Élelmezési Dolgozó, 1986 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
46. kongresszusunk munkájáról Következetes pénzügyi politika valósult meg Nagy László, a számvizsgáló bizottság elnöke A szakszervezeti munka, ezen belül a pénzgazdálkodás terén az elmúlt öt év alatt jelentős fejlődést értünk el. A központi vezetőség és az elnökség mind hatékonyabban foglalkozik a gazdálkodás átfogó, esetenként egy-egy részkérdésével is. A számvizsgáló bizottság véleményét igénylik az éves költségvetések összeállításánál és a mérlegbeszámolók elemzésénél, értékelésénél. Ezen túl segítségünket kérték a nemzetközi kapcsolatok költségeinek helyes elszámolásáról, a kultúrházak gazdálkodásáról és a pénzügyi ellenőrzéséről, valamint a jóléti és kulturális alap felhasználásáról. A számvizsgáló bizottság, a központi vezetőséghez hasonlóan felülvizsgálta munkamódszerét, munkastílusát és új elemekkel igyekezett gazdagítani munkáját. Vizsgálataink között rendszeresen szerepelt a szakszervezeti mozgalom egyik legfontosabb kérdése, szakszervezetünk szervezettsége, a tagdíj besorolás és a tagdíjmorál, nemcsak mint bevételi forrás, hanem mint politikai, mozgalmi feladat is. Több esetben foglalkoztunk a jóléti és kulturális alap képzésével, tervezésével és felhasználásával. Tapasztalataink szerint itt még javítani kell a munkát. Ha figyelembe vesszük, hogy a szakszervezeti döntési körbe tartozó jóléti és kulturális alap éves öszszege kb. 160 millió forint — ami több mint háromszorosa a saját alapnak — akkor érzékelhető, hogy annak az összegnek céltudatos felhasználása jelentősen segítheti dolgozóink életkörülményeit, befolyásolhatja a munkahelyi légkört, a munkateljesítményeket. Emellett az e területen végzett eredményesebb munkánk még érzékelhetőbbé teszi szakszervezetünk munkahelyi jelenlétét. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a jóléti és kulturális alapok képzésére és felhasználására vonatkozó SZOT-irányelvek és PM-rendeletek nem voltak mindig teljes összhangban — különösen a szabályozók változásának időszakában —, ami időszaki zavarokat okozott a szakszervezeti szervek és gazdasági vezetők közötti együttműködésben. A központi vezetőség és az elnökségünk már keresi annak a lehetőségét, hogy az alapvető bevételi forrás (tagdíj) mellett egyéb pénzeszközökkel növelje a bevételi oldalt, mert már most látható, hogy csak ilyen módon lehet megalapozni a határozati javaslatban előirányzott mozgalmi célokat. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy alapszervezeti szinten is meg kell vizsgálni az egyéb források növelésének lehetőségét. Az alapszervezetek körültekintőbb, elemzőbb munkát végezzenek a költségvetésük összeállítása és végrehajtása során. A költségvetési terv az a keret, amely alátámasztja és elősegíti a mozgalmi feladatok sikeres megvalósítását. A kettő együtt alkot szerves egységet. A számvizsgáló bizottság javasolja, hogy az alapszervezeteink a pénzügyi adatok ismertetése során részletesen foglalkozzanak például az üzemi étkeztetés, az üdülési hozzájárulás, a gyermekintézmények fenntartási költségeivel, a szociális segélyek kérdéseivel. Mivel ezek a dolgozókat közvetlenül érintik, így természetesen nagy érdeklődésre tartanak számot. Külön kiemelnénk a pénzeszközökkel való gazdálkodás ellenőrzésének és nyilvánosságának fontosságát. Miután a tagságunk pénzéről van szó, az nemcsak kötelességük, hanem politikai kérdés is. A tagság bevonása a rendelkezésre álló eszközökkel való gazdálkodás kérdéseibe, a szakszervezeti demokrácia szélesítésével jelentős segítséget adhat mozgalmi céljaink helyes megválasztásához, és azok realizálásához, gazdálkodási munkánk általános javításához. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy — a már kialakult gyakorlatnak megfelelően — gondoskodjunk a megválasztott tisztségviselők felkészítéséről az egyre bonyolultabb szakszervezeti feladatok megoldására, hogy azok kellő mértékben váljanak a vezetés szerves részévé. Az elmúlt öt év alatt a központi vezetőség, az elnökség a 46. kongresszus által előirányzott célkitűzéseket következetes elvi és gyakorlati pénzügyi politikával, ha nehézségekkel is, de végül megvalósította. Ezt a tényt — a gazdasági életünkben és a szakszervezeti mozgalomban egyaránt jelentkező pénzügyi korlátozások közepette — feltétlenül sikeresnek kell értékelnünk. Az elmúlt öt évben központi vezetőségünk jelentős összeget fordított a saját kezelésű és a SZOT- tal kooperációban épített gyógyüdülők bővítésére és korszerűsítésére, valamint a Központi Könyvtár rekonstrukciójára. Ezzel nagymértékben járult hozzá tagságunk szociális és kulturális lehetőségeinek szélesebb körű megalapozásához. Sikerült megoldani székházunk felújítását is. ipar nehéz ipara, s ennek a bérben is ki kellene fejeződnie. Végül felszólalásában az eredményérdekeltségben történt változás ellensúlyozására tett javaslatokat, s kérte, hogy a húsiparban dolgozók mintegy 37 ezer ember nehéz körülményeinek megváltoztatásán munkálkodjon a megválasztásra kerülő kv. KIRÁLY MARGIT, nyugdíjas szb-titkár, a kv tagja, az alapszervezeti választásokat segítő munkájáról tájékoztatta a kongresszus résztvevőit. Mindenütt azt tapasztalta, hogy az alapszervezeti választás politikai állásfoglalás volt. A tagság most azt várja, hasonló aktivitással folytatódjon a szakszervezeti mozgalmi munka. Beszélt arról is, hogy a 45. kongresszus határozatai a területen megvalósultak, s abban, hogy az élelmezésipar a VI. ötéves terv alapvető feladatainak megfelelt, része van a szakszervezetnek is. Tapasztalatként mondta el, hogy a tagság az egyes embereket, kisebb-nagyobb csoportokat érintő fontos kérdésekben a döntés előtt, előre kérjék ki a dolgozók véleményét. Arról is szeretnének tudni, hogy tömegeket érintő kérdésekben, pl. a tüzelőellátásban tapasztalt mulasztásokért kit, milyen mértékben vontak felelősségre. budapesti titkár, a kv tagja, a vezető-irányító munka korszerűsítéséről beszélt. Kiemelte, hogy munkamódszerünk igazodik a kor követelményéhez, a személyre szóló agitáció a határozatok elfogadtatását segítette. Egyetértését fejezte ki a szakágazati bizottságok létrehozásában, s abban, hogy a bizottságok javaslattételi jogot kaptak. A kongresszus utáni munkáról szólva kiemelte: a beterjesztett határozat elfogadtatása lesz a legfőbb feladatunk, de ma már nem lehet csak általában mozgósítani. Erősítette azt az igényt, hogy minden lényeges kérdésben folytassunk a tagsággal társadalmi vitát, erre ösztönöz a bv munkamódszerváltásról hozott határozatának sikere is. a Veszprém Megyei Sütőipari Vállalat főbizalmija, a Veszprémben nehéz munkakörülmények között három műszakban, rengeteg túlórával dolgozó, létszámhiánnyal küzdő sütőipariak helyzetéről szólt. Kiemelte, hogy minőségi munkájuk megfelelő, abban a szocialista brigádoknak nagy érdemeik vannak. a Nyíregyházi Konzervgyár osztályvezetője Szabolcs-Szatmár megye kongresszusi küldötteinek nevében beszélt. Megállapította, hogy a gazdasági helyzet romlása, az agitáció növekedését vonja maga után, de ma már közhelyszámba menő, hogy minden bajunkat, olyat is, ami nem pénzkérdés, a nehéz gazdasági helyzettel magyarázzunk. A szakszervezeti mozgalom lassan újból zászlójára tűzheti a 8 órai munkát. Kinek jó ez? Vissza kell szerezni becsületét, általánossá tenni a vgmk-k szervezettségét, s aki duplán dolgozik, hiányzó munkaerőt helyettesít a főmunkaidőben, ne csak 2-300 Ft-tal keressen többet. Érintette a lakáshiányt, a lakások csillagászati árát. A fiataloknak elegük van már a nyilatkozatokból, ezért külön is örülünk, hogy az ÉDOSZ vezetése azonosul gondjainkkal. a Magyar Hűtőipar vezérigazgatója, az iparág ellentétes fejlődéséről szólt. A VI. ötéves tervben csökkent a műszaki fejlesztésre, a munkabérre, nyereségre fodítható összeg, s hogy az iparág önfinanszírozó képességét megőrizhette a mezőgazdasági szabályozásba sorolással, az ÉDOSZ Központi Vezetőségének, a MÉM segítségének köszönhető. Ezért az iparág dolgozóinak és vezetőinek köszönetét fejezte ki. Hozzászólása befejezéséül a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökségének üdvözletét tolmácsolta a kongresszus résztvevőinek. a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet III. éves tanulója, bizalmi, az iskolai alapszervezet segélyezési, üdülési munkájának felelősségéről szólt, majd a felnőtt szakmunkásokat kérte: legyenek türelmesebbek a fiatal szakmunkásokkal, a szakszervezeti alapszervezetek pedig vegyék figyelembe a többéves szakszervezeti múlttal és némi gyakorlattal is rendelkező fiatal tisztségviselőket. a Dunakeszi Konzervgyár szb-titkára, a vezető-irányító munkáról szóló bv-határozat társadalmi vitájáról szólt, ami szerencsésen egybeesett a gazdasági önállóság kialakulásával. A korszerűsítés nem fejeződött be, mert a vállalati tanáccsal az együttműködést most tanuljuk. A szakszervezet irányító munkájában eredményesnek tartja az értelmiség, a nyugdíjasok helyzetét elemző munkát, mely utóbbi réteg anyagi segítéséhez is lehetőséget adott, a Szerencsi Cukorgyár szb-titkára, az ország cukoripari dolgozóinak helyzetéről tájékoztatta a kongresszus küldötteit. A két kongresszus közötti átszervezésről, a tröszt megszűnéséről szólt, amely nagymértékben érintette az iparágat. Az eltérő műszaki színvonalú gyárak esetében felerősödtek az érdekkülönbségek, a rekonstrukciós kölcsönök visszafizetése révén sok gyár veszteségessé vált. A megoldás keresésében a szakszervezet is részt vállal. Szólt a közel 100 éves szerencsi gyárról, amely az idén lett önálló gazdasági egység és elmondta, milyen intézkedéseket tettek a gazdaságosság fokozására, meglévő tartalékaik további feltárására. Kongresszusunk vitája a győri Tejipari Vállalat szb-titkára, területének eredményeit, gondjait vázolta felszólalásában a 45. kongresszus határozatának tükrében. A szakszervezeti tisztújításra készülve széles körű eszmecserét folytattunk a tagsággal és hasznos útmutatást kaptunk jövőbeni munkánkhoz — mondta. A továbbiakban az alapszervezeti munka fejlődéséről, a titkos választás aktivitást fokozó hatásáról szólt, majd felszólalását, a gazdasági önállóság növekedésével együtt járó szakszervezeti munka kezdeményező szerepét hangsúlyozta. MOLNÁR GÁBOR, a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója a szóbeli kiegészítőjéhez kapcsolódva a húsipar gondjairól beszélt. Sürgette a hústermeltetés, feldolgozás összhangjának megteremtését. Szóvá tette, hogy a feszített tervcélok, a jelenlegi szabályozók mellett a húsiparban lehetetlen helyzetet teremtettek. Csökkent a fejlesztés lehetősége. Példaként említette, hogy még 1984-ben 8,4, az idén csak 4%-os bérszínvonalemelésre volt lehetőség. Kiemelte, hogy a húsipar az élelemezés- Helytállással kiérdemelt megbecsülés Gyenes András, a KEB elnöke — Engem ért az a megtiszteltetés, hogy az MSZMP KB nevében köszöntsem a kongresszust és részt vegyek annak a munkájában — kezdte felszólalását a KEB elnöke. Méltatva a szakszervezeti mozgalom megtett útját, személyes benyomásként kiemelte: — Ennek a szakszervezetnek már jó néhány kongresszusán ott voltam. Mondhatom meggyőződéssel, hogy az aktivisták, a tisztségviselők felkészültek, magasabb szintű az érdekképviselet, őszinte, kendőzetlen légkörben ülésezik a kongresszus. Az élelmezésiparnak, annak dolgozóinak becsülete van a párt, a kormány, s az ország népe előtt, amit a helytállásával vívott ki. Az ipar az elmúlt öt esztendőben előre lépett, fejlődött, megfelelt a követelményeknek. Biztosította az ország lakosságának az ellátását, egyes cikkekből kiváló módon, bővítette termékválasztékát, s az egyes társadalmi rétegek igényeinek kielégítésére is törekedett. A csomagolással kapcsolatban megjegyezte, hogy ebben kicsi az előrelépés. Az egyes szakmák magas szinten tudták exportkötelezettségeiket teljesíteni. A külkereskedelmi értékesítésben a haladás azért is figyelemre méltó, mert a romló külgazdasági feltételek a vártnál is jobban növelték az ágazatok terheit; egyes szakmáknak — köztük a húsosoknak nagyobb árualappal kellett hozzájárulni a devizabevételek szintentartásához. Ezen eredmények biztosítására jelentős áldozatvállalásokra volt szükség az egyes szakmákban, s ahogy megfeleltek a követelményeknek, kibontakozott irántuk a társadalmi megbecsülés is. Élen járó szerepet vállalt magára és töltött be az élelmezésipar a vállalatirányítás korszerűsítésében éppenúgy, mint az új választási formák alkalmazásában. — Megbecsülés és elismerés illeti a társadalmi szervezeteket, a tisztségviselőket, mert hazánkban átfogó módon szereztek érvényt a demokratikus választásoknak, zökkenők nélkül. A szakszervezet minden szinten — kezdve a központi vezetőségtől az alapszervezeti testületekig — nagy felelősséggel, következetesen, szép sikerrel dolgozott. A vállalati önállóság megnövekedésével összefüggésben elmondta, hogy az iparban a még nagyobb követelményeknek csak úgy tudnak megfelelni, ha a saját portákon jobban körülnéznek. Bár a feladatok teljesítéséhez a feltételek összességében adottak, hiba lenne tartalékainkat kihasználatlanul hagyni. Kiemelte, hogy nagy szükség van a fegyelmezett, jó munkára, a jól átgondolt döntésekre, a munka még gondosabb megszervezésére, a rugalmasabb alkalmazkodásra. Javítani szükséges az ipar jövedelmezőségét, a minőséget, a költséggazdálkodást. Azzal kell jobban gazdálkodni, ami a rendelkezésre áll, úgy kell a cél szolgálatába állítani, hogy az erőfeszítések tükröződjenek az eredményekben.