Élelmezési Dolgozó, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
LXXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM_________ÁRA: 2,50 Ft________1987. JANUÁR Az élelmiszeripar tovább fejlődik 1987-ben Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége, december 9-én, szakszervezetünk székházának nagytermében tartotta ez évi utolsó ülését. A minisztérium előterjesztésében megvitatta és tudomásul vette az élelmezésipar 1986. évi tervének teljesítéséről szóló jelentést és az 1987. évi terv fő irányait. Vanek Béla titkár előterjesztésében elfogadta a központi vezetőség és az elnökség jövő évi munkaprogramját és első féléves ülésrendjét. Hasonlóképpen elfogadta az elnökség beszámolóját a központi vezetőség két ülése között végzett fontosabb szakszervezeti munkákról. Gyenes András, szakszervezetünk elnökének megnyitó szavai után Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szóbeli kiegészítést tett a jelentéshez. Mérlegelte az élelmezésipar ez évi tevékenységét és vázolta az ipar előtt álló jövő évi főbb teendőket. Kiemelte: az élelmezésiparhoz tartozó ágazatok a múlt évihez képest előre léptek, egyes ágazatokban pozitív elmozdulás tapasztalható, összességében azonban az élelmiszer-gazdaság elmarad a tervezett népgazdasági feladatoktól. Az aszály súlyos károkat okozott, romlottak a cserearányok, a szabályozás és a tervezés gyengeségei, és az esetenként kedvezőtlen vállalati magatartás sem segítette elő a feladatok sikeresebb megoldását. A vállalatok még mindig nem a követelményeknek megfelelően reagálnak a piaci igényekre, s lényegesen több belső tartalék is van, amelyet fel lehet és fel kell tárni a munka hatékonyságának javítására, az igényekhez való még jobb igazodásra. Az ellentmondások ellenére is elmondhatjuk, hogy ez évben nem volt zavar az élelmiszer-ellátásban, bőséges választék jellemezte az ellátást, amelyért köszönet illeti az élelmezésipar 200 ezer dolgozóját. Az ellátás, illetve a fogyasztás dinamikusan, folyó áron számolva mintegy 8 százalékkal növekedett, a tervezett 4 százalék helyett. Húsfogyasztásunk ez évben meghaladja a 80 kg-ot, az étolajfogyasztásunk 7 százalékkal nőtt, tejből-tejtermékből 185 kg a személyenkénti fogyasztás. Az édesipar, a konzerv-, a baromfi- és a tejipar nemcsak növelte az árutermelést, hanem számos vállalat új termékek előállítására, gyártmányfejlesztésre is vállalkozott. Az ágazat 90 milliárd forint értékű élelmiszert exportál, ez mutatja nagy jelentőségét népgazdaságunk egészében. Az összmenynyiségnek több mint 60 százaléka a nem rubel elszámolású piacokra kerül. Az ágazat sajnos 10 százalékkal kevesebb exportbevételt tud teljesíteni a tervezettnél, amelynek elsősorban a cserearányromlás az oka. A jövő évi feladatokról szólva a miniszter kiemelte: az élelmezésipar mintegy két százalékkal növeli termelését jövőre, amelyet megalapoz a nyersanyagtermelés, a közgazdasági feltételek, de számításba veszi a vállalatok kezdeményezéseit, tartalékfeltáró tevékenységét, a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodást is. Az iparág hármas feladata nem változik: növekvő ütemben és jó minőségben kell feldolgozni a mezőgazdasági termékeket, ki kell elégíteni a lakosság igényeit, s nem utolsósorban a külföldi piaci lehetőségekhez igazodva növelni kell a gazdaságosan exportálható élelmiszerek termelését. A párt központi bizottsága legutóbbi ülésén is egyértelműen megfogalmazta az élelmiszeripar dinamikus fejlődésének igényét. Ennek közgazdasági feltételei jövőre jobbak lesznek. Az iparág ez évi beruházása meghaladja a tervezettet. A jövő évi beruházások előirányzatai is megfelelnek az előírt fejlődést feltételező követelményeknek. Fontos a világbanki programok felgyorsítása. Az eszközrendszerünk adottsága azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek feszültségek. De nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a