a gaz­dasági munka még színvonala­sabb, még jobb végzése. Ezzel kapcsolatban találóan fogalmaz­nak: annak van hitele, aki jól, pél­damutatóan dolgozik. Schlosser Ervin és Németh László számol azzal is, hogy mindinkább megnövekszik a szakszervezeti mozgalmi munka jelentősége, még érzékelhetőbb lesz a bizalmi meghatározó szere­pe, de egyben megnövekszik a fe­lelőssége is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bizalminak nap-nap után „operatívan” kell részt vennie a gyár, az üzem, a ki­sebb munkahelyi közösség életé­nek alakításában, a tudatformá­lásban, a jobb munkára való moz­gósításban. Ilyen munkát végez­tek például azért, hogy a munka­­terület új vezetője zökkenőmente­sen, viszonylag gyorsan beillesz­kedjen a kollektíva irányításába. Az új esztendőben úgyszintén po­litikai feladatot is jelent a 40 órás munkahét bevezetésének biztosí­tása, zavartalan „sínretétele”. — Fontos és nélkülözhetetlen — mondják, — hogy a szakszer­vezeti bizalmi a dolgozókat, a la­kosságot érintő ügyekről, tervek­ről időben tájékoztatva legyen. Megoldott például a párttagság előzetes tájékoztatása a központi döntésekről, így az árkérdésekről is. A bizalmi, ha párttag, megkap­ja ezt az információt, ha viszont nem, óhatatlanul késésben van, nem tud időben, ha kell azonnal kielégítő választ adni a dolgozók kérdéseire. Nyugodt lelkiismerettel írhat­juk le: az adott lehetőségek között a munkában szinte a teljességre törekszik a két bizalmi — Schlos­ser Ervin és Németh László. El­mondják, hogy igen jól együtt dolgoznak a vszb-titkárral és a helyi szakszervezet más tisztség­­viselőivel. Szót értenek a partner gazdasági vezetőkkel, a munkás­kollektíva tagjaival. Mint mond­ják — 1984-ben szinte nélkülöz­hetetlen lesz ez az együttdolgo­zás, együttműködés. Mindketten készülnek arra is, hogy elméleti tudásukat bővítsék, hogy na­gyobb ismeretanyag birtokában álljanak helyt a megnövekedett feladatok teljesítésében. Tudják, érzékelik, hogy az elkövetkező időszak terveinek megvalósítása elképzelhetetlen hatékony, s tel­jes értékű szakszervezeti tevé­kenység nélkül. Ebben a körben a bizalmira az elkövetkező idő­szakban szép és új feladat hárul. V. T. A Kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalat november 18-i bizalmi testületi ülésén az éves munkáról szóló beszámolót vitatták meg Ki­rály Margit szb-titkár előterjesz­tésében. A beszámolás évenként folyamatosan visszatérő feladata a testületnek. A beszámoló és az ezt követő vita általános jellemző­je volt az igényesség a napi mun­kában és igényesség a számadás­ban, a számonkérésben. A bizal­mi testület tagjai ismét bebizonyí­tották, hogy felelősséget éreznek a vállalati feladatok, tervek telje­sítéséért, a dolgozók érdekeinek védelméért és neveléséért. Az év során különös figyelmet kapott az szb munkájában a bi­zalmiak politikai politikai felké­szítése, a tevékenységükhöz szükséges feltételek megteremté­se, élet- és munkakörülményeik javítása. Már önmagában is figyelmet érdemel, hogy a bizalmiakkal a szakszerve­zeti bizottság személyenként el­beszélgetett és ennek tapasztala­tairól egységes szempontok sze­rint tájékoztatta a szakszervezeti bizottságot. A hozzászólásokban elmondták a bizalmiak, hogy az év során szinte folyamatosan mozgósítot­ták a dolgozókat a nagyobb ter­melési feladatokra, a jobb minő­ségű munkára, szóltak