Élet és Tudomány, 1967, július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-15 / 37. szám
Előző három cikkünkben az Apja (idei 20. szám), a Vörös sivatag (25. szám) és a Tízezer nap (10. szám) című filmek kapcsán azt vizsgáltuk, hogyan válik a filmszép a művészi ábrázolás eszközévé. Tárgyaltuk a fény-árnyék hatások, a színek, végül a vonal-folt kompozíciók szerepét. Ebben a cikkünkben kíséreljük meg mindezt összefoglalni, s együtt, kapcsolatukban, összhatásukban vizsgálni Sz. M. Eizenstein: Rettegett Iván című filmje kapcsán. E filmet a filmművészet klasszikus alkotásaként tartják számon. Készítésekor Eizenstein a legnagyobb fokú művészi tudatossággal dolgozott, minden beállítást a legapróbb részletekig megtervezett — nem valamiféle utólagos belemagyarázás tehát, amikor felfedezzük a szigorú kompozíció jegyeit. Elképzeléseit két kiváló operatőr segítségével valósította meg: a külső felvételeket állandó munkatársa, Eduárd Tissze, a belsőket Andrej Moszkvin készítette. A film legnagyobb része feketefehér, tehát fény-árnyék hatásokra épül, azonban a II. rész végét Eizenstein színes anyagra forgatta, így alkalmunk van színdramaturgiáját is megfigyelni. (A Rettegett Ivánt feliratos változatban a Filmmúzeum mutatta be. Nemrég játszotta a tv is; a mozikban jelenleg vetített magyarul beszélő változatban a befejező lész színei hiányoznak, feltehetően azért, mert a tv-kópiát játsszák.) A harmadik rész sohasem készült el — ezt Eizenstein teljes egészében színesre tervezte. (Az első részt 19944-ben, a másodikat 1946-ban fejezte be, s 1948-ban meghalt.) A Rettegett Iván stílusa a mai filmekhez szokott szemmel olykor szokatlan: erősen stilizált világ ez, a felvevőgép alig mozdul, a szereplők mozgása szigorúan megszabott, még hanglejtésük is a film zenéjéhez és ritmusához idomul. Ez a stilizáltság éppen az általunk tárgyalt képi kifejezőeszközök erőteljes felhasználásán alapul. Eizenstein a filmhez készült vázlataihoz az előszóban azt írta: „A téma történelmi koncepciója, a forgatókönyvben rögzített szituációk, a dráma kibontakozása, az elképzelt személyiségek élete és a hús-vér színész játéka, a film vágási ritmusa és a jelenetek térbeli felépítése, a zene, a hangeffektusok, a drapériák elrendezésének összhatása, a világítási hatások, a beszédhang zenei kompozíciója stb. — mindez egységbe olvad az igazi műalkotásban. Mindent egyetlen törvény irányít, és a különböző területek és dimenziók látszólagos zűrzavara végül egységes egésszé olvad össze." Próbáljuk meg hát, az eddigi cikkek gondolatmenetét is felhasználva, ezt az egységes egészet figyelemmel kísérni!