Élelmezési Dolgozó, 1994 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1994-01-01 / 1. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Ülést tartott a választmány Nem kevés, de nem elég, amit tettünk! Éles vita a kongresszus összehívásáról A Szövetség székházában 1994 január 13-án ülést tartott az ÉDOSZ választmánya. Tekintettel arra, hogy a testületet az elmúlt évben nem hívták össze, Sóki Gyula elnök javaslata alapján a résztvevők az ÉDOSZ 1992-93-ban végzett munkájáról szóló beszámolót, illetve az 1993. évi szövetségi költségvetés, az 1992. évi jelentés jóváhagyását tűzték napirendre. ■ Kapuvári József (Húsipar) felvetése alapján az ülés elnöke tisztázta, hogy az első napirend keretében kíván az előterjesztő javaslatot tenni az ÉDOSZ- kongresszus összehívására. ■ Vanek Béla főtitkár az első napirend szóbeli beszámolójában megállapította: az elmúlt két év konfliktusokkal terhelt időszak volt, amelyet az idézett elő, hogy válságba került az élelmiszer-gazdaság. Az élelmiszer-ipari vállalatok harmada csődbe vagy felszámolásra jutott, a mezőgazdasági termelés csökkenése árualaphiányt okozott, és kiesést az exportban, drasztikusan csökkent a belső fogyasztás, kiszolgáltatva kellett szembenézni a privatizációval. Ebben a helyzetben a Szövetség arra törekedett, hogy nemzetgazdasági szinten tisztázódjék az iparág helye és szerepe, sürgette a kormányzat aktív szerepvállalását, a piacvesztés megállítását, követelte a terméktanácsok létrehozását, a piac védelmét és a dolgozói tulajdonlás tisztességes megoldását. Tisztában voltunk azzal - hangsúlyozta a főtitkár -, hogy önmagunkban gyengék vagyunk, ezért mozgósítottuk az élelmiszeriparban érdekelt erőket. Az ÉDOSZ tevékeny részese volt az Agrárparlament létrehozásának, tárgyalásokat folytatott a földművelésügyi és más tárcák vezetőivel, együttműködést alakított ki a parlamenti pártok - a Fidesz kivételével - frakcióival, rendszeresen egyeztette álláspontját az ÉFOSZ, az Agrárkamara, a MOSZ és a MEDOSZ képviselőivel. Konzultációk folytak az ÁVÜ illetékes szakvezetőivel. Létrejött az élelmiszer-ipari középszintű érdekegyeztető tanács (ÉKÉT). Összességében az elmúlt két évben az ÉDOSZ beilleszkedett az érdekvédelem mechanizmusába. Vanek Béla az eredményekről szólva pozitívan értékelte, hogy a kormányzat az élelmiszergazdaságot húzóágazatnak nyilvánította; megszületett a piacvédelmi törvény; a privatizációs bevételek egy részét ,,visszacsepegtetik” az ágazatba; az ÉKÉT keretében történik az adóskonszolidáció; sikerült előrelépni a dolgozói tulajdonlásban. A közvetlen érdekvédelem terén hat ágazatban középszintű megállapodás született. Mindezek mellett közismert az üzemi tanács és társadalombiztosítási választások sikere. A főtitkár önkritikusan értékelte a Szövetségben felgyülemlett gondokat: a szövetségi tanácsban nem alakult ki megfelelő döntési mechanizmus, a szervezet pénzügyi válságba került, meggyengült a szakértői apparátus és a területi szervezet, megszűnt az üdültetési szolgáltatás, nincs adatbázis és elégtelen az oktatás. Egy kapaszkodó maradt: az Élelmezési Dolgozó. - Elemi erővel tör fel a változás igénye, rendezni kell a sorokat. A változás híve vagyok, de szeretném kiszűrni azokat a szélsőséges javaslatokat, amelyek a Szövetség gyengítését célozzák. Nem kevés, de nem elég amit tettünk - hangsúlyozta Vanek Béla. Végezetül indokoltnak és fontosnak ítélte, hogy alapos előkészítés után kerüljön sor az ÉDOSZ kongresszusának összehívására. Ismertette, hogy két javaslat van a kongresszus időpontjára: a kezdeményező tagszervezetek 1994 márciusában, a Szövetségi Tanács pedig őszre javasolja a legmagasabb fórum összehívását. A szóbeli kiegészítés után Sóki Gyula elnök bejelentette, hogy a választmány 75 tagjából 65 fő jelent meg, a kétharmados döntéshez 44 szavazat szükséges. Goldovics Gábor (Húsipar) kifogásolta, hogy a testületet nem az alapokmánynak megfelelően hívták össze, a tagok száma és aránya nem fejezi ki a tagszervezetek tényleges súlyát. Válaszként tudomásul vette az alapokmány olyan értelmezését, hogy a testület listája még az 1991. évi állapotokat tükrözi. ■ A vitában Hajdúné Lovász Edit (Húsipar) az írásos beszámolót jó vitaanyagnak minősítette. Vitatva az anyag egyes megállapításait, kijelentette: náluk nem jellemző, hogy a tagdíjat segélyre fordítják. Megdöbbenését fejezte ki, hogy több tagszervezet nem kíván kongresszust. A kongresszus összehívása nem „kívánságműsor” - mondta -, hiszen mit várhatunk másoktól, ha felrúgjuk az alapvető szabályokat. Kifogásolta, hogy a választmány tagjainak nem küldték ki a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének a kongresszus összehívására és feladataira kidolgozott javaslatát. Az időt nem szabad húzni - mondta a jelenlévőknek, és a HDSZ nevében javasolta az ÉDOSZ kongresszusának mielőbbi - márciusi - összehívását. ■ Kovács Zoltán (Sütőipar) az ÁVÜ egyik vezetőjével folytatott konzultációt felidézve, annak a véleménynek adott hangot, hogy a Vagyonügynökség csak azt kívánta kipuhatolni, hogy „elég erősek vagyunk-e, s van-e sztrájkveszély”? Úgy ítélte meg, hogy a tagság két dolgot vár a szakszervezettől: a munkahely megvédését és elbocsátás esetén a törvényes ellátás biztosítását. Ugyanakkor a Mikulás-csomag és a nőnap megszervezése is latba esik a megítélésben. Az aktív tagság fogy, új megoldásokat kell keresni. Az őszi hónapokban javasolta a kongresszus megtartását. ■ Farkas Klára (Baromfiipar) megállapította, hogy az elmúlt időszakban a baromfiipar a „válságok válságát" élte át: a létszám negyven százalékát leépítették, eladtak, bezártak gyárakat, a szakszervezet megkérdezése nélkül. Az AVÜ nem veszi figyelembe a szakszervezet álláspontját, nem hallgatják meg a munkavállalói oldal véleményét. A partneri kapcsolatokról az volt a véleménye, hogy minden kapcsolat annyi ér, amennyit profitálunk belőle. A kongresszusról szólva kifejtette, hogy fejleszteni kell a döntési mechanizmust, jó előkészített tanácskozásra van szükség minél előbb. Steer Lajosné (ÉDÉSZ) javasolta hogy a választmány utalja a Szövetség Tanács hatáskörébe a beszámoló véglegesítését. Hangsúlyozta, hogy működő, egységes szakszervezet lehet a cél Érdekeltek vagyunk abban is - mondta -, hogy erős területi szövetségek működjenek. A struktúra áttekintése az alapszervezetektől az MSZOSZ-ig szerencsés. Egyetértett azzal, hogy a soros kongresszust minél előbb össze kell hívni, de időpontot nem jelölt meg. ■ Nagy Imre (Édesipar) elmondta hogy a privatizáció során minden édesipari vállalat magánkézbe került kapitalizmus minden áldásával betetti a lábát”, a bérek a régi szinten maradtak, a foglalkoztatott létszám azonban negyven százalékkal csökkent. Új helyzet állt elő, amelyben a tagság erős érdekvédelmet igényel. De csak erős sztrájkalappal lehet az érveket érvényre juttatni. A tagság azt várja, hogy több eredményt érjünk el a bérharcban, de nem mernek mögénk állni és sztrájkolni - állapította meg. A központi irányítás nem volt jó nekünk - mondta a szervezeti kérdésekről -, de az elmúlt három évben kiderült, hogy nem tudunk dönteni a saját sorsunkról, a szövetség tanács megbukott. Javasolta, hogy a szakszervezet elemezze a privatizáció történetét, különösen a rosszul sikerül eseteket. Kijelentette, hogy a privatizáció sokkhatással volt a dolgozókra. Kérte a kollégákat, hogy „értsük meg egymást”, és őszre javasolta a kongresszust . Menczer Tibor (Gabona- és malomipar) javasolta, hogy a beszámolt lényeges megállapításai kapjanak nyilvánosságot. A szakszervezet mondja ki az élelmiszeripar válságban van, ami az érdekvédelem azért sem tud elfogadni, mert az ágazat az ország egyik kitörési pontja lehetne. A gabonaipar nevében nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy az ÁVÜ-vel megfelelő kapcsolatokat sikerült kialakítani. A gabonaipar privatizációja koncepció nélkü valósult meg, az ÁVÜ nem viselkedet igazi tulajdonosként. Esetenként az a tulajdonosokat is nehéz helyzetbe hozták. Azokat támogatta, akik szerint a jelenlegi helyzet feloldása szempontjából minél előbb össze kell hívni a kongresszust. ■ Vidéki Imréné (Hűtőipar) úgy ítélte meg, a tagszakszervezetek bejegyzése után megteremtődtek a feltételek hogy külön lehessen választani a közvetlen szakszervezeti és a szövetség munkát, megszüntethető a feladata összekeveredése. A hűtőipar nevében támogatta, hogy jól előkészítve, korai időpontban legyen kongresszus. ■ Engelhardt Ferenc (Gabona- és malomipar) elmondta, hogy őt felbőszítik azok a kijelentések, miszerint az élelmiszeripar privatizálása sikertörténet kinek? - tette fel a kérdést. A parlamenti választásokkal kapcsolatban javasolta: a szakszervezetek kezdjenek kampányt, felhíva a munkavállalók figyelmét, jól gondolják meg, hogy kike juttatnak a parlamentbe. ■ Goldovics Gábor megyei titkárkén sajnálkozott, hogy a beszámoló nem foglalkozott érdemben a területi szövetségekkel. Vigyük dűlőre a dolgot mondta, vagy számoljuk fel, vagy erősítsük meg a területi munkát. ■ Schneider István (Boripar) bírálta azokat, akik nem fizetnek tagdíjat, de a Szövetség rossz helyzetéről beszélnek ■ Kapuvári József (Húsipar) kifogásolta, hogy a Szövetség nem tartotta be a játékszabályokat, nem küldte ki a HDSZ anyagát, a főtitkár pedig szélsőségesnek minősítette a javaslatukat. Ki (Folytatás a 3. oldalon. Azt mondják egyesek, hogy az emberek közönyösek, eltávolodnak egymástól, mert az élet nehezül, s mindenki csak saját dolgával törődik. Ahogy ezt sem lehet ilyen egyértelműen kijelenteni, ugyanúgy nem szabad azt állítani, hogy mindenki nagy gonddal fordul a környezete felé. Az igazság valahol a kettő között van, vagy talán az első csoport felé hajlik a mérleg nyelve. Ez a tapasztalata a mi szerény kis játékunknak, amelyben azt kértük, hogy a szelvényre, amelyet beküldenek, írják rá észrevételeiket, jelezzék, hogy miről olvasnának szívesen. Többen javasolták, mint például Stemler Istvánné Kajdacsról, hogy szólaltassuk meg gyakrabban a dolgozókat, kérjük ki véleményüket. Igazuk van, el is fogadjuk ajánlatukat, s ha az utóbbi időben ez a hang kevésbé jelent meg hasábjainkon, annak az az oka, hogy változó világunk új eseményeit próbáltuk nyomon követni, minél több információt akartunk és akarunk a jövőben is közölni. Ide tartozik az a bíráló megjegyzés, melyet Dömötör János szekszárdi olvasónk fogalmazott meg, miszerint a lap nem elég radikális. El kell gondolkoznunk bírálatán, megkeresni azt a módszert, amivel használunk az élelmiszeripari dolgozók nagy közösségének. Ám itt vannak olyan alapvető és egész jövőnket meghatározó kérdések, mint a privatizáció. Erről szeretne még többet olvasni Petákné Dózsa Mária Szolnokról. Egyetértünk vele, mert ez jelenleg kimeríthetetlen téma, nem is kívánjuk abbahagyni, húsba vágó kérdés, akár sikeres privatizációról írhatunk, akár a nehezen bontakozóról, vagy a nagy port felvert esetekről van szó. Lapunk terjedelme azonban meglehetősen szűkös, és úgy kell gazdálkodnunk a hasábokkal, hogy kielégíthessük az olyan igényeket, melyeket például Bense Lászlóné vetett fel Kiskunfélegyházáról: mutassuk be a felszámolás alatt lévő vállaltok, illetve az ott dolgozó vagy elbocsátott munkások sorsát. Bár lehet, ha Önök is tollat ragadnának és néhanéha beszámolnának környezetük helyzetéről, még közelebb kerülnénk az „élethez”. Mindenképpen gondunk lesz javaslataik, észrevételeik megvalósítására, reméljük mind gyakrabban kulturális anyag, humor és rejtvény is kap helyet újságunkban. S talán nem hiú ábránd, hogy eljön az idő, amikor úgy állunk anyagilag, hogy a lap terjedelme növekedhet és mindannyiuk ötletét megvalósíthatjuk. Köszönjük az együttműködést, bízunk abban, hogy „közösen” még népszerűbb újságot készíthetünk: a szerkesztőség Látogatóban a nyertesnél Közösen a lapért Köszönjük a Kedves Olvasóknak, hogy „vették a lapot". Jelentjük: a pezsgős akció sikerült. December 30-ig több mint félszázan kapcsolódtak be év végi játékunkba. Az évzáró szerkesztői értekezleten az Önök által adott „osztályzatok " alapján kiállítottuk a bizonyítványunkat. Az átlag 4,5 lett. Az elismerő észrevételeket, megjegyzéseket külön is köszönjük, komolyan mérlegeltük a kívánságokat, s alább válaszolunk is néhány kedves olvasónknak. Hanem a postabontás után következett a szilveszteri meglepetés. Utólag eláruljuk, hogy a december 30-ai határidőt nem véletlenül adtuk meg. A szerkesztői értekezletről egyenest a játék nyerteséhez vittük a karton Törley pezsgőt. (Nem tudom persze, mit csinálunk akkor, ha a hóviharos Dunántúlra kellett volna menni.) Úti célunk Békásmegyer volt, s amíg kerestük kedves olvasónk lakását, csak arra gondoltunk, hogy a nyertesünk véletlenül nehogy hungarovines kolléga legyen, mert akkor tengerbe visszük a vizet (pezsgőt). Végre megtaláltuk a házat. Nyolcadik emelet. Ajtónyitás. A fotósunk lesben. Átadnánk a karton pezsgőt, de a nyertes, akihez igyekeztünk, nincs otthon. Kovács Miklósáé azonban - merthogy ő lett a szerencsés - nem sokat várakoztatott bennünket. Hamarosan hazaérkezett, s miután a karton pezsgőt tőlünk átvette, ő is szolgált egy kis meglepetéssel. Elővette az eredeti Törley pohárkészletét, s a karton felbontása közben örömmel újságolta, hogy éppen az általunk vitt muskotályos Törley a kedvence, érkezésünk előtt ezért ment le az üzletbe, de már nem kapott. Mit mondhattunk ennyi szerencsés véletlen láttán: koccintottunk az új évre. A Sütőipari Egyesülésben, Kovácsné munkahelyén, mint megtudtuk, olvassák az Élelmezési Dolgozót. Érdeklődést keltettek a privatizálással foglalkozó cikkek, valamint a külföldi tapasztalatokról szóló írások. Ennél a kis cégnél sokan megfordulnak, ezért a várakozóban mindig ott van a lap egy-egy példánya. A pezsgő mellett szó esett még a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetéről s arról is, hogy az érdekképviselet ma még sok esetben csak keresi a helyét. Kiderült közben, hogy a férj is szakmabeli, nyugdíjazása előtt szb-titkár is volt. A család figyelemmel kíséri a szakszervezetek törekvéseit. Gratulálunk Kovács Miklósnénak, s az ő jókívánságait is tolmácsolva, kívánunk olvasóinknak sok szerencsét az új évben. A pezsgős palack megtalálta poharát Kovácséknál A Reynolds Tobacco Rt. sátoraljaújhelyi gyárának vezetői tárgyalási alapnak elfogadták a Dohányipari Dolgozók Szakszervezete helyi alapszervezetének kollektív szerződés tervezetét. Még a tervezet benyújtása előtt, a DDSZ egyeztette álláspontját a vállalatnál működő Liga alapszervezettel. A munkavállalóki érdekvédelem képviselői megállapodtak abban, hogy közösen lépnek fel és együttműködnek a tárgyalások során a szakszervezeti követelések érvényesítéséért. A korábbi fejlemények alapján (lásd: Élelmezési Dolgozó 1993. szeptember) a szakszervezetek tervezetének elfogadása azt jelenti, hogy a multinacionális vállalat magára nézve kötelezőnek ismerte el a magyar törvények érvényességét és betartását. Mint megtudtuk, a DDSZ még az első negyedévben szeretné a tárgyalásokat lezárni, a kollektív szerződést megkötni, s azt - egy előzetes megállapodás értelmében - a munkavállalók által titkos szavazás útján jóváhagyatni. A titkos szavazás alkalmazása a szakszervezeti követelések maximális érvényesítésének a garanciáját, illetve az esetleges külön alkuk kizárását célozza. Tapasztalatai érdekesek lehetnek az érdekvédelem más területén is. - t - Multi bérkartell?! Ismeretes, hogy a Magyarországon érdekeltséget szerzett multinacionális vállalatok képviselői együttműködésük fejlesztésére szervezetet alakítottak. Decemberi számunkban ismertettük Paszternák Lászlónak, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökének véleményét, aki szerint a „multi kartell” szervezetten lép fel a munkavállalói jogok visszaszorításáért. Megbízható forrásból úgy tudjuk, hogy a multinacionális vállalatok egyeztetik bérpolitikájukat, más szóval „bérkartellt” hoztak létre. Információnk szerint az idei évben a multik 15 százalékos bérfejlesztést kívánnak végrehajtani a vállalataiknál, a kartell egyes tagjainak plusz két százalékos „mozgásteret” biztosítanak a sarcosabb szakszervezetekkel való alkudozásban. Abban is megegyeztek, hogy a jelzett béremelést két lépcsősen hajtják végre. Megkérdezett szakszervezeti vezetők az új évben megindult bértárgyaások tapasztalatai alapján megerősíthetőnek vélték a hírt, ugyanakkor egyes megfigyelők szerint nem minden multinacionális vállalat részese az egyezségnek. Makrogazdasági hatása miatt szakirtók szerint egy ilyen „bérkartell" a kormányzat támogatására számíthat. (h.)