Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1972
Aldobolyi Nagy Miklós: Tatabánya - Múlt, jelen, jövő
TATABÁNYA MÚLT, JELEN, JÖVŐ Ha Tatabánya és környéke panorámáját a turulos emlékmű magasából fogja át a vidék ismerője, a kitáruló kép láttán és a lenti zajok ide már város-zsongássá egybeolvadó ritmusa hallatán az ősi tenger sejlik föl a sokmillió éves múltból. A rég letűnt idők tengerének nyomát a felszín fölött kibontott gyomrú hegyek őrzik. A föld alatt pedig az egykori tenger öbleinek forró napsugárzás hatására képződött buja parti növényzetét hagyta ránk örökül — a tompla fényű kőszén kalóriáinak billióivá átalakultan. Nagyon régóta lakott ez a táj! Az Újváros feletti hegyoldal Szelim-barkátjában már mintegy 40 ezer esztendővel ezelőtt tömegesen élt jégkori ősember nyomait tárták föl, sőt a szomszédos Vértesszőlőcön nemrég fölfedezett félmillió éves, legrégibb európai ősemberi telephely tudományosan is nagy nevezetesség. A rómaiak e vidéki magas kultúráját utak, szarkofágok hirdetik, a népvándorlás korából temetők maradtak fenn. Folyamatosak az emlékek a magyar honfoglalásig. Annak pedig idestova évezrede, hogy könnyűlovasságunk a bánhidai csatában kikergette az új hazába tört német vérteseket. A győzelem hirdetője a 303 méter magas Turul-hegyen