Élet és Tudomány, 1962. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-11 / 45. szám
1962. NOVFMHFII II XVII. fcVF. II. SZÁM& ILITATUDOMÁNY ____________________________________J A TUDOMÁNYOS ISME RET T F. K J E SZ TŐ TÁRSULAT NIKTIAI'JA A TARTALOMBÓL: Segíts magadon: Hogyan tegyünk el szőlőt télire? — Hogyan születnek a tudományos elméletek ? — Kötött stílusú exírviadalok az állatvilágban — Nukleáris áramforrások — Nagyvárosi élet a régi Rómában — A Föld-óra és a rakétaóra — Kísérletezzünk, gondolkozzunk: Vegyületek felbontása villanyárammal II — Mit mondanak a laboratóriumi leletek? — A tudomány világa — Házunk-kertünk , dumák felszedése, hagymák kiültetése a virágoskertben Hogyan születnek a tudományos elméletek? A tudományos és tudománynépszerűsítő folyóiratok szerkesztőségeibe (az Élet és Tudományhoz is. — A szerk.) sok olyan levél érkezik, amelyekben egyik vagy másik természeti jelenség magyarázására kigondolt és rendszerint sehogyan sem ellenőrzött „elméleteket” közölnek a levélírók. Az efféle, megindokolhatatlan, áltudományos feltevések nagyon messze esnek a tudományban használható hipotézis fogalmától, mert nem hitelesíti őket a gondos felülvizsgálat, az ellenőrző számítások és kísérletek próbája. Mi is hát a tudományos feltevés (hipotézis) és hogyan születik? A hipotézisek mindig nagyszámú ellenőrzött adaton alapulnak. Hivatásuk a tudomány világában az, hogy áttekinthető rendszerbe foglalják a tapasztalati megállapítások óriási halmazát, és ily módon megsejthessük a köztük fennálló mélyebb összefüggéseket. Rendeltetésük az is, hogy útmutatást adjanak új, addig nem is sejtett jelenségcsoportok felfedezéséhez, mert: (belőlük új jelenségek előre „megjósolhatók”. A hipotézis diadalát jelenti, ha a várt jelenséget csakugyan sikerül megfigyelni, vagy kísérletileg létrehozni. Ilyen világraszóló siker volt annak idején Mengyelejev periodusus rendszere számára, hogy az elemek táblázatának akkor még üres helyeire illő vegyi elemek lényeges tulajdonságait már felfedezésük előtt meg lehetett „jósolni”. Később ezeket mind fel is fedezték, sőt felfedezésüket nagymértékben megkönnyítette az, hogy tulajdonságaik és viselkedésük már előre ismert volt. (Lásd az Élet és Tudomány 1951. évi 1.1. számának 1(18(). oldalát.) Egy és ugyanannak a jelenségnek az értelmezésére a tudomány fejlődése folyamán rendszerint többféle hipotézist is felállítanak. Új jelenségek felfedezésével régebbi feltevések sokszor értéktelenné válnak. Ha egy hipotézis a tények egész sorát jól magyarázta ugyan, de egyetlen új felfedezéssel ellentétben áll, akkor a hipotézis elbukik. Az egymással szembenálló hipotéziseket csak lehetséges magyarázatok gyanánt szabad kezelnünk. A hipotézisek tehát az állandó ellenőrzés kereszttüzében állnak. Igen sok próbát kell kiállniok, hogy győzelmet arathassanak a többi hipotézis felett. A tankönyveknek és az ismeretterjesztő lapoknak a tudomány ezerfelé ágazó eredményeit kell bemutatniok. Emiatt általában az történik, hogy a szerzők először a megfigyelt tényeket (például : az elengedett kő leesik, a bolygók és az üstökösök kúpszelet alakú pályákon keringenek a Nap körül közüli, majd azt a legjobbnak bizonyult feltevést, amely a különféle hipotézisek közül — sokszor évszázadokig tartó makacs küzdelem után — győztesként került ki, és valóban alkalmas az összes 1411