Élet és Tudomány, 1968. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-05 / 1. szám
művészi hajlamú Giulia Boiardo, felfigyelve fiának eszességére, kiváló nevelőkkel taníttatta, majd korán a tudományos pályára irányította őt. A Medici-kör kedveltje Pico della Mirandoláról csodálója, Morus Tamás, aki lelkes életrajzot írt róla, feljegyzi: olyan bámulatos gyorsasággal tanult, hogy az egyszer hallott verset ■ nemcsak elismételte, hanem fordítva is vissza tudta mondani, később sem felejtve el. Tanulmányaiban az első jelentős állomás a híres bolognai egyetem (1119-ben alapították, Európa legrégebbi egyeteme). Amikor ott megkezdi a kánonjogi hallgatását, még csak 14 éves. A jogi diszciplínák elsajátítása után valamennyi humán tudományba, sőt a reál tudományokba is belekezd. Egy év múlva Ferrarában találjuk, de ott sem telik el egy évnél több: Páduába megy. E városban két évig Arisztotelész filozófiáját és középkori kommentátorait (görög, latin, arab szerzők műveit) tanulmányozza (ekkor még olasz fordításokban), Páriában meg logikát hallgat. Elsősorban a tudásszomj, de a fiatalság életlendülete, sőt vagabund-nyugtalanság is hajtja, hogy bejárja Észak- Itália egyetemi központjait és találkozzon századának tudományos nagyjaival. Lázasan siet, szinte „mindent" meg akar tanulni, de senki követője nem akar lenni. Itália sem elég számára. Párizs következik. A Sorbonne-ra megy, ahol Európa sok neves tudósa gyűlt össze. A tudomány híres központjaiban szellemileg gyorsan érett. Ezt nagy szorgalma is elősegítette. Megismeri és elsajátítja a legnagyobb antik bölcselők gondolatrendszereit, a reneszánsz legújabb eredményeivel együtt. Közben megtanul latinul, görögül, franciául. A legalaposabb humanista műveltséget szerzi meg. Sőt, tudásszomjból eredő kíváncsisága új területekre viszi. Például a kabalisztika és a keleti mítoszok, héber és arab bölcselők eredetiben való tanulmányozása felé. Ennek érdekében kezd hozzá a héber és az arab nyelv tanulásához is. (Ő volt az első, aki — néhány év múlva — a kabalisztikáról részletes ismertetést adott, és megismertette Nyugat-Európát ezzel az érdekes, az ószövetség magyarázatán alapuló, misztikus zsidó vallási tannal.) Az 1480-as években határozta el, hogy a reneszánsz „központi műhelyébe", Firenzébe is ellátogat. E város teszi rá a legnagyobb hatást. A toszkán tartomány székhelyén a nyűértő mecénás fejedelem, Lorenzo dei Medici körül (lásd: Élet és Tudomány 1967. 32. szám. — A szerk.) Itáliának szinte valamennyi nagy tudósa, művészi egybegyűlt, illetőleg vendégszerető házában megfordult. Az ifjú tudósjelölt, akit megkülönböztetett szeretettel fogadnak — hiszen híre már megelőzte , a legpezsgőbb tudományos légkörbe került. Még Pico della Mirandola születésének évében, a már halálosan beteg Cosimo dei Medici ösztönzésére, Marsilio Ficino (1433—1494) szellemi irányításával —, aki az ókori filozófiát, főképpen Platón ítéleteit igyekezett a kereszténységgel összeegyeztetni —, megszerveződött a nagyhírű firenzei Akadémia. Mirandola lenyűgözve hallgatja Ficinót, lelkes tanítványa és gondolatainak továbbvivő folytatója lesz, keresztülmenve az idealista világnézetnek azon a válságán, amelyen a kor legkiválóbb elméi átmentek, de a materializmusig nem jutva el, miként amazok sem jutottak el. Ő a Medici-kör legfiatalabb tagja, a körülrajongott kedvenc. Nyíltszívű, őszinte, könnyen lelkesedő és barátkozó ember, és noha néhányan — titkoltan — irigykednek rá, igazi haragosa nincs. Angelo Poliziano (1454—1494), aki a firenzei egyetemen a görög és a latin irodalmat adta elő,és a Magnifico barátja s gyermekeinek nevelője volt, rajongva így ír Mirandoláról: „A természet mintha ez embert vagy hőst minden adományával elárasztottavolna. Magas, karcsú termetű volt... Értelme éles, emlékezete csodálatos, stílusa világos és meggyőző, a tanulásban fáradhatatlan... A filozófiának minden ágában otthonos, számos nyelvben jártas -— vagyis olyan magasan állott, hogy még a dicséret sem érhet fel hozzá .. Vita az egyházzal Pico della Mirandola Firenzében mozgalmas életet élt: tanulás és termékeny viták, barátok, asszonyok, kalandok, karneválok, bankettek, ünnepségek váltják egymást zsúfolt körben. Nemcsak a tudományokat, hanem az életet is habzsolja. De tudományos tevékenysége mindennél fontosabb számára. Az igazságot kereső-hirdető szenvedélye, a szabad kutatáshoz való ragaszkodása, racionalizmusa olyan fokat ért el, hogy éles összeütközésbe került az egyházzal. 1486. december 7-étől Rómában — hatalmas elméleti felkészültségét és bá-