Élelmezési Dolgozó, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

LXXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1988. JANUÁR Központi vezetőségünk levele az ÉDOSZ tagjaihoz Kedves Elvtársak! Kedves Munkatársak! Az ÉDOSZ Központi Vezetősé­ge ritkán fordul levélben a szak­­szervezeti tagsághoz. Mozgalmi munkánk gyakorlatát a szemé­lyes eszmecsere, konzultáció jel­lemzi. A jelenlegi időszak társa­dalmi, gazdasági problémái vi­szont indokolják, hogy éljünk ez­zel a lehetőséggel is. Az országunkban kialakult gazdasági helyzet ismert, a gon­dok, problémák az élelmezés­iparban dolgozókat is érintik. Az életszínvonal általános csökke­nése mellett számolni kell a dol­gozók nagyobb áldozatvállalásá­val is. Tagságunkkal együtt érezzük, hogy ez a helyzet átmeneti. Meggyőződésünk, hogy az élel­mezésiparban dolgozók fegyel­mezett minőségi munkával, szi­gorú takarékossággal, eredmé­nyesen járulhatnak hozzá a kor­mány társadalmi kibontakozási programjának végrehajtásához. Tudatában vagyunk annak, hogy ez az egyedüli lehetséges útja, hogy megállítsuk azt a gazdasági folyamatot, amely mindannyiunk életét nehezíti. Szakszervezeti tagságunk jog­gal elvárja, hogy a jelen helyzet­ben időről időre pontosan tudja és érezze érdekeinek határozot­tabb képviseletét és védelmét. Ezért az ÉDOSZ vezető testületei még konkrétabb ágazati és szak­mai csoport-érdekvédelmet és differenciált érdekképviseletet valósítanak meg. A szakszervezeti bizottságokat arra kérjük, hogy a tagság széles körű bevonásával érjék el a szo­ciális ellátás színvonalának megőrzését, továbbfejlesztését, fordítsanak nagyobb figyelmet az egyes emberre, segítsék gond­jaik, problémáik enyhítését, meg­oldását. Tagságunk előtt ismeretes, hogy 1988-tól új szakszervezeti tagdíjrendszer lép életbe, amely lehetőséget biztosít a szociális gondoskodás szintentartásához, rászoruló tagtársaink gondjai­nak enyhítéséhez. Kérünk minden szakszervezeti tagot, hogy jól végzett gazdasági munkájával, aktív politizálással, a szakszervezeti tagsággal járó jogok és kötelezettségek követke­zetes érvényesítésével járuljon hozzá gazdasági-társadalmi cél­jaink és az azokkal egybeeső szakszervezeti törekvéseink meg­valósításához. ÉDOSZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG Két szakszervezet együttműködése Tekintettel az adó- és árreform miatt kialakult rendkívüli ellá­tásszervezési körülményekre, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátó-ipari Dolgozók Szakszer­vezete az Élelmezésipari Dolgo­zók Szakszervezetével gyakorlati­asabb kapcsolatot és együttműkö­dést kezdeményezett az időszerű feladatokban. A KPVDSZ jelezte az ÉDOSZ- nak, hogy a jövőben szélesebb választékban van igény az alacso­nyabb árfekvésű termékek kíná­latára, elsősorban életszínvonal­politikai okok miatt. Ugyanakkor a lakosság várhatóan érzékenyeb­ben fog reagálni a termékek mi­nőségére. Az év végi felkészülés és a lel­tárok, az átárazás, a felvásárlási láz óriási feladatokat ró a keres­kedelemre, melyen az élelmiszer­­ipar segítőkész hozzáállása sokat enyhíthet. Az élelmezésipar alapvető fel­adatának tekinti továbbra is a la­kosság kiegyensúlyozott, jó szín­vonalú ellátását, a különböző jö­vedelmű rétegek differenciált ke­resletének kielégítését. Az év végi felkészülés érdeké­ben az élelmiszeripar szabad szombati és nyújtott műszakok beállításával fokozza termelését. Folyamatos előregyártással, ün­nepi ügyelettartással, pótszállítá­sok beiktatásával kívánják meg­oldani a zavartalan ellátást. Az élelmiszerkereskedelem a tároló és hűtőkapacitások jobb kihasz­nálásával, az eladóterek folyama­tos feltöltésével, a többcsatornás beszerzés lehetőségével élve kí­vánja az elvárásokat teljesíteni. Az állami intézkedésekkel össz­hangban együttműködést tartunk szükségesnek a következő kérdé­sekben: — Kísérjék figyelemmel a la­kossági igények alakulását, és orientálják a gazdasági vezetést az áruellátási zavarok feloldása érdekében a folyamatos informá­ciócserére, szükség esetén a szál­lítások sűrítésére. Közös feladatnak kell tekinte­ni, hogy előzetes jelzést követően a területileg egyenetlenül jelent­kező ellátási feszültségeket áru­átcsoportosítással feloldják. Továbbra is kiemelt feladat a szerződéses fegyelem, a megálla­podások betartása, ill. ennek mozgalmi segítése.­­ A minőség kérdése a jövő­ben is jelentős mértékben befo­lyásolja a lakosság hangulatát, ennek érdekében javasoljuk, hogy az iparban és a kereskede­lemben is a munka értékelésének egyik alapja legyen a magasabb színvonalú termékek előállítása, illetve az áruk állagának és mi­nőségének megóvása.­­ A gazdaságpolitikai irány­elveknek megfelelően fokozni kell az együttműködést, a közös te­herviselést az új termékek beve­zetésénél, a reklámtevékenység során, a termékbemutatók alkal­mával, illetve a fogyasztói szoká­sok befolyásolásában (például: egészséges táplálkozás). — Javasoljuk vállalataink­nak, hogy a korábbi érdekellenté­teket feloldva egyes alapvető cik­kek esetében (liszt, cukor) a kon­téneres szállítások szorgalmazá­sát közös költségviseléssel segít­sék elő. — Az árfeltüntetések terhei­nek csökkentése érdekében is idő­szerűvé vált közös megoldások keresése. — Az értelmetlen tartalékolás (felvásárlás) mérséklése érdeké­ben meg kell szervezni a széles körű és folyamatos lakossági tá­jékoztatást, fokozni a bizalmat. Mindkét szakszervezet felkéri közép- és alapszervezeteit, hogy saját területeiken a helyi körül­ményeknek megfelelően segítsék az együttműködést a gazdasági célok elérése érdekében. Ünnepek előtt a palackozóban — Ha a tisztelt vevő úgy igényli, még szilvesz­ter este is kiszállítunk bort és üdítőket — mondja Győrött Soós Lajos, a Badacsony vidéki Pincegaz­daság üzemegység igazgatója. De ez az előzékeny­ség egyébként máskor is így van, csak az ünnepek azt jelentik, hogy ilyenkor nagyobb lesz a kereslet. Az üzemben a délelőtti műszak vége felé köze­lednek — nézem az órám, fél kettő van — de még mind a két töltő gépsor „ontja” a literes bort és a li­teres Márka üdítőt. — Muszáj iparkodni — mondja hangosan az igazgató, a gépek zaja miatt — mert 90 ezer hekto­liter a bor, és 45 ezer hektoliter az üdítőeladási ter­vünk. Most csak egy-egy műszakban megyünk, de az ünnepek előtt át kell állni a kettőre. Feltétlen al­kalmazkodnunk kell a piaci igényekhez, tudják ezt dolgozóink is, és nem reklamálnak, hogy kará­csony és újév között is dolgozni kell. * — Mi lesz az ünnepek után? — Tagadhatatlan, hogy aggódva nézünk a bor­­fogyasztás felé, de üdítő vonatkozásában nagyon is optimisták vagyunk. Itt elsősorban alacsonyabb árszintbe gondolkodunk, van továbbá lehetősé­günk termékbővítésre és feltétlen technológia-kor­szerűsítésre gondolunk. Az a meggyőződésünk, hogy a jó minőségű üdítőnek stabil piaca van. Kenesei József Érvelé­st adni tisztségviselőinknek Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége november 26—27-én tartotta ülését, amelyen — Gyenes András elnökletével — megvitatta az élelmezésipar 1987-es várható tervteljesítését, s a jövő­ évi előirányzatokat, az ehhez kapcsolódó feltételrendszerrel egyetemben. A központi vezetőség — Balogh Károlyné főtitkár előterjesztésében — meghallgatta és megvitatta azt a jelentést, amely a vezető-irányító munka továbbfejlesz­téséről és munkamódszer-korszerűsítésről szólt. A testület elfogadta a KV és az elnökség 1988. évi munkaprogramjára és első féléves ülésrendjére vonat­kozó javaslatot. Hasonlóan elfogadta a KV két ülése kö­zött végzett fontosabb munkáról szóló beszámolót. Az ülés munkájában részt vett Karakas László, az MSZMP KB tagja, a KB osztályvezetője, Fodorné Bir­­gés Katalin, az MSZMP KB tagja, a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának vezető titkára. Az első napirend előadója Sza­bó Ferenc miniszterhelyettes volt, aki a minisztérium írásos jelenté­sét szóban is kiegészítette. Mint mondotta, az írásos anyag azokat a legfontosabb tendenciá­kat vázolja fel, amelyek mutatják, hogy az élelmezésipar feladatai akkor teljesíthetők, ha ahhoz adott a feltételrendszer is. Ezért is tartották szükségesnek az előter­jesztők, hogy a központi vezetősé­get a mezőgazdasági termelésről is — mint az élelmezésipari ter­melés egyik alapvető feltételéről — érdemben tájékoztassák. Az élelmezésipar ez évi munká­járól már készült előzetes áttekin­tés. Ez azt mutatja, hogy az esz­tendőt az élelmezésipar jobb eredményekkel zárja, mint ahogy azt ezelőtt néhány hónappal lát­tuk. Az idei tervet, ha szerény mértékben is, túlteljesítjük. Telje­sítjük a lakosság zavartalan ellá­tását, a rubelelszámolású expor­tunk államközi szerződésnek megfelelően, míg a nem rubelel­számolású exportunkat némileg túlteljesítjük. Igaz, hogy mindeh­hez egy magasabb import is páro­sul. Az ágazatok teljesítése igen jelentős differenciálódást tükröz. A differenciálódást a gazdálko­dásban, a tervek teljesítésében azonban nem tudjuk csak objek­tív okokkal magyarázni. Ebben jelentős szerepet játszik a vezetés színvonala, ráhatása a termelésre, az alkalmazkodóképesség és a ve­zetés sok más fontos eleme. A nyereségtermelés is kedvezőbb annál, mint amit a tervek előirá­nyoztak, sőt az ágazati tervnél is. A vállalati beruházások szintje is magasabb a tervezettnél, s ebben jelentős szerepet játszik, hogy a vállalatok jól éltek a különböző forráslehetőségekkel. Nem viszünk adósságot Összességében tehát eredmé­nyes évet zárunk, s a velünk szemben támasztott követelmé­nyeknek eleget teszünk. Jó, hogy nem viszünk adósságot magunk­kal a jövő esztendőre. Ez bizton­ságot ad számunkra. A jövő évi feladatokról szólva a miniszterhelyettes kiemelte: a mennyiségi teljesítés mellett most a minőség kerül a középpontba. A vásárlók nemcsak külföldön, hanem itthon is igényesebbek, a magasabb árért kifogástalan mi­nőséget várnak. A minőséget azonban nemcsak a termék minő­ségére értjük, hanem az egész gazdálkodás, az egész munkánk minőségét értjük ez alatt. A bérszabályozás szigorúbb feltételeket állít, de aki teljesít­ményben, minőségben produkál, az növelheti jövedelmét is. Az iparban, foglalkoztatottak létszá­ma a jövő évben kisebb mérték­ben növekszik, mint az idén, de a különleges feladatok megoldása, a minőségi munka biztosításáért olyan emberekre lesz szükség, akik ennek a vállalkozásnak meg tudnak felelni. A beruházási lehe­tőségeink nem javulnak a jövő esztendőben, de úgy tűnik, nem lesz kevesebb az ideinél. Jelentő­sen befolyásolja ennek színvona­lát