Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1969

Antalffy Gyula: "Új teremtések" a Tisza mentén

dákkal. A szövetkezeti és állami gaz­daságokban a főcsatorna mentén nagy, összefüggő táblákat sokoldalú távlati megfontolások szerint is ész­szerűen öntözhetnek. Így aztán nem­csak olcsóbbá válhat a vízgazdálko­dás, hanem jobban is hangolható össze a trágyázással és talajerőgaz­­d­álkodással. Alig nem ül el mögöttünk a tiszalöki duzzasztómű dübörgő morajlása, a Sajó folyó Tiszába torkollásánál már feltűnik egy másik Tisza menti ipari település, előterében a palkonyai hő­erőművel. Tízemeletes épülete, 120 mé­ter magas kéményei, s mellette a Tiszai Vegyikombinát ezüstös kupo­lái, léggömbszerű gáztartályai né­hány év alatt nőttek ki a füzes Tisza­­partból, és a régi pusztaságtól merő­ben eltérő képet varázsolnak a csendes folyó tükrére. A magyar vegyipar egyik központ­ja alakult ott ki — a harmadik ,,új teremtés" több mint kétmilliárd forint költséggel épült meg, hogy segítségé­vel megkétszerezzük vegyiparunk ter­melését. Az egyre bővülő vegyimű — amelynek keretében nitrogénműtrá­­gya-gyár, lakk-, festék-, és műgyanta­­gyár működik, és polietilén-műanyag­gyár épül — több ezer dolgozót foglal­koztat, s részükre 1966-ban új várost építettek a régi kicsiny Tiszaszeder­­kény falu határában. Még csak tíz­ezer lakosa van, de teljes megépülé­sekor esetleg harminc-, negyvenezer léleknek is nyújthat otthont. Tiszapalkonya után jó darabig nagy csendességű vidéken halad át a folyó. Bal partjához hosszasan hozzá­simul a Hortobágy, asztalsimaságú gyepes puszták fölött siklik a tekintet messzi távlatokba. Aztán a Nagykun­ság és a Jászság határvonalán kanya­rog tovább a Tisza, amely — ha le­vágták is száznegyven kanyarulatát — most is csupa hajlás, csupa ívelés. Mindig csak egy-egy rövid szakaszát látjuk magunk előtt, mintha keskeny tavon haladna hajónk. De egyre újabb és újabb tavakba torkollik. A Tiszalöki Erőmű

Next