Élet és Tudomány, 1954 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1954-10-06 / 40. szám
benjárása ellenére is megtagadta kinevezését, s csak ideiglenes minőségben, egyszerű napidíjasként volthajlandó alkalmazni. A mellőzésért és elnyomatásért a Magyar Tudós Társaság (az Akadémia) igyekezett Vásárhelyinek erkölcsi elégtételt adni. 1835-ben levelező,majd 1840-ben rendes taggá választotta. A Tisza-völgy rendezése Vásárhelyi legjelentősebb munkája, amiért a magyar nép örökre szívébe zárta, a Tisza szabályozása. Tiszai munkálatait is a vízrajzi fölvételekkel kezdte. E térképek, melyek előbb Huszár Mátyás, majd Lányi Sámuel vezetésével készültek, s ugyancsakVásárhelyi-féle térképek néven ismeretesek, olyan alaposak és megbízhatók voltak, hogy hozzájuk hasonló tömeges fölvételeket az időtájt sehol a világon nem lehetett találni. Ezek alapján készítette el aztán 1845-ben a Tisza szabályozására vonatkozó .Előre fites javaslattért. Ez nem volt részletesen kidolgozott terv. Csupán azokat az alapelveket foglalta össze, melyeket a Tisza — a folyó természetének megfelelő — szabályozásánál követni kell. A Tisza-völgy rendezése nehéz műszaki feladatot jelentett. A Tisza úgynevezett csekély esésű folyó. A völgy lefolyási viszonyai rendkívül kedvezőtlenek. A szabályozás előtti kanyargó folyómeder hossza a völgy hosszának kereken kétszerese volt. A folyó esésének átlagértéke pedig — amitől a folyó sebessége függ — az alsó szakaszon mindössze 1—2 centiméter volt kilométerenként. Így aztán viszonylag nagyobb esésű mellékfolyók árhullámai a síkságon gyakran találkoztak, s a rendezetlen folyó mintegy három és fél millió hold ősi árterületét szinte évente elöntötték. És mert a víz a sík területről sem le nem folyhatott, sem akötött talajba be nem szivároghatott, a terület túlnyomó része hónapokon keresztül víz alatt maradt. A 70 kilométer sélességet is elérő árterületből szigetként emelkedtek ki ilyenkor az egyes települések, melyeket az év többi szakában is csak — a Jókai és Széchenyi leírásaiból jól ismert — járhatatlan földutak kötöttek össze. Amocsarakkal tarkított területek lakosságát pedig a malária, a »morbus hungericus« tizedelte... Az Alföld népének jövője, a nemzet jövője függött a Tisza-szabályozás feladatának megoldásától. Széchenyinek 1845-ben sikerült egy hatalmas szervezetben, a Tiszavölgyi Ármentesítő Társulatiban egyesítenie az Alföld népének korábban szétforgácsolt s éppen ezért eredménytelenül küzdő erőit a feladat megoldására. Vásárhelyinek pedig sikerült megtalálnia az elődök által kipróbált és jól bevált módszereket a Tisza szabályozására. A Tisza-szabályozás alapokról Hangsúlyozta, hogy a folyó kis esése és a szélsőséges vízjárás (heves árhullámok) miatt nem elég gátakkal védekezni az árvíz ellen. Gondoskodni kell átvágásokkal a víz folyásának meggyorsításáról is. Ugyanekkor helyesen állapította : A víztől elhódított, ármentesített és lecsapolt területek a régi Magyarországon