Élet és Tudomány, 1964. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-29 / 22. szám

Másodlagos, felsőbbrendű, pszichikai, társadalmi szükségletek: a valahová, valakihez, valakikhez tartozás, a szeretés és szerettetés óhaja, vágyódás az em­beri kapcsolatokra, a társadalmi elismerésre, a sikerre, az önbecsülésre. Az emberi szükségletek sorrendjére érvényes az az általános törvényszerűség, amely szerint legelőször az elsődleges, alsóbbrendű, biológiai szükségletek tör­nek kielégülésre, és csak ezt követően kerül sor a felsőbb rendűekre. Több szakember azt vallja, hogy a legfőbb emberi szükséglet az érvényesülés, az én „aktualizálása”, a ,,személyiségpotencidl”-nak a megvalósítása, vagyis az egyén valamennyi értékes lehetőségének kibontakoztatása. Ez teljesen egyezik a szocialista etika legfőbb követelményével, a humanitás elvével, amelynek értel­mében minden embernek elidegeníthetetlen joga, hogy társadalmilag hasznos képességeit sokoldalúan és harmonikusan kifejleszthesse. Az eddig elmondottakból is kitűnik, milyen nagy mértékben szüksége van a vezetőnek arra, hogy ismerje munkatársait és ennek megfelelően tudjon bánni velük. A legtöbben jó emberismerőnek vélik magukat. Pedig a megbízható ember­­ismeret nagyon nehéz tudomány. Sok emberismereti módszert dolgoztak már ki. Ezek nagymértékben különböznek egymástól aszerint, hogy milyen tulajdon­ságokat tekintenek fő fontosságúnak a személyiség értékelésekor. Lapunkban külön cikksorozat foglalkozott az emberismeret tudományos módszereivel. Egy-egy kis közösségen belül elsőrendű követelmény, hogy a vezető ne feledje: másképpen kell kezelnie a szangvinikus, a kolerikus, a flegmatikus vagy a melan­kolikus embert. De még ennél is fontosabb annak ismerete, hogy egy-egy munkatársunk az extrovertált vagy az introvertált típushoz tartozik-e. A megkülönböztetés C. G. Jung svájci pszichológustól származik. Az extrovertált — vagyis a külvilág felé forduló — ember kerüli az egyedüllétet, szívesen dolgozik csoportban, keresi a társaságot, könnyen ismerkedik, jól alkalmazkodik a társadalmi követelmények­hez, realista, közvetlen, kedves, leleményes, jó humorérzéke van stb. 'Az intro­vertált — vagyis a befelé, önmagába forduló — ember visszahúzódó természetű, egyedüllétre vágyik, szorongó, egymagában szeret dolgozni, elsősorban saját lelkivilága foglalkoztatja, elfordul a külső realitásoktól stb. E kétfajta embertípus tagjai merőben másképp reagálnak a csoportvezetők utasításaira, követelmé­nyeire, dicséreteire, megrovásaira. Ezért mondják azt a pszichológusok, hogy minden emberrel más- és másképpen kell bánni ahhoz, hogy a tőle telhető leg­értékesebb teljesítményre sarkallhassuk. Míg például ugyanaz a kritikai meg­jegyzés teljesen hatástalanul pereg le egy extrovertált, szangvinikus, erős ideg­­rendszerű emberről, addig napokig tartó lelki gyötrődést okozhat az introver­tált, melankolikus, gyenge idegrendszerű személyben. v Egy másik jelentős, alapvető különbség az emberek között az, hogy irányítani, rendelkezni vagy engedelmeskedni, alárendelődni szeretnek-e inkább. A kétféle embertípust teljesen másképp lehet és kell felhasználni a közösségi munkában. Kellőképpen megbosszúlja magát, ha a vezetést, a másokért való felelősségvállalást olyan emberre kényszerítjük rá, aki szívesebben veszi, ha irányítják, alkata szerint inkább a félrevonulást kedveli, jóindulatú, passzív. Az elmondottakból persze nem következik az, hogy minden csoportvezető úgynevezett lelki gyógymódokat alkalmazó pszichológusként vagy idegorvos­ként foglalkozzék beosztottjaival. Annyit viszont joggal megkövetelhetünk a vezetőtől, hogy igyekezzék megismerni legközelebbi munkatársainak szemé­lyiségét, szükségleteit, problémáit, s ezzel segítse a bizalmon alapuló kapcsolat kialakulását. A szociálpszichológusok kis csoportok belső erőviszonyait tanulmányozva megállapították, hogy milyen nagy jelentősége van a hiteles közlésnek, a tájé­koztatásnak, a kikérdezésnek és a meghallgatásnak. Egyik elgondolkoztató meg­állapításuk az, hogy ha sikerül megszüntetni a csoport keretében a közösség légkörét zavaró tényezőket: a kellemetlen hangulatállapotokat, a feszültségeket, ezzel a termelés számára máris megteremtődnek a kedvező pszichikai feltételek. Egy falusi mezőgazdasági termelőszövekezeti brigád vezetője úgy „szólította" munkába csoportja tagjait, hogy házuk előtt elhaladtában megrugdosta kapujukat. EMBER­ISMERET BÁNÁSMÓD 101H

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék