Élelmezési Dolgozó, 1990 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1990-02-01 / 1. szám

A SZAKMAI SZAKSZERVEZETEK ÉLETÉRŐL Évindító tanácskozások A szakmai szakszervezetek, titkári tanácsok januárban tartották évnyitó üléseiket, tanácskozásaikat. Már konkrét éves programokkal támasztják alá a kongresszusi állásfogla­lást és a szakma sajátos tennivalóit. Dr. Szilágyi László,­ a szövetség főtitkára a baromfiipari szb titkárok tanácsának ülésén ■iWf Vanek Béla a szövetség titkára az édesipari szb-titkárok ta­nácsát tájékoztatja A Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke Menczer Tibor és a titkár Szalay Gyula, a közeljövő teendőit egyezteti a szakszervezet vezetőivel Tisztelt mezőgazdasági és élelmiszeripari terme­lők! Mi megalakultunk és készen állunk a mező­­gazdasági és élelmiszeripari termelők szolgálatára, egy biztos állomás, ahova érdemes megérkezni, ahol érdemes megállni. Reméljük, ezt hamarosan Önök is tapasztalni fogják. A termelés, gazdálko­dás, vezetés minden területén hasznos szolgálta­tásokkal kívánunk partnereink rendelkezésére állni. Sikeres együttműködés reményében: Budapest V. Széchenyi rkp. 8. Levélcím: Budapest, Pf. 505. 1397 Telefon: 131-0761 Telex: 22-3111 Telefax: 132-1126 Amiben nem leszünk megértük A törvényhozás útvesztői A Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezete kez­deményezésére az ÉDOSZ 47. kongresszusa állásfoglalást fo­gadott el, és az Országgyűlés elnökéhez fordult az átalaku­lási törvény módosítása érde­kében. Erről a tagság lapunk hasábjain keresztül már érte­sült. Feltétlenül tanulságosnak tartjuk azonban feleleveníteni azt a göröngyös utat, melyet a javaslat megjárt, és mind a mai napig tart. Az ÉDOSZ október 17-én kelt levelére azt a választ kaptuk, hogy a házszabályok szerint a Parlament nem fog­lalkozik társadalmi szervek indítványára törvénymódosí­tással. Ahhoz képviselő, vagy képviselői csoportok kezde­ményezése szükséges. A göröngyös út Dr. Biacs Péter, az Ország­­gyűlés élelmiszeripari szekto­rának vezetője már a kong­resszusi felvetéskor elfogadta, hogy a törvény vitatott része nem szolgálja sem az élelmezésipar, sem a me­zőgazdaság, sem a nem­zetgazdaság érdekeit. Ennek alapján Biacs dr. ön­álló képviselői indítvánnyal élt, melyet támogattak az élelmiszeripari szektor képvi­selői is. A képviselői indítványt megtárgyalta az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, me­lyen a szövetség és a szak­mai szakszervezet képviselői is részt vettek. A nyilvánvaló ellenérdekeltség miatt szinte természetesnek vettük, hogy a bizottság — melyben túl­nyomó részt a mezőgazdasá­got reprezentáló képviselők ülnek — nem támogatta a törvény módosítását. Ezt kö­vetően a Parlament decem­beri ülésszaka nem vetette el a képviselői indítványt, ismé­telten bizottságok elé utalta azzal, hogy januárban tűzi napirendre. Mindezek után természetesen csalódást oko­zott, hogy a kérdést maguk előtt tolva februárra halasz­tották a döntést. Az Országggyűlés zsúfolt programjának ismeretében is felvetődik a kérdés: kinek az érdeke egy ilyen lényeges, az egész élelmezésipart érintő javaslat eldöntésének elodázá­sa? Miért az elodázás? A téma kapcsán valóságos és álhírek sorozata terjed az iparban, kezdve attól, hogy a minisztérium vezető képvise­lői nem szektorsemlegesek a kérdésekben, egészen addig, hogy dr. Biacs Péter az önál­ló képviselői indítványt visz­­szavonta. Szakszervezetük álláspontja változatlan: sürgősnek és feltétlenül szükségesnek tartjuk a törvény módosítását, an­nál is inkább, mert nem látjuk értelmét elhamar­kodott átalakulásoknak, melyek esetenként az ál­lamigazgatás felügyelet alóli kibújást szolgálják, de ugyanúgy továbbra sem támogatjuk az állami vagyon meghitelezett részvények for­májában történő felosztását. E körülmények között nem tudunk megértőek lenni, mi­kor a dolgozói vagyonjegy­­zék ügyében az érdekvédelmi szervezettől önmérsékletet várnak. Jogos igényünk, hogy a dolgozók is részesüljenek az általuk létrehozott és gyara­pított vagyonból. Fejleményeket várva A mielőbbi döntés sürgeté­se érdekében levélben fordul­tunk dr. Fodor Istvánhoz, az Országgyűlés ideiglenes elnö­kéhez, kérve a téma februári ülésszakon történő megvita­tását. Abban a reményben vár­juk a további fejleményeket, hogy véglegesen rendeződik e valamennyiünket érintő fon­tos kérdés, és úgy a mező­gazdaság, mint az élelmezés­­ipar dolgozói együttes érde­keiknek megfelelően része­sedhetnek nemcsak az értékel­hető munkából, hanem annak eredményéből is. Menczer Tibor a Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke A közeljövő elképzelései Önállóak lesznek a konzervesek is? Az ÉDOSZ Konzervipari Ta­gozatának elnöke Orbánná Bakó Judit. A kongresszus óta eltelt időszak gondjairól be­szélgettünk,, ________ — A kongresszust megelő­zően, a konzervipar ágazati küldöttértekezletén az Édosz Szövetségéhez Tagozat formá­jában csatlakozott. Akkor há­rom vállalat indítványozta, hogy önálló­­tagszervezet le­gyen, de a körülmények nem értek meg. Azóta hozzákezd­ünk a tagszakszervezet kiala­kításához, február 27-én tesz­­szük rá a pontot. Átalakítani a bérezést — Miért lenne jó, ha önál­lóvá válnának a konzervesek? — Úgy látjuk, hogy a tag­szervezeti forma nagyobb te­ret, önállóságot biztosít, mint a Titkári Tanács, illetve tago­zati forma. Korszerűsítettük a vállalati szakszervezeti felépí­tést, a konzervipar majdnem minden vállalatánál vállalati szakszervezeti tanács alakult, a bizalmi testület helyett. Meg­határoztuk azt a négy fő terü­letet, amivel elsőként foglal­kozunk, így a kollektív szer­ződések, a szociális, a munka­­védelmi tennivalók, és a tagok érdekvédelme. Ezeknek a szak­mai előkészítése most folyik. Ezenkívül a konzerviparban szeretnénk kialakítani a kol­lektív keretszerződést, és a béralkut, ehhez kezdeményez­tük a partneri kapcsolat kiala­kítását. Nagy gond, hogy a 18 kon­zervipari vállalat egy része a régi típusú kamarának a tag­ja, a másik része egy területi kamarának, harmadik része pedig a decemberben megala­kult Élelmiszeripari Feldolgozó Érdekvédelmi Szervezetének a tagja, és van néhány vállalat, amely sehol sem tag. Tehát egy nyugati (pl. osztrák) ka­marai tagozódás, a munkálta­tók kamarája nincs meg. Ezért kell megkeresni a partneri kapcsolatot, hogy tudjuk a ka­maraipari szinten egy közös nevezőre hozni. A Hatvani Konzervgyárban elkezdték­­a nyugati típusú üzemi tanács megalakítását, ami azt jelenti, hogy az üzemi tanács a nem szakszervezeti tagoknak is képviseletet biztosít, de a kol­lektív szerződés megkötése a szakszervezeté marad. A leg­fontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy a szakszervezeti tagok tényleges érdekvédelmét megteremtsük. Megmutassuk, hogy a szakszervezeti tag a tagdíj fejében milyen érdek­­védelmet kap konkrétan. Gond a foglalkoztatás Legnagyobb gondunk a fog­lalkoztatás. Ugyanis a kon­zervipar termelése a belső piacra és a demokratikus ex­portra épült, ami azt jelentet­te, hogy egész évre biztosítani tudtuk a munkát, mert előfel­dolgozott termékből gyártot­tunk tömegmennyiséget a szovjet piacra, szovjet ízesítés­sel. A szovjet piac gondja, meg az első hónapban meghúzott kiszállítási stop a konzerv­ipart rendkívül nehéz helyzet­be hozta. Úgy látszik, hogy né­hány gyárban április-május­ban nem lesz munka, a legyár­tott termékeket nem tudják nyugatra eladni. Akik időben felismerték a bajt, és elkezd­ték a tőkés export bővítését, azok pedig pénzügyi gondok­kal küzdenek a rendkívül ma­gas kamat miatt. Jelenleg legégetőbb gondunk a 26 ezer ember foglalkoztatásának a biztosítása. Másik feszültség a bérfejlesztésnek a dolga. Eb­ben az évben néhány vállalat kivételével sem a tervek, sem az eredmények nem adnak módot az igazgatóknak erre nézve, nem tudtak a termel­tetőkkel sem szerződést kötni, késésben vagyunk. Sajnos a dolgozók nem hisznek, sokan kilépnek a szakszervezetből, a 82 százalékos szervezettség csökkenni fog. Bizalmukat vissza kell szerezni. Ilyen szellemben készülünk mind az ÉDOSZ, mind a SZOT márciu­si értekezletére, ahol meg akar­juk fogalmazni, úgy érezzük: a szakszervezeti mozgalom el van foglalva a szervezeti fel­építéssel, a hogyannal, az