Élelmezési Dolgozó, 1990 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1990-02-01 / 1. szám
M-G^z$rMTÍ<iritvni*rn«LiP1*- J nm kNB — \ ^ a m.vm LXXXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMARA: 2 FORINT 1990. FEBRUÁR Nekünk is van jelöltünk Szakszervezet! szövetségünk alapokmánya rögzíti, hogy demokratikus, önálló érdekképviseleti szervezetként végzi tevékenységét, együttműködve politikai, állami és társadalmi szervezetekkel. Az alapokmány e kitétele értelmezésének különös aktualitása van napjainkban, amikor a választások előtt valamenyi párt igyekszik befolyását mind szélesebb állampolgári körre kiterjeszteni. E hatásoktól nem mentesek a szakszervezetek sem, hiszen nap mint nap olvashatunk hiteket, tudósításokat a szakszervezetek szerepének megítéléséről, esetenként pártsemlegességéről. Az ÉDOSZ Szövetségi Tanácsa is foglalkozott a kérdéssel. Megállapította, hogy az önállóság nem jelenthet politikamentességet, pártoktól való elzárkózást. Az ÉDOSZ kész az együttműködésre azokkal a pártokkal, szervezetekkel, akik tenni kívánnak az élelmezés-ipari dolgozók érdekében is, szövetségünk programját tevőlegesen is támogatják. Nyilvánvaló, hogy a választásokat követően létrejövő országgyűlésben azok a népgazdasági ágak, csoportok tudják igényeiket felvetni, amelyek országgyűlési képviselővel rendelkeznek. A Szövetségi Tanács megbízásából a megyei szövetségek áttekintették, hogy kik azok, akik független képviselőjelöltként kívánnak indulni a választásokon. A függetlenség azért is fontos kritérium, mert nem akarunk pártok közötti versengés színtereivé válni, ugyanakkor alapokmányunk szellemében egy pártot sem kívánunk előnyben részesíteni. Szövetségünk dr. Kiacs Péter képviselőjelöltet támogatja, és ezt ajánlja a szervezett dolgozóknak is, mert jelöltünk már bizonyított: az élelmezésipar és élelmezési dolgozók érdekeiért mindenkor kész tenni! Biacs Péter a KÉKI főigazgatója Dr. Biacs Péter, a Központi Élelmiszer-ipari Kutató Intézet főigazgatója 1985 óta országgyűlési képviselő, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagja. Az élelmiszeriparban dolgozók 200 ezres tagsága ismét szeretné képviselővé választani. Azért kerestük fel, szóljon munkájáról, elgondolásáról lapunk olvasói számára. — Képviselői munkámban mindig arra törekedtem, hogy az élelmiszer-feldolgozók, az élelmiszeriparban dolgozók képviseletét is ellássam, hogy a szakmai állásfoglalás ötvöződjön egy politikai megítéléssel. A mostani időszak kedvezett ilyen témák napirendre tűzésére. Például a közel 12 évvel ezelőtt alkotott élelmiszertörvényt módosította a parlament egy évvel ezelőtt. Ennek én voltam a bizottsági előadója, ami azt jelenti, hogy összegyűjtöttem mindazokat a véleményeket, amelyek a különböző bizottságokban elhangzottak, amikor a törvénytervezetet megvitatták. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által az országgyűlés plénumán elmondott beszédet nekem kellett a képviselők részéről véleményezni, ebben állást foglalni, s a módosítási javaslatokat az Országgyűlés elé tárni. Ez sikeres képviselői szereplés volt. De volt egy kudarcélményem is. A legutóbbi üléseken az ÉDOSZ Szövetségének kérésére 19 képviselőtársammal együtt felvetettem azt, hogy módosítsuk az 1989. évi 13-as átalakulási törvénynek a 40. paragrafus c) pontját. Az Országgyűlés időhiány miatt januári üléséről levette a napirendről, holott mi a törvényes utat betartottuk, és időben benyújtottuk a képviselői önálló indítványt 20 aláírással. Mi az oka, hogy ilyen szívügyének tekinti az élelmiszeriparnak a gondját, és ezen belül a szakszervezetnek az érdekeivel teljesen azonos, egyértelmű a törekvése, amit minden mondatából éreztem? — Huszonöt éve vagyok szakszervezeti tag, tíz éve szoros kapcsolatban az ÉDOSZ- szal. Élelmiszeriparos vagyok. Huszonöt éve a Magyar Élelmezés-ipari Tudományos Egyesület tagjaként, és azon keresztül is -- no meg sok ipari kapcsolat révén is — megismertem az élelmiszer-ipari dolgozói munkakörülményét. Tisztában vagyok azzal, hogy küföldi tőkével vagy hazai tőkefelhalmozással sokat lehetne segíteni a munkakörülmények javításáért, jobb technológiával, jobb technikával, műszaki fejlesztéssel elősegítenénk azt, hogy a dolgozókat kevésbé terhelje a fizikai munka. Magam, mint szakember ezért dolgozom az intézetben. Munkatársaimmal tudjuk, hogy milyen az élelmiszeripar, milyen gőzös, füstös munkakörülmények vannak nagyon sok helyen, a magunk módján mindent meg is teszünk azért, hogy ez változzon. Természetes, hogy ezeket a kérdéseket fel kell vetnünk nemcsak a tudomány csarnokában és műhelyeiben, hanem az országgyűlésben is. Magyarországon az élelmiszeripar a hozzáadott érték szempontjából nagyon előnytelen helyen áll, ha más külföldi országokkal összevetjük. Ha viszont ez így van, nem tud fejleszteni. Nekünk azt is képviselnünk kell, hogy hol vannak a reális árak? Hol vannak azok az értéket viszszatükröző árak, amiből megél mind az alapanyag-termelő, az alapanyag-feldolgozó és végül a fogyasztó sem jár rosszul. Hát ezt kell képviselni a parlamentben. — Ezt érzi az élelmiszeripar 200 ezres tagsága, ezért kérik, támogatják jelölését. — Én a munkám mellett, a képviselőséget a továbbiakban is vállalom. Budapest 30-as választókerületében voltam eddig képviselő egy ciklusban, ahol szintén elég sok élelmiszer-ipari üzem van, közelebbről ez a XI. kerület, a Gellérthegyi—Lágymányos. Nagyon sok élelmiszer-ipari dolgozó, főleg sütőiparból, édesiparból jött el annak idején a jelölésemre. Most ez a körzet nagyobb, de még mindig ugyanott van. Bízom benne, ha szavazatukat rám adják, nem fognak csalódni bennem. Különben a harcot nem adtam fel. Elértük, hogy a parlament a soron következő, február 27-i ülésén tárgyalja a mi módosítási javaslatunkat. S ha elfogadják, megindulhat az az átalakulás, ami mindannyiunk érdeke. Minimum 25 százalék bért! A Sütőipari Dolgozók Szakszervezete január 15-i tanácsülésén — egyéb fontos kérdések mellett — áttekintette a sütőiparban dolgozók bérhelyzetét. Megállapította, hogy elsősorban az 1989. előtti években alkalmazott rendkívül szigorú központi bérszínvonal-szabályozás miatt, de számos egyéb tényező következtében a sütőiparban dolgozók bére rendkívül alacsony. A testület sokoldalúan mérlegelte a feltételrendszer kialakításakor elért eredményeket, a vonatkozó feltételeket és lehetőségeket, amelyek között 1990-ben a vállalatok gazdálkodhatnak. A tanács egyhangúlag úgy foglalt állást: Minden sütőipari vállalatnál 1990. január 1-jei hatállyal 16 százalékos alapbérfejlesztést szükséges végrehajtani. Az átlagos mértékű 16 százalékos bérfejlesztésen belül a vállalat gazdasági