az, hogy vállalataink hogyan tudnak élni a pályázati lehetősé­gekkel, mennyiben tudják moz­gósítani, bevonni a külső forráso­kat a vállalati fejlesztésekbe. Im­portból nem lesz lehetőségünk olyan mennyiségű anyag behoza­talára, mint amennyit a vállalatok igényelnek. Ezért jobb együttmű­ködéssel, a kutatók, fejlesztők munkájának serkentésével min­dent meg kell tenni ezen anyagok hazai előállításáért. Nyilvánvaló — hangoztatta —, hogy csak az a vállalat lesz képes a hazai és a nemzetközi piacon helytállni, megélni, amelyik növeli jövedel­mezőségét, fejleszti termékei mi­nőségét, növeli a választékot és korszerűsíti a csomagolást. A megváltozott piaci viszonyokat is számításba kell vennünk. Lát­nunk kell azt, hogy a csökkenő reálkereset mellett a mi terméke­ink iránti kereslet nemigen fog növekedni. Növekedhet a kezdeményező­készség A nyersanyagtermelésünk megfelelő alapot biztosít az élel­miszeripar jövő évi terveinek tel­jesítéséhez. A vállalatoknak na­gyobb lesz a mozgástere, csökken a kötöttsége. Növekedhet a rugal­masság, a kezdeményezőkészség. A szabad piac és az ármozgás is segíthetnek a feladatok teljesíté­séhez, ha időben felismerjük eze­ket és ki is használjuk őket. A napirend vitájához nyolcan kapcsolódtak. Bezdán János, a Gyulai Hús­kombinát szb-titkára, hozzászólá­sában kiemelte: kombinátuk az önállóság első évében jelentős eredményeket ért el, mintegy 200 millió forint nyereséggel számol­nak. A kibontakozás jegyében si­keres világbanki beruházási programot indítanak. Az export­tervek teljesítése mellett fontos­nak tartják, hogy az olcsó termé­kek gyártása is szélesedjen, mert az igény növekszik ezek iránt. Tar Istvánné, a Paksi Konzerv­gyár dolgozója, a mezőgazdasági nyersanyagtermelőkkel való szo­rosabb együttműködés fontossá­gáról és a szerződéses fegyelem erősítéséről szólt. Röviden össze­gezte a Tolna megyei élelmezés­ipari vállalatok munkáját, ame­lyek kivétel nélkül eredményes évet zártak. Papp György, a Pápai Hús­kombinát dolgozója arról számolt be, hogy a 36 millió dolláros évi exporttervének teljesítésén nagy erőfeszítésekkel dolgozik a kom­binát kollektívája. Szalai Gyula, a Gabona Tröszt szb-titkára mondotta: a gabona­ipar az idén is a tőle elvárt igé­nyek teljesítésével zárja az évet. Ez évben a gyártmányfejlesztés igen jelentős az ágazatban. A fel­újításokban a sajátrezsis munka­végzés már eléri a 60 százalékot, ami előnyös az ágazat számára. A szociális létesítmények és a munkarendek fejlesztésében, mó­dosításában, a zaj- és porártalom csökkentésében a szakvezetés igényli a szakszervezeti bizalmi­ak, tisztségviselők és testületek javaslatait és közreműködését. Ahonnan hiányzik a 70 millió Egry Éva, az ÉDOSZ Komá­rom megyei titkára bevezetőben meleg szavakkal szólt az UIS Prá­gában megtartott nemzetközi konferenciájáról, amelynek maga is küldötte volt. Majd a tervhez kapcsolódóan kiemelte: egyenlő feltételeket kell biztosítani a gazdasági egységeknek feladata­ik teljesítéséhez. A gazdasági ter­vek megértetése minden szinten rendkívül fontos. Talán soha nem volt akkora jelentőségű, hogy a vállalati szociális terveket ne csak összegezzük, hanem kiálljunk azok teljesítése mellett. Könnyű Vilmosné, a Kalocsai Sütőipari Vállalat dolgozója, saját vállalatának eredményeit foglalta össze. Mint mondotta, a piachoz való rugalmas alkalmazkodás, az önállóság szélesedése, s az érde­keltség kiterjesztése nagyban se­gítette a sikeres munkát. A bérek bruttósításához fedezetet