Élelmezési Dolgozó, 1994 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1994-01-01 / 1. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Ülést tartott a választmány Nem kevés, de nem elég, amit tettünk! Éles vita a kongresszus összehívásáról A Szövetség székházában 1994 január 13-án ülést tartott az ÉDOSZ választ­mánya. Tekintettel arra, hogy a testületet az elmúlt évben nem hívták össze, Sóki Gyula elnök javaslata alapján a résztvevők az ÉDOSZ 1992-93-ban végzett munkájáról szóló beszámolót, illetve az 1993. évi szövetségi költség­­vetés, az 1992. évi jelentés jóváhagyását tűzték napirendre. ■ Kapuvári József (Húsipar) felveté­se alapján az ülés elnöke tisztázta, hogy az első napirend keretében kíván az elő­terjesztő javaslatot tenni az ÉDOSZ- kongresszus összehívására. ■ Vanek Béla főtitkár az első napi­rend szóbeli beszámolójában megálla­pította: az elmúlt két év konfliktusok­kal terhelt időszak volt, amelyet az idé­zett elő, hogy válságba került az élel­miszer-gazdaság. Az élelmiszer-ipari vállalatok harmada csődbe vagy felszá­molásra jutott, a mezőgazdasági terme­lés csökkenése árualaphiányt okozott, és kiesést az exportban, drasztikusan csökkent a belső fogyasztás, kiszolgál­tatva kellett szembenézni a privatizáci­óval. Ebben a helyzetben a Szövetség arra törekedett, hogy nemzetgazdasági szin­ten tisztázódjék az iparág helye és sze­repe, sürgette a kormányzat aktív sze­repvállalását, a piacvesztés megállítá­sát, követelte a terméktanácsok létre­hozását, a piac védelmét és a dolgozói tulajdonlás tisztességes megoldását. Tisztában voltunk azzal - hangsúlyoz­ta a főtitkár -, hogy önmagunkban gyen­gék vagyunk, ezért mozgósítottuk az élelmiszeriparban érdekelt erőket. Az ÉDOSZ tevékeny részese volt az Ag­rárparlament létrehozásának, tárgyalá­sokat folytatott a földművelésügyi és más tárcák vezetőivel, együttműködést alakított ki a parlamenti pártok - a Fidesz kivételével - frakcióival, rend­szeresen egyeztette álláspontját az ÉFOSZ, az Agrárkamara, a MOSZ és a MEDOSZ képviselőivel. Konzultációk folytak az ÁVÜ illetékes szakvezetői­vel. Létrejött az élelmiszer-ipari közép­szintű érdekegyeztető tanács (ÉKÉT). Összességében az elmúlt két évben az ÉDOSZ beilleszkedett az érdekvédelem mechanizmusába. Vanek Béla az eredményekről szólva pozitívan értékelte, hogy a kormányzat az élelmiszergazdaságot húzóágazatnak nyilvánította; megszületett a piacvédel­mi törvény; a privatizációs bevételek egy részét ,,visszacsepegtetik” az ágazatba; az ÉKÉT keretében történik az adóskon­szolidáció; sikerült előrelépni a dolgozói tulajdonlásban. A közvetlen érdekvéde­lem terén hat ágazatban középszintű megállapodás született. Mindezek mel­lett közismert az üzemi tanács és társa­dalombiztosítási választások sikere. A főtitkár önkritikusan értékelte a­­ Szövetségben felgyülemlett gondokat: a­­ szövetségi tanácsban nem alakult ki megfelelő döntési mechanizmus, a szer­vezet pénzügyi válságba került, meg­gyengült a szakértői apparátus és a te­rületi szervezet, megszűnt az üdültetési szolgáltatás, nincs adatbázis és elégte­len az oktatás. Egy kapaszkodó maradt: az Élelmezési Dolgozó. - Elemi erővel tör fel a változás igé­nye, rendezni kell a sorokat. A változás híve vagyok, de szeretném kiszűrni azo­kat a szélsőséges javaslatokat, amelyek a Szövetség gyengítését célozzák. Nem kevés, de nem elég amit tettünk - hang­súlyozta Vanek Béla. Végezetül indo­koltnak és fontosnak ítélte, hogy ala­pos előkészítés után kerüljön sor az ÉDOSZ kongresszusának összehívásá­ra. Ismertette, hogy két javaslat van a kongresszus időpontjára: a kezdeménye­ző tagszervezetek 1994 márciusában, a Szövetségi Tanács pedig őszre javasol­ja a legmagasabb fórum összehívását.