Élet és Tudomány, 1946. december (1. évfolyam, 1-2. szám)

1946-12-01 / 1. szám

PÍV \’tjmm plutonium 15 TONNA BENZIN AZ ÚJ ATOM KÍSÉRLETEK ij_-K \ 'Bizonyos, hogy már már tudtak, miképpen • kell gazdálkodni azokkal az elképesztően nagy energiaforrásokkal, amelyek az atomokban vannak elrejtve és bizonyos, hogy az energia­­gazdálkodásban egy új korszak kezdetén vagyunk.« (Prof. Paul Scherer ) Ostwald, egy nagy kémikus mondta egy­szer — még e század elején, amikor be­bizonyosodott, hogy léteznek atomok — hogy aki atomkutatással foglalkozik, az olyan, mint az a katona, aki elaknásított területre ér. Attól tartott, hogy egyszer majd elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy ha felrobbantunk egy atomot, akkor az a robbanás továbbterjed és belepusztul az egész világ. Most már tudjuk, hogy Ostwald egykori félelme nem vált valóra. Egy roppant nagy háborúban, amelyben a pusztítás és robban­tás szokásos eszközei már nem voltak ele­gendők, mindent egy kártyára kellett fel­tenni. Megkísérelték az atom felrobbantá­sát, hogy a felszabaduló óriási energiát használják fel a pusztításhoz. Amikor 1940-ben Amerikában elhatároz­ták, hogy megkezdik az atomenergia fel­szabadítására irányuló kísérleteket, akkor a fizikusok már sokat tudtak, jól tisztázták az atom szerkezetét, tulajdonságait. Elmé­letileg tisztán állott előttük mindaz, amit tenniök kell. Feladatuk volt : megtanulni az aknaszedést, elsajátítani az atomokkal való bánásmódot, úgy, hogy ők maguk ne pusztuljanak bele. Nézzük meg most, hogy miből indultak ki az atomenergia felszabadításával foglal­kozó fizikusok? Az atomok Az elemek, pld. a fémek, atomokból vannak. Az atomok — úgy is mondhat­nánk — az anyag, az elemek, a fémek építőkövei. A hasonlat persze nem jó, mint ahogy általában a hasonlatok nem jók, meg ha egy téglát kettétörünk, akkor két darab téglánk lesz, de maga az anyag , maga a kiégetett agyag, nem változik meg. Nos? Az atommal nem lehet ugyanezt megtenni. Az atomot nem oszthatjuk tovább, nem felezhetjük meg, úgy, hogy az anyag ne változna meg. Az atom az elemnek az a legkisebb része, amelyet már semmiféle módszerrel nem oszthatunk el, amelyhez semmiféle olyan módszerrel nem nyúlha­tunk hozzá, amely nem az anyag megvál­tozását eredményezné. Vegyünk egy példát : Ha egy arany­gyűrűt kettétörünk, mindkét darab továbbra is arany marad. Mindkét felet tovább is oszthatjuk, az arany­­ arany marad. Akár­meddig folytatjuk a felezést, akkor egyre kisebb és kisebb darabkákhoz jutunk, de mindez arany. Akármilyen kicsi darabhoz is jutunk, az mégis mindig arany marad, egy sárga, fényes, nehéz fém. Végre mégis elérkezünk egy határhoz. Egy olyan pa­­rányt kapunk, olyan pici méretű darabkát, olyan csöpp kis súlyt, amelyet érzékelni már nem is tudunk. Ez a parány úgy aránylik egy alma nagyságához, mint az alma a földhöz. Ez a parány az atom és­ ­i elektron ? Különböző atomok

Next