Élet és Tudomány, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-03 / 1. szám
Az utóbbi hónapokban újságjainkban többször szemünkbe tűnhetett a „gyorsolvasás” szó. Elvétve rádióban is hallhattuk, anélkül, hogy részletesebb magyarázat kísérte volna. Sokan talán nem is várták ezt a magyarázatot, mert magától értetődőnek vélték a szó jelentését. Nyilván azoknak az embereknek a gyakorlatban, tehát természetes úton-módon kialakuló olvasásmódjára gondoltak, akiket a munkájuk vagy az érdeklődési körük naponta több órányi olvasásra kényszerít, illetve késztet. Az ilyen emberek az évek múlásával olyan mértékű olvasási gyakorlottságra (rutinra) tesznek szert, amellyel elengedhetetlenül együtt jár az átlagosnál gyorsabb olvasás. Másokban a „gyorsolvasás” szó láttán vagy hallatán azoknak az ismerőseiknek, munkatársaiknak az olvasási szokásai idéződtek fel, akik gyakran dicsekednek, hogy milyen gyorsan elolvasnak egy-egy könyvet vagy tanulmányt, ám alaposabban utánanézve kiderül róluk, hogy sietségüknek nagy az ára: a szóban forgó írástermékekkel csak felületesen ismerkednek meg. Valójában igazi elolvasás helyett csak átfutják őket, a könyvekbe a belemerülés helyett csak belenéznek. A gyorsolvasás kifejezés azonban — mint lentebb részletesen látni fogjuk — sem az egyik, sem a másik olvasásmódot nem jelenti. Korunkban a hasznos és fontos tudnivalóknak, ismereteknek, a felhalmozódó tudásanyagnak eddig soha nem tapasztalt tömegével kerülünk szembe. Az információknak aggasztóan gyorsuló áradata hömpölyög felénk, de ezzel a rendelkezésünkre álló és az információk felfogásához szükséges időnek a növekedése megközelítően sem tart, nem is tarthat lépést. Igaz, az így keletkező feszültség feloldásához hozzájárul, hogy a televízió hangosított mozgóképei az információ szemléletes, korszerű formáit teremti meg. De ezek az írásba foglalt, betűkkel „kódolt” ismereteknek a felfogását önmagukban mégsem pótolhatják, hanem csak kiegészítik, teljesebbé teszik. Azonban akár a legfontosabb olvasnivalók elolvasása is egyre reménytelenebb vállalkozás a még oly igyekvő és érdeklődő ember számára is. Nos, a címünkben szereplő gyorsolvasás olyan lélektani edzésből eredő eljárásra utal, amelynek révén gyorsabban el lehet olvasni valamely szöveget, mint a hagyományos módon. Következésképp, ugyannyi idő alatt több információhoz lehet jutni. •• Összpontosítás A gyorsolvasási eljárást eredetileg az Egyesült Államokban dolgozták ki olyan elemekből, amelyeket a „profi” olvasók .