­­ A szóbeli kiegészítés után Sóki Gyula elnök bejelentette, hogy a vá­lasztmány 75 tagjából 65 fő jelent meg, a kétharmados döntéshez 44 szavazat szükséges. Goldovics Gábor (Húsipar) kifogásolta, hogy a testületet nem az alapokmánynak megfelelően hívták össze, a tagok száma és aránya nem fe­jezi ki a tagszervezetek tényleges sú­lyát. Válaszként tudomásul vette az alapokmány olyan értelmezését, hogy a testület listája még az 1991. évi állapo­tokat tükrözi. ■ A vitában Hajdúné Lovász Edit (Húsipar) az írásos beszámolót jó vita­anyagnak minősítette. Vitatva az anyag egyes megállapításait, kijelentette: ná­luk nem jellemző, hogy a tagdíjat se­gélyre fordítják. Megdöbbenését fejez­te ki, hogy több tagszervezet nem kí­ván kongresszust. A kongresszus össze­hívása nem „kívánságműsor” - mondta -, hiszen mit várhatunk másoktól, ha fel­rúgjuk az alapvető szabályokat. Kifo­gásolta, hogy a választmány tagjainak nem küldték ki a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének a kongresszus össze­hívására és feladataira kidolgozott ja­vaslatát. Az időt nem szabad húzni - mondta a jelenlévőknek, és a HDSZ ne­vében javasolta az ÉDOSZ kongresszu­sának mielőbbi - márciusi - összehívá­sát. ■ Kovács Zoltán (Sütőipar) az ÁVÜ egyik vezetőjével folytatott konzultáci­ót felidézve, annak a véleménynek adott hangot, hogy a Vagyonügynökség csak azt kívánta kipuhatolni, hogy „elég erő­sek vagyunk-e, s van-e sztrájkveszély”? Úgy ítélte meg, hogy a tagság két dol­got vár a szakszervezettől: a munkahely megvédését és elbocsátás esetén a tör­vényes ellátás biztosítását. Ugyanakkor a Mikulás-csomag és a nőnap megszer­vezése is latba esik a megítélésben. Az aktív tagság fogy, új megoldáso­kat kell keresni. Az őszi hónapokban javasolta a kongresszus megtartását. ■ Farkas Klára (Baromfiipar) meg­állapította, hogy az elmúlt időszakban a baromfiipar a „válságok válságát" él­te át: a létszám negyven százalékát le­építették, eladtak, bezártak gyárakat, a szakszervezet megkérdezése nélkül. Az AVÜ nem veszi figyelembe a szakszer­vezet álláspontját, nem hallgatják meg a munkavállalói oldal véleményét. A partneri kapcsolatokról az volt a véle­ménye, hogy minden kapcsolat annyi ér, amennyit profitálunk belőle. A kong­resszusról szólva kifejtette, hogy fejlesz­teni kell a döntési mechanizmust, jó előkészített tanácskozásra van szükség minél előbb. Steer Lajosné (ÉDÉSZ) javasolta hogy a választmány utalja a Szövetség Tanács hatáskörébe a beszámoló vég­legesítését. Hangsúlyozta, hogy műkö­dő, egységes szakszervezet lehet a cél Érdekeltek vagyunk abban is - mondta -, hogy erős területi szövetségek mű­ködjenek. A struktúra áttekintése az alapszervezetektől az MSZOSZ-ig sze­rencsés. Egyetértett azzal, hogy a soros kongresszust minél előbb össze kell hív­ni, de időpontot nem jelölt meg. ■ Nagy Imre (Édesipar) elmondta hogy a privatizáció során minden édes­ipari vállalat magánkézbe került­­ kapitalizmus minden áldásával betetti a lábát”, a