a feldolgo­­zottabb, nagyobb értéket képvise­lő termékek gyártásának szüksé­gességéről. Ezek eredményeként teljesíthette a vállalat a gazdasági tervét időarányosan úgy, hogy ja­vult a munka termelékenysége, hatékonyabbá vált az anyagi ösz­tönzés. Szóltak a bizalmiak arról is, hogy az eddigi tapasztalatok birtokában tovább kell fejleszteni az anyagi ösztönzőrendszert, s kö­zelíteni a munkaversenycélokat és az anyagi elismerés mértékét egymáshoz. A munkakörülmények javulá­sában elért eredményeket elis­merték a bizalmiak, de a jó minő­ség s a higiéniai fegyelem betar­tása a munkafeltételek további ja­vítását igényli. Érdekvédelmi te­vékenységről a maga teljességé­vel, sokrétűségével adtak számot. Büszkeséggel mondták, hogy 304 dolgozó vállalati üdülését szervezték meg, s hogy napközis­tábort szerveztek a vállalati dol­gozók gyermekeinek nyári szüni­dejének eltöltésére. Közel 500 vál­lalati nyugdíjas anyagi, szociális helyzetét kísérik figyelemmel, se­gítik őket anyagiakkal, szervezett programokkal, s a közösséghez való visszakapcsolással. A beszámolási időszakban rá­irányult a figyelmük a gyermek­üket nevelő kismamákra, mely a velük való személyes kapcsolat­­tartásban, anyagi támogatásban nyilvánult meg. Hozzáértéssel szóltak a bizalmi­ak a velük partner gazdasági ve­zetőkkel való sokrétű együttmű­ködésről és javuló munkakapcso­latról. Jó dolog volt hallani, hogy a vállalat vezetése is alkotónak minősítette a szakszervezeti szervekkel való kapcsolatát és a bizalmiak mun­káját. A többi között így szólt er­ről Gulyás Gyula, a vállalat gaz­dasági igazgatója: „a bizalmiak tevékenysége a vállalatnál folyó munka minden területén érzékel­hető. Egyre magasabb szinten tesznek eleget kétirányú felada­tuknak a bizalmiak, eredménye­sen járulnak hozzá a vállalati fel­adatok megoldásához, ugyanak­kor a megtermelt javak elosztásá­ban és más érdekvédelmi kérdé­sekben következetes, határozott a fellépésük.” A vállalati szakszervezeti szer­veknek a nevelő munkában elért eredményét bizonyítja, hogy az éves beszámolóhoz 19 tisztségvis­elő mondta el véleményét. E véle­mények felelősséggel, elkötele­zettséggel, hittel, szerénységgel tükrözték egy-egy tisztségviselő személyes munkáját, eredmé­nyét. Most is ráérzett a testület a gazdasági és politikai munkában kívánatos legfontosabb feladatok­ra, s hozzáértően szóltak a jogor­voslati munkájukról, az anyagi ösztönzési, hatékonysági követel­ményekről és a feladatokról. A szakszervezeti munka egyik értékmérője a testületi munka tartalma, színvonala, s a bizalmi­aknak ebben való személyes mű­ködése. A bizalmiak felelősséggvállalását tükrözi, hogy csoportjuk nevében, képvi­seletében a tagság támogatását érezve adtak számot a közös munkával elért eredményekről, s fogalmazták meg kéréseiket a kollektíva szószólójaként. Adódik a kérdés: mi ad sikerél­ményt egy bizalminak? Mi az ösz­­szetartó erő, amely ilyen gazda­gon táplálja egy kollektíva együ­vé tartozását? Honnan ez a nemes egyszerűség, amely a bizalmi testület tagjaiból árad? A gyakor­lat igazolta, hogy e kérdésekre egyetlen helyes válasz lehetséges, mégpedig az, hogy az együvé tar­tozás már önmagában is siker, de ehhez még hozzájárul a közösen végzett munka eredménye, a szakma szeretet, a vállalathoz va­ló hűség. Király Margit a hozzászólások összefoglalásaként elmondta és megerősítette, hogy