Élet és Tudomány, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-06 / 1. szám
A magyar honfoglalás idején az írni tudás Európa-szerte vajmi ritka dolog volt, jóformán tudományszámba ment. Az írásnak a római civilizációtól örökölt ismerete ugyanis csaknem kiveszett a népvándorlás viharos századaiban. Nem utolsó sorban azért, mert földrészünk kisebb-nagyobb gazdasági egységei felbomlottak, apró sejtekre hullottak szét. A természeti gazdálkodás viszonyai közepette mindenki biztosíthatta megélhetését lakóhelye határain belül. A közösségek tagjai jól ismerték egymást, ügyes-bajos dolgaikat élőszóval, közvetlen, személyes érintkezés útján intézték el. Föl sem merült annak a szüksége, hogy távolabbi vidékekkel, messze élő emberekkel keressenek összeköttetést, hogy szándékaikról, elhatározásaikról, életük eseményeiről tőlük távol lakókat is tájékoztassa .Ez testamentom levél költ Mohács mezején . . Drágffy János országbíró végrendeletének záradékából . . semmit ne bánkogyál.. Batthány Ferenc bán feleségéhez írt búcsúleveléből