Élet és Tudomány, 1951 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1951-08-15 / 33. szám

Az elkövetkezendő időben hetenként épülnek fel új gyáraink, üzemeink. A gyárakban több gépre és szerszámra van szükség, hogy dolgozó népünket több traktorral, mozdonnyal, autó­val, kerékpárral, rádióval stb. láthassuk el. Meggyorsul a közlekedés. Közelebb kerülnek egymáshoz a falvak és városok, szebb és jobb lesz az élet. Terveink megvalósításához egyre több jól képzett szakmunkásra van szükség. A szakmunkás-utánpótlás első­sorban a fiatalok és nők soraiból kerül ki. Átképzésök, ipari tanulók a leg­főbb mmuunkaerőtartalékaink. A nőkből esztergályosok, lakatosok, vas- és gép­ipari szakmunkások, textilfonónők és a szakmák különféle ágainak dolgozói lesznek. Nézzük meg, hogyan dolgoznak a szakmunkások és az átképzősök hazánk egyik legnagyobb textilgyárában, A KELENFÖLDI TEXTILKOMBI­­NÁTBAN. A város szívétől járművel 25—30 percre fekszik a Keltex. Valaha kizsák­mányoló tőkés dirigált a nagy gyárban, ma ez is a népé már. Vidáman dolgoz­nak nők és férfiak, odaadóan végzik munkájukat, mert tudják, hogy maguk­nak, dolgozó társaiknak szövik a selymet, a vásznat. A nagyszövő-teremben dolgozik Dévay Károlyné. 110 GrIPEN SZÓ EGYSZERRE Havonta 1130­—­ forintot keres. A fiatalasszony megelégedett mosollyal mondja : — Boldog vagyok. Keresetem minden hónapban felülmúlja az 1000 forintot, mert normámat túlteljesítem. Arra a kérdésünkre, hogy normáját hogyan teljesíti túl, így válaszol : Egyszerűen jó munkabeosztással. A szövésnél a vetélőcserét csinálom először, utána fogok hozzá csak a szál­szakadáshoz. Állandóan figyelni kell a gépet, hogy mikor kell vetélőt cserélni és máris túlteljesítettem a normámat. Ezenkívül műszak előtt, mikor átveszem a gépet, megnézem, hogy teljesen rend­ben van-e. Akármilyen kis hiba akad valamelyik gépen, azonnal kijavíttatom és így gépeim állan­dóan »ápoltam« járnak és ezzel érem el azt is, hogy szinte sele­it­­mentes a munkám. Dévayné átlag 150 százalékra teljesíti a normáját. Jezsó Istvánná a selyemszövőkért dolgozik 1938. óta. Ez év januárjától március végéig munkamódszerátadó volt. Az volt a feladata, hogy a fiatal selyemszövőket tanította, oktatta. El­magyarázta nekik, hogy a gépek közül csak akkor lehet eredményes és jó munkát végezni, ha munkaidő alatt minden percüket tervszerűen használ­ják fel. A fiatal lányokkal szemléltető magyarázattal ismertette meg a vetélő­­váltást, a fűtést. Normáját 130—135 százalékra teljesíti, havi átlagkeresete 9000 forint. AZ ÁTKÉPZŐS-MŰHELYBEN A gyár átképzős-műhelyében, fiatal lányok olajos kézzel dolgoznak a gépek mellett. Pár hónappal vagy héttel ezelőtt még a szövődében végezték munkájukat és véletlenül bevetődtek az esztergályosokhoz, a lakatosokhoz, a műszerészekhez és kedvük támadt egyiknek erre, a másiknak arra a szak­mára. A vállalatvezetőség megértette a fiatal lányok vágyódását, hogy vas­ipari gépek mellett akarnak dolgozni. Hamarosan átképzősök lettek és ma már az Antal János országgyűlési képviselő MEGHÓDÍTJÁK a technikát

Next