a bizalmiak a jövőben is jó partnerei szeretnének lenni a gazdasági vezetésnek. A jövőben is vállalják a vitát az érdekek egyeztetése során, de ké­szek értelmes kompromisszumok­ra is. Amikor vitatkozunk — mond­ta — a vezetők érdekeit is védjük, ugyanakkor az egész kol­lektívát érintő reális igényeket fo­galmazzuk meg. Az éves munkáról szóló beszá­moló és az egész testületi ülés élő eleven példája volt annak, hogy egy kollektíva miként lehet saját sorsának irányítója, tervezője és a célkitűzések végrehajtója. Molnár Ferencné az ÉDOSZ Bács-Kiskun megyei bizottságának titkára Eleven példa Hogyan irányítják saját sorsukat Szervezeti élet Az ÉDOSZ Központi Számvizs­gáló Bizottsága Nagy László el­nökletével ülést tartott. Megvitat­ták szakszervezetünk 1984. évi költségvetését, melyet a Központi Vezetőség­­ a KSZVB képvise­lőinek előzetes támogató javasla­tával legutóbbi ülésén jóváha­gyott. Kialakították jövő évi ellen­őrzési tervüket s üléseik témáit. Meghallgatták központi vezető­ségünk félidős beszámolójáról szóló tájékoztatót, melyet dr. Szi­lágyi László a KV titkára ismerte­tett. Az ülésen Balogh Károlyné, szakszervezetünk főtitkára kö­szöntötte Szénás Istvánt, a KSZVB titkárát, 75. születésnap­ja alkalmából. Több évtizedes eredményes társadalmi tevékeny­ségéért Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetést nyúj­tott át számára. * * * Az ÉDOSZ Titkársága és a MÉM Mérnök- és Vezetőtovább­képző Intézete vezetőinek együtt­működési megállapodása alapján elkezdődött két új típusú tanfo­lyami forma első csoportjainak foglalkozása. A szocialista brigádvezetők, va­lamint az élelmiszeriparban 2-5 éve tevékenykedő pályakezdő ér­telmiségiek tanfolyama kereté­ben jól sikerült eszmecserékre ke­rült sor. Dr. Szilágyi László KV titkár, dr. Tóth Zsiga István, a MÉTE főtitkára, valamint Sóki Gyula KV osztályvezető szólt a munkahelyi demokrácia, a szocia­lista munkaverseny és brigád­mozgalom, a szakértelmiség és az élelmiszeripar előtt álló aktuális feladatokról. (Szi) Bizalmiak oktatása A Békés megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat szak­­szervezeti bizottsága és a bizalmi­ak és helyetteseik oktatását kör­zetenként végzi. E hagyománytól eltérően október hónapban min­den körzeti üzem, önálló üzem bi­zalmiaknak a helyszínen tartot­tunk oktatást. Ugyanis most a gazdasági középvezetők éves te­vékenységének véleményezésé­vel kapcsolatos teendőket beszél­tük meg. Ez nem kis feladatot jelent a bi­­zalmiaink számára, éppen ezért igyekeztünk segítségükre lenni. Szempontokat dolgoztunk ki az ÉDOSZ-titkárság által kiadott irányelv alapján, amit az oktatás alkalmával átadunk a bizalmiak­nak, illetve részletesen megbe­széltük azokat. Az oktatásokba bevontuk a helyi gazdasági vezetőket és a párt helyi vezetőit is. Az érintett partner gazdasági vezetők megér­téssel fogadták a bizalmiakra há­ruló új feladatot. Az eddig elké­szült véleményezések arról tanús­kodnak, hogy bizalmiaink többsé­ge képes elvégezni ezt a munkát. A vélemények előterjesztése az év végéig történik meg. Bízunk abban, hogy a feladat elvégzése pozitív hatással lesz a bizalmiak és partner gazdasági vezetők közötti kapcsolatra. Lőrincz Imréné Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat stb A tél örömei Szakszervezetünk kékestetői üdülőjének környékén Fotó: Szabó Sándor

Next