vezetése és a szakszervezet a vállalati adottságokat figyelembe véve szükség szerinti differenciálást hajt végre. Ahol a vállalati lehetőségek ennél magasabb év eleji bérfejlesztést tesznek lehetővé, ott a tanács javasolja annak megvalósítását. A sütőiparban dolgozók bérszínvonalát 1990-ben minimálisan 25 százalékkal szükséges növelni. A tanács az év elejei 16 százalékos alapbérfejlesztést, és a dolgozók bérének éves szinten 25 százalékos növelését mint minimális követelményt fogadta el, ami minden vállalatnál megvalósítható. Meg van győződve arról, hogy a sütőipari vállalatok döntő többsége ennél lényegesen nagyobb mértékben képes a dolgozók bérének növelésére. A tanács kéri a szakszervezeti testületeket, hogy kísérjék figyelemmel a dolgozók bérének év közbeni alakulását. Sütőipari Dolgozók Tanácsa Olvasóinkhoz több mint három évtized után — hisszük, hogy nagyobb zökkenő nélkül — változik lapunk, az Élelmezési Dolgozó tartalma, arculata. A tartalmi változtatást a szakszervezeti mozgalom megváltozott struktúrája, a súlypont-áthelyeződés, a szervezet korszerűsítése, az új igényekhez való igazítása teszi szükségessé, míg a formát, a keretek szűkítését a dráguló kényszer szüli. S mert a 83. évfordulót megért lapról nem mondhat le a egymúltú szakszervezet, hiszen változatlanul igen fontos eszközként tartja számon, becsüli és egyengeti útját a nehéz helyzetben — inkább a „fogyókúrát”, mintsem a teljes némaságot vállalja. A lap szerkesztésének fő törekvése változatlan: szolgálni és segíteni a mozgalmat, az élelmezési dolgozókat, főképpen pedig szakszervezetünk aktivistáit, a bizalmiakat, a szakszervezeti bizottságokat. Tudjuk, ez nem lesz egyszerű és könnyű feladat, hiszen a szövetségi rendszer, amely új keretet ad az élelmiszeripar valamennyi ágát felölelő szakszervezetnek új lehetőséget és fórumot igényel és kér, jogosan valamennyi tagja számára, s mindezt úgy, hogy a szerkesztőség megőrizhesse szerkesztői önállóságát és felelősségét. Természetes, hogy a célok megvalósításában és a felelőségben is osztozni akarunk mindazokkal, akik önzetlenül vállalják az együttműködést a lap arculatának formálásában, tartalmának gazdagításában. Szívből sajnáljuk, hogy a jövőben — a csökkentett példányszám miatt — le kell mondani arról, hogy iparunk egészéről, s valamennyi élelmezési dolgozóhoz szóljunk közvetlenül. Lehetőségünk arra futja most — s remélhetőleg átmenetileg — hogy az aktivistáknak biztosítsunk fórumot, elsőkézből őket tájékoztassuk a szakmai szakszervezetek és a szövetség munkájáról, az üzemi, alapszervezeti munka sokszínűségéről, hogy nyilvánosságot biztosítsunk a jól bevált módszereknek, sokkal bátrabban feltárjuk az aktivisták gondjait, módszereit, tanácsokat adjunk az érdekvédelmi és érdekképviseleti feladatok szakszerűbb és hatékonyabb ellátásában. Mindennapi kérdéseikre is szívesen válaszolunk. Így azt reméljük, hogy aktivistáink által, az ő felkészültségükön, munkájukon keresztül végül is egész tagságunk szószólója, képviselője, barátja marad lapunk. Elnézést kérünk azoktól az olvasóinktól, akik évek, évtizedek óta előfizetői, hűséges barátai voltak az Élelmezési Dolgozónak. Köszönjük a hűséget, az együvétartozás testvéri érzését. Mivel a jövőben a szakszervezeti bizottságok döntik el — mint előfizetők — kinek adnak lapot, kérjük, legyenek