Élet és Tudomány, 1949 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1949-01-02 / 1. szám

nem ! A folytonos és sok szemetelés­el járó babrálást még csak elnézte volna, de Miska­­kandúrra már a szó szoros értelmében félté­keny volt. Kora­ asszony bizony úgy érezte, hogy férje kedveskedései nem ezt a lenézett lényt, hanem kizárólag őt illetnék meg. Különösen az a jelenet háborította fel, amikor annak arcához simult. Ezt különben többizben erélyesen kifogásolta is, de hasztalanul. A jó Courtois oda se hallgatott és így a gyorsan pergő szavak nem értek el több eredményt, mint a falra hányt borsó. KATA-MACSKA barátság Ezért újabban már szólni sem igen mert. Különösen amióta belátta, hogy amúgy is hiába teszi. Ám, persze csak akkor, ha férje ura nem volt a tett színhelyén, Michel iránt érzett mélységes utálatát egy-egy felette barátságtalan cseleke­dettel fejezte k­i. Hol valami tárgyat vágott hozzá, hol jól oldalba rúgta. Szegény kandúr mindebből csak azt jegyezte meg, hogy a legokosabban azt teszi, hogy a harcias Catherine­­asszonyságot jó messze elke­rüli. Ha valahol meglátta, iszkolt is, ahogy csak a lábai­­ bírták. Valamely ok mindig okozatot szül. Ez most a jód felfedezése lett. EGY CSENDES DÉLUTÁN Courtois úr egyizben éppen uz­­jmnázott. Szokásához híven kutató laboratóriumában. A nap forrón sütött és sugarai éppen a terí­tett asztal elé, a kőpadló kockáira vetődtek. Az ízes falatokkal teli tányérok mögött ugyanekkor két kísérleti palack is állt; hosz­­szas, gondos műveletek eredménye. Szeme rajtuk pihent. Az egyiket a hamu alkoholos kivonatolásakor kapott folyadék, a másikat erősen mállott vasgálic vizes oldata töltötte meg. Michel kandúr pedig, jó szokásához híven, a villán tanyázott. A két hasas vegyszeres üveg láttán nem csoda, ha a derék szódafőzőnk gondolatai nem az uzsonnán jártak. Éppen azt tervez­gette, hogy mit kellene a féltett alkoholos ki­vonatával elkezdenie. MEGZAVART UZSONNA idő közben persze gyorsan múlt és az étkezés még mindig nem ért véget. Sors most avatkozott be. Catherine abban a hitben, hogy férje­ ura már régen elment, az üres tálakért a labora­tóriumba lépett. No hiszen, Michelnek sem kellett több ! Rémületében az asztalon ter­mett és mind a két palackot a napsütéstől felhevült padozatra sodorta. Itt persze hangos csörömpöléssel törtek össze és ki­ömlött tartalmuk egybefolyt. Courtois szinte megsemmisülten nézett utánuk, a megrémült kandúr pedig a nyitvafelejtett aj­tón át talán világgá rohant. Catherine asszony szemei villámokat szórtak és éppen mondó­kájába kezdett. Courtois, hogy a kitört házi vihart lecsendedesítse, azonnal talpra ugrott és a maszat feltörölgetésébe fogott. Ám orrát egyszerre csak valami érdekes szag csapta meg. Meg­lepődése aztán csodálkozássá fokozódott, amikor azt látta, hogy az átforrósodott pocso­lyából ibolyaszínű gőzpamut tör elő. Azt talán már mondani sem kell, hogy ez a gőz a jódnak, a klór édestestvérének gőze volt. Courtois érzete, hogy nagy esemény tör­­tént. A feltörölgetést szépen abbahagyta és visszaült karosszékébe, és örömtelien figyelte a furcsa, soha nem látott gőzöket. Aztán munkához fogott. Újra elkészí­tette mind az alkoholos kivonatot, mind a mállott vasgálic oldatot. Jószerencséjére még jól emlékezett, hogy miként állította elő ezeket. Szorgalmas munkájának eredménye egy sereg szürkés-fekete, ibolyaszínű gőzö­ket fejlesztő kristályka lett. Most nevet is adott a rejtélyes anyagnak. A Jód előállít berendezésben A nyakon Ilyen tun lejiono kü Istire golyva vezet A jódot szállasztással tisztítják. Egy ilyet mutat

Next