Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
Egy különös galamb hódító útra kelt és hazánkat is elérte. Neve: Autosex Texan Pioneer, vagy röviden: Texan. Egyre fokozódó népszerűségét azzal magyarázhatjuk, hogy az ismert galambfajtákhoz képest sokkal, de sokkal szaporább, a fiókái jóval gyorsabban növekednek, a betegségekkel szemben ellenállóbb és — ami a legnagyobb újdonság — már akkor, amikor a tojásból kibújik, meg lehet állapítani róla, hím-e vagy tojó? Mindent egyszerre 1953-ban a texasi Houstonban Delwin V. James galambtenyésztő nem szokványos nemesítésre vállalkozott. Egyetlen galambfajtában akarta a tenyésztés legfőbb nehézségeit megoldani. Kilenc évig tartó kemény munkáját siker koronázta. Az általa kitenyésztett új galambfajta, a Texan több szempontból is előrelépést jelent a galambtenyésztésben. Talán a legnagyobb érdeklődésre az tarthat számot, hogy a Texan galambok nemét ránézéssel azonnal meg lehet állapítani. A galambtenyésztésben ugyanis nagy gondot okoz az, hogy sem fiatal, sem öregkorban nem lehet teljes biztonsággal meglátni, melyik a hím, melyik a tojó. A galamboknak ugyanis — mint általában a madaraknak — nincs külső nemi szervük, aminek alapján meg lehetne határozni az ivarukat. Amellett a galambok esetében a két ivar testalkata, tollazatának formája és színe teljesen megegyezik. Nem találunk rajtuk jellegzetes ivari bélyegeket, mint például a kakason és a tyúkon. Ennek következtében gyakran előfordul, hogy egy állományban nem arányosan oszlik meg a két nem, és — más lehetőség nem lévén — hím a hímmel, tojó a tojóval áll párba. Ezt csak gondos megfigyeléssel lehet kiküszöbölni. A legtöbb esetben a madár viselkedéséből következtetnek arra, hogy hím vagy tojó-e a galamb, de ez sem vezet mindig megnyugtató eredményre. Érthető tehát, hogy miért van óriási jelentősége egy olyan fajta megjelenésének, amelyben a tojásból való kibújástól kezdve — a tollazat különbözősége vagy egyéb jel alapján — bármikor ránézéssel csalhatatlanul megállapíthatjuk a nemet. Az ilyen fajtát autoszex fajtának nevezzük. James az Ezüst king nevű galambok között talált olyan tojókat és hímeket, amelyek tollazatának színe és mintázata különböző volt. Ezeket kiválogatta, és a nemesítés alapanyagaként használta fel. A másik kiindulási alapnak a francia Mondain nevű nagytestű húsgalambot szemelte ki. A két fajtát keresztezte, és több évig tartó munkával sikerült elérnie,, hogy az új fajta nagytestű és autószex legyen. Egy pont a csűrön A tojásból kibújt Texan hímivarú fióka pehelyszőre rövid. Orrlyukai és a csőrének hegye között egy barnás vagy szaruszínű pontot, olykor gyűrűt láthatunk. A nőivarú fióka pehelyszőre hosszabb, és a csőrén nincs pont. Amikor a tollazat kezd kinőni — körülbelül egy hét múlva —, már látható, hogy a tojó tollazata sötét, a hímé világos színű lesz. Kifejlett korban a hímek mindig fehérek, és a nyakukon a toll lilásvörös pettyezésű. A pettyek később egybefolynak. A tojónak mindig színes a tollazata. Az uralkodó szín a halvány árnyalatú szürke, a kék, a piros és a sárga. A tojó szeme mindig narancsszínű, a hímé rózsaszínes, narancs, vagy szürke. A biztos ivarmeghatározásnak jelentős gazdasági előnyei vannak a háztáji gazdaságokban, a közép- és a nagyüzemekben egyaránt, mert a tenyésztést, a tenyész-