vállalati belső intézkedések segítsék a megújhodást, s azt is, hogy egységes fellépéssel, egységes cselekvéssel segítsük a kibontakozást, a megújhodást. A bérekről és jövedelmekről szólva a miniszter hangoztatta: ez évben a keresetek mintegy 8,2 százalékkal növekedtek, de sajnos sok helyütt nem a produktummal, a teljesítménnyel arányosan. Jövőre ennek szinkronban kell lenni. A racionálisabb létszámgazdálkodást kell alkalmazni. Sok helyütt a kapacitáskihasználás színvonala igen alacsony, s az összlétszám csaknem egynegyede improduktív. Valamennyi élelmiszer-ipari vállalatnál az a cél, hogy racionálisan gazdálkodjon, és hogy a gyengébben gazdálkodók válaszszák el a termelés valóságos hibáit a vélt vagy szubjektív okoktól. Az előttünk álló év tehát egyértelműen a jobb minőségre, a piachoz való alkalmazkodásra készteti és kényszeríti az üzemeket. Az átlagosnál dinamikusabb termelésnövekedésre lehet számítani a hús-, a baromfi-, a gabona- és a növényolajiparban. Az átlag körül alakul majd a tartósító iparok, a cukor- és a tejipari termelés, valamelyest mérséklődik a szesz-, a bor- és a sütőipari termelés. Jövőre a 2 százalékos termelésnövekedés mellett 92—93 milliárd forint értékű élelmiszerexport látszik megvalósíthatónak, amely 1,5—2 százalékkal haladja meg az idei kivitel értékét. A tervek teljesítése esetén az élelmezésipar dolgozói 5,5—6 százalékos keresetnövekedésre számíthatnak, természetesen ez több is lehet ott, ahol annak fedezetét jobb, hatékonyabb, gazdaságosabb munkával, nagyobb eredményekkel megteremtik. * A vitában tízen kértek szót. Elsőként Pappné Boda Erzsébet, a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat szb-titkára bevezetőjében a Szolnok megyei élelmezésipari vállalatok ez évi munkájáról, gazdálkodásáról szólt. Megerősítette, hogy a jövő évi vállalati célok szinkronban vannak az ágazati célokkal. A vállalatok jelentős erőfeszítéseket tesznek a minőség javítására, a választék bővítésére. A szakszervezeti tisztségviselők, a választott testületek készek arra, hogy e célok megvalósulására mozgósítsák a dolgozókat, hogy hatékonyabban segítsék a gazdálkodást, s mint mondotta: a Szolnok megyei élelmezési munkások bíznak az MSZMP KB legutóbbi ülése mondandójának megvalósításában. Schwarcz Istvánné, a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár dolgozója hozzászólásában felvetette, hogy vállalata kénytelen olyan terméket is gyártani, amely számára nem gazdaságos, mivel azokra a termékekre fogyasztói igény van. S mert nem rendelkeznek filtergyártó gépekkel, ez plusz kiadást jelent, amelynek megoldásához kérte a tárca segítségét. Varga Istvánné, az ÉDOSZ Hajdú-Bihar megyei titkára megerősítette: a Hajdú megyei élelmiszer-ipari vállalatok a szigorúbb gazdálkodási feltételek között is teljesítik ez évi terveiket. Részletesen szólt arról is, hogy a vállalatok mi mindent terveznek jövőre a termelés növelésében, a gazdálkodás javításában. A húsipar például alaposan felkészült a januárban kezdődő nagyobb önállóságra, kimunkálta a hatékonyabb gazdálkodás feltételeit, s kialakította szervezeti kereteit. A tejipar megkezdi a féltartós tej gyártását, a gabonaipar a kiskereskedelmi forgalom javítását tűzte célul. A baromfiipar is dinamikus fejlesztésre számol. A sütőipar pedig a jó minőség és a választék bővítését ígéri. Mint mondotta: a jövő évi terv teljesítésének legfontosabb feltétele maga az ember, hozzáállásával, szaktudásával, szorgalmával. Ez máris adva van, de becsüljük, tiszteljük és ismerjük el majd azt érdem szerint. Szabó Anna, az ÉDOSZ Szabolcs-Szatmár megyei titkára, mint mondotta megyéjében nagyon jó híre van az élelmiszeriparnak. Sajátságos gond, hogy most azok a vállalatok járnak rosszabbul, akik jelentős terméket adnak exportra. Nem ritkán fél évnél is többet kell várni, amíg termékeikért pénzt kapnak. Segítséget kért a húsipari sertéstenyésztésben jelentkező