nyújt nyereségünk. Saját üzemének korszerűsítésére 70 millió forint kellene. Sajnos nincs. A munká­sok náluk ennek hallatán megje­gyezték: de jó lenne az a 70 millió forint, amit a Nemzeti Színház „építésébe” befektettek. Szilágyi László, szakszerveze­tünk titkára megerősítette a mi­nőségi gazdálkodás realitását, azt, hogy elnökségünk is támogatja, erősíti a minőségi követelménye­ket. Támogatjuk a tervelőirányza­tot, s ezt ajánljuk alapszervezete­inknek is, természetesen az ér­dekvédelmi, a szociálpolitikai fel­adatokkal szoros egységben. Őszinte párbeszédet folytassunk erről is a tagsággal. Életkörelben végzett munka A második napirendet Balogh Károlyné főtitkár ajánlotta, egé­szítette ki szóban. Az előterjesz­téssel és a vitával az a célunk, hogy belső életünkről átfogó érté­kelést adjunk, ez nem kis felelős­ség — mondotta. — Kongresszusi kötelezvény is, hogy az 1982-ben elfogadott, ezzel kapcsolatos ál­lásfoglalásunkat a gyakorlati megvalósítás közben áttekintsük, mérleget adjunk arról, meddig ju­tottunk, s hogy kialakítsuk továb­bi feladatainkat. Tiszta lelkiisme­rettel mondhatjuk, hogy nagy po­litikai felelősséggel végeztük az összegzést. A politikai és gazdasá­gi körülmények egyrészt indokol­ták, másrészt meg is könnyítették ezt. Nemigen kellett vizsgálód­nunk, kutatni a tényeket, hiszen az élközeiben végzett szakszerve­zeti munkánk gazdag ismeretet tár elénk, s mert egyre inkább si­kerül munkánk fő módszerévé alakítani a tagsággal való őszinte párbeszédet, a tisztségviselőkkel, aktivistákkal való szoros együtt­működést. A legőszintébb szándékunk és törekvésünk a jövőben is, hogy tisztségviselőinknek érvet, hitet, támogatást adjunk a mindennapi életbe, a mindennapi gondokba, segítsünk eligazodni a bonyolult világban, életben, hogy még job­ban igyekezzünk alkalmassá vál­ni arra, amit tagságunk elvár tő­lünk. Az a véleményünk, hogy a szakszervezetnek mindig legyen álláspontja minden, a dolgozókat érintő kérdésben, de az is követel­mény, hogy a tagság mindenről időben tudjon is. Nyíltabb, nyitot­tabb munkát igényel a tagság a szakszervezettől, a bizalmitól kezdve a központi vezetőségig, s mi erre, választott szervek és tisztségviselők készek vagyunk. Mindenkit, aki tenni akar az élel­mezésipari munkások érdekében, erre ösztönzünk, bátorítunk. Amivel nem érthetünk egyet Tudjuk, hogy nekünk az elkö­vetkezendő hónapokban fel kell készülni olyan új körülményekre, helyzetekre, amiben esetleg nincs sok gyakorlatunk még. De a szo­ciális gondoskodás, a törvényes­ség és a demokratizmus szá­munkra eddig se volt idegen, s képesek leszünk rá a jövőben is, hogy az alapszervezetekben ezek­re irányítsuk a szakszervezeti munka fő tüzét. Itt is, ott is halljuk — hogy kü­lönböző indokokkal — meg akar­ják szüntetni a kismamaműsza­kokat, vagy mérsékelni, meg­szüntetni bizonyos szociális jutta­tásokat. Nem értünk, nem érthe­tünk egyet ezzel. Ha egy vállalat gazdálkodását csak ezek „megta­karítása” teszi hatékonnyá, nem sok elismerést érdemelnek ennek a vállalatnak a vezetői, de szerve­zetei sem. E napirend vitájában felszólalt: Miklós Györgyné, a Győr-Sopron Megyei Tejipari Vállalat szb-tit­kára, Barna Istvánné, az ÉDOSZ budapesti titkára, Tősér András­­né, az ÉDOSZ Pest megyei titká­ra, Fodorné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsa vezető titkára, Somogyi Lászlóné, az ÉDOSZ Baranya megyei titkára, Kurucz Józsefné dr., a Növényolaj- és Mosószer­­gyártó vállalat vezérigazgatója.

Next