bérek a régi szinten marad­tak, a foglalkoztatott létszám azonban negyven százalékkal csökkent. Új hely­zet állt elő, amelyben a tagság erős ér­dekvédelmet igényel. De csak erős sztrájkalappal lehet az érveket érvény­re juttatni. A tagság azt várja, hogy több eredményt érjünk el a bérharcban, de nem mernek mögénk állni és sztrájkol­ni - állapította meg. A központi irányí­tás nem volt jó nekünk - mondta a szer­vezeti kérdésekről -, de az elmúlt há­rom évben kiderült, hogy nem tudunk dönteni a saját sorsunkról, a szövetség tanács megbukott. Javasolta, hogy a szakszervezet elemezze a privatizáció történetét, különösen a rosszul sikerül eseteket. Kijelentette, hogy a privatizá­ció sokkhatással volt a dolgozókra. Kér­te a kollégákat, hogy „értsük meg egy­mást”, és őszre javasolta a kongresszust . Menczer Tibor (Gabona- és ma­lomipar) javasolta, hogy a beszámolt lényeges megállapításai kapjanak nyil­vánosságot. A szakszervezet mondja ki az élelmiszeripar válságban van, ami az érdekvédelem azért sem tud elfogad­ni, mert az ágazat az ország egyik kitö­rési pontja lehetne. A gabonaipar nevé­ben nem értett egyet azzal a megállapí­tással, hogy az ÁVÜ-vel megfelelő kap­csolatokat sikerült kialakítani. A gabo­naipar privatizációja koncepció nélkü valósult meg, az ÁVÜ nem viselkedet igazi tulajdonosként. Esetenként az a tulajdonosokat is nehéz helyzetbe hoz­ták. Azokat támogatta, akik szerint a jelenlegi helyzet feloldása szempontjá­ból minél előbb össze kell hívni a kong­resszust. ■ Vidéki Imréné (Hűtőipar) úgy ítél­te meg, a tagszakszervezetek bejegyzé­se után megteremtődtek a feltételek hogy külön lehessen választani a köz­vetlen szakszervezeti és a szövetség munkát, megszüntethető a feladata­ összekeveredése. A hűtőipar nevében tá­mogatta, hogy jól előkészítve, korai idő­pontban legyen kongresszus. ■ Engelhardt Ferenc (Gabona- és malomipar) elmondta, hogy őt felbőszí­tik azok a kijelentések, miszerint az élel­miszeripar privatizálása sikertörténet kinek? - tette fel a kérdést. A parla­menti választásokkal kapcsolatban ja­vasolta: a szakszervezetek kezdjenek kampányt, felhíva a munkavállalók fi­gyelmét, jól gondolják meg, hogy kike juttatnak a parlamentbe. ■ Goldovics Gábor megyei titkárkén sajnálkozott, hogy a beszámoló nem foglalkozott érdemben a területi szövet­ségekkel. Vigyük dűlőre a dolgot mondta­­, vagy számoljuk fel, vagy erő­sítsük meg a területi munkát. ■ Schneider István (Boripar) bírálta azokat, akik nem fizetnek tagdíjat, de a Szövetség rossz helyzetéről beszélnek ■ Kapuvári József (Húsipar) kifogá­solta, hogy a Szövetség nem tartotta be a játékszabályokat, nem küldte ki a HDSZ anyagát, a főtitkár pedig szélső­ségesnek minősítette a javaslatukat. Ki (Folytatás a 3. oldalon. Azt mondják egyesek, hogy az em­berek közönyösek, eltávolodnak egy­mástól, mert az élet nehezül, s minden­ki csak saját dolgával törődik. Ahogy ezt sem lehet ilyen egyértelműen kije­lenteni, ugyanúgy nem szabad azt állí­tani, hogy mindenki nagy gonddal for­dul a környezete felé. Az igazság vala­hol a kettő között van, vagy talán az első csoport felé hajlik a mérleg nyel­ve. Ez a tapasztalata a mi szerény kis játékunknak, amelyben azt kértük, hogy a szelvényre, amelyet beküldenek, ír­ják rá észrevételeiket, jelezzék, hogy miről olvasnának szívesen. Többen javasolták, mint például Stemler Istvánné Kajdacsról, hogy szó­laltassuk meg gyakrabban a dolgozó­kat, kérjük ki véleményüket. Igazuk van, el is fogadjuk ajánlatukat, s ha az utóbbi időben ez a hang kevésbé jelent meg hasábjainkon, annak az az oka, hogy változó világunk új eseményeit próbáltuk nyomon követni, minél több információt akartunk és akarunk a jö­vőben is közölni. Ide tartozik az a bíráló megjegyzés, melyet Dömötör János szekszárdi olva­sónk fogalmazott meg, miszerint a lap nem elég radikális. El kell gondolkoz­nunk bírálatán, megkeresni azt a mód­szert, amivel használunk az élelmiszer­­ipari dolgozók nagy közösségének. Ám itt vannak olyan alapvető és egész jövőnket meghatározó kérdések, mint a privatizáció. Erről szeretne még többet olvasni Peták­né Dózsa Mária Szolnokról. Egyetértünk vele, mert ez jelenleg kimeríthetetlen téma, nem is kí­vánjuk abbahagyni, húsba vágó kérdés, akár sikeres privatizációról írhatunk, akár a nehezen bontakozóról, vagy a nagy port felvert esetekről van szó. La­punk terjedelme azonban meglehetősen szűkös, és úgy kell gazdálkodnunk a ha­sábokkal, hogy kielégíthessük az olyan igényeket, melyeket például Bense Lászlóné vetett fel Kiskunfélegyházá­ról: mutassuk be a felszámolás alatt lé­vő vállaltok, illetve az ott dolgozó vagy elbocsátott munkások sorsát. Bár lehet, ha Önök is tollat ragadnának és néha­­néha beszámolnának környezetük hely­zetéről, még közelebb kerülnénk az „élethez”. Mindenképpen gondunk lesz javasla­taik, észrevételeik megvalósítására, re­méljük mind gyakrabban kulturális anyag, humor és rejtvény is kap helyet újságunkban. S talán nem hiú ábránd, hogy eljön az idő, amikor úgy állunk anyagilag, hogy a lap terjedelme növe­kedhet és mindannyiuk ötletét megva­lósíthatjuk. Köszönjük az együttműkö­dést, bízunk abban, hogy „közösen” még népszerűbb újságot készíthetünk: a szerkesztőség Látogatóban a nyertesnél Közösen a lapért Köszönjük a Kedves Olvasóknak, hogy „vették a lapot". Jelentjük: a pezsgős akció sikerült. December 30-ig több mint félszázan kapcsolódtak be év végi já­tékunkba. Az évzáró szerkesztői értekezleten az Önök által adott „osztályzatok " alapján kiállítottuk a bizonyítványunkat. Az átlag 4,5 lett. Az elismerő észrevé­teleket, megjegyzéseket külön is köszönjük, komolyan mérlegeltük a kívánságo­kat, s alább válaszolunk is néhány kedves olvasónknak. Hanem a postabontás után következett a szilveszteri meglepetés. Utólag el­áruljuk, hogy a december 30-ai határidőt nem véletlenül adtuk meg. A szerkesz­tői értekezletről egyenest a játék nyerteséhez vittük a karton Törley pezsgőt. (Nem tudom persze, mit csinálunk akkor, ha a hóviharos Dunántúlra kellett volna menni.) Úti célunk Békásmegyer volt, s amíg kerestük kedves olvasónk lakását, csak arra gondoltunk, hogy a nyertesünk véletlenül nehogy hungarovi­­nes kolléga legyen, mert akkor tengerbe visszük a vizet (pezsgőt). Végre megta­láltuk a házat. Nyolcadik emelet. Ajtónyitás. A fotósunk lesben. Átadnánk a kar­ton pezsgőt, de a nyertes, akihez igyekeztünk, nincs otthon. Kovács Miklósáé azonban - merthogy ő lett a szerencsés - nem sokat várakoz­tatott bennünket. Hamarosan hazaérkezett, s miután a karton pezsgőt tőlünk átvette, ő is szolgált egy kis meglepetéssel. Elővette az eredeti Törley pohárkész­letét, s a karton felbontása közben örömmel újságolta, hogy éppen az általunk vitt muskotályos Törley a kedvence, érkezésünk előtt ezért ment le az üzletbe, de már nem kapott. Mit mondhattunk ennyi szerencsés véletlen láttán: koccintottunk az új évre. A Sütőipari Egyesülésben, Kovácsné munkahelyén, mint megtudtuk, olvassák az Élelmezési Dolgozót. Érdeklődést keltettek a privatizálással foglalkozó cikkek, valamint a külföldi tapasztalatokról szóló írások. Ennél a kis cégnél sokan meg­fordulnak, ezért a várakozóban mindig ott van a lap egy-egy példánya. A pezsgő mellett szó esett még a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetéről s arról is, hogy az érdekképviselet ma még sok esetben csak keresi a helyét. Ki­derült közben, hogy a férj is szakmabeli, nyugdíjazása előtt szb-titkár is volt. A család figyelemmel kíséri a szakszervezetek törekvéseit. Gratulálunk Kovács Miklósnénak, s az ő jókívánságait is tolmácsolva, kívá­nunk olvasóinknak sok szerencsét az új évben. A pezsgős palack megtalálta poharát Kovácséknál A Reynolds Tobacco Rt. sátoralja­újhelyi gyárának vezetői tárgyalási alapnak elfogadták a Dohányipari Dolgozók Szakszervezete helyi alap­szervezetének kollektív szerződés ter­vezetét. Még a tervezet benyújtása előtt, a DDSZ egyeztette álláspontját a vállalatnál működő Liga alapszer­vezettel. A munkavállalóki érdekvé­delem képviselői megállapodtak ab­ban, hogy közösen lépnek fel és együttműködnek a tárgyalások során a szakszervezeti követelések érvénye­sítéséért. A korábbi fejlemények alapján (lásd: Élelmezési Dolgozó 1993. szeptember) a szakszervezetek tervezetének elfo­gadása azt jelenti, hogy a multinacio­nális vállalat magára nézve kötelező­nek ismerte el a magyar törvények ér­vényességét és betartását. Mint megtudtuk, a DDSZ még az első negyedévben szeretné a tárgyalá­sokat lezárni, a kollektív szerződést megkötni, s azt - egy előzetes megál­lapodás értelmében - a munkavállalók által titkos szavazás útján jóváhagyat­ni. A titkos szavazás alkalmazása a szakszervezeti követelések maximális érvényesítésének a garanciáját, illetve az esetleges külön alkuk kizárását cé­lozza. Tapasztalatai érdekesek lehet­nek az érdekvédelem más területén is. - t­ - Multi bérkartell?! Ismeretes, hogy a Magyarországon érdekeltséget szerzett multinacionális vállalatok képviselői együttműködé­sük fejlesztésére szervezetet alakítot­tak. Decemberi számunkban ismertet­tük Paszternák Lászlónak, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökének véleményét, aki szerint a „multi kar­tell” szervezetten lép fel a munka­­vállalói jogok visszaszorításáért. Megbízható forrásból úgy tudjuk, hogy a multinacionális vállalatok egyeztetik bérpolitikájukat, más szó­val „bérkartellt” hoztak létre. Infor­mációnk szerint az idei évben a mul­­tik 15 százalékos bérfejlesztést kíván­nak végrehajtani a vállalataiknál, a kartell egyes tagjainak plusz két szá­zalékos „mozgásteret” biztosítanak a sarcosabb szakszervezetekkel való al­kudozásban. Abban is megegyeztek, hogy a jelzett béremelést két lépcső­sen hajtják végre. Megkérdezett szakszervezeti veze­­tők az új évben megindult bértárgya­­ások tapasztalatai alapján megerősít­­hetőnek vélték a hírt, ugyanakkor egyes megfigyelők szerint nem min­den multinacionális vállalat részese az egyezségnek. Makrogazdasági hatása miatt szak­­irtók szerint egy ilyen „bérkartell" a kormányzat támogatására számíthat. (h.)

Next