Élet és Tudomány, 1958. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-24 / 34. szám
XIII. ÉVI. 34. SZÁM I *33. AUGUSZTUS *4. A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A TARTALOMBÓL: A mozgó kemencétől az ötmillió tonna vasig II. — A szputnyik-világ új hírei — Legyőzi-e a sebészet a süketséget — Brüsszeli pillanatképek — A mezőgazdaság ,, senki földjei”, a gyomszegélyek — Bőrünk felépítése — A tudomány világa V_____________________________________________________________/ A mozgó kemencétől az ötmillió tonna vasig — „A Rimamurányi” történetéből — iI. A Rimamurány-Salgótarján Vasmű Részvénytársaság ősét, a Rimai Coalitiót, ózdi Sturman Márton alapította. Sturman ősei Németországtól költöztek Magyarországra, s bányászattal és kohászattal foglalkoztak. Sturman Márton már egy gazdag család sarjaként vezette Sajó völgyi üzemeit, s később magyar nemességet is kapott. A Koháry Ferenc alapította Murányi Unió mellé ő szervezte meg vizesréti kastélyában 1807-ben a Rimai Coalitiót. Ez részvénytársaság volt. Első aláírójaként maga József nádor szerepelt. Mintegy ötven bányabirtokos és hámoros család egyesült e társulatban, tekintettel arra, hogy az egyre erősbödő külföldi versenyben csak egyesített anyagi erőkkel tudta a gömöri vasipar megállni helyét. Sturman Mártont, ezt a széleslátókörű, művelt, tevékeny embert tekinthetjük a modern magyar vasipar megteremtőjének. A két egyesülés mintájára 1810-ben még egy keletkezett : Rimaszombatban a Gömörmegyei Vasműegyesület. A három vállalkozás kezdetben egymástól függetlenül működött. A vezetők azonban csakhamar rájöttek arra, hogy egyik üzem a másik nélkül életképtelen. A vasolvasztásra akkor még faszenet használtak, ám a francia háborúk alatt felszökött a fa ára, s nem is volt elegendő belőle : a kohók szünetellen kezdték működésüket. A Zumai Coalitiónak bőven volt fája, a Vasműegyesületnek tánora, a Murányi Uniónak bányája. A három társulatnak szükségképp egyesülnie kellett már csak azért is, hogy elegendő tőkével s munkaerővel rendelkezhessék a korszerű bányászat és vasgyártás megszervezésére. Ez az a pillanat, amikor a szerteszórt, még,a céhrendszer határán dolgozgató hámorokból a korai kapitalizmus kipattantja az/országnak később legnagyobb nehézipari vállalkozását. A francia háborúk kedvező konjunktúrával kecsegtettek, az ország lassú ütemű iparosodása végül mégiscsak fokozta a vas iránti érdeklődést. Igaz, a vas drága volt. Ennek főként az elmaradott közlekedés volt az oka. A hegyes Gömörből szekereken szállították a vasat az Alföld sáros útjaira. A bécsi kormány kiviteli tilalommal is sújtotta a magyar vasat, hogy a stájer vasműveknek kedvezzen, a hitelügy pedig olyan fejletlen volt, hogy pénzügyi segítséget a félfeudális módszerekkel dolgozó bányatulajdonosok és hámorosok alig kaphattak. A gömöri vasat tehát nagyrészt a pesti vásárokon adták el, évente a három legnagyobb vásáron, vásári biztosok segítségével. A fuvarosok társulatai bonyolították le a szállítást. Időközben a régi „tót kemencék” lassan korszerűtlenné váltak, s helyüket a nagyolvasztók és az olcsóbb, gyorsabb nyersvasfinomítás — a frisselés — váltotta föl. Frisseini már csak nagyobb üzemben lehetett , az egyesülések tényét ez is siettette. «L»