bizalommal üzemi, hivatali szervezetük iránt. A lap kiadója — ÉDOSZ Szövetsége — a szerkesztői biztosak abban, hogy lapunk, együtt munkálkodva olvasótáborával, az élelmezésiparban tevékenykedő szakszervezeti aktivistákkal, eredményeken teljesíti hivatását a jövőben. Erre nemcsak a jelen követelményei sarkallják, hanem több mint nyolc évtizedes múltja is. Varek Béla a szövetség titkára A dolgozók munkahelyi szociális ellátással szembeni elvárása, megélhetési gondok miatt, egyre nő. Ezért szakszervezeti testületeinknek arra kell törekedni, hogy minden korábbinál átgondoltabb, körültekintőbb és következetesebb szociálpolitika megvalósítását segítsék elő. A munkahelyi szociálpolitika változatlanul fontos eszköze maradt a hatékony munkaerő-gazdálkodásnak, és kiegészítője a központi területi szociális ellátásnak. Az utóbbi eredményes működése feltételezi, hogy szakszervezeti testületink a vállalati lehetőségeken túlmenően keressék a kapcsolatot a helyi tanácsok szociális osztályaival. El kell érni, hogy a megemelt tanácsi szociális segélyből vállalataink rászoruló dolgozói és nyugdíjasai minél szélesebb köre részesüljön. A segélyezési bizottságok tevékenységét ennek megfelelően kell alakítani. Az üzemorvosok minél szélesebb körben tegyék lehetővé az alkoholbetegek számára a táppénz igénybevételének lehetősége mellett a Dömösön megnyílt, a SZOT és a Református Misszió összefogásával működő szanatóriumi kezelést. Ha a beteg szociális körülményei indokolják, szakszervezeti testületeink nyújtsanak támogatást a beutaltak számára. Nagyobb figyelem kísérte a megváltozott munkaképességű dolgozókkal való törődést, a szakmai rehabilitáció és a foglalkoztatás megoldásában. Jövedelemadó A magánszemélyek jövedelemadójáról 1989. decemberben megjelent 92-es Magyar Közlöny XLV. törvénye szabályozza, hogy milyen formákban nyújtott juttatás, milyen mértékben mentes a személyi jövedelemadó alól. Az említett törvény módot ad arra, hogy a vállalat költségei terhére pénzben havi 500 Ftig adhat étkezési hozzájárulást (ideértve a pénzt helyettesítő utalványt is). Ezen hozzájárulás nem vonható össze a dolgozó jövedelmével, következésképpen nem személyijövedelemadó-köteles. A pénzben nyújtott étkezési hozzájárulás szabályait a KSZ-ben rögzíteni kell. E lehetőség módot ad arra, hogy azok is részesüljenek étkezési hozzájárulásban, akik valamilyen oknál fogva nem tudják igénybe venni az üzemi étkeztetést (munkarend, távoli üzemegységekből vagy telephelyekből álló a vállalat stb.). » Továbbra is ajánljuk az alapszervezeteknek, hogy ragaszkodjanak a természetbeni juttatás üzemi étkeztetési formájának biztosításához. Törekedjenek arra, hogy minél szélesebb kör számára nyíljon lehetőség ennek igénybevételére. Napjainkban ez a lehetőség felbecsülhetetlen értékű a dolgozók körében, az élelmiszerárak rohamos növekedése miatt. Az 500 Ftos pénzben adható hozzájárulás messze nem helyettesíti az üzemi étkezésben rejlő előnyöket. Nem kell adózni A személyi jövedelemadóról szóló törvény a SZOT-üdültetéssel összefüggésben az előző évvel ellentétben, szabályozza a szociális juttatás körét és ismérveit, így a SZOT,üdülőhelyekhez való hozzájárulás mértékét éves szinten 2000 Ft-ban határozza meg adómentesen. Változatlanul mentes az adófizetési kötelezettség alól a szakszervezet, munkahely