Élet és Tudomány, 1949 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1949-01-02 / 1. szám
nem ! A folytonos és sok szemetelésel járó babrálást még csak elnézte volna, de Miskakandúrra már a szó szoros értelmében féltékeny volt. Kora asszony bizony úgy érezte, hogy férje kedveskedései nem ezt a lenézett lényt, hanem kizárólag őt illetnék meg. Különösen az a jelenet háborította fel, amikor annak arcához simult. Ezt különben többizben erélyesen kifogásolta is, de hasztalanul. A jó Courtois oda se hallgatott és így a gyorsan pergő szavak nem értek el több eredményt, mint a falra hányt borsó. KATA-MACSKA barátság Ezért újabban már szólni sem igen mert. Különösen amióta belátta, hogy amúgy is hiába teszi. Ám, persze csak akkor, ha férje ura nem volt a tett színhelyén, Michel iránt érzett mélységes utálatát egy-egy felette barátságtalan cselekedettel fejezte ki. Hol valami tárgyat vágott hozzá, hol jól oldalba rúgta. Szegény kandúr mindebből csak azt jegyezte meg, hogy a legokosabban azt teszi, hogy a harcias Catherineasszonyságot jó messze elkerüli. Ha valahol meglátta, iszkolt is, ahogy csak a lábai bírták. Valamely ok mindig okozatot szül. Ez most a jód felfedezése lett. EGY CSENDES DÉLUTÁN Courtois úr egyizben éppen uzjmnázott. Szokásához híven kutató laboratóriumában. A nap forrón sütött és sugarai éppen a terített asztal elé, a kőpadló kockáira vetődtek. Az ízes falatokkal teli tányérok mögött ugyanekkor két kísérleti palack is állt; hoszszas, gondos műveletek eredménye. Szeme rajtuk pihent. Az egyiket a hamu alkoholos kivonatolásakor kapott folyadék, a másikat erősen mállott vasgálic vizes oldata töltötte meg. Michel kandúr pedig, jó szokásához híven, a villán tanyázott. A két hasas vegyszeres üveg láttán nem csoda, ha a derék szódafőzőnk gondolatai nem az uzsonnán jártak. Éppen azt tervezgette, hogy mit kellene a féltett alkoholos kivonatával elkezdenie. MEGZAVART UZSONNA idő közben persze gyorsan múlt és az étkezés még mindig nem ért véget. Sors most avatkozott be. Catherine abban a hitben, hogy férje ura már régen elment, az üres tálakért a laboratóriumba lépett. No hiszen, Michelnek sem kellett több ! Rémületében az asztalon termett és mind a két palackot a napsütéstől felhevült padozatra sodorta. Itt persze hangos csörömpöléssel törtek össze és kiömlött tartalmuk egybefolyt. Courtois szinte megsemmisülten nézett utánuk, a megrémült kandúr pedig a nyitvafelejtett ajtón át talán világgá rohant. Catherine asszony szemei villámokat szórtak és éppen mondókájába kezdett. Courtois, hogy a kitört házi vihart lecsendedesítse, azonnal talpra ugrott és a maszat feltörölgetésébe fogott. Ám orrát egyszerre csak valami érdekes szag csapta meg. Meglepődése aztán csodálkozássá fokozódott, amikor azt látta, hogy az átforrósodott pocsolyából ibolyaszínű gőzpamut tör elő. Azt talán már mondani sem kell, hogy ez a gőz a jódnak, a klór édestestvérének gőze volt. Courtois érzete, hogy nagy esemény történt. A feltörölgetést szépen abbahagyta és visszaült karosszékébe, és örömtelien figyelte a furcsa, soha nem látott gőzöket. Aztán munkához fogott. Újra elkészítette mind az alkoholos kivonatot, mind a mállott vasgálic oldatot. Jószerencséjére még jól emlékezett, hogy miként állította elő ezeket. Szorgalmas munkájának eredménye egy sereg szürkés-fekete, ibolyaszínű gőzöket fejlesztő kristályka lett. Most nevet is adott a rejtélyes anyagnak. A Jód előállít berendezésben A nyakon Ilyen tun lejiono kü Istire golyva vezet A jódot szállasztással tisztítják. Egy ilyet mutat