ap­parátusok kialakításával, ugyanakkor a szakszervezeti tagoknak napi gondjaik van­nak, amin egyelőre semmit nem tudtunk változtatni. Sz. M. a­molyan ko­sárlabdázó-ter­metű fiatalasszony a szakszervezeti tanács el­nöke a Budapesti Baromfi­­ipari Vállalatnál. Múltja közel két évtizedes a szakszervezeti mozgalomban, hiszen 1972. au­gusztus 21-én — kapásból pon­tosan emlékezik e dátumra! — kezdett dolgozni a vállalatnál. Akkor a szakszervezeti admi­nisztrációs teendők mellett több osztály írásbeli ügyeit in­tézte. — A nyolcvanas évek első felében már önállóan, csak szakszervezeti adminisztráció­val foglalkoztam. Jelenleg a műszaki igazgatóhelyettes tit­kárnőjeként dolgozom, s a szakszervezeti tanács elnöké­nek választottak meg legutóbb — mondja Haagné Bognár Mária. — Tehát van elég szaktársi mozgalmi tapasztalata, amit az évek során a szakszerveze­ti munkában szerzett... — Sokáig az Hiúsági mozga­lomban tevékenykedtem szer­vezőként Később a nyugdíja­sok és a gyesen levők bizalmi­ja lettem. Végletek? Meglehet, de így elég széleskörűen volt módom figyelni a dolgozók életkörülményeinek alakulását. Ennyi idő alatt szinte minden­ben részt vettem, ami a megle­hetősen színes, az egész válla­latot behálózó szakszervezeti életben történt. Voltam az if­júsági tanács vezetője is. — Hogyan látja, merre to­lódott el az üzemi, munkahe­lyi szakszervezeti munka az utóbbi időben? — Megerősödött az érdekvé­delem és az érdekképviselet iránti igény a dolgozók részé­ről, mert egyre nehezebb a megélhetés. Egyre több táma­dás éri a szakszervezetet, s bármennyire akarunk jót, a pénzszűke meghatározza szán­dékaink erejének mértékét. Sajnos, emelkedett a kilépők száma. A baromfiiparban álta­lában nagyon nagy a fluktuá­ció, ami magával vonja a tag­ság változását. — Milyennek ítélhető a bi­zalmiak és a tagság közötti kapcsolat? Vannak-e még tar­talékok? — Felvetődött, hogy amióta nem a bizalmiak gyűjtik a tag­díjat, azóta lazult a kötelék Viszont a meglevő munkaerő­hiány mellett a szalagmunka következtében alig-alig jut idő erre. Jobbára a vonaton beszé­lik meg a bejárók a gondjai­kat... Eddig még ki tudtuk elégíteni a segélyre szorulta­kat, de rengeteg a kérelmező. Az OMB-előleget is sokan igénylik, ami fizetési előleg, s ezt hat hónap alatt törleszthe­tik vissza. Elszomorítóak az ár­emelések, s a munkanélküli­ség akkor a legelkeserítőbb, ha személyt,, családot érint. Ná­­lunk a munkaerőhiány a meg­határozó, de az országos han­gulat mindenkire hatással van valamilyen formában. — Mégis, mi az, amit, a szak­szervezeti tanács tehet most a tagság érdekében? A helyi jel­legzetességekre gondolok, ami­vel enyhíthetik a gondokat. — Minden területen, ahol a dolgozókat, érintő változásokat készítenek elő, igyekszünk je­len lenni. A beleszólás igényé­ve!­ Tavasszal a gyesen levők és a nyugdíjasok kaptak se­gélyt. Az egy esztendeje itt dolgozó szakszervezeti tagok — az osztályvezetői beosztás alat­ti sík — ötszáz forint segélyben részesültek. Tudom, hogy ez szinte jelképes összeg, de ma minden pénz számít a háztar­tásokban. Kedvezményes érté­kesítési akciókkal is könnyű­jüik az asszonyok második mű­szakját a háztartást. Többek között hagymát, burgonyát, mákot, lencsét, borsót értéke­sítettünk ilyen módon. Párnát, poplant szörpöt is És ismét megszervezzük a mosóporak­ciót a­z érdemi beszélgetés után Mária megjegyzi: két gyermekük van, férje a papírgyárban dolgozik. Őrme­zőn laknak, a vállalati támoga­tásai szerzett lakásban. Nem tett ő tulajdonképpen semmi különöset mindig szeré­­nyen­­szorgalmasan dolgozott azért, hogy a szakszervezeti tagok, a dolgozók bizalommal fordulja­nak a bizottsághoz, utóbb a tá­rnicshoz, azaz a szakszervezet­hez. Remélhetőleg a formai vál­tozás a szervezett dolgozók ér­dekeinek képviseletében hat­hatós tartalmi változással is együttjár majd, ami a hétköz­napok bonyolult k­épletű fel­adványának megoldásakor ki­derülhet Kiderülhet? Persze e kérdésre a válasz nem kizárólag a szakszerveze­ti aktivistákon múlik se jelen­tős részben tőlük is függ. Zs. L. Egyre többen szorulnak segélyre

Next