Élet és Tudomány, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-24 / 8. szám
A SERKENTŐ HATÁSt A kísérletező vegyészek megszámlálhatatlanul sok új vegyületet állítanak elő, és kutatásaik nyomán gyakran születnek új gyógyszerek. Néha azonban meglepő úton-módon lesz egy új vegyületből a gyógyszer! Jó példa erre a széles körben ismert, serkentő hatású orvosság, az Aktedron. Hatóanyagát, a fenilpropilamint a vegyészek már a múlt század 80-as éveiben előállították, de a gyógyszerkutatók csak 1910-ben kezdtek érdeklődni iránta. Akkor derült ki ugyanis, hogy a fenilpropilaminnak az élő szervezetben sajátos hatása van az erekre, a vérkeringésre. A bőrben és a nyálkahártyában, valamint a nem működő izmokban és a hasi szervekben e szer hatására az erek szűkebbé válnak, a működő izmok és a szívizomzat erei azonban kitágulnak, több vér kering bennük. A fenilpropilaminnak a nyálkahártyákban érvényesülő érszűkítő hatását kívánták kamatoztatni, mégpedig a náthás emberek panaszainak enyhítésére. Azt ajánlották: a gyorsan illő vegyület oldatát vattára csepegtetve szippantsa be a náthás ember. Így az orrba jutó anyag az orr nyálkahártyáinak hajszálereit összehúzódásra késztette, ezzel csökkentette a nyálkahártya vérbőségét és duzzanatát. A náthájan »►bedugult-« orr felszabadult, a beteg közérzete megjavult. Hazánkban a fenilpropilaminnal átitatott vattát úgynevezett Anara-csövekben hozták forgalomba, és ezt a csövet kellett az orrba behelyezni. Tapasztalatok és állatkísérletek A betegek hamarosan észrevették, hogy a beszippantott gyógyszernek további, az egész szervezetre kiterjedő hatása is van — különösen akkor, ha nagyobb mennyiségben vagy huzamosabb ideig alkalmazzák. Úgy érezték, hogy megszünteti a fáradtságot, az álmosságot, fokozza a munkakedvet és az élénkséget, jókedvre derít ... Ennek a megfigyelésnek a jóvoltából a betegek tapasztalata — nem pedig a tervszerű kutatás — vezetett rá arra, hogy a fenilpropilamint, majd később a vele »»rokon« egyéb vegyületeket is szélesebb körben megvizsgálják és végül alkalmazzák! Így született meg a hazánkban Aktedron néven (másfelé más-más gyári néven) ismert gyógyszer. Az Aktedronnal végzett állatkísérletek igazolták a betegek tapasztalatait. Az állatok már néhány milligramm fenilpropilamin hatására sajátosan élénkké, izgatottá válnak, és valamiféle mozgáskényszer lesz úrrá rajtuk. Például a fehér egerek állandóan futkosnak, ugrálnak, remegnek a ketrecükben, a kutyák gyakran vadul körbeforognak, mintha a saját farkukat akarnák megharapni. Az állatok anyagcseréje, szervezetük sejtjeinek működése is erősen fokozódik, és a hőtermelés megnő. A bőrben haladó hajszálerek összegyűlnek, kevesebb vér áramlik bennük, tehát kevesebb vér jut közvetve (a bőrön át) érintkezésbe a külső, hűvösebb környezettel, ennek következtében a szervezet hőleadása csökken, és a test hőmérséklete a lázhoz hasonlóan magasabb lesz. Nagyobb, mérgező adagok már heves görcsöket is okoznak, és ettől az állatok el is pusztulhatnak. Az Aktedron élénkítő hatása olyan erős, hogy vele az elaltatott állatok fölébreszthetők. Részletesebb vizsgálatok szerint ez az élénkítő hatás főként az agytörzs felső részében levő, úgynevezett retikuláris (hálózati) rendszerben érvényesül. Az agynak ez a része fogja fel a külvilág ingereit, és továbbítja őket a szellemi működéseket végző agykéreg felé. Az agykérget ezek a retikuláris rendszerből érkező ingerületek tartják éber és készenléti” állapotban. Az Aktedron-típusú vegyületek fokozzák a retikuláris rendszer tevékenységét, és ezzel közvetve serkentik az agykéreg működését, gátolják a fáradtságérzésnek, az álmosságnak a kialakulását. Ez a folyamat állatkísérletekkel is jól tanulmányozható, mert az emberi agytörzs retikuláris rendszerének szerkezete lényegileg megegyezik az ál-