által szervezett saját vagy bérelt üdültetésnél az önköltség és a dolgozó által fizetett térítési díj különbözete, mivel természetbeni juttatásnak minősül. Kollektív szerződésben szükséges rögzíteni az üdültetett dolgozók térítési díját, amelyet a vállalat a szakszervezeti testülettel közösen határoz meg. Vidéki Imréné ■> , ■ ■, A szociálpolitika tervezése KÖZLEMÉNY A Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az ÉDOSZ és a MEDOSZ szakszervezeti szövetségének képviselői — Petrasovits Anna, az SZDP elnöke, Szilágyi László, az ÉDOSZ és Czirmay Tibor, a MEDOSZ főtitkára vezetésével — 1990. február 12-án találkoztak a MEDOSZ székházában, hogy véleményt cseréljenek a magyarországi gazdasági és társadalmi átalakulás főbb kérdéseiről, az ebben való együttműködés lehetőségeiről. A vezetői megbeszélést az tette lehetővé, hogy az SZDP — a szociáldemokrácia történelmi hagyományait folytatva — a jövőben is közösséget kíván vállalni a szakszervezeti mozgalommal, üdvözli annak megújulási törekvéseit, függetlenedési szándékát a munkáltatói jogok gyakorlóitól és bármiféle pártbefolyástól, és kész közreműködni egy hatékony munkavállalói érdekvédelmi intézményrendszer valóságos kiépítésében. Lényeges, újszerű vonás, hogy az SZDP-nek — amely hagyományosan a nagyipari munkásság pártja volt — ma vidéken működnek a legerősebb csoportjai, amelyek természetesen nagy jelentőséget tulajdonítanak az élelmiszer-gazdaságban kialakult problémák megoldásának. Az ÉDOSZ és a MEDOSZ mint önálló és független szakszervezetek tanulmányozva az SZDP hozzá eljuttatott Szándéknyilatkozatát, megállapítja, hogy az számos kérdésben egybeesik a szakszervezet törekvéseivel. Ennek megfelelően — az önállóság kölcsönös tiszteletben tartása mellett — lehetőség van a szakszervezeti szövetség és az SZDP közötti együttműködésre. Az ÉDOSZ, a MEDOSZ és az SZDP egyetértésüket hangsúlyozták: — egy olyan piacgazdasági modellre épülő polgári társadalom megteremtésében, ahol érvényesülhet a demokrácia, a a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlőség elve; — egy olyan jóléti társadalom megteremtésében, ahol a szociális biztonság megteremtése a legfontosabb értékek egyike; — a teljesítményarányos bérek, illetve az átfogó bérreform megvalósításában; — hogy a vegyes tulajdonú gazdaság megteremtése során a hatékony működtetés legyen a legfontosabb szempont, így az életképes nagyüzemek léte politikai megfontolás alapján ne legyen megkérdőjelezhető; — egy olyan országos szakszervezeti szövetség létrehozásában, ahol a tagszakszervezetek önállósága a lehető legnagyobb mértékben biztosítva van; — a társadalmi élet minden területén, így a szakszervezeti mozgalomban is csak hiteles emberek viselhessenek tisztséget; — abban, hogy az élelmiszer-gazdaság nem rendelhető alá csak a piaci viszonyoknak, hiszen alapvető feladata van a belső élelmiszer-ellátásban, a vidék népességének megtartásában, a foglalkoztatásban. Ezért az ágazat támogatási rendszerét nem megszüntetni, hanem új alapokra kell helyezni. Végezetül megállapodtak abban, hogy a soron következő parlamenti választásokon — a kölcsönös érdekek alapján — együttműködnek egymással, és összehangolják törekvéseiket. Budapest, 1990. február 13. PETRASOVITS ANNA, az SZDP elnöke SZILÁGYI LÁSZLÓ CZIRMAY TIBOR ÉDOSZ-főtitkár MEDOSZ-titkár