Élet és Tudomány, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-16 / 24. szám

POZSONYI 4SZMMEF­RIKUS KÁBELHÍD A hazánkból a Dunán vagy Mosonma­gyaróvár felől Pozsonyba érkező turista elsőként az új Duna-hidat pillanthatja meg. A „hidak világában” járatlan utas is azonnal érzi: ez a híd különleges. Egyetlen, hatalmas A betűre emlékeztető kapuzata (pilonja) van a jobb parton (ezt ott a petroaskai vagy pozsony-ligetfalui oldalnak nevezik). Azonnal szembetűnik, hogy a pilon egy kissé megdől a part irányába, és hogy e helyzetben úgy „térdmagasságban” két támasztó rögzíti. A pilon tetején öt kábel fekszik egymás mellett, tartókon. A jobb part irányában az öt kábel 74,8 méter­nyire a pilontól egyetlen pontba tart ösz­­sze, és óriási „horgonyzó” betontömbben végződik. A kábelek útja a bal part irányában szétválik. A középső egyedül tart a híd­­pálya középvonalának egy közeli pont­jába, a középsőt jobbról-balról közre­fogó két kábel már együtt fut a hídtest egy távolabbi pontjába, és végül a két szélső kábel ugyancsak párban fut egy még távolabbi pontba. Olyan ez a híd, mint egy óriási halász, aki egyik kezével — öt együtt futó kábel­lel — a parton kapaszkodik, és a vállán átvetett hálót igyekszik partra vonszol­ni. A hálóját partra vonszoló, a talajon egyik kezével fogódzkodó halász ösztön­­szerűleg igyekszik így a legnagyobb erő­kifejtésre — a híd tervezői, Lackó épí­tész professzor és dr. Tesár mérnök pro­fesszor pedig gondos statikai számítások­kal jutottak el eddig a megoldásig. Pá­lyamunkájukat tizennyolc másik terve­ző csoportéval egyidejűleg nyújtották be. A bíráló bizottság ezt a pályaművet ta­lálta a legjobbnak, így ezt dolgoztatta ki a pozsonyi Műegyetemmel, majd ki­vitelezését a Dopravoprojekt—Dopra­­vastov vállalatra bízták. A tervezők fő törekvése azt volt, hogy olyan hidat alkossanak, amely könnyű — a mederben pillére lehetőleg ne legyen, nehogy az ottani szűk Duna-szakaszon jégtorlódást okozzon —, ezenkívül pálya­teste húzódjék magasan, hogy alatta a hajók magas vízálláskor is áthaladhas­sanak, közvetlenül csatlakozzék a Ma­gyarország és Ausztria irányába vezető autóutakhoz, a város bal parti szívét kösse össze a ligetfalui oldalon 150 000 lakos részére építendő új városnegyed­del, és lehetőleg pilonja se legyen, hogy így zavartalan maradjon Pozsony pati­nás városképe a várral, a dómmal. És még olcsó is legyen! A tervezők így ju­tottak el a csak az egyik parton álló — és a dőlés révén ott is alacsonyabbnak tetsző — pilonhoz az ötkábeles, szekrény­szerkezetű acélhídhoz. Aszimmetrikusan elhelyezett — tehát nem a közepe tájára épített­­ A-pilonú híd már van Európában, a kölni Seve­­rins-Brücke. De annak „A”-ja függőle­gesen áll egy partközeli mederpilléren, és tetejéről a pályatest pereméhez futnak a tartókábelek. A pozsonyi híd különle­gessége abban rejlik, hogy a parton „ha­nyatt dőlő” A-pilon tetejéről a pályatest középvonalába futnak a kábelek. A híd teljes hossza 431,8 méter. Ebből 74,8 méter a jobb parton, 54 méter a po­zsonyi rakpart felett ível át. A híd teljes szélessége 21 méter. Ebből két méter a középső elválasztó sáv, egy-egy méter pedig a két szélső — a tartókon túlnyúló­­ kezelői gyalogjáró. A pozsonyi oldalon a pályatest fokozatosan 29,36 méteresre szélesedik, hogy megkönnyítse az utak­nak a hídra vezetését. Az úttesten így 2­8,5 méternyi pálya áll a gépkocsik rendelkezésére, irányonként két-két nyomsávval. A gyalogosok számára a szekrénytar­tók alsó lapjához hegesztenek oldalan­ként egy-egy 3,5 méter széles sétagyalog­járót, ezáltal a gépjárművek és a gya­logosok két külön szinten közlekedhet­nek. A híd teljes acélszerkezetének súlya 7500 tonna (viszonylag kicsi). A tartó­kábelek teljes hossza 22 kilométer, sú­

Next