Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1969
Antalffy Gyula: "Új teremtések" a Tisza mentén
dákkal. A szövetkezeti és állami gazdaságokban a főcsatorna mentén nagy, összefüggő táblákat sokoldalú távlati megfontolások szerint is észszerűen öntözhetnek. Így aztán nemcsak olcsóbbá válhat a vízgazdálkodás, hanem jobban is hangolható össze a trágyázással és talajerőgazdálkodással. Alig nem ül el mögöttünk a tiszalöki duzzasztómű dübörgő morajlása, a Sajó folyó Tiszába torkollásánál már feltűnik egy másik Tisza menti ipari település, előterében a palkonyai hőerőművel. Tízemeletes épülete, 120 méter magas kéményei, s mellette a Tiszai Vegyikombinát ezüstös kupolái, léggömbszerű gáztartályai néhány év alatt nőttek ki a füzes Tiszapartból, és a régi pusztaságtól merőben eltérő képet varázsolnak a csendes folyó tükrére. A magyar vegyipar egyik központja alakult ott ki — a harmadik ,,új teremtés" több mint kétmilliárd forint költséggel épült meg, hogy segítségével megkétszerezzük vegyiparunk termelését. Az egyre bővülő vegyimű — amelynek keretében nitrogénműtrágya-gyár, lakk-, festék-, és műgyantagyár működik, és polietilén-műanyaggyár épül — több ezer dolgozót foglalkoztat, s részükre 1966-ban új várost építettek a régi kicsiny Tiszaszederkény falu határában. Még csak tízezer lakosa van, de teljes megépülésekor esetleg harminc-, negyvenezer léleknek is nyújthat otthont. Tiszapalkonya után jó darabig nagy csendességű vidéken halad át a folyó. Bal partjához hosszasan hozzásimul a Hortobágy, asztalsimaságú gyepes puszták fölött siklik a tekintet messzi távlatokba. Aztán a Nagykunság és a Jászság határvonalán kanyarog tovább a Tisza, amely — ha levágták is száznegyven kanyarulatát — most is csupa hajlás, csupa ívelés. Mindig csak egy-egy rövid szakaszát látjuk magunk előtt, mintha keskeny tavon haladna hajónk. De egyre újabb és újabb tavakba torkollik. A Tiszalöki Erőmű