Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1985
Szép hazánkat járva: Sikonda
Jelek és jelképek A SZŐLŐ ÉS A BOR „Én vagyok a szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda... Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők...” — mondja Jézus a tanítványoknak egyik példabeszédében. A szőlőtő, mint Krisztus és a keresztény hit jelképe, kezdetektől fogva a vallásos művészet kedvelt díszítőeleme. A jelképes szőlőtőke ótestamentumi talajban gyökerezik, és a „pogány” görög misztika táplálta. A biblia szerint Noé volt az, aki először szőlőt ültetett — a bibliai témák festői előszeretettel örökítették meg a szőlőlugasban alvó részeg Noét —, és a középkori misztikusok Krisztus származásfáját (életfáját) néha olyan szőlőtőnek ábrázolták, amely Noéból ered. Az ógörögség Dionüszosz istent azonosította a szőlőtőkével. Egy mítosz szerint az első szőlőtőke a halott isten testéből sarjadt, egy másik szerint ő, a szőlőisten sarjadt halott anyja testéből. Latin neve, a Bacchus a görög Bakkheoszból ered, és „sarjat” jelent. A szőlőfürt, amely után a Madonna ölében ülő kis Jézus kapdos, az önként vállalt áldozat jelképe, a fürtből facsart szőlőlé Krisztus kiontott vérét jelképezi. Szent Ágoston Krisztust a szőlőprésben lévő kánaáni szőlőfürthöz hasonlította. S tehette ezt két bibliai passzus alapján: az egyik a hatalmas szőlőfürtről szól, amelyet Mózes kémei a vállukon átfektetett rúdon hoznak ki az ígéret Angol vízjelek a szőlő képével a XV. és a XVII. századból földjéről, a másik isten haragját hasonlítja egy szőlőpréshez. A borban, amely Krisztus vérét jelképezi (lásd: az Utolsó vacsora, és az Emmausi vacsora témájú ábrázolásokat) az ősi emberáldozatok emlékképe merül fel, de a bor és vér jelképi összefüggése akkor is kitetszik, ha fölidézzük az októberi szüretek képét. Amikor az első vérszínű mustot kisajtolja a prés, már a természet is véresbe borul, és október utolsó harmadában beköszönt a Skorpió hava, amely a hiedelem szerint Marsot, a háború véres istenét, a véres bolygót uralta. A természet halála közeleg; a hónap fordulóján van a halottak napja. A szőlő azonban, mint mindegyik tavasszal ismét kihajtó növény, nemcsak halál, hanem az újjászületés jelképe is egyben: a mesehősnők gyakran éppen a szőlőszemtől esnek „bűnbe”, azaz teherbe.