forgóalaphiány megoldására. „Bár nem tartozik szorosan a témához, mégis itt említem: többször kifogásoltuk, hogy a kormány és a SZOT megbeszéléseiről nagyon sovány tájékoztatást kapunk. Örömünkre szolgál, hogy a legutóbbi ilyen megbeszélésről széles körű, s alapos volt a közvélemény tájékoztatása. Köszönjük, és a jövőben is ezt várjuk.” Szilágyi László, az ÉDOSZ kvtitkára felszólalásában elmondotta: az előttünk álló nagy feladatokhoz , a termelés 2 százalékos fejlesztéséhez, a minőség javításához és az exporttervek teljesítéséhez — a dolgozók számára az eddigieknél is jobban meg kell teremteni a termelés feltételeit, s szakszervezetünk, minden szinten, az aktivistáktól a központi vezetőségig partner ebben. Hasonlóan részt vállalunk az új szemlélet alakításában is. Elsősorban tehát emberi oldalról, vezetői oldalról kell segítenünk a tervek valóraváltását. Az eddigi eredményeink garanciát adnak arra, hogy 1987-ben is teljesítsük az iparunkkal szemben támasztott feladatokat. Bódi Ilona, a Dél-alföldi Pincegazdaság szb-titkára felszólalását így kezdte: „Az italszakmákról manapság nem divatos beszélni, de ezekben a szakmákban 40 ezer ember dolgozik, s nem lehet közömbös, hogy milyen eredménynyel és milyen körülmények között.” Ezek után taglalta azokat az ellentmondásokat, amelyek e szakmákban tapasztalhatók. Például romlanak a termelés feltételei, nehézségek vannak az exportálásban, ugyanakkor jelentős az import. A választott testületek és a dolgozók is egyetértenek a teljesítéssel arányos bérfejlesztéssel. De legyen követelmény, ha teljesülnek a célok, az anyagiakat is biztosítsuk mellé. Müller Lajos, a SZOT munkatársa a központi vezetőség állásfoglalás-tervezetéről szólva kiemelte: értékes dokumentum, irányt mutat a jövő évi tervek teljesítéséhez és külön érdeme, hogy a nevelésről, agitációról sem feledkezik meg. Az ÉDOSZ jelentős befolyásoló tényezője az élelmiszer idei termelési tervei teljesítésének, s jó, hogy a jövő is ezt ígéri. Mint mondotta, a szakszervezetek támogatják az antiinflációs politikát, s egyáltalán nem volt könnyű a helyzetük, amikor Folytatás a 3. oldalon, kívánunk kedves olvasóinknak Békés, boldog, sikeres új esztendőt éli A jövő érdekében ehéz év van mögöttünk és nagy feladatok előtt állunk. Az évek óta tartó aszály, a szabályozók kedvezőtlen hatása, a nemzetközi piac számunkra nagyon kedvezőtlen volt és saját hibáink együtt a fejlődés ellen voltak. Mindennek ellenére az élelmiszeripar bőségesen ellátta a lakosságot. Örömmel hallhattuk a decemberi központi vezetőségi ülésünkön, amikor a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megköszönte az ágazat valamennyi dolgozójának áldozatos munkáját. Mi pedig jóleső érzéssel közvetítjük ezt a köszönetet éppen a 80. évfolyamába lépő lapunkban. Szeretnénk az elkövetkező időkben is szép munkasikerekről, a dolgozók mind kedvezőbb élet- és munkakörülményeiről, az emberekről való gondoskodásról sok-sok hírt adni. Az 1987-es gazdasági év indítása már mutatja, hogy nagy közös erőfeszítésekre van szükség. Pártunk Központi Bizottsága novemberi ülésén elemezte gondjaink okait és megmutatta az utat a nehézségekből való kijutásra. A közleményben az élelmezésiparra szabott feladatok is vannak, de azt gondolom, hogy valamennyi népgazdasági ágazatnak szóló tennivalóból levonhatjuk mi is a következtetéseket. A SZOT ugyancsak novemberi plénuma a szakszervezet tennivalóiról, a termelést segítő munkára, az érdekvédelem és érdekegyeztetés napjaink differenciált tennivalóira hívta fel a figyelmet. A munkát, a fegyelmet szilárdítani kell, s a javakkal jól sáfárkodni a jövő érdekében. Ezért vált szükségessé az az ajánlás is, hogy csak a már megtermelt javakból osszanak a vállalatok. Nem szabad többet fogyasztani, mint amire már megvan a munkával előállított aranyfedezet. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy azok az egyének és kollektívák, amelyek kimagaslóan jól dolgoznak, jussanak a megérdemelt anyagi és erkölcsi elismeréshez. Termékeink itthon és külföldön csak a minőség jegyeit viselve kelnek el. Előtérbe került a gazdaságosság. Versenyképességünket ugyanis csak ezeknek a tulajdonságoknak birtokában tudjuk megőrizni. Sok belső tartalék rejlik még mindenütt. Ezt legjobban talán az igen nagy nehézségekkel küzdő húsipar példája is mutatja. Amikor az átszervezés feltételeit készítették a húsipari vállalatok, kiderült, hogy a saját erőből még mi mindenre képes az iparág, mennyi lehetőséget képesek mozgósítani az alkotó emberek mit lehet tenni a termelésben és mit a szakszervezeti munkában? A piac igényeit és annak hatásait jobban kell vizsgálni, rugalmasan, gyorsan alkalmazkodni. Tudomásul kell venni, hogy aki egy kicsit is tétovázik, az óhatatlanul lemarad. A lemaradás pedig szinte beláthatatlan következményekkel jár. A racionálisabb gazdálkodás, a korszerű termelésre való átállás a fejekben is a modernizációt követeli meg. Nem véletlen, hogy szakszervezetünk 46. kongresszusunk határozatait végrehajtva, olyan nagy gondot fordítunk a nevelő munkára, tagságunk tudatának fejlesztésére. Meg kell őrizni azt a nemes címet, amelyet elért az élelmiszeripar: a jövőben is stabilizáló szerepet kell vállaljunk úgy a hazai ellátásban, mint az exportban. Vállalataink az önállóság útján járnak. Tanultuk és még ezután is sok mindent tanulni kell az önállóság gyakorlásában, a többi között azt, hogy önállóan is a közösség érdekeit kell nézni és érdemes a munkát összehangolni. A vállalati önállóság akkor él igazán, ha segíti a kollektíva megújulását, ha kész az új befogadására, alkalmazására. Szakszervezetünk nagy gonddal készítette fel a vállalati kollektívákat az önállóság első lépéseinek megtételére, most is partner a továbbhaladáshoz. Az élelmezésiparban van erő az új feladatok megoldására, hiszen 1986-ban, ebben az ellentmondással terhes időszakban is mennyi új terméket állítottak elő, növelték az egy főre jutó hús, tejfogyasztást, bővítették a választékot. Ez erőt adhat ahhoz, hogy 1987-ben is helytálljon minden vállalatunk, szakszervezeti bizottságok ott állnak az emberek mellett, feladatuk, hogy a mozgalom eszközeivel segítsenek az egyéni, vagy üzemi problémák megoldásában. Vezető testületeink a legfelsőbb szinten is olyan partneri kapcsolatokra törekszenek, hogy a nagy igényekhez a feltételrendszer megteremtődjék. Az alapszervezetekben legyünk változatlanul őrzői a munkások élet- és munkakörülményeinek, a bérezés helyes elveinek szerezzünk érvényt, a kisebb és nagyobb kollektívákban éljen az érdekeltség. Szakszervezetünk központi vezetőségének a december 9-i központi vezetőségi ülésén kiadott állásfoglalása is utal erre, amikor kéri az alapszervezeteket, hogy a vállalat bérpolitikája, a belső ösztönzési és érdekeltségi rendszer továbbfejlesztése során érvényesítse a minőségi igényeket, ösztönözzön a hatékonyabb munkára. Valamennyiünk dolga, hogy érvényt szerezzünk a SZOT-kormány megállapodásnak, mely szerint a bérek növekedése összhangban legyen a teljesítmények alakulásával. Ilyen nehéz időkben, nagy feladatok között, még nagyobb gondot kell fordítani a szociális ellátás fejlesztésére. Az ÉDOSZ mindenkor ismerte dolgozóinak sorsát, része volt a javuló életkörülmények megteremtésében és a meglévő gondokat is segített legyőzni. Ennek a hagyományos, jó szakszervezeti munkának nem szabad halványodni. Mindaz, amit teszünk, a dolgozó ember érdekében történik. A nehezebb időszakban pedig még jobban ott kell állnunk a tagságunk mellett, hogy jobban vehessük az akadályokat, legyőzhessük a nehézségeket, mikor a békeév rendezvényei zajlottak üzemeinkben, igen gyakran hallottuk dolgozóinktól: amíg béke van, addig nyugodtak vagyunk, a gondokon azért kell úrrá lennünk, hogy legyen erőnk megőrizni magunk és gyerekeink számára a békét. Lendvai Vera