Élet és Tudomány, 1968. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-05 / 27. szám
A SZICÍLIAI PARTRASZÁLLÁS sebben. Churchill komoly történelmi érdeme, hogy szovjetgyűlölete ellenére is felismerte: Anglia — és ami számára még fontosabb volt: az angol kapitalizmus — is csak a Szovjetunióval szövetségben, a Hitler elleni koalíció segítségével maradhat fenn. De a szovjet csapatok előnyomulása kapcsán a Szovjetunió hatalmi súlyától való félelme Churchillt arra indította, hogy a szövetségesek balkáni, görögországi partraszállását sürgesse. Azt remélte, hogy ezáltal Anglia újból megvetheti majd a lábát régi befolyási övezetében, mielőtt a Vörös Hadsereg felszabadítja e területet a német megszállás alól. Az Egyesült Államok politikájára viszont ebben az időben a legnagyobb befollyásuk azoknak a tőkés csoportoknak volt, melyek Nyugat-Európa — elsősorban a háború utáni Németország — gazdasági életében kívántak teret nyerni. Számukra az atlanti partraszállás volt sürgető, annak megelőzésére, hogy a Vörös Hadsereg egyedül kényszerítse térdre a hitleri Németországot. E körök legjelentősebb katonai képviselője, Marshall tábornok a normandiai partraszállást követelte erélyesen. Anglia miniszterelnöke és azUSA elnöke 1943 januárjában Casablancában — egy kis észak-afrikai városkában — ült össze, hogy a soron következő katonai akciókat megtárgyalja. Ezen a találkozón kompromiszszum született. Churchillnek ugyan sikerült elodáznia a normandiai partraszállást — arra hivatkozva, hogy az előkészületekkel A partraszálló erők egy járőre átfésül egy szicíliai falut