Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1976
Székely Sándor: Madzsar József: orvos, politikus, tudománynépszerűsító
fiókjai révén közvetlenül a munkásság szellemi felemelkedését irányító nagy, nyilvános könyvtár lebegett. Amikor 1911-ben kinevezték a könyvtár igazgatójává, megnyerte barátját, lépjen a könyvtár szolgálatába. Számított Madzsar sokoldalúságára, lendületére, szervezőképességére, rendkívül széles körű műveltségére. Madzsar 1912-ben lett a Fővárosi Könyvtár főkönyvtárosa, lényegében Szabó Ervin helyettese. Ő irányította a könyvtár átköltöztetését a Városházáról egy nagyobb, alkalmasabb épületbe, majd a berendezkedést, és hozzáfogott a fiókkönyvtárak létrehozásához is. Az első 1913. december 29-én nyílt meg az Almássy téren, amit hamarosan még néhány követett. A Világ című napilap így írt az Almássy téri fiókkönyvtár megnyitásáról: „Hogy 100 négyzetméteren 70 ember és háromezer könyv helyezkedjék el kényelmesen, ezenkívül folyóiratállványok, napilapfogások, hogy mindehhez simán juthassanak és egymás háborgatása nélkül olvashassanak, ehhez egy nagy vonalaikban épp oly egységes, mint a legkisebb részletekig lelkiismeretes és gondos szervezés volt feltétlen szükséges. Ez dr. Madzsar József érdeme . . A fiókkönyvtár megnyitása után nyugat-európai tanulmányútra ment, és az ott szerzett tapasztalatok alapján folytatta könyvtári munkáját. Madzsar érdeme a külföldi nyilvános és népkönyvtári tapasztalatok első hazai átültetése. A világháború kitörése újabb fordulatot hoz a pályáján: orvosként felajánlja szolgálatait a fővárosi tisztiorvosi hivatalnak, s az anya- és csecsemővédelem szervezésére kap megbízást. Munkaerejét ezután megosztja: délelőtt a könyvtárban, délután — késő estig — az anya- és csecsemővédelemért dolgozik. Amikor Szabó Ervin 1918. szeptember 28-án, mindössze 41 éves korában, elhunyt, átveszi a könyvtár vezetését. Az októberi polgári demokratikus forradalom azután csakhamar és végleg elszakítja a könyvtárügytől. Az egészségügy irányító posztján Attól kezdve, hogy Madzsar vette kezébe a főváros szociális segélyező szervének anya- és csecsemővédelmi osztályát, önkéntes védőnők látogatták a terheseket, segítették, kórházban helyezték el a rászorulókat, a szülő nőket tanáccsal látták el. De Madzsar tudta, hogy ez nem elegendő. Hozzákezdett egy országos szervezet létrehozásához: ez a szervezet — a Stefánia Szövetség — 1915 nyarán meg is alakult. Mint annak ügyvezető igazgatója, a gyakorlati munka teljes súlya az ő vállára nehezedett. 1915 őszén megkezdődik a hivatásos védőnők képzése és munkába állítása, és 1916-ban az anya- és csecsemővédelem kiterjesztése az egész országra. Ugyanebben az évben jelenik meg a Meddő Budapest című munkája, amelyben a főváros népesedési problémáit elemzi. Megállapítja, hogy.........a cselédek, a varrónők, napszámosok stb. házasságon kívül született csecsemőinek több mint egyharmad részét röviddel születése után eltemeti az a társadalom, amely a mai cseléd- és dajkarendszer mellett felelős nemcsak azért, hogy annyi leányanya szült gyermeket, de felelős azért is, hogy azokból oly soknak kell elpusztulnia A társadalom-egészségügy terén kifejtett munkásságáért Madzsart a budapesti egyetem 1917 novemberében a társadalom-egészségtan magántanárává nevezte ki. „A Budapesti Tudományegyetem orvosi kara ugyanis elismerte azt, hogy a szociális egészségtan olyan tudomány ma már, amelyet a szorosan vett gyógyítási tudományok mellett a leendő orvosoknak szintén hallgatniuk kell, és meg kell ismerkedniük az egészség és betegség társadalmi feltételeivel” — mondotta a kinevezésekor tartott előadásában. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a Károlyi-kormány a katonai leszerelés egészségügyi feladatainak intézésével bízta meg Madzsart. Munkatársaival együtt két hónap alatt mintegy kétmillió katona leszerelése