Élelmezési Dolgozó, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

LXXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM_________ÁRA: 2,50 Ft________1987. JANUÁR Az élelmiszeripar tovább fejlődik 1987-ben Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége, december 9-én, szakszervezetünk székházának nagytermében tartotta ez évi utolsó ülését. A minisztérium előterjesztésében megvitatta és tudomásul vette az élelmezésipar 1986. évi tervének teljesítéséről szóló jelentést és az 1987. évi terv fő irányait. Vanek Béla titkár előterjesztésében elfogadta a köz­ponti vezetőség és az elnökség jövő évi munkaprog­ramját és első féléves ülésrendjét. Hasonlóképpen elfo­gadta az elnökség beszámolóját a központi vezetőség két ülése között végzett fontosabb szakszervezeti mun­kákról. Gyenes András, szakszerveze­tünk elnökének megnyitó szavai után Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szóbe­li kiegészítést tett a jelentéshez. Mérlegelte az élelmezésipar ez évi tevékenységét és vázolta az ipar előtt álló jövő évi főbb teen­dőket. Kiemelte: az élelmezés­iparhoz tartozó ágazatok a múlt évihez képest előre léptek, egyes ágazatokban pozitív elmozdulás tapasztalható, összességében azonban az élelmiszer-gazdaság elmarad a tervezett népgazdasági feladatoktól. Az aszály súlyos ká­rokat okozott, romlottak a csere­arányok, a szabályozás és a terve­zés gyengeségei, és az esetenként kedvezőtlen vállalati magatartás sem segítette elő a feladatok sike­resebb megoldását. A vállalatok még mindig nem a követelmé­nyeknek megfelelően reagálnak a piaci igényekre, s lényegesen több belső tartalék is van, ame­lyet fel lehet és fel kell tárni a munka hatékonyságának javítá­sára, az igényekhez való még jobb igazodásra. Az ellentmondások ellenére is elmondhatjuk, hogy ez évben nem volt zavar az élelmiszer-ellá­tásban, bőséges választék jellemezte az ellátást, amelyért köszönet illeti az élelmezésipar 200 ezer dolgo­zóját. Az ellátás, illetve a fogyasztás di­namikusan, folyó áron számolva mintegy 8 százalékkal növeke­dett, a tervezett 4 százalék he­lyett. Húsfogyasztásunk ez évben meghaladja a 80 kg-ot, az étolajfo­gyasztásunk 7 százalékkal nőtt, tejből-tejtermékből 185 kg a sze­mélyenkénti fogyasztás. Az édes­ipar, a konzerv-, a baromfi- és a tejipar nemcsak növelte az áru­termelést, hanem számos vállalat új termékek előállítására, gyárt­mányfejlesztésre is vállalkozott. Az ágazat 90 milliárd forint ér­tékű élelmiszert exportál, ez mu­tatja nagy jelentőségét népgazda­ságunk egészében. Az összmeny­­nyiségnek több mint 60 százaléka a nem rubel elszámolású piacok­ra kerül. Az ágazat sajnos 10 szá­zalékkal kevesebb exportbevételt tud teljesíteni a tervezettnél, amelynek elsősorban a csere­arányromlás az oka. A jövő évi feladatokról szólva a miniszter kiemelte: az élelmezésipar mintegy két szá­zalékkal növeli termelését jövőre, amelyet megalapoz a nyers­anyagtermelés, a közgazdasági feltételek, de számításba veszi a vállalatok kezdeményezéseit, tar­talékfeltáró tevékenységét, a piachoz való rugalmasabb alkal­mazkodást is. Az iparág hármas feladata nem változik: növekvő ütemben és jó minőségben kell feldolgozni a mezőgazdasági ter­mékeket, ki kell elégíteni a lakos­ság igényeit, s nem utolsósorban a külföldi piaci lehetőségekhez igazodva növelni kell a gazdasá­gosan exportálható élelmiszerek termelését. A párt központi bi­zottsága legutóbbi ülésén is egyértelműen megfogalmazta az élelmiszeripar dinamikus fejlődé­sének igényét. Ennek közgazda­­sági feltételei jövőre jobbak lesz­nek. Az iparág ez évi beruházása meghaladja a tervezettet. A jövő évi beruházások előirányzatai is megfelelnek az előírt fejlődést fel­tételező követelményeknek. Fon­tos a világbanki programok fel­­gyorsítása. Az eszközrendszerünk adottsága azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek feszültségek. De nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a vállalati belső intézkedé­sek segítsék a megújhodást, s azt is, hogy egységes fellépéssel, egy­séges cselekvéssel segítsük a ki­bontakozást, a megújhodást. A bérekről és jövedelmekről szólva a miniszter hangoztatta: ez évben a keresetek mintegy 8,2 százalékkal növekedtek, de saj­nos sok helyütt nem a produk­tummal, a teljesítménnyel ará­nyosan. Jövőre ennek szinkron­ban kell lenni. A racionálisabb létszámgazdálkodást kell alkal­mazni. Sok helyütt a kapacitáski­használás színvonala igen ala­csony, s az összlétszám csaknem egynegyede improduktív. Valamennyi élelmiszer-ipari vállalatnál az a cél, hogy racioná­lisan gazdálkodjon, és hogy a gyengébben gazdálkodók válasz­szák el a termelés valóságos hibá­it a vélt vagy szubjektív okoktól. Az előttünk álló év tehát egyér­telműen a jobb minőségre, a piac­hoz való alkalmazkodásra készte­ti és kényszeríti az üzemeket. Az átlagosnál dinamikusabb ter­melésnövekedésre lehet számíta­ni a hús-, a baromfi-, a gabona- és a növényolajiparban. Az átlag kö­rül alakul majd a tartósító iparok, a cukor- és a tejipari termelés, va­lamelyest mérséklődik a szesz-, a bor- és a sütőipari termelés. Jövő­re a 2 százalékos termelésnöveke­dés mellett 92—93 milliárd forint értékű élelmiszerexport látszik megvalósíthatónak, amely 1,5—2 százalékkal haladja meg az idei kivitel értékét. A tervek teljesítése esetén az élel­mezésipar dolgozói 5,5—6 száza­lékos keresetnövekedésre számít­hatnak, természetesen ez több is lehet ott, ahol annak fedezetét jobb, haté­konyabb, gazdaságosabb munká­val, nagyobb eredményekkel megteremtik. * A vitában tízen kértek szót. El­sőként Pappné Boda Erzsébet, a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat szb-titká­­ra bevezetőjében a Szolnok me­gyei élelmezésipari vállalatok ez évi munkájáról, gazdálkodásáról szólt. Megerősítette, hogy a jövő évi vállalati célok szinkronban vannak az ágazati célokkal. A vál­lalatok jelentős erőfeszítéseket tesznek a minőség javítására, a választék bővítésére. A szakszer­vezeti tisztségviselők, a választott testületek készek arra, hogy e cé­lok megvalósulására mozgósítsák a dolgozókat, hogy hatékonyab­ban segítsék a gazdálkodást, s mint mondotta: a Szolnok megyei élelmezési munkások bíznak az MSZMP KB legutóbbi ülése mondandójának megvalósításá­ban. Schwarcz Istvánné, a Sátoral­jaújhelyi Dohánygyár dolgozója hozzászólásában felvetette, hogy vállalata kénytelen olyan termé­ket is gyártani, amely számára nem gazdaságos, mivel azokra a termékekre fogyasztói igény van. S mert nem rendelkeznek filter­gyártó gépekkel, ez plusz kiadást jelent, amelynek megoldásához kérte a tárca segítségét. Varga Istvánné, az ÉDOSZ Hajdú-Bihar megyei titkára meg­erősítette: a Hajdú megyei élelmi­szer-ipari vállalatok a szigorúbb gazdálkodási feltételek között is teljesítik ez évi terveiket. Részle­tesen szólt arról is, hogy a vállala­tok mi mindent terveznek jövőre a termelés növelésében, a gazdál­kodás javításában. A húsipar pél­dául alaposan felkészült a január­ban kezdődő nagyobb önállóság­ra, kimunkálta a hatékonyabb gazdálkodás feltételeit, s kialakí­totta szervezeti kereteit. A tejipar megkezdi a féltartós tej gyártását, a gabonaipar a kiskereskedelmi forgalom javítását tűzte célul. A baromfiipar is dinamikus fej­lesztésre számol. A sütőipar pedig a jó minőség és a választék bőví­tését ígéri. Mint mondotta: a jövő évi terv teljesítésének legfonto­sabb feltétele maga az ember, hozzáállásával, szaktudásával, szorgalmával. Ez máris adva van, de becsüljük, tiszteljük és ismer­jük el majd azt érdem szerint. Szabó Anna, az ÉDOSZ Sza­bolcs-Szatmár megyei titkára, mint mondotta megyéjében na­gyon jó híre van az élelmiszer­iparnak. Sajátságos gond, hogy most azok a vállalatok járnak rosszabbul, akik jelentős termé­ket adnak exportra. Nem ritkán fél évnél is többet kell várni, amíg termékeikért pénzt kapnak. Segítséget kért a húsipari sertés­­tenyésztésben jelentkező forgó­alaphiány megoldására. „Bár nem tartozik szorosan a témához, mégis itt említem: többször kifo­gásoltuk, hogy a kormány és a SZOT megbeszéléseiről nagyon sovány tájékoztatást kapunk. Örömünkre szolgál, hogy a leg­utóbbi ilyen megbeszélésről szé­les körű, s alapos volt a közvéle­mény tájékoztatása. Köszönjük, és a jövőben is ezt várjuk.” Szilágyi László, az ÉDOSZ kv­­titkára felszólalásában elmondot­ta: az előttünk álló nagy felada­tokhoz , a termelés 2 százalékos fejlesztéséhez, a minőség javítá­sához és az exporttervek teljesíté­séhez — a dolgozók számára az eddigieknél is jobban meg kell te­remteni a termelés feltételeit, s szakszervezetünk, minden szin­ten, az aktivistáktól a központi ve­zetőségig partner ebben. Hason­lóan részt vállalunk az új szemlé­let alakításában is. Elsősorban te­hát emberi oldalról, vezetői oldal­ról kell segítenünk a tervek való­­raváltását. Az eddigi eredménye­ink garanciát adnak arra, hogy 1987-ben is teljesítsük az ipa­runkkal szemben támasztott fel­adatokat. Bódi Ilona, a Dél-alföldi Pince­­gazdaság szb-titkára felszólalását így kezdte: „Az italszakmákról manapság nem divatos beszélni, de ezekben a szakmákban 40 ezer ember dolgozik, s nem lehet kö­zömbös, hogy milyen eredmény­nyel és milyen körülmények kö­zött.” Ezek után taglalta azokat az ellentmondásokat, amelyek e szakmákban tapasztalhatók. Pél­dául romlanak a termelés feltéte­lei, nehézségek vannak az expor­tálásban, ugyanakkor jelentős az import. A választott testületek és a dolgozók is egyetértenek a telje­sítéssel arányos bérfejlesztéssel. De legyen követelmény, ha telje­sülnek a célok, az anyagiakat is biztosítsuk mellé. Müller Lajos, a SZOT munka­társa a központi vezetőség állás­foglalás-tervezetéről szólva ki­emelte: értékes dokumentum, irányt mutat a jövő évi tervek tel­jesítéséhez és külön érdeme, hogy a nevelésről, agitációról sem feledkezik meg. Az ÉDOSZ jelen­tős befolyásoló tényezője az élel­miszer idei termelési tervei telje­sítésének, s jó, hogy a jövő is ezt ígéri. Mint mondotta, a szakszer­vezetek támogatják az antiinfláci­ós politikát, s egyáltalán nem volt könnyű a helyzetük, amikor Folytatás a 3. oldalon, kívánunk kedves olvasóinknak Békés, boldog, sikeres új esztendőt éli A jövő érdekében ehéz év van mögöttünk és nagy feladatok előtt állunk. Az évek óta tartó aszály, a szabályozók kedvezőtlen hatása, a nem­zetközi piac számunkra nagyon kedvezőtlen volt és saját hibáink együtt a fejlődés ellen voltak. Mindennek ellenére az élelmiszeripar bőségesen ellátta a lakosságot. Örömmel hallhattuk a decemberi központi vezetőségi ülésünkön, amikor a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter megköszönte az ágazat valamennyi dolgozójá­nak áldozatos munkáját. Mi pedig jóleső érzéssel közvetítjük ezt a köszönetet éppen a 80. évfolyamába lépő lapunkban. Szeretnénk az elkövetkező időkben is szép munkasikerekről, a dolgozók mind ked­vezőbb élet- és munkakörülményeiről, az emberekről való gondosko­­dásról sok-sok hírt adni. Az 1987-es gazdasági év indítása már mutatja, hogy nagy kö­zös erőfeszítésekre van szükség. Pártunk Központi Bizottsága no­vemberi ülésén elemezte gondjaink okait és megmutatta az utat a nehézségekből való kijutásra. A közleményben az élelmezésiparra szabott feladatok is vannak, de azt gondolom, hogy valamennyi népgazdasági ágazatnak szóló tennivalóból levonhatjuk mi is a kö­vetkeztetéseket. A SZOT ugyancsak novemberi plénuma a szakszer­vezet tennivalóiról, a termelést segítő munkára, az érdekvédelem és érdekegyeztetés napjaink differenciált tennivalóira hívta fel a fi­gyelmet. A munkát, a fegyelmet szilárdítani kell, s a javakkal jól sáfár­kodni a jövő érdekében. Ezért vált szükségessé az az ajánlás is, hogy csak a már megtermelt javakból osszanak a vállalatok. Nem szabad többet fogyasztani, mint amire már megvan a munkával előállított aranyfedezet. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy azok az egyének és kollektívák, amelyek kimagaslóan jól dolgoznak, jussanak a megér­demelt anyagi és erkölcsi elismeréshez. Termékeink itthon és külföldön csak a minőség jegyeit viselve kelnek el. Előtérbe került a gazdaságosság. Versenyképességünket ugyanis csak ezeknek a tulajdonságoknak birtokában tudjuk meg­őrizni. Sok belső tartalék rejlik még mindenütt. Ezt legjobban talán az igen nagy nehézségekkel küzdő húsipar példája is mutatja. Ami­kor az átszervezés feltételeit készítették a húsipari vállalatok, kide­rült, hogy a saját erőből még mi­ mindenre képes az iparág, mennyi lehetőséget képesek mozgósítani az alkotó emberek m­it lehet tenni a termelésben és mit a szakszervezeti munká­ban? A piac igényeit és annak hatásait jobban kell vizsgál­ni, rugalmasan, gyorsan alkalmazkodni. Tudomásul kell venni, hogy aki egy kicsit is tétovázik, az óhatatlanul lemarad. A lemara­dás pedig szinte beláthatatlan következményekkel jár. A racionáli­sabb gazdálkodás, a korszerű termelésre való átállás a fejekben is a modernizációt követeli meg. Nem véletlen, hogy szakszervezetünk 46. kongresszusunk határozatait végrehajtva, olyan nagy gondot fordítunk a nevelő munkára, tagságunk tudatának fejlesztésére. Meg kell őrizni azt a nemes címet, amelyet elért az élelmiszer­­ipar: a jövőben is stabilizáló szerepet kell vállaljunk úgy a hazai el­látásban, mint az exportban. Vállalataink az önállóság útján járnak. Tanultuk és még ez­után is sok mindent tanulni kell az önállóság gyakorlásában, a töb­bi között azt, hogy önállóan is a közösség érdekeit kell nézni és ér­demes a munkát összehangolni. A vállalati önállóság akkor él iga­zán, ha segíti a kollektíva megújulását, ha kész az új befogadására, alkalmazására. Szakszervezetünk nagy gonddal készítette fel a vál­lalati kollektívákat az önállóság első lépéseinek megtételére, most is partner a továbbhaladáshoz. Az élelmezésiparban van erő az új fel­adatok megoldására, hiszen 1986-ban, ebben az ellentmondással terhes időszakban is mennyi új terméket állítottak elő, növelték az egy főre jutó hús, tej­fogyasztást, bővítették a választékot. Ez erőt adhat ahhoz, hogy 1987-ben is helytálljon minden vállalatunk, szakszervezeti bizottságok ott állnak az emberek mellett, fel­adatuk, hogy a mozgalom eszközeivel segítsenek az egyéni, vagy üzemi problémák megoldásában. Vezető testületeink a legfel­sőbb szinten is olyan partneri kapcsolatokra törekszenek, hogy a nagy igényekhez a feltételrendszer megteremtődjék. Az alapszerve­zetekben legyünk változatlanul őrzői a munkások élet- és munkakö­rülményeinek, a bérezés helyes elveinek szerezzünk érvényt, a ki­sebb és nagyobb kollektívákban éljen az érdekeltség. Szakszerveze­tünk központi vezetőségének a december 9-i központi vezetőségi ülé­sén kiadott állásfoglalása is utal erre, amikor kéri az alapszerveze­teket, hogy a vállalat bérpolitikája, a belső ösztönzési és érdekeltsé­gi rendszer továbbfejlesztése során érvényesítse a minőségi igénye­ket, ösztönözzön a hatékonyabb munkára. Valamennyiünk dolga, hogy érvényt szerezzünk a SZOT-kormány megállapodásnak, mely szerint a bérek növekedése összhangban legyen a teljesítmények alakulásával. Ilyen nehéz időkben, nagy feladatok között, még nagyobb gon­dot kell fordítani a szociális ellátás fejlesztésére. Az ÉDOSZ min­denkor ismerte dolgozóinak sorsát, része volt a javuló életkörülmé­nyek megteremtésében és a meglévő gondokat is segített legyőzni. Ennek a hagyományos, jó szakszervezeti munkának nem szabad halványodni. Mindaz, amit teszünk, a dolgozó ember érdekében tör­ténik. A nehezebb időszakban pedig még jobban ott kell állnunk a tagságunk mellett, hogy jobban vehessük az akadályokat, legyőzhes­sük a nehézségeket, mikor a békeév rendezvényei zajlottak üzemeinkben, igen gyakran hallottuk dolgozóinktól: amíg béke van, addig nyu­godtak vagyunk, a gondokon azért kell úrrá lennünk, hogy legyen erőnk megőrizni magunk és gyerekeink számára a békét